2011. március 31., csütörtök

Újabb lépés

Bernátnak már estére sem kell pelus:)
Ha nem ivott sokat este, akkor már több alkalommal száraz maradt reggelre a pelus, de mostmár egyáltalán nincs szükség rá!
Jelenleg hatalmas ugrásokkal fejlődik, én néha csak kapkodom a fejem.
Mindig vannak hosszabb-rövidebb időszakok, amikor semmi újat nem mutat, mintha semmi sem jönne vissza abból, ami bemegy.
De ez csak látszólagos! Hallgat, figyel, átgondol, rögzít, beépít. Mindehhez azonban idő kell, mikor mennyi. Majd amikor megérett rá, egyszerre, mondhatni egyik pillanatról a másikra "szintet vált". A mi dolgunk pedig az, hogy amikor nyitott, lelkes, érdeklődő, folyamatosan foglalkozzunk vele, minden alkalommal, amikor kínálkozó alkalom van, megmutassuk neki az újdonságokat, válaszoljunk a nyolcadik "miért?" kérdésre is, valamint a minden nap megismételt kérdésekre.
Nem mondom, hogy ez nekünk mindig könnyű, a türelem címszó alatt egyik szótárban sem szerepel a nevünk, és ez nem nyomdahiba. Sokszor nem vicces ugyanazt a mondatot lefordítani, amikor Peppát nézünk vagy Olli-t olvasunk, mert tudom, hogy már tudja kívülről, de mégis igényli, mert építkezik és stabilan akar építkezni, hogy biztonságosan álljon, amit csinál! És hálát adok azért, mert ezt az Úr megmutatta nekünk, mert ismerve a tervet, könnyebb leküzdeni az akadályokat, amiket a lustaság, a kényelem, a fáradtság emel elénk.


Néhány pillanat a múlt heti kutyusozásból.
És egy gondolat:
A kutyákat idomítjuk
A gyermekeinket neveljük
de ugyanazt várjuk el: fogadjanak szót, azaz legyenek engedelmesek!

2011. március 30., szerda

Csavargás

Ma babakocsival és futóbicajjal mentünk a Somogyiba, ami azért elég szép táv, sok felnőttnek is. Bernát minden gond nélkül bírta, szótfogadott, megállt, amikor kellett, elindult, néha kicsit lelkesebben nézelődött, de kell is azt, olyan jó dolgokat fedez fel. Kaleb is jól bírta, az egész séta alatt aludt:)
Könyvtár után meglátogattuk Szabó Máriát, régi görög-héber tanárnőmet, aki a legjobb öt tanárom között tartok számon.
Hazafelé megnéztük a Radnóti szobrod, amelynek a készítője korábban azt nyilatkozta, hogy szeretné, ha a szobrát a szegediek szeretnék, innen üzenem: szeretjük! Majd csatlakozott hozzánk Sáry és folytattuk az utunkat hazafelé, szaladva, virágokat szedegetve, játszóterezve.
Szeged teli van felújításokkal, építkezésekkel, amelyek sokaknak okoznak bosszúságot, gyerekkel viszont minden séta hatalmas látványosság a munkagépek miatt. És ugye a lelkes, mosolygós, okos szőke kisfiú mindenkinek belopja magát a szívébe. Így ma valami, általam abszolute megnevezhetetlen munkagépen kapott helyet és még a motort is elindították neki.A szombati kalandjáró még be sem számoltam: akkor kéremszépen a mozdony vezetőfülkéjében kapott helyet, gázt adhatott, dudálhatott és még a féket is nyomogathatta. Erről sajnos nincs kép, de szerintem el tudjátok képzelni:)

Nézegessetek régi szegedi sulikat:
http://min.us/mregiszegediiskolak#23

Könyvtáraztunk

Ma találtam és gyorsan írok róla, nehogy valaki beelőzzön, mert rengeteg poszt azért maradt el az utóbbi hónapokba, mert valaki megírta:)
Az új könyvek háta mögött a következő kincsre leltem:
Polgár Judit: SakkjátszótérAz tetszik benne, hogy több olyan feladatot is tartalmaz, amelyet Bernátnak is menni fog. Ráadásul ilyen feladatok halom számra lehet gyártani is.
Alapos, nem siet, mindenre van benne gyakorlási lehetőség.
És a jó tulajdonságai közé tartozik az is, hogy ez még csak az első kötete!
A rajzok is szépek benne, az elején láthat gyalog, valamint a vezér a kedvencem. Bernátnak természetesen a huszár tetszik:) Különlegessége? Polgár Zsófia rajzai.
Nincsenek bőlére eresztett magyarázatok, helyette rímeltetett {Tandori Dezső} sorokat lehet találni minden újabb tanulnivaló mellett:
Tolj el az útból egy bábot:
felfedett sakk jön meglátod!
Úgyhogy a továbbiakban a sakk, mint sakkjátszótér fog a napirendbe szerepelni:)

2011. március 29., kedd

Kivirágzott díjak


Bergamottól már van tartalékba egy díjam, amiről még {szégyen}, de nem írtam, és egy újabbat is kaptam tőle:)

Szabályok:

1. Köszönd meg akitől kaptad.
2. Tedd ki a logót a blogra.
3. Linkeld be akitől kaptad.
4. Add tovább további hét blogosnak.
5. Linkeld be őket.
6. Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket.
7. Árulj el magadról hét dolgot.

1. Bergamott, köszönöm szépen, hogy vagy, hogy olvasol és még gondolsz is rám, amikor díjak kiosztására kerül a sor. Köszönöm a vidám színű blogodat, a rengeteg ötletet, amivel megajándékozol miket. Az Úr áldjon meg benneteket és ragyogtasson be titeket!
2. logo
3. Aki még nem olvasná, itt megteheti: http://bergamott.blogspot.com/
4. héééééét blogosnak továbbadni, igen, hirtelen sok, mert akiket ismerek, olvasok, olyan fantasztikusak, hogy már régen megkapták ezt a díjat, talán már nem is egyszer;) Így most választhatok:
vagy körbejár a díj, megfordul már számára ismert blogokon
vagy elkezdek keresgélni, és 7 olyan blog fogja megkapni, akikre most egyszerűen rátalálok, nem olvasok őket régóta, de valamiért első ránézésre megfognak
vagy öszvér;)

4/1 A férjem: aki blogol, a maga szűkszavú, de nagyon letisztult stílusával. Szavainál többet mondanak a képek, és ha megszólal, akkor olyan szeretetet tud kifejezni, amivel korábban soha sem találkoztam: http://farkaszsolt.blogspot.com/
4/2 Benke Erikát sokatoknak nem kell bemutatni, de most a tanulós blogjára szeretném felhívni a figyelmeteket. Szeretem, hogy ami tud, az megosztja, lehet tőle kérdezni, türelmesen tanít, személyesen is tart kötősulit, valamint már a nyomtatott sajtóban is megjelent: http://benkeerika2.blogspot.com/
4/3 Egy családi blog Tündétől, ahol az apuka bátor tűzoltó a gyermekek pedig huncutul mosolygós kis teremtmények. Szeretem nézni a képeiket, olvasni Tündi egyszerű, mégis oly sokat megosztó sorait. És remélem, hogy mihamarabb találkozunk újra: http://zsoffancs.blogspot.com/
4/4 Egy családi blog Gitától. Jófej férjjel, három folyamatosan okosodó, egymást nagyon szerető gyermekkel. Sorai láttatják, hogy a szív bőségéből szól a száj! Remélem egyszer majd közelebb is fognak élni hozzánk http://gitmargit.wordpress.com/
4/5 Délka mostanában lett a kedvencem, a kötött táskái és a horgolt függönyei tetszenek nagyon, főleg mert mind a kettő listás nálam is:) Számomra új felfedezettek közé tartozik, még nem is nagyon olvastam tőle, de a képei már belopták magukat a szívembe! http://delkaalkotasai.blogspot.com/
4/6 A Szeretet is jelen van a blogvilágban, mégpedig az adakozó fajta! Szeretetcsomag címen segítenek, biztosan többen találkoztatok már vele! Szerintem érdemes odafigyelni az ilyen, tényleg szívből jövő, tiszta, odaadó kezdeményezésekre! És érdemes odafigyelni arra, hogy a körülöttünk élő emberek közül van-e olyan, akinek segíteni kellene, mégha nem is ilyen módon! http://szeretetcsomag.blogspot.com/
4/7 Dohi család, róluk csak annyit tudnék mondani, hogy nagyon szeretném őket személyesen is megismerni! És azért csak ennyit, mert olyan, de olyan sok csodát éltek már meg és osztottak meg velünk, hogy én abból ki nem ragadok egyet-kettőt, mert mind értékes és kedves az Úrnak! http://avenoroma.blogspot.com/


És ami még lemaradt, de pótolom, hét dolog magamról:

I. Ha éhes vagy szomjas vagyok, abszolute kezelhetetlenné tudok válni! Persze igyekszem felnőni és megemberelni magam, de ez egy nehéz terület, még mindig.
II. Iskolai éveim alatt énekeltem kórusban és a legjobb emlékeim között tartom számon! Örülök, hogy az Úr megadta, hogy most a templomi zenekar tagja lehetek, mert félek, ha ez ne jött volna, a szép emlék sajgó sebbé változott volna az évek alatt.
III. Nagyon szeretek kézzel írni, sercegő töltőtollal szép papírra. Naplót, levelet, jegyzetelni. Imádkozni is jobban tudok, ha közben írom, valamint tanítások alatt akkor tudok igazán figyelni, ha jegyzetelhetek.
IV. Szomorú hiányosságomnak tartom, hogy nem igazán tudok rajzolni. A fiúk mellett egyre jobban fejlődöm, Kilike és apukám is ellát jótanácsokkal, és gyakorolgatok is. Nagyon tetszik, élvezem minden pillanatát.
V. Szeretem a gyermek és ifjúsági regényeket, talán jobban is, mint a felnőtteknek szóló nagy irodalmi műveket.
VI. Úszni, úszni, úszni. Szerintem csodálatos, de csak medencébe, valahogy nem érzem jól magam tavakban, folyókban. Hogy mire nem képes néhány év versenyúszás:) Szeretnék sokkal többet lejárni az uszodába és egyre több lehetőségem van rá, amiért rendkívül hálás vagyok.
VII. Gimi elején még fényképész akartam lenni, akkoriban igyekeztek lebeszélni róla, sikerrel. És mit ad az Úr, egy férjet, aki elkezd számítógépesként dolgozni, majd fényképész lesz:) Én pedig lelkesedhetek mellé, segíthetek, vezethetem a kreatív részleget, sőt a végén még modellt farag belőlem;)

2011. március 28., hétfő

Hálás Hétfő 343-363


Hálát adok neked mennyei Atyám mindazokért, amelyiket kaptam Tőled az elmúlt napokban, és azért, hogy megtanítod a szemem látni azt, ami a jelen.


343. imádkozó gyermekek
345. értékes fiatalok, telve a Te terveiddel, amelyeket még nem is ismernek, de már élnek
346. a mindennapi, mindennapos, állandósult, mégis mindig friss barátságokért
346. gyógyultan misére menni
347. sütkérezni a napfényben
348. a tavaszi virágok illatáért
349. a rengeteg fényképért
350. a csípős fájdalomért, amikor nem nyitjuk ki Érted a szánkat
351. mert amikor a felekezetek együtt, egy irányba tekintenek, akkor a szívek összeforrnak
352. a gyermeki viccekért, a vicces gyermekekért
352. látni Kalebet, ahogy állni, menni, lépni, haladni akar - és reklamál, ha ebben meg akarjuk akadályozni
353. a sokat hallható gyermekhangokért
354. megfontoltan bicajozó Bernátért
355. a mindennapi rutinokért, a nap állandó, közös tevékenységeiért
356. a készülődésért egy csodára
357. az elfogadó szeretetért
358. mert néha egy egyszerű "szia" adja a nap legszebb pillanatát
359. a mai filmért, amelyet megrázónak kellene nevezni, nagyon komolynak, de ezek gyenge és elcsépelt szavakra rá
360. a Te kegyelmedért, mert bűnösként is szeretsz, és alkalmat adsz a megvallásra, hogy ne válaszon el Tőled
361. mert bármikor vitázok Veled valami múltbélin, hogy "ezt most muszáj volt", adsz megnyugvást, mégha nem is magyarázatot, amit én követelnék, Te békét adsz!
362. egy puszi erejéért
363. mert Tőled tényleg elég csak kérni

amikor tényleg fáj

Most értem haza a Hillsongs filmről.
És azonnal önmarcangolással kezdem a hétfőt, még a hálás bejegyzés előtt:)

A film tényleg forradalom, mert a szeretet forradalom és aki Jézusban csinál erről filmet, az forradalmat indít el. Az én szívemben is forradalom dúl és még jó, hogy soha senki sem állította azt, hogy egy ilyen időszak kellemes!

Véget ért a film, végignéztük a betűket, hallgattuk a dalt, vártunk, nem akartunk menni, néhányan elkezdtek tapsolni, mi velük.
De erőtlen volt, mindenki érezte, hogy nem erre van most szükség! Vártunk valakire, aki összefogja most ezt a kicsi népet, aki mond valamit, de mindenki annyira meg volt illetődve, hogy félt, hogy szavai nem lennének elegek!
Persze nem biztos, hogy mindenki ezt érezte, de én igen!

Pedig a film pont nem erről szólt! A forradalom soha sem némák népe!
A forradalom most dúl a szívemben, mert pusztítja a félelmeimet, a gyávaságomat, azt hogy kicsinek és tehetetlennek érzem magam, de miért magam? miért?
Igen, meg kellett volna szólalnom, igen, nekem! Nem azért, mert különb lennék a többieknél, nem azért, mert én meg tudnám fogalmazni azt, amit kell.
És pont ez a lényeg, hogy nem tudnám! Ott volt a szükség, ott volt a várakozással, mozdulatlansággal teli csend ÉS ott volt Isten Igéje a táskámba, amiért visszamentem, mert szólt az Úr, hogy vigyem!
És én csak megutaztattam!
Álltunk még egy páran a mozi előtt, csapatokba verődve, majd halk köszönések közepette hazaindultunk!

De amikor túllépünk az énen, túllépünk azon, amit mi nem tettünk meg, akkor a tekintetünket Rá emelhetjük! Benne van mindaz, ami ahhoz kell, hogy megszólaljunk, amikor kell!

Szomszédból

Te miért szoktál átszaladni a szomszédba? Cukor, tej etc.

A mi közvetlen szomszédaink nagy áldás a számunkra, néha olyanok vagyunk, mint a kollégisták. Szilveszterkor velük koccintottunk a folyosón :)
A főzéshez hiányzó alapanyagokat pedig egymástól szoktuk beszerezni, jött már a szomszéd srác kávéval a kezébe, hogy tudnánk-e egy kis tejet belelöttyinteni!
Ők pedig felbuzdultak Bernát tanulására, és színes papír cd tokkal a következőt készítették el:
Persze nem a legdizájnosabb, nem lehet letölteni, nem csillivilli, de számomra megmutatja azt, hogy mindenből lehet tanulni és tényleg mindenki tudja a gyermekét tanítani. Igazi szeretetből készült! Megjegyezném, hogy az anyuka felnőtt fejjel tanult meg magyarul, eladó végzettsége van, mégis a két éves fia végigmondja, hogy betű, mint valami, és rengeteg mondókát tud!
És a legnagyobb ötlet, ami generálta a bejegyzést:
Amikor apa éjszakás nálunk, és nehezebben megy a lefekvés, a következő játék kerül elő: Zseblámpa.
Lekapcsolják a villanyt, leülnek a fallal szembe és a zseblámpával egyesével megvilágítják a betűket. Csendes, kuncogós betűtanulás lesz belőle!
Majd egy mese és indulhat az alvás!

A következő anyagbeszerzéslistánkon már trónol a zseblámpa!

2011. március 27., vasárnap

Elhamarkodott

Úgy érzem, hogy egy kicsit elhamarkodott lépés volt a blog szétválasztása, mert ahogy előre sejtettem, nem jut időm mind a kettőre. Ezt természetesen könnyű orvosolni, de szembesültem még valamivel. Nem tudom pontosan meghatározni, hogy mi alapján kellene a szétválasztás megcsinálnom. Annak ellenére, hogy leírtam, megfogalmaztam, hogy mi kerül oda, mégsem érzem azt, hogy ott lenne a helye.
Megszüntetni és levenni nem fogom, elvégre ki tudja, hogy mikor gondolom meg magam ismételten, de addig is ide írok inkább:)
Mert ez a blog szól az életünkről, a gyerekekkel együtt járunk SzentAndrásos szolgálatokra, az ő születésük tett alkalmassá arra, hogy babamama klubba járjak és mindig jelen vannak a közösségi alkalmakon is, sőt most felmerült egy jó ötlet a plébánián, amely szintén elválaszthatatlan a gyermekeinktől.

2011. március 25., péntek

Lelkigyakorlat elsősökkel II.

Kitavaszodott, elérkezett a nagyböjti időszak, így a következő lelkigyakorlat is.
Imával indítottuk a napot, Isten Igéje köré gyűltünk és egyesével hálát adtunk, minden elhangzott ima után meggyújtottunk egy mécsest. A számomra legmegragadóbb a következő volt:
Hálát adok Istenem, hogy anyukámnak meggyógyult a herpesze és újra lehet neki puszit adni. Amen
Ezután újra Gyermek Bibliákat lapozgattunk, felelevenítettük a múltkor elhangzottakat, valamint újabb üdvtörténeti szereplőkkel ismerkedtünk meg.
Majd meghirdettük Jézust, mint életünk királyát, a Királyok Királyát.
Mert úgy szerette Isten a világot,
hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy mindaz, aki őbenne hisz,
el ne vesszen, hanem örök élete legyen!
Jn 3,16
Eljátszottuk a teremtést, megszemléltük az édenkertet, ahol Ádám és Éva még együtt volt Istennel, majd átvizsgáltuk a bűnbeesést. Az okos kis buksik nagyon tudják, hogy mi az az áteredendő bűn, de azt már nem, hogy pontosan mit is okoz a bűn. De most már a megoldást is tudják ;)
Körbefalaztuk az édent, ahova már nem tudunk visszamenni, de Isten B tervével is megismerkedhettünk!Majd kiraktunk jócselekedet korongokat, vigyáztam a tesómra, kivittem a szemetet, meglocsoltam a virágokat etc. Mindenkinek voltak piros szívecskéi, és azon korong mellé helyezték, amit meg szoktak csinálni.Leültünk és elkezdtünk arról beszélgetni, hogy mi is a feladata a gyermeknek. Egyetértettünk abba, hogy megkérdezzük Isten Igéjét:
Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban,
mert így van rendjén.

Ez az első, ígérettel egybekötött parancs:
"Tiszteld apádat és anyádat,
hogy boldog és hosszú életű légy a földön."
Ef 6, 1-3
További beszélgetések alatt levontuk a konklúziót, hogy nem az a jó, amikor csupa jó dolgokat teszek, főleg nem azért, hogy emiatt jónak lássanak, hanem az, ha engedelmes vagyok a szüleimnek, akikre Isten rábízott. És majd felnőttként, amikor már nincs az élet minden terén függés a szülőktől, Istennek engedelmeskedni!
Mint a nyilak a hős kezében,
olyanok az ifjúkorban nyert fiak.
Zsolt 127,4
És ezen gyermekek is szeretnének ilyen nyilak lenni, amelynek erős a fája, amely pontos, süvít a levegőben, megbízható: engedelmes nyilak!
Kiszíneztük a felirattal ellátott nyilakat.
Befejezésnek repülőgépet hajtogattunk, amely különlegessége az volt, hogy húzott maga után egy kis reklámszalagot: Jn 3,16
A gyermekek most írtak először j betűt, tehát ez a nap is olvasás, írás gyakorlással volt egybekötve és mindenki lelkesen bogarászta a betűket, figyelt az új leírására!

Az én tapasztalataim{nak egy része}:
csodálatos, hogy bármilyen színezni, hajtogatni való van, ők kitöltik a rendelkezésükre álló teret, bátran használják a színeket és akkor is kidíszítik a munkájukat, amikor az csak lehetőség, nem feladat (pl repcsik).
a két tanító tapasztalata, elhivatottsága, szeretete: így második alkalommal már jobban volt időm megfigyelni őket is, én vezettem a napot, ők pedig folyamatosan a kezem alá dolgoztak és nem is akárhogy. Fantasztikusak módszertanilag, amikor én kitaláltam valamit, pontosan tudták, hogy hogyan kell azt a legjobban megvalósítani: hova tegyük a kártyákat, járjuk körbe, úgy rakjuk le a szíveket, ha valakinek maradt a kezében, miért, pl: nincs olyan kártya, amit ő csinál otthon!
Isten megáldott ezt a napot is!

2011. március 24., csütörtök

Lelkigyakorlat elsősökkel I.

Ezzel a beszámolóval kicsit elmaradtam, de legalább két lelki nap eseményét oszthatom meg veletek gyors egymásutánban.
Az első alkalom még az előző félévben volt.

A reggeli közös imádság után Gyermek Bibliákat lapozgattunk és gyerekeket keresgéltünk. Ahol érdekes képre bukkantunk, elmeséltük a történetet, és felfedeztük, hogy Isten Igéjének minden szereplőjétől tudunk valamit tanulni.
Kísérleteztünk is:Megnéztük, hogy hogyan is dől össze a homokra épített ház! És milyen szépen állva marad az, amely sziklára épült.
Látogatónk is volt: egy lovag, aki elmesélte, hogy ő korábban rettenetesen félős volt. Mindentől félt, ami azért elég kellemetlen egy lovagnál!Megkérdezte, hogy mi mit csinálnánk, ha félnénk a sötétben, a zajoktól, egyedül. Jöttek is az ötletek szép számmal.
És ekkor elmondta, hogy ő is ezekkel próbálkozott, de Isten ennél sokkal jobb megoldást adott a számára. Megmutatta a kardján a feliratot. És a kis elsősök, akik még nem is ismernek minden betűt, lelkesen olvasni, bogarászni kezdték. De nem csak a kardja volt különleges, hanem a sisakja is, mert abban is volt felirat:

Vegyétek fel az Üdvösség sisakját,
a Lélek kardját,
vagyis az Isten Igéjét!
Ef 6,17


Felvettük!

2011. március 23., szerda

Kaleb


Ma megyünk az elmaradt státuszvizsgálatra, úgyhogy pár óra múlva megint számadatokkal fogják meghatározni, hogy milyen is a kisebb gyermekünk.
Számunkra viszont egy kimeríthetetlen adathalmaz és örömforrás! És programszervező is, és milyen jól csinálja!
Bernát leggyakoribb mondata az elmúlt három napban: Anya, Kaleb áll!
Merthogy megkértem, hogy amint feláll az öccse, szóljon, hogy odamehessek és ne essen el és ez nem vaklárma, nem előkészítés, ez a valóság. Kaleb kúszik és megvannak a kedvenc helyei, ahol feláll és ácsorog. Esni is egész jól tud, mert fordul és négykézlábra érkezik, csak akkor van probléma, amikor hátrafelé dől el.
Ezért, ha nem vagyok épp a szobába, Bernát jelez, én szaladok, leülök mellé és elkapom, ha kell.
Valamelyik nap csak úgy volt hajlandó játszani, hogy a ágy mellett állt és ott voltak a csámcsogni, fogdosnivalók.

A kúszás miatt pedig beindult a "nem szabad" tanulás. Amely ugye nem azt takarja, hogy érti ő, hogy nem szabad és mosolyogva csinálja. Nem, nem, ez siralmas lenne.
Minthogy ő is rájött, hogy milyen vicces a fiók húzgálása, ezt választottam tanulási helyszínnek {ne törje el az ujjait, ha nem muszáj}.
Mindig, amikor startol a fiókhoz, én is megyek, odakuporodok és elveszem a kezét, normálhangon mondva, hogy nem szabad. Majd megint nyúl, megint elveszem. Van, amikor felmérgelődik ezen, van, amikor látszik, hogy gondolkodik, van mikor mosolyog, van mikor ordít. Az én lelkesedésem pedig töretlen, mert Bernáttal ugyanezt csináltunk heteken át és egyáltalán nem kellett utána bababiztossá tenni a lakást, nem kellett mindent elpakolni, rögzíteni, zárszerkezetekkel ellátni, mert egyszerűen megtanulta, hogy nem nyúl hozzá.

És a legtöbb hely egyáltalán nem képezi a "nem szabad" halmazt, főleg a jó kis fonott kosár, amely akkor a legmurisabb, ha Bernátot rejti:

2011. március 22., kedd

a víz világnapja - márc. 22. {azaz ma}


Kezd meglátszani, hogy az elmúlt két hétben kicsit ki voltam vonva a forgalomból, mert továbbra is erősen könyvszagú maradok.
A legutóbbi könyvtározás 50 forintos könyvei között talált értékes darabok egyike gyorsan aktuálissá is vált:
Gál Pál: A csepptől az óceánig

És a mi nap már rendeztünk egy spriccelést, {mint majdnem minden vasalás alkalmával}. Megint elővesszük a vastag üveg vázát és megnézzük, hogy mi süllyed el és mi lebeg a víz tetején.
Verseket olvasunk, és tovább ötletelünk innen és Bergamottól.

Valamint két cikk, amelyek 1947-es Élet és Tudományból származnak:
Hogyan lehet esőt csinálni?
Figyeljük meg a párolgás jelenségét

2011. március 21., hétfő

"Hétfőn nézegettem értőn"

Mindenkinek, aki járatos a kortárs irodalomban, nem kell ecsetelni, hogy honnan származik eme sor. Aki olyan, mint én, hogy nincs benne annyira az irodalom fő áramvonalában, nem tudja pontosan, hogy éppen mi a trend eme művészi ágban, leginkább onnan értesülhet az újdonságokról, hogy a nagyobb könyvtárak a friss beszerzéseket mindig kiemelt polcra teszik! A Somogyiban én is azt a polcot rohamozom meg először és néhány hete nem volt kérdés, hogy viszek-e onnan könyvet haza, mert megláttam Varró Dániel: Akinek a lába hatos című korszerű mondókákat tartalmazó verseskötetét.
A költő most sem okozott csalódást:) A kötet jelenleg mindennapjaink része lett, eleinte állandóan fel kellett olvasni Bernátnak, apától és tőlem is folyamatosan kérte. És nem kellett sok, hogy némelyik fülbe mászó rész, teljes vers könyv nélkül is előkerüljön a nap bármely szakában.
A kötet célközönsége a kisgyerekes szülők, remek megfogalmazásokkal, ötletes rímekkel és természetesen nyelvi bravúrokkal mutatja be a mindennapjainkat! Természetesen van olyan darabja, amelyik nem tetszik, van olyan, amelyben egyszerűen zavarnak a szavak, amelyeket valahogy versbe nem illőnek érzek, de hiába tiltakozok, a nyelv változik, és a költők is élnek ezen lehetőséggel, nem csak a mindennapi nyelvhasználók.
Illusztrátor Maros Krisztina, akinek a képei egyáltalán nem állnak közel hozzám, de nem mondanám, hogy nem tetszenek, a kötetnek viszont szerves részét képezik és belegondolva el sem tudnék hozzá más képeket képzelni, tehát jó munkát végzett!Minden vershez tartozik instrukció is:
Testtudatosító - nevelő célzatú dögönyözéshez
Nyáltörölgető - avagy a nyálkendő dicsérete
Repülőző - ezt hanyatt fekve, két kézzel magunk fölé tartott kisbabánkat óvatosan forgatva kell mondogatni
És a legjobb az, amikor Bernát játszik, és a következő sorokat mondogatja:
„Mért van két kis lábujj közt köz?
Ott lakik a lábujjközszösz.”
Annak ellenére, hogy van olyan darabja, amelyet talán jobb lett volna kihagyni, a kötetet várjuk a polcunkra, mert a magyar gyermekirodalom fontos darabjának tartom, és ha még dedikált példány lenne ...

2011. március 18., péntek

Mozgásban tartott könyvek

Szeretek könyvtárba járni, mindig is szerettem. Első emlékeim a kisteleki könyvtárhoz kötődnek, de tudom, hogy nem ott voltam először tag.
Szegeden végzettként a kedvencem természetesen a TIK, amelyet jelenleg ritkán tudok látogatni, de örülök, hogy annak idején volt időm jól feltérképezni, valamit sok ismerősöm dolgozik ott, így tudom, hogy néhány év múlva sok tanórai kalandozás helyszíne lesz.
A Somogyi, amelynek mostmár okkal járhatok a gyerek részlegébe. Ahol már ott jó könyvet kapok a könyvtárosoktól, ahol a visszahozottakat átveszik. Ahonnan tényleg szükség van két gyereknyi olvasójegyre. Érdemes átkutatni az ötven forintos könyvek asztalát, mert Marék Veronika vár tökéletes példányban, ráadásul könyvtári kötésben, ami nekem különösen kedves.
És a fiókkönyvtárak, a közelünkbe is van egy. Kicsi, úgymond háromszobás, kicsit lepukkant, kicsit ódivatú, de jelzi a világgal, hogy a panelek között is megélnek a nagy nevek, itt is van értelme a regénynek, ide is kellenek a szakkönyvek.

És hogy mi a legjobb a könyvtárban? Az, hogy kipróbálhatjuk a könyveket! Hetekig nálunk lakhatnak, tüzetesen átvizsgálhatjuk, átolvashatjuk, és újra. Majd amikor megtaláljuk valahol szemtelenül leértékelve, azonnal rácsaphatunk. A kicsi könyvtárak kínálata ugyan nem bőséges, és sok csalódás helyszíne lehet, ha konkrét vágyakkal érkezünk. Viszont a kincskeresők otthon érezhetik magukat, és a számítógépet nélkülöző rendszerben egy csalafinta gyerekmosoly könnyedén eléri, hogy a plusz könyv is a hátizsákban landoljon.


2011. március 17., csütörtök

matek MollyPolly-val

Zsolt egyik nagy kedvence a Monopoly, még csak együtt jártunk, amikor mondta, hogy vegyünk egyet, mert kell, hogy legyen ilyenünk. Vettünk.
Bernát pedig mint apja-fia, rákapott. Eleinte a bábukat neveztük meg, megszámoltuk, sorba raktuk {a Monopoly bábok mellesleg engem is mindig levesznek a lábamról}.
Tegnapelőtt nagy lelkesen jött, hogy játszunk a MollyPolly-val, hiába, ezek szerint így jobban tetszik neki.
A játék pedig a következő:
- dobnak a dobóckával
- megszámolják
- értelem szerűen lépnek
- ahova megérkeznek, tesznek egy házat

Én csak hallgatóztam, és meglepődtem, hogy milyen sokáig játszottak vele. Kaleb is hallgatta őket, autókat csócsálgatva.

Bernát amugy egyre stabilabban számol, és az ujjaival is tudja mutatni a számokat, van, amit már nem is kell kiszámolnia, mert ismeri a képét, a dobókocka pöttyeivel is hasonló a helyzet. És tudja, hogy egy meg egy az kettő:)

2011. március 16., szerda


Visszavonhatatlanul beköszöntött a tavasz! Dicsőség az Úrnak!
Öt napot ágyban töltöttem! Dicsőség az Úrnak!

Mert ennél jobb időintervallumban még soha sem voltam beteg, és bár nem úsztam meg a matek témázárót, nem menekültem meg a világ legunalmasabb referátumától, de pont akkor lettem beteg, amikor a családom át tudott jönni segíteni, Zsolt napokon keresztül itthon volt és végig sütött a nap, nyitva lehetett az ablak. Így minden feltétel adott volt a gyógyuláshoz, amely szintén visszavonhatatlanul be is következett.

Nyúlfarknyi listánk volt a szünidőre és az is hamar feledésbe merült, de kit érdekel, mert az ilyen kényszerszünetek remek lehetőséget adnak arra, hogy ne szokjunk vissza a megszokott kerékvágásba. Ilyenkor lehet újrahúzni a megszokásokat, a jelenlegi életállapotra megfelelőbb napirendet, feladatsorokat, módszereket kipróbálni.
És hogy mindebből mi válik majd be, ugyan miért fontos az, elég csak kinézni az ablakon és magam is előre örülök, hogy néhány nap múlva, immár teljesen gyógyultan, extra energiákkal kinn rohangálhatok a srácokkal.

2011. március 4., péntek

Hát ilyen gyereket én még nem láttam!


Jött ki Bernát a szobából ezzel a felkiálltással.
Miért? kérdeztem.
És elmagyarázta, hogy azt mondja neki, hogy baba és Kaleb mondja, hogy baba. Bernát kacak, Kaleb lelkesen ismétli, vigyorog. Én pedig csendbe szemlélem őket, ezt a két kis csodát.
Utána beengednek a kis világukba, "anya, gyere, figyeld" és én figyelem, akármeddig:)

Hogy legyen mit olvasni


Ha március 8-9-én személyes átvételre rendel tőlünk,
nemcsak ingyenesen veheti át megrendelt könyveit az
átadópontokon + vagy inkább -, szóval 500 forinttal kevesebbet kell fizetni:)
Itt a lista az átvételi helyekről.
Persze nálunk veszélyes könyvrendelős oldalt böngészni, mert erősen hajlamosak vagyunk remek keresési eredményeket produkálni.
kép innen.

Peppa Pig: Musical Instruments


Kicsit lassan, mint mindig, de azért lelkesen haladunk előre, íme a következő rész:
1. oldal
2. oldal

2011. március 2., szerda

Amikor Misi atya megszerzi a fényképezőgépet ...

A lányok
A fiúk
Aharaj töredék
Így kell a tánccal barátkozni

rólunk is készülnek rendes fotók, amelyeken mind a ketten szerepelünk:)
Nagyböjt utánra azon követeléssel fogok a plébánia vezetősége felé fordulni, hogy a táncórák folytatódjanak, mert rendkívül üde színfoltjává változott az életünknek.
Jó, mert sok plébániai testvérünkkel végre találkozhatunk misén kívül is
Jó, mert most is megint sokan voltunk a közösségünkből
Jó, mert ez a tanár tényleg nagyon jól tanít
Jó, mert két órát lehet mozogni, és észre se vesszük a terhelést a zene és a hangulat miatt
Jó, mert a fiainknak természetes lesz, hogy a tánc jó
Jó, mert annak ellenére, hogy családilag jelenünk mindig meg, a tánc műfajából adódóan mégis férj-feleség programmá változik

2011. március 1., kedd

Farsangoltunk


Szombaton megrendezésre került a plébániai farsang. Igazi felüdítő kikapcsolódás volt, a közösségek nem csak beöltöztek, de műsorral is készültek. Volt disznóvágás, citerával, énekszóval, voltak villanylekapcsolós, sötétbe öltözött bábosok, akik uv fényt használtak és fehér kartonbábokat, a Gyertyaláng csoport nyugdíjasai pedig megmutatták, hogy kreativitásban még mindig ők a legjobbak {ajánlom megjegyzésre a süni jelmezt!}.
Természetesen mi sem felejtettünk el beöltözni, a gyerekeknek csak "sapija" volt, amit Bernát inkább farsang előtt hordott, de akkor még a délutáni alvásra se vette le, én Sárival alkottam párt: Hófehérke és a gonosz mostoha. Hárommondatos miniszíndarabbal álltunk elő, ami annyira hiteles lett, hogy egy kislánytól komoly fenyegetést is kaptam Hófehérke kiiktatása miatt, de hát tehetek én arról, hogy nem volt királyfi?
Batyus buli révén rengeteg finomságot vacsoráztunk, a képen látható medvéék által hozott saláta volt a legfincsibb, szerintem. És nagyon örülök neki, hogy sok fotó készült, mert így legalább felidézhetem később is azt a sok egyszerű. ám mégis látványos ötletet, amikkel a családok előrukkoltak.
További képek a plébániai honlap galériájában keresendőek.