RND

Íme az én erre jártam, ezt láttam papír emlékeimet őrző ronda nagy dossziém, mától: RND. Még Pozsonyba vettem, mert az opera jegyeket és egyéb események meghívóit, plakátjait meg akartam őrözni. Úgy néz ki, mint amibe kevés anyag van, de lássuk be egy színházjegy nem tölt ki egy egész pakkot, de az a kis cefet papír annyi emléket képes felidézni. A szentiván éji álmot pedig már több feldolgozásban is láttam, így több jegy, ismertető sorakozik az adott zacsiban.
Mostmár olyan események, tárlatok jegyei, ismertetői is belekerülnek, amelyet együtt láttunk Bernáttal, főleg amikor még végigaludta Spissák Lajos és Varga András fotókiállítását, az utóbbinak mellesleg az uram retusálta a képeit, és Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrai sem hatották meg, pedig amikor majd nagyobb lesz, a Vásárhelyen található Libás lány szoborcsoportnál ő is fog a liba nyakába ülni, ahogy valamikor én, ma is ez a kedvenc szobrom. Még a fényépezés közben is aludt, mind kint, mind bent.

Andy Warhol már jobban lekötötte a figyelmét, naná a sok színes kép és a visszahangzó kiállítóterem csuda jó szórakozás ám, félek, hogy a többi nézelődő nem ezt gondolta. A sajtófotó kiállítás nem hatotta meg ennyire, pedig a képek kiírásában még hibát is találtunk (felcseréltek két fotóst, rendben az adott képnek ismerjük a fotósát, így könnyű volt kiszúrni).

RND még nem telt be, sok remek délutáni és esti program emlékét fogja még elnyelni és talán le sem fogom cserélni, hogy valami díszesebbe tegyem, mert a viharvert külseje mutatja, hogy koptat minket a kultúra.