Számomra az év vége nem december 31. és az eleje nem január 1. Az én évem, feltehetőleg az egyetemi éveknek köszönhetően szeptember 1-el indul és június 31-el ér véget. A köztes két hónap pedig valami furcsa könnyed időszak, még akkor is, ha már nem egy intézmény határozza meg a mindennapjainkat.
Egy ideje már gondolkozom azon, hogy kellene igehelyet választani a 2009-es esztendőre, de a fentebb leírtak miatt egyszerűen nem éreztem szükségét, egészen addig, amíg el nem olvastam Ili következő bejegyzését:
Szeretet és hűségEgy ideje már gondolkozom azon, hogy kellene igehelyet választani a 2009-es esztendőre, de a fentebb leírtak miatt egyszerűen nem éreztem szükségét, egészen addig, amíg el nem olvastam Ili következő bejegyzését:
"Az a parancsunk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse testvérét is."
1Jn 4,21
Olyan nincs, hogy a szeretetben ne kelljen növekedni, különösen nekem, mert én évekig nem szerettem sok embert. Volt, hogy még mentegettem is magam, hogy nem is nagyon lehet xy embereket szeretni és mások se éreznek túl pozitívan irántuk, akkor nekem miért kellene.
János kurzuson az egyik tanító azt mondta, hogy a szeretet döntés kérdése. Keményen eltalálta a szívem, mert a döntés az egyik legfontosabb szó az én kis privát szótáramban. Ezen mondatnál rá kellett döbbennem, hogy bizony az én E/1-ben levő cselekedetem és felelősségem az, hogy szeretek-e valakit vagy nem. Nem állítom, hogy kellemesen éreztem magam, ahogyan azt sem, hogy onnantól kezdve nem bosszantott napra nap, hogy bizony keményen el vagyok maradva ezen a területen.
Döntöttem: Én szeretem Istent és igeni szeretem a testvéreimet!
Kérlek hordozzatok imáitokban, hogy az idei jelmondatomnak meg tudjak felelni!
János kurzuson az egyik tanító azt mondta, hogy a szeretet döntés kérdése. Keményen eltalálta a szívem, mert a döntés az egyik legfontosabb szó az én kis privát szótáramban. Ezen mondatnál rá kellett döbbennem, hogy bizony az én E/1-ben levő cselekedetem és felelősségem az, hogy szeretek-e valakit vagy nem. Nem állítom, hogy kellemesen éreztem magam, ahogyan azt sem, hogy onnantól kezdve nem bosszantott napra nap, hogy bizony keményen el vagyok maradva ezen a területen.
Döntöttem: Én szeretem Istent és igeni szeretem a testvéreimet!
Kérlek hordozzatok imáitokban, hogy az idei jelmondatomnak meg tudjak felelni!
Viktor
VálaszTörlésSzámomra nagyon sokat jelentenek az új év elején kapott indító üzenetek, amik jöhetnek akár a Szentírásból is, de egy-egy eltávozott szent testvérünk szájából. 2007-ben úgy ismertem meg Betlehemi Boldog Mirjamot, hogy arra az évre az ő mondásai közül kaptam egy mottót ajándékba a lelkivezetőmtől. Érdekes módon az év folyamán egyre inkább megszerettem, és lassan a barátomnak kezdtem tartani. Mert él, ha meg is halt (Jn 11,25-26). 2008-ban Lisieux-i Szent Teréz lett ugyanígy a barátom. És idén furcsa mód két barátság lehetősége is fölvillant előttem (így alakult :). Két nő után most két férfi vár, hogy megismerjem őket: Szent István, a király és Szent Pál apostol. Egyre jobb a buli :) Velük együtt kell imádkoznom Magyarországért és az misszióért. És ez most halálosan komoly.