2014. november 7., péntek

Madáretetés

Már az elsős környezetismeret anyagban felbukkan a nálunk telelő madarak védelme, madáretetők készítése, fajtái. Gondolom a tananyag nem csak ezen az egyetlen ponton hozza a témát és amúgy is évről évre találkozhatunk vele.
Nálunk most vált igazán életté, panelban, hatodikon, kicsi gyerekekkel csak álmodoztunk róla, hogy majd egyszer mi is a saját etetőnket figyelve gyönyörködünk az apró, csemegéző, folytonosan körbekémlelő, pillanatok alatt elröppenő madárkákban. Őszinte leszek, én csak a széncinegét ismertem ezek közül, de az elmúlt pár nap alatt alaposan kiművelődtünk a témában, és biztos vagyok abban, hogy még csak a felszínt kapartuk meg és rengeteg érdekességet tartogat még számunkra ez a terület.

Egy nyomtatandó anyaggal kezdtünk, még a költöző madarak idején, Bergamott honlapján találhattok egy remek, ingyenesen kinyomtatható anyagot a hazánkban telelő madarakról, csodálatos képek és versek gyűjteménye.

Második lépés a Schmidt Egon könyvek voltak. Nagyon megszerettük őket, gyűjtjük is lelkesen, könyvtári kiselejtezések, vásárok, antikváriumok könyvei között ezeket is rendszeresen kutatjuk (Verne, Búvár zsebkönyvek etc mellett).
Bodzavendéglő: melyben a nyári, kora őszi madarak vannak.
Majd elindulnak a költöző madarak, Csirip Afrikába repül. (Pár év múlva Fekete István Kele könyve is aktuális lesz ilyentájt.)
A héten pedig A madáretető vendégei jöttek, igaz abban már leesett a hó, de a madárkák etetését nem akkor kell elkezdeni, amikor már nagyon hideg van, sőt aszályos nyár esetén már a november is késő lehet. - Bizony kiokosodtunk, innen.

Tegnap Káleb és Zsolt elmentek madáreledelt venni, majd Bernát és Zsolt a padlásról lehozták a régi madáretetőket, egész délután azokat takarították, javítgatták. Persze ha már van faanyag is a kertben, nem csak az őseink által ránkhagyományozott etetőket szerették volna felhasználni, rögtönk alkotni is kezdtek, farönkök, leselejtezett fakanál, ágak, minden előkerült.

És persze az ötletek is, minthogy itatónak való tálunk nincs, de a kamrában van egy nagy adag agyagunk, csináljunk :) - ez a hétvége programja lesz.

És ma a matematika könyvből mindig úgy pillanthattunk fel, hogy széncinegék voltak az etetőn, el sem hiszitek, hogy mekkora örömet okozott ez a néhány madár. Kíváncsiak vagyunk, vajon milyen madarak jelennek meg még, mert a hallható madárhangok arra engednek következtetni, hogy van még pár faj a környéken.
 megj: ráadásul olyan helyen élünk, ahol elég csak beszaladni a pékségbe egy kis pogácsáért, Máté Bence áll melletted, aki csak munka közben láthatatlan.

Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek – 
mennyei Atyátok táplálja őket. 
(Mt 6,26)

2014. szeptember 10., szerda

Dokumentáció

Az otthonoktatás esetén sem elhanyagolható a dokumentáció. Van, aki rendkívül szeret szépen elkészített jegyzetlapokra, szép füzetbe, gondosan megtervezett dossziékba dokumentálni, van aki csinálja is, van aki igen is, meg nem is, és van, aki rá sem néz egy idő múlva. Kinek kinek vérmérséklete, szokásai szerint.
Persze ha muszáj, akkor mindenki megcsinálja, ki örömmel, ki száját húzva (ki kicsit, ki nagyon).

Otthonoktatás esetén a szülőre nincs kiróva kötelező dokumentáció, értem ezalatt, hogy nem kell haladási naplót, terveket, elvégzett munkáról írásbeli anyagot készítenünk. Néha azért mégsem árt!
Ha nagyon emberi oldalról közelítjük meg, akkor magunknak is jót teszünk vele, mert én bizony néha érzem úgy, hogy nem is csinálunk semmit, hogy alig valamit csináltunk, pedig ez egyszerűen nem igaz! És ha ilyenkor előveszem a füzetet, amibe leírtam, hogy mégis mik voltak az elmúlt héten, rádöbbenek, hogy az nemhogy semmi, de még csak nem is kevés.

Az osztálytermet díszítő nemezkép, mely az egyik tanárnéni nyári alkotása

A magántanuló gyermek számra nincs előírva, hogy mennyi napot kell tanulással tölteni, főleg, hogy a legtöbben, akik elvi okokból élünk ezzel a lehetőséggel úgy látjuk és tapasztaljuk, hogy tanulás közelsem csak akkor történik, amikor kitöltünk egy munkafüzetet. A 2014/15-ös tanév 181 tanítási napból áll. Otthon nem muszáj ennyi napot az íróasztal mellett tölteni, senki sem fogja kérni, hogy mutassuk meg, mit is csináltunk a 181 nap minden egyes napján. De arányszámnak nekünk nem rossz. Mérőszámnak sem. 
Láthatjuk, hogy a a fele idő alatt például hol tartunk az anyagban, vagy év végén megnézhetjük, hogy amit a tanterv követel azt adott idő alatt nálunk sikerült-e megtanulni, mely tárgyból, mire kellett nekünk több idő, mire kevesebb.

Egy blogon olvastam valaha, hogy egy otthonoktatott gyermek akár évi 60 könyvet is el tud olvasni, nem emlékszem, hogy hány éves korosztályhoz említették ezt a számot. Egy évben írtam a könyvcímeket, amelyeket én olvastam fel a srácoknak. Az biztos, hogy felolvasással el lehet érni ezt a számot.
Idén is olvasok nekik, egyre több a regény, egyre izgalmasabbak, egyre tovább hallgatják az elalvás legkisebb jelét sem mutatva. Kíváncsi vagyok, hogy így mennyi könyv lesz. Van, amit újra kérnek, van, amiből a következő részt, még jó, hogy soknak van, a végén még velem találtatnának ki  mindenhez folytatást, regényíró tehetségemet még nem fedeztem fel.

Jelenleg én nem saját füzetbe, dossziéba dokumentálok, aminek két oka is van:
- nekem még nincs saját íróasztalom
- egyenlőre "csak" Bernátnak kell dokumentálni és ez még nem olyan sok

Így a facebook bejegyzéseket, blogposztokat használom erre a célra.
Blogon most fogom elkezdeni felírni a könyvek listáját, amit olvasunk. Jelenleg négy könyvnél tartunk, ezeket mind én olvastam fel, majd különszedjük, ami már az önálló olvasáshoz tartozik.
Facebookon a tanulósnapokat számolom 181/8 a mai. Igaz mi szombaton is szoktunk tanulni, ami a múlt héten kurtára sikeredett, ezért nem kapott külön számozást, de látom esélyét annak, hogy lesz majd ilyen nap is.
Persze látom, hogy ez a levegős rendszer ezen a területen csak ideig óráig maradhat, mert mindig újabb és újabb elemek, programok, ötletek kerülnek elő, Bernát is örömmel kutat, keresgél, kérdez. Előre azonban nem tervezek, hiszen a legjobb dokumentáció személyre, családra, adott körülményre szabott, így a majd kialakul a maga idejében, eredményekről és kudarcokról, finomításról pedig úgyis beszámolok.

2014. szeptember 2., kedd

K, mint

A mai nap k nap,
mert a tantervben szerepel heti egy környezetismeret óra, de annyi érdekes témát említ meg a könyv, a tanterv, és annyi jó ötletünk támadt hozzá, hogy úgy gondoltok, megérdemel egy napot.

K, mint kedd
k, mint környezetismeret
k, mint kísérlet
k, mint közlekedés
k, mint krumpli
k, mint kép
k, mint kuka day
k, mint konyházás
k, mint kanna
k, mint kanárisárga dosszié
K, mint Kistelek
K, mint Káleb sem maradhat ki :)


és majd még kiegészül a lista.

Amíg tart a jó idő, addig a környezetismeret nap azzal kezdődik, hogy kinyitjuk az ajtót és kilépünk a környezetünkbe. Biciklire ülnek és elindulnak a városban. 
A mai nap fákat fényképeztek, Káleb tanulta, hogy a jobb oldalon közlekedünk. 
Mindenről beszélgetnek, amit látnak, ma lovat, kábelgyárat, megérkező teherautót.
Ebéd közben, amihez a köret sült krumpli volt, elmesélték, hogy merre jártak, hogy szedtek makkot, ami nem a makk, hanem a bükkfán terem, és láttak lovat, ami haszonállat. A délutáni kávé után a felnőttek tevékenykedtek, megszerkesztettük a mai nap lapját. Elsős vonalazású lapra rákerültek a képek, egy város térkép.
A tanulás pedig annyiból állt, hogy felírtuk a mai dátumot, a térképen berajzoltuk az útvonalat, amelyen haladtak, beszélgettünk arról, hogy Kistelek 25 éve város. Majd Bernát mondta el, hogy melyik képen milyen fát látunk, a Búvár Zsebkönyvek Fák részéből kikerestük őket, a képek mellé írta a neveiket, majd a Platán fáról szóló részt felolvasta.
A nagy atlaszban megnéztük, hogy hol van Amerika keleti része, Ázsia, és merre Európa, ahol kereszteződött a nyugati és keleti platán. Majd megnéztük merre van Magyarország, Csongrád megye, Kistelek és hogy a folyók nevét kékkel írják. Persze térképen mindezeket nem most néztük meg először, de mindig amikor valami földrajzi atlaszban megnézhető kerül elő, meg is nézzük.
Készülök-e ezekre az órákra? Igen is, meg nem is. A környezetismeret tankönyvet és munkafüzetet átnézem, hogy tudjam, mi a tananyag, az asztalra előkészítem a könyveket, amelyeket esélyes, hogy használni fogunk, lesz rész, ami előtt magam is olvasni fogok. 
Hogy melyik héten mit fogunk megnézni, hogy miket beszélünk róluk, nem tudjuk, de azért rögzítjük, hogy melyik héten mit láttunk, hogy fokozatosan tudjuk építkezni. Azzal, hogy egyikünkkel csavarog, a másikunknak elmeséli, máris feldolgozza a hallott információkat, máris jobban rögzül, és a kommunikációs készsége is fejlődik. A papíros rögzítés pedig lehetőséget ad arra, hogy az elhangzottakat megfelelő módon leírja, az utána olvasással pedig kutatást tanulunk.

kuka day: nagyon egyszerű, szerdán viszik a szemet, kedden minden kis kukát ürítünk, a nagyot kivisszük :) szelektív szemétgyűjtés, fenntarthatóság most amúgy is népszerű téma a tananyagban
kísérlet: a könyvben van néhány egyszerű kísérlet, majd esős, nagyon szeles napokon kerülnek elő, addig összeszedem őket, netről szerzett csemegékkel kiegészítem, és egy dobozba gyűjtöm a hozzávalókat.
kanna: katasztrofális vagyok, ha virágok locsolásáról van szó, az egyik szülinapi ajándékomat sikerült kinyírnom. Anyukám régen mindig kedden locsolt, környezetismerethez amúgy is passzol, ismerjük meg környezetünk növényeit, mi kell a növénynek és hasonló témák.
kanárisárga dosszié: ez lett a környezetismeret anyag gyűjtőhelye, legalább könnyű észrevenni
kép: ami képet készítenek felhasználjuk
konyha: ez jelen esetben az én területem lesz, mert ma, míg csavarognak, megfőzetem két napra, és ha ez hamarabb eszembe jutott volna, akkor akár kenyérsütést, több napi melegételt, finom vacsorának aló pástétomot elkészíthettem volna, de majd jövőhéten kipróbálom mit tudok kihozni ebből az időszakból.









2014. szeptember 1., hétfő

Ismerkedős évkezdés

Beiratkozás után, az első osztályfőnöki órán a tanítónéni elmondta, hogy augusztus végére terveznek egy rövid ismerkedős alkalmat a gyerekekkel, hogy az első alkalom ne az ünnepélyes tanévnyitó, a zsúfolt első nap legyen, hanem nyugodtan, kötetlenül együtt tudjanak lenni.
Múlt héten meg is érkezett a levél, nem postán, ők dobták be a postaládába. Bernát nagyon izgatottan fogadta, felolvastuk, szerepelt benne az időpont és hogy vigyünk egy rajzot a családról, amire rá vannak írva a nevek. Több se kellett, a címzett azonnal neki is állt rajzolni, ekkor posztoltam, hogy "kötelességből jeles". A nevek ráírását azért elnapoltuk.
Csak a héten került rá sor, fogtunk egy elsős füzetet, dől betűs írással mindenkinek leírtam a teljes nevét. Ilyen hosszú, összefüggő szöveget még nem írt, sok betűt sem írt még belőle, de az íráselemeket már július óta írjuk, és a Virágvölgyi által kidolgozott módszertannak pont ez az egyik sarkalatos pontja. Lemásolta, egy szót kellett csak radírozni, újraírni. Majd kivágtuk a sorokat, az én mintáim mentek a szelektív hulladékba, az övé pedig a már elkészített rajzra. 
Múlt héthez képest új taggal is bővültünk, így Virág sem maradt le, valamint a saját és Káleb figurája fölé odaírta, hogy hány évesek, és megkérdezte a mi korunkat is. A rajz egyre informatívabb :) A kisbaba aktuális kora sem maradhatott le.
Jobb oldalon lépcső látható, a teraszon asztal, az asztalon pedig három láda, hisz épp baracbefőzés ideje volt.
Íme a mű:
Nem győzöm nézegetni, nem tudom, hogy az eredetit visszakapjuk-e, de a digitalizált változatot garantáltan kinyomtatjuk és bekeretezzük. Elvégre van már aktuális családi rajzunk pár évvel ezelőttről, ez lesz a gyűjtemény következő darabja.
Az egyik tanítónéni azt mondta, hogy ő már sok évtizede tanít, de ilyet még soha sem láttunk. 
És a hab a tortára: a dőlt betűs írástankönyv Apáczai kiadós, jelenleg engedélyezett tankönyv, mi ebből kezdtünk el írni tanulni, mert a dőlt írást jobbnak tartom, mint a zsinórírást. Viszont, ahogy már korábban említettem, kalózkodtam ezzel kapcsolatban, nem kértem rá engedélyt. Most színt vallottam a pedagógusoknak és azt mondták, hogy semmi gond :) Annyira boldogok vagyunk :)

A tegnapi napról:
Az udvaron találkoztunk, kifejezetten sokan összejöttünk, volt, akiket már látásból ismerünk, most volt lehetőség beszélgetni is. Majd a gyerekek elmentek az osztályterembe, egy órára. Ezután a szülők következtek :) Kicsit többet kellett várni, mint egy óra, de hasznosan töltöttünk az időt. Káleb és Fülöp minden gond nélkül birtokba vette az iskolaudvart. Az 1.c mosolyogva, papírsárkánnyal a kezében érkezett az udvarra, szépen kettes sorokban. Majd engedélyt kaptak, hogy szaladhatnak. A sportpályát azonnal beborították. Nagyon jól viselkedtek. Az egyik tanárnéni kinn maradt, míg a másikkal mi mentünk az osztályba.
A gyerekek állítólag jót derültek, mikor mondták nekik, hogy most a szülők jönnek ide utánuk. És ki szólt be hangosan, na ki? Bernát: csak az a baj, hogy ezekre a székeken nem biztos, hogy elfér az ülepük. A szülők meg jót derülhettek, hogy az anyukája úgy tud pirulni, hogy az már erősen lila. Bár mostanában úgyis inkább zöld színem van, szóval előnyömre vált a változatosság :)
Megkaptuk a tankönyvek egy részét, a tartós könyveket még nem, azokat idővel. Mind Apáczai kiadós, így mi nem kihagyhatjuk az országos tankönyvkísérletet. Elsőre nem vagyok elájulva tőlük, de majd használat során kitapasztaljuk. 
Egy pozitívumot tudok említeni: végre inkább 2-3 füzetből áll egy tantárgy éves anyaga, sokkalta könnyebben kezelhetők, nem kell kilókat cipelni.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért is mentünk el erre a nyitó, ismerkedő napra, ha a gyerek úgysem fog bejárni?
Kérdésben a válasz, ahogy mondani szokták: ismerkedni :)
A városunkban egyetlen általános iskola van, jelenleg négy elsős osztállyal, az osztályból egy kisfiúval és családjával már nagyon jó barátságban vagyunk, és ahogy látom, lesz itt még pár család, akikkel jó kapcsolat fog kialakulni, szuperszimpi társaság ám :)
Az otthonoktatás ugye határozottan nem azt jelenti, hogy kiszedjük a gyereket a társadalomból, nem azt jelenti, hogy senkivel sem állható szóba.
A tanárnénikkel is jó, ha megismerkedik, jó kapcsolatot alakítanak ki, a mi tanárnénieinkkel ez nem is lesz nehéz, így biztosan nem a vizsgán fognak először találkozni. 

És persze Káleb sem maradhat ki, neki a szülő után még különórát tartottak :)

2014. augusztus 20., szerda

Kenyérsütés

Több napi fekvéses időszakban vagyok  megint, nem igazán érzem jól magam, nem részletezem, mert nem való a fincsi kenyérhez a téma :) De emiatt napokat csúszott ez a bejegyzés, bár végülis egészen aktuális ma is :)
Szeretek kenyeret sütni, nagyon szeretek!
Még egyetemista voltam, mikor belekezdtem, naná, hogy kenyérsütő géppel, majd rátaláltam Limara blogjára, akit szerintem linkelni sem kellene, mert alig van valaki, aki ne ismerné :) 
Nála olvasgattam, okosodtam, és minden receptje működött, kivéve, amikor elnéztem valamit ;) 

Idővel egyre inkább elvem lett, hogy minél egyszerűbben, minél hagyományosabban. Így a minimalista kenyerek felé kezdtem elmenni, amiben nincs semmi flikk flakk, csak az alap hozzávalók. Kivettem a kenyérsütő gépet is a folyamatból, mert a kézzel dagasztott kenyérben mégis csak van valami plusz, ezt persze nem tudom megmagyarázni. Bár annyira szeretem, amikor az a ragacsos, darabos valami egyszercsak, egyik pillanatról a másikra egy homogén, sima, tökéletes tésztává válik.

Majd eljött a legújabb lépés, aminek úgy örülök :)
Kiírtak itt Kisteleken, a Tündérkertbe egy kenyérsütő versenyt. Nem voltam túl motivált magára a versenyre, meg ugye hetek óta csak orvosi vizsgálat miatt tudtam elhagyni az otthonunkat, és utána is napokon át rosszul voltam. De persze az elgondolkodtatott, hogy az én kenyerem megállná-e a helyét. 
A srácoknál igen, ők mindig megeszik :)
És persze ha már elkezdtem gondolkodni, újra elkezdtem olvasgatni is. 
A kovásszal már nagyon régóta kacérkodom, biztos van már egy éve, hogy szeretnék készíteni, gondoltam ennél jobb alkalom úgysem fog adódni.

Elkészült, sikerült, megérett, és teljesen használható!

Az érlelés folyamatában soha sem dobtam ki a felesleget, mindig ment a kenyérbe, ekkor még a maradék élesztővel kiegészítve, de az ötödik napon elfogyott az élesztő, így nem tettem bele és láss csodát, a kenyér mégis megkelt és olyan, de olyan finom lett.

Zsolt felvállalta, hogy ha indulnék a versenyen, akkor kiviszi a kenyeret, de végülis annyira nem éreztem rosszul magam, így mind mentünk.
Tündérkertben lenni pedig remek kikapcsolódás, biztos, hogy elő fog még kerülni a blogon.
A kenyér versenyeztetése persze bizonytalan kimenetelű, hiszen mindenkinek más az ízlése. Így mindenféle, teljesen különböző kenyerek esetében, rozsos, tökmagos, amarantos - gluténmentes, fehér - kovászos, nincs az a stopper, centi, mely "igazságos" eredményt hoz ki.

Ezen megmérettetésben a harmadik helyen végzett a kovászos fehér, hiába, most épp a magos kenyerek mennek :) De Imre atya mindet megáldotta, mert a mindennapi kenyerünk mindegy, hogy miből készül :)
Viszont, a kisteleki versenyen ez volt az egyedüli kisteleki kenyér! 
És ami még nagyon vicces, a polgármester jött oda, hogy cseréljünk elérhetőséget, mert nagyon meg szeretné tanulni elkészíteni :)



Kenyeret sütni a legjobb dolog, két adag kovász pihen a hűtőben, jó nagy kenyereket lehet vele megsütni, ráadásul valahogy nálunk tovább megőrzik a frissességüket, mint élesztős társaik. Persze az elfogyasztási faktoruk elég magas, múltkor itt voltak szüleim, el is csipegettük a kenyeret gyorsan frissen, másnap sem csináltam túl nagyot, így harmadnap is süthettem. 
Hogy finomabb-e, mint élesztős testvére, ahogy fentebb írtam, ez bizony ízlés kérdése, nekünk finomabb, sokkal, nem is értem, hogy miért nem léptem a kovászos felé hamarabb, talán mert nem kóstoltam soha. 

A kenyér így még minimalistább lett, mert a kovász csak liszt és víz, kikerült még egy alapanyag a kenyerünkből, a folyton beszerzendő élesztő. Hiszen pont ez az a hozzávaló, amit rendszeresen be kellett szerezni, hiszen sok sok kiló liszt tud várakozni, akár hónapokon át, remekül beszerezhetőek a nagybevásárlásnál, de az élesztő olyan bizonytalan terület volt, vagy kevés volt, vagy megromlott a vége, vagy már nagyon régi volt, és nem volt benne elég kraft. Ha meg teljesen hiányzott, lehetett rohanni a boltba érte, és most már nem éjjel nappali mellett lakunk, amit valahogy nem sajnálunk.

Így az otthonsütős kenyér még inkább a spórolós kategóriába került, mert eddig is kevesebb boltbajárást eredményezett, hogy nem kellett egy-két naponta kenyérért menni, és az a helyzet, hogy mi is hajlamosak vagyunk akkor mást is venni, de mostmár az élesztős, bár sokkal ritkábbani boltozást is ki lehet húzni.

Az már megvan, hogy mi lesz a következő lépés, de addig még ki kell bírnunk egy kicsit.

A járulékos boldogság az, hogy újabb ismerősökre tehettünk szert, most már esélyes, hogy olyan 45 embert is ismerünk Kisteleken.

 Végezetül néhány életkép tőlünk, de a Tündérkert, valamint a Kisteleki Városi Televízió oldalán lehet még mazsolázni.






2014. augusztus 14., csütörtök

Aktualizált mese és film

Mostanában sokat virrasztok, valahogy este nem tudok aludni, ezért olvasok, kötök, vagy épp a plafont nézem, vagy a szekrényt, de azért igyekszem ezeket az órákat hasznosan eltölteni. Persze megpróbálok időben nyugovóra térni, így volt ez pár napja is, de nem sikerült, így hajnal egykor a világháló kötöttem ki, ekkor jött szembe velem kapásból a hír, Robin Williams meghalt, bíztam benne, hogy hoax, de külföld portálok gyorsan megerősítették; jobb lett volna ezen az estén inkább a plafonnézést bámulni, hiába, várandósan a magam nem épp alacsony átlagánál is érzelgősebb vagyok.
Jön a hétvége, és még hűvös, frontokkal átitatott idő érkezett, ilyenkor szoktunk mesenézést engedélyezni a csapatnak. Keserű az apropó, de akkor már olyan filmek, mesék kerüljenek terítékre, amelyekben ez a sokarcú, nagy tehetségű, bár sajnos életében sok problémával küzdő színész tett felejthetetlenné. 

Mese, amiket már láttak: Aladin, Robotok - utóbbi évek óta nagy kedvenc, bár kevesen ismerik. Mindenképp meg kell nézni, rengeteg beszélgetésnek képezheti alapját, és Robin a legjobb karakternek adta a hangját - Löksi :) És ki tudja rajta és a húgomon kívül végigmondani Dzsinni teljes barlangi szövegét? :)

Filmek közül a srácok a Jumanjit, az Éjszaka a múzeumban 1-2. és a Hook-ot látták.
Számomra ismét az utóbbi a nagy kedvenc, igaz gyerekként Hook karaktere nyűgözött le, felnőttként már inkább a két szülőre figyeltem, van mondanivalójuk!

Szerintem az újdonság film a srácoknak a Mrs. Doubtfire lesz, kell egy kis móka és kacagás :)

Nekünk, hát, csak nézem újra és újra a filmlistát, és a döbbenet folyamatosan növekszik, hogy mennyi remek filmben játszott, mennyi remek gondolat, alakítás, mennyi témát megmozgatott, a Jack, a Csodás álmok jönnek, és persze a nagy klasszikusok, a Holt költők társasága, A Good Will Hunting.

Itt vannak a filmjei, ha már vacak idő van, és augusztus közepén a szobába rekedünk egy kicsit, legalább nevessünk nagyot vagy gondolkodjunk egy kicsit az élet nagy kérdésein.

kép innen.

2014. július 31., csütörtök

Felolvasás

Minthogy többen sok blogot olvastok, bennetek már garantáltan nem merül fel, az olvasás ne lenne egy rendkívül hasznos időtöltést. Sőt, azt is elég sokan leírták már, hogy milyen hasznos a felolvasás, kétség sem merül fel senkinek afelől, hogy ne kellene mind többet :)
Amikor átköltöztünk Kistelekre, hirtelen nem sok könyv volt nálunk, azért egy mesegyűjteménnyel, a Három pillangóval elég sokáig elvoltunk, főleg, hogy Kálebből a címadó mese gyorsan kiváltotta a minden nap legalább egyszer szeretné hallani reakciót.
Amikor beindult az aktív tanulós időszak, mely egybeesett a nekem sokat kell feküdni résszel, elkezdődött Káleb részéről a legyél velem sokat időszak, teljesen jogosan, írtam már korábban. És az egyik nagy lehetőség a meseolvasás volt, a könyvek viszont még ekkor is a korábbi helyükön kuksoltak. 
Én és a tabletem kombinációból kellett gyorsan valamit kihozni :) Az egyetemek, akadémiák által végzett digitalizációs munkák viszont kifejezetten hasznosnak bizonyultak:
Hamar a Digitális Irodalmi Akadémia oldalán találtuk magunkat, és rögvest szembesülhettem azzal a ténnyel, hogy évekre elegendő anyaggal rendelkezünk!
A Süsüvel indítottunk, az összes részével, majd Mirr Murr, a Kiscsacsi.
Esténként pedig valami hosszabb lélegzetvételűre volt szükség, valamire, ami sokáig kitart :)  És ekkor jöttem rá, hogy fenn van a Trapiti.
Így már csak arra kell figyelnem, hogy reggel és este is fel legyen töltve a szerkezet, és mostmár az is rendszerré vált, hogy tanulás előtt és után is kér Bernát egy-egy fejezetet. Ilyen kérést pedig véletlenül sem fogok visszautasítani :)

Két előnyét fedeztem fel még a digitalizált irodalomnak, a lemerülő közvetítő eszköz gátat tud szabni a másfél, két órásra húzódó meseolvasásnak, mert csak még egy részt :) A másik az, hogy a kivetítő fénye mellett a kicsit egész hamar elalszanak és bár Fülöp a legtöbb esetben még igényel egy kis ringatást, lassan ő is el fog tudni aludni az ágyában.
És kinek kellenek ezután könyvek? Természetesen nekünk :) hiszen hasznos, meg előnyökkel is rendelkezik ez a forma, de azért mégis az az igazi, amikor a könyv lapjait meg lehet simítani, minden könyvnek más illata van, másképp látszódnak a betűk, ott vannak a szép rajzok, körbe lehet ülni, lapozni. Erősen közhelyes gondolatok, de ez tényleg jó érzés. Mert jobb a könyvespolc előtt állni és böngészni, mint a keresőt szemlélni :)
Jó olvasgatást!

2014. július 29., kedd

Bernát és az írás


Az egyik képen feltűnt Bernát írásanyagának egy részlete, nagyon szemfülesek vagytok, mert többen észrevettétek, hogy milyen szép 'm' betű van ott épp, és rá is kérdeztetek, hogy ez honnan van.
Évekkel ezelőtt, mikor az otthonoktatás mellett döntöttünk, rengeteg anyagot, oktatási okosítós, matekkal, olvasással, írással kapcsolatos oldalt, könyvet, cikket elolvastunk; végülis ma sincs ez másképp :) Ekkoriban találtam rá a dőlt írásra. Én magam egyetemen tanultam meg nagyon szépen írni, Weissmahr Béla atya lobogtatta mindig a dolgozataimat, hogy számára elképzelhetetlen, hogy lehet ilyen szépen írni, egyik évfolyamtársnőm szerint pedig egyszer betűtípust fognak készíteni az írásomból. A dőlt írás  felfedezésekor viszont a repertoárom bővült és azóta tudok álló és dőlt betűkkel is írni. Mindez a kitérő azért fontos, mert a saját bőrömön tapasztalhattam meg, hogy mennyivel szebb, könnyebb, gyorsabb, olvashatóbb dőlt betűkkel írni, mint állókkal!
Ezután jöttek a fentebb említett tanítással kapcsolatos tanulmányok, ahol többször találkoztam azon ténnyel, hogy bizony, a dőlt írás jobb a gyermekeknek, mert a kezük fejlettségéhez, izomzatukhoz jobb, lendületesebb, egyszerűbb a kapcsolódása, és amikor elkezdenek gyorsabban írni, akkor sem csúnyul el az írásképük. Nem vagyok szakember, nem tisztem eldönteni, hogy ez minden esetben így van-e, vagy ami így van, miért van így; de engem meggyőzött!
Pár éve nekiálltam beszerezni dőlt betűs gyakorlókat, könyveket, mert láttam, hogy vannak és azt is, hogy nincsenek mindig készleten! Az Apáczai könyvkiadónál találtam: az egyik kötete.
A LauderPédián van egy letölthető könyv, Oszkár, Szűcs Édua rajzaival. Önmagában ez a dokumentum kevés arra, hogy gyakorlatot lehessen szerezni, de minden betű benne van, igényes, a többi anyaghoz remek kiegészítő. Ennek egyik oldalát láthattátok a képen!
És ilyenkor jön a nagy kérdés: de mit fog ehhez szólni az iskola? Pontosabban a tanárnéni? Mi lesz a vizsgával?
Őszinte leszek: jelen pillanatban fogalmam sincs!

Az biztos, hogy nem fogok nekiállni kioktatni, hogy márpedig ez a jobb és mindennél sokkal jobb és nem is értem, hogy miért nem ebből tanítanak mindent, mert véleményem szerint ezzel a viselkedéssel sok helyre el lehet jutni, de oda, ahol működőképes iskola-otthonoktatott viszony van, nem.
A dőlt írás tanítása jelenleg lehetséges, pedagógusképzést is tartottak rá idény nyáron, szóval annyira nem kalózkodunk, az biztos, hogy imatémának megteszi a szituáció. 

Viszont amilyen szépen alakul Bernát írása, pedig nem sokat gyakorlunk, szerintem jó úton haladunk!

későbbiekben:
a sok "egyhelybentartózkodásos" időszak olyan területek megtalálása felé mozdított el, amelyek szorosan kapcsolódnak ezen témához, így biztosan várhatóak még gondolatok kézírással kapcsolatban :)
Eddig is van okom hálát adni az Úrnak ezért az időszakért, de bővül a lista napról napra :)

2014. július 21., hétfő

Kálebbal tanulni

Miután Bernáttal  elkezdtünk rendszeresen tanulni, Kálebtől egyre többet lehetett hallani a következő mondatot: "anyu, tanuljunk valamit". És mit oly sok esetben, ez a mondat sem azt jelentette, mint az elsőre látszódik, valami sokkal mélyebbet és többet: anya, velem is legyél mind többet, csak úgy kettesben.
Így a következő lépés a mindennapi teendőkben az volt, hogy Kálebre is tudjak mind több időt fordítani. Sikerült is, elég gyorsan, hiszen ez nem minősült megoldhatatlan és kivitelezhetetlen feladatnak. Egy kicsi probléma azóta is van bele, nem a megfelelő időben van :( Bernáttal tíz órakor kezdünk tanulni, mert akkorra megvan a kényelmes felkelés, felöltözés, ágyazás, reggeli és ideális esetben egy kevés játék is belefér. Én túlesek a reggeli hányinger leküzdésén vagy az egész folyamat abszolválásán, a kávé is hatni kezd, szóval minden ideális a tanuláshoz, de csak a tanulásban szereplő két embernek, mert Kálebnek ez még nem a legideálisabb. Számára az lenne a megfelelő, ha Bernát tanulása előtt lennék vele olyan fél órát, mert akkor utána ő lelkesen elvonul játszani: legó, dupló, rajz, kert, gyurma - bármi és képes akár egy, másfél órán át is elmókolni ilyenkor, mert megvolt a közös játék, együtt töltött, ráfigyelős idő, egy másodpercel sem kevesebb, mint amire a délelőtti órákban szüksége volt.
De korábban én még nem bírom, utána pedig már megint eléggé el vagyok fáradva, szédülök, és a fáradtsággal együtt jön az újabb hányinger. Szóval a közös idő mennyiségileg megvan már, csak épp a napi rutinban elfoglalt helye hagy némi kívánnivalót maga után.

És hogy mit szoktunk csinálni
rajzolunk: zsírkréta, ceruza, szédülésmentesebb napokon festés (mert akkor ki tudok ülni a konyhaasztalhoz). Mostanában már nem különálló lapokra alkotnak, hanem füzetekbe. Mert a rajzolási kedv növekedését leginkább az jelezte, hogy bokáig jártunk a félig, teljesen elkészített alkotásokban, a "jaj, elrontottam" papírgalacsinokban. És mindezen az otthonunk méretének növekedése sem hozott változást, megbirkóztak a kihívással. 

meseolvasás: Mese csak és kizárólag neki, Boribon, minden kötete, hozza, és szép sorba adagolja. Három pillangót szereti még nagyon, és a kötet minden meséjét. Az új kedvenc pedig Süsü, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy képes kora reggel fél hat, hat óra magasságában megállni az ágyam mellett a következő mondattal: "anyu, olvass nekem egy kis Süsüt!".
A sok mesélés viszont elhozta azt az eredményt (is), hogy töredékére, majdhogynem nullára csökkent a "jaj, úgy néznék valami mesét" mondatok száma.
Egy idő múlva azért ő is kért valami nyomtatott feladatot, mert ahogy a Bernát tanul, azért azt is ki kell próbálni. A ceruza fogáson kell javítani, de az egyszerűbb feladatokkal minden gond nélkül boldogul.



Káleb lelkes, kíváncsi, érdeklődő, rengeteget tud rajzolni, irkál számokat, ráadásul jól, egyre többször kérdezi, hogy melyik betűt hogy írják, néha kisebb mondatokat írat le velem, majd lelkesen másolja a rajzára vagy kiragasztandó feliratnak.

2014. július 15., kedd

Bernáttal tanulni

Amikor kiestem a játékból, mint anyuka és egyértelművé vált, hogy ismét nem lesz egy könnyű várandósságom, sokat beszélgettünk Zsolttal, hogy mi legyen a haditerv, hogy amikor épp jobban érzem magam, akkor merre forduljak, mit csináljak meg, mi legyen a fontossági sorrend.
Bernát idén került be az első osztályba, szeptemberben kezdődik a tanév és januárban fog vizsgázni, a baba majd január elején fog megszületni. Mindenképp izgalmas időszak elé nézünk. Így ezt választottuk, hogy amikor jól vagyok, elkezdek Bernáttal tanulgatni, végülis eddig is tanultunk, az élet is folyamatosan tanulás, ha meg külön figyelemmel is kísérem, előkészülök, biztos, hogy gyorsan és örömmel fogunk haladni.
Így is lett, Bernát partner volt végig, amihez az is hozzákapcsolódott, hogy a ketten eltöltött idő is kincset ér. Eddig is nagyon szeretett tanulni, tanulós játékokat játszani.
Úgy láttam, hogy eljött az ideje, hogy elkezdjünk olvasni tanulni. A betűket már elég jól ismerte, hisz évek óta rengeteg betűs játékot játszunk, Virág Minden héten egy betű sorozatát is végigcsináltunk. Szó szerint nekiugrottunk az anyagnak, 5-10 percet "olvastunk" minden nap, komótosan, betűről betűre formálódtak a szavak, eleinte kétbetűsek, majd három, ma pedig már azt is elolvasta, hogy meggondolatlanul :).
Az olvasásra fordított idő egy hónap alatt 20 percre növekedett, mert megszokta, élvezi és nem fárad el, de ebben a 20 percben számtalan esetben benne van rajzolás, színezés, összekötős feladat.
Írni is elkezdtünk, három héttel az olvasás után, mindketten többet bírtunk már :) és ekkor fogalmazódott meg, hogy nem is olyan rossz fokozatosan behozni a különböző területeket. Így a napi tanulásra fordított idő szép lassan megkétszereződött. A rengeteg rajzolásnak, vágásnak, legózásnak és számtalan más gyermeki tevékenység hatására elég jó kézizomzattal rendelkezik, nem igazán fáradt el a keze, inkább csak megunta egy idő múlva, bár ahogy haladtunk előre a nagyobb kihívást jelenti részekhez, egyre izgalmasabbá válik számára.
Matekozni is kell ugye idővel, de azt még nem írjuk, fejben számolunk és pakolgatunk és nagyokat nevetünk, mert kivonást megtanulni kidurranó lufikkal lehet csak igazán hangosan megtanulni :) De a vízipisztolyos spriccelős matek is működőképesnek bizonyult. 
Hogy hosszútávon mivel hogyan haladunk, még nem tudom, nincsen előre gyártott haditerv, nincs tanmenet. Egyenlőre biztos, hogy sokkalta gyorsabban, mint ahogy számítottam rá. Bernát pillanatok alatt felvette a ritmust, nagyon gyorsan képes volt arra, hogy megduplázza a tanulással töltött időt.
Jelenleg minden nap 10:00-kor kezdünk, az órát ő nézi, én csak figyelmeztetem, hogy néha érdemes rápillantani, tudja, hogy mikor kell jönni, tanulja az órát, végiggondolja, hogy mit szeretne, ha még beleférne, néha kicsit elkeseredik, hogy ő még ezt vagy azt meg szerette volna csinálni előtte, de miután megtapasztalta, hogy nem tanulunk lefekvésig, azóta ez nem is zavarja.

És az Úr gondoskodása és időzítése ismét a legtökéletesebb:
Kisteleken még nem sok embert ismerünk, pár napja megszámoltuk: 25.
De a szám gyorsan frissen 30-ra növekedett :) mert az egyik szomszédunk révén megismerhettük Bernát egyik osztálytársát és családját. Remek emberek, a fiúk pillanatok alatt összebarátkoztak (az anyukák is), egy délutáni játék, majd egy egész napos játék következett, egyszer itt egyszer ott, majd hatalmas biciklizés, végül egy fontos fordulóponthoz érkeztek: "én csak akkor megyek haza, ha Bernát is jön velünk a tanyára". Bernát természetesen ment a tanyára, ahonnan csak másnap este érkezett haza, azóta szerinte a mi kertünk rettenetesen kicsi :) De az első paradicsomok már pirosodnak!



2014. július 10., csütörtök

Ezt látom az ablakomból

Mondhatni egy lényegtelen, ám számomra most mégis nagy jelentőséggel bíró információ, ezt látom az ablakunkból.
Örülök, hogy szép, örülök, hogy kedves, mesés utcában lakunk és örülök, hogy minden nap látom a naplementét, az északról jövő viharfelhőket és a többi felhőformát.

De hogy miért is vált ez hirtelen ilyen fontosság? Mert az elmúlt körülbelül tíz hétben elég sok időt kellett a szobában töltenem. Nincs semmi baj a kisbabával, velem sincs :) Bár nem igazán vagyok abban az állapotban, hogy túl sokat szaladgáljak. Nem vagyok veszélyeztetett terhes, nincs semmi komplikáció, csak a normálisnak mondható első trimeszteri rosszullétek kicsit nagyobb arányban jelentkeznek, mint az két lábon elviselhető lenne, valamit esélyes, hogy nem olvasták a szakirodalmat vagy elszámoltak valamit, mert az első trimeszter már véget ért, hányás, szédülés, hányinger, rosszullét, émelygés, összesés viszont úgy döntött, hogy még marad egy kicsit.

Istennek hála Zsolt továbbra is itthon dolgozik, nem is tudom, de komolyan, ötletem sincs, hogy mit csinálnánk, ha nem ezek lennének a körülményeink. Így viszont hatalmas teher hárul rá és én sokszor érzem azt, hogy nagyon nincs ez jól. Kijut neki a háztartás nagy része, a gyerekek és még dolgoznia is kell. Áldott ember, soha egy panaszszava sincs, és bár látom hogy fáradt, nem puffog, hanem inkább esténként, nyugodt pillanatokban azon gondolkodunk, imádkozunk, hogy mit csináljunk másképpen, hogy kicsit könnyebb legyen egy nap.

Elkezdtük a területeket rangsorolni, hogy mik a legfontosabb, legsürgetőbb, egyáltalán nem elhanyagolható részek, és hol vannak azok a pontok, amikre egyenlőre nyugodtan rá lehet csukni az ajtót, mert nem baj, elhagyható, elnapolható.
Lekvárt nem főztem idén, és nem is fogok, az biztos :) Vasalás, hát, hm, pedig én szeretek vasalni.

Két hónapon keresztül a konyhába sem bírtam kimenni, mert minden illattó, szagtól azonnal rosszul lettem, és nem akartam, hogy a már meglevő pakolni, mosogatni, elkészíteni valón kívül még mást is kelljen takarítani. De mostmár tudok mosogatni, újra :)

Programokat lemondtuk, jelenleg az is örömmel tölt el, hogy a kötelező vizsgálatokon meg tudok jelenni, a védőnőm nagyon figyelmes, inkább kijön, szervezi az időpontokat, hogy akkor inkább két hét múlva menjek, hátha jobb lesz, összevon, ötletel, muszáj lesz kideríteni, hogy mit szeret a legjobban :) mert ahogy a munkáját végzi, az számomra megfizethetetlen.

A babával kapcsolatban így mindent meg tudunk tenni, hogy biztonságban fejlődjön, növekedjen és felelősségteljesen tudjuk kezelni a kialakult szituációt, de azt sem szabad elfelejteni, hogy vagy három bátyja! Értük is pont akkora felelősséggel tartozunk, ők is fejlődnek, növekednek, nekik is szükségük van ránk. A következőkben róluk fogok majd írni, bár szemfülesek már észrevehették, hogy a közösségi portálra posztolt képek között elég sokszor szerepel az ágy széle :)


2014. július 8., kedd

Hónapsoroló

Január
Bárhogy is gondolkodom, eme hónapról semmi sem jut eszembe, csak a vizsgaidőszak, melynek a vége nálam rendre belenyúlt a tárgyfelvételbe, melynek a végén mindig tudtam, hogy megcsinálom a vizsgáimat és kezdhetek megint órára járni. A verkli időszaka, és mindig jobban is sikerültek az itteni vizsgáim, mint a nyáriak, mert tudtam, hogy amint befejezem, csak folytatása következik és nem a nyaralás jön :)
Talán a nagy fogadalmak jöhetnének még ide, hisz az új év adhat tiszta lapot, vagy új ötleteket. Bár azt hiszem engem az oktatási rendszer végképp elfuserált, mert valamiért évkezdő érzésem mindig szeptemberben van :) 
Azért a január tartogat egy kicsike kis ünnepet, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni: a polgári esküvőnk is januárban volt. Általában az adott napon eszünkbe jut, jót nevetünk magunkon és megnyugodunk, hogy egyikünk sem az a fajta, hogy ezen megsértődne.


 

Február
Még mindig semmi, a rövid hónap, ami csak úgy van :)

Március
Itt már kezdődhetnek az ünneplések, Zsolt névnapja :) Be kell vallanom, pocsék vagyok névnapok megjegyzésében, de tényleg, rettenetesen rosszul csinálom. Anyósom profi benne:) és Istennek hála segítőkész is :)

Április
A különösen izgalmas hónap, Bernát a második felében született. Az eleje azzal telt, hogy mindenki úgy nézett már rám, mint egy időzített bombára, és meg kell hagyni, magam is így vélekedtem :)
És minden minden, ami ezután következett, már sokkal izgalmasabb lett, mint korábban bármikor. 
Május
Ismét Zsolt hónapja, születésnap :) Ő gyűjti az M betűket, m, mint március, m, mint május, M, mint Mariann :)

Június
Ezt a hónapot magamnak sajátítottam ki, nagyon nagyon szeretem a június. Már jó meleg van, de még nincs kánikula. Tény, hogy felnőttként még jobb ez a hónap, mint sok sok éven keresztül korábban, de akkor is, június minden napján remekül érzem magam, mert ez az én hónapom.

Július
Ez már igencsak családi hónap, házassági évforduló, amit nem felejtünk el, hogy mikor van, egészen nekünk valóra sikeredett a dátum, pedig sokan nem tudják, hogy nem is dátum szerint került kiválasztásra az adott hétvége: 2007. 07. 07.
Húgom érettségije és édesanyám elutazása között kellett hétvégét találni, na nem a nagy családi kupaktanácson, hanem amikor a ruhát foglaltuk le, szóval gyorsan hirtelen: ez az egy hétvége volt szabad.
Idén pedig pont a hetedik évfordulónk volt.
De ez a hónap már inkább Kálebről szól, ő született a nyár közepén, és édesanyám. Titok, apum minden évben megkérdezi, hogy melyikünké melyik j betűs hónap :) hiába, családban marad.
Augusztus
Ahogy látom, a mi családunkban nem igazán jellemző, hogy osztozkodnánk egy hónapon :) Ez a testvéremé. Okosan választott hónap, nem keverhető :) (mint Zsolté, akinek egyszer márciusra akartam, szülinapi meglepcsit rendezi, még jó, hogy az anyukája szólt időben ).

Szeptember
Mert olyanok is vannak, akik nagyon összetartoznak és mindig is összetartoztak: édesapám és nagymamám. Születésnap és névnap. Kit érdekel, hogy kezdődik az új év, amikor része lehet egy ilyen különleges kapcsolatnak. 

Október
Áááá, semmi, már kezd hideg lenni, de karácsonyra még ciki készülni, bár mint kézimunkázó ember megtehetem és akkor még az előrelátó cimként is magamra biggyeszthetem.

November
Névnap, az enyém. És bármennyire is szeretném állítani, a nevem nem a Sandokán Mariannájáról kaptam :) De én akkor is annyira szerettem gyerekkoromban. Amúgy is életem nagy traumája volt, hogy soha sem kaptam Sandokános pólót, pedig az oviban többeknek is volt, igazi ronda rendszerváltás előtte kék és piros színben, a régi emlékek sem tudnak rajta szépíteni, ronda volt na, de nekem akkor is nagyon tetszett. (rákerestem, most kék és bordó az első, amit kiad, hiába, nincs új a nap alatt)

December
Karácsony, az év fénypontja, mert bár kifejezetten a minimalizmus felé hajlok, az egész éves letisztultságnak ebben a hónapban nyoma sincs, sok legyen, és színes, és mindenhol és legyenek fények és annyi mézeskalács, hogy már senki se bírjon többet enni.
És Fülöp, aki megvárta, hogy elkészítsek több kilónyi mézes tésztát, kisüssem a felét, és másnap megszületett, szenteste már bőven otthon voltunk.


Akárhonnan is nézem, remek ez az év, az előző is remek volt, a következő is az lesz. Mert ezek a pillanatok minden évben visszatérnek és csak gazdagodnak, újabb pillanatokkal.
És előreláthatólag, amint utólag kiderült nem is olyan üres január sem lesz sokáig születésnap mentes, mert negyedik gyermekünk januárban fog megszületni.




2014. július 4., péntek

Elköltözhettünk :)

A szemfüles képnézegetők már észrevehették, hogy a fotóink háttere erőteljes változásokon mentek keresztül az elmúlt hónapokban. Elköltöztüüüüünk :)
Április eleje óta Kisteleki lakosok vagyunk! Egy csodálatos házban élünk, amely a nagyszüleimé volt. Gyermekkorom nagyon sok nyarát, minden karácsonyát valamint megszámlálhatatlan hétvégéjét töltöttem itt. A gyermekeim pedig itt nőhetnek fel, amelynél nagyobb áldást el sem tudok képzelni az életünkre nézve.
Kistelek egy fantasztikus hely, számukra mindenképp, és mindenről csupa mosollyal tudunk beszámolni.
Minden pillanatok alatt elintéződött, a költözés pont arra az időszakra esett, amikor Bernátnak iskolát kellett választani, az otthonoktatás végett ugye ez nem mindig könnyű. A kiszemelt iskolából jeleztek, hogy túljelentkezés van. Ekkor hívtuk fel a Kisteleki Általános Iskolát. Már a telefonban is rendkívül kedvesek voltak, elmondtam hogy mit szeretnénk, mondták, hogy akkor másnap délelőtt menjünk be, az igazgató majd vár minket. Várt is, egy rendkívül szimpatikus igazgatót ismertünk meg, kifejezetten jót beszélgettünk, az Úr már nagyon előkészített mindent, végig éreztem, de amikor azt mondta, hogy pont a napokban látott egy régebbi Friderikusz interjút a Polgár lányokkal, és hogy mennyire inspirálta, akkor már tudtam, hogy itt minden, ami rajtunk kívül áll, már elintézve. A végén még hozzátette, ha most lenne kicsi gyereke, ő is kipróbálná :)
Pár hétre rá megtörtént a beiratkozás, kaptunk egy remek osztályt, két kifejezetten szimpatikus tanárnővel. Elmentem az első szülői értekezletre, külön bejegyzést érdemelnének, de szerintem fel fognak még bukkanni az életünkben :)
A határozat is megjött, rendkívül korrekten megfogalmazva, kapcsolattartást kértek minket a tanítókkal, ami nem fog nehezünkre esni, oh, míg el nem felejtem, tagja lettem a szülői munkaközösségnek, nem terveztem, igazából nem is nagyon tudom, hogy mit csinálnak, hárman vállaltuk, majd összedolgozunk. A rendszeres kapcsolat biztosítva.
Védőnő, eddig is remek védőnőket kaptam, mindegyikük lelkes volt, szerette a gyerekeket, kedvesek, mosolygósak voltak. Kisteleken sincs ez másképp, összesen két védőnő van a városban, oh, igen Kistelek 1989 óta város!, fiatalok, mosolygósak, rajonganak a gyerekekért, barátiak és határozottak egyszerre. 
Nem ismerünk sok embert, de akiket igen, hálát adunk értük, hogy ezentúl részei lesznek az életünknek. A legtöbb szomszédot gyermekkorom óta ismerem, van, akivel együtt nőttem fel, vannak újak, fiatal családok, akikkel csak azt sajnáljuk, hogy jelenleg keveset találkozunk.
Nem is tudnám sorba rendezni, hogy épp mi tetszik itt a legjobban, az biztos, hogy a közeli uszoda számomra rendkívül csábító, bizony, gyalog nincs öt perc :)
És rengeteg minden van, zeneiskola, néptánc, társastánc (nem is akármilyen), falmászás, foci (női csapat is), kézilabda. Ráadásul napra nap új lehetőségekkel találjuk magunkat szembe.

A panel után házban élni, leírhatatlan különbség! 
Persze még sok minden áll előttünk, rengeteg tervünk van, tele vagyunk ötletekkel, lelkesedéssel, nyugalommal. Minden megváltozott körülöttünk, mindennek más egy kicsit a ritmusa, mindennek más egy kicsit az íze, az illata. Évek óta ismert tárgyak vesznek körül, amelyek új helyet találtak a mi életünkben.