2011. május 30., hétfő

multitude monday 453-467


Drága Mennyei Atyám hálatelt a szívem mindazért, amit az elmúlt héten nekemajándékoztál!

a sok bicajozást, amiket Bernát és Kaleb is nagyon élvez
hogy Zsoltnak is van biciklije és hárman kerekezhetünk, Kalebet szállítva
hogy Bernát már komoly távokat meg tud tenni
Bernát bukfenceiért, és már lendületből, dobbantással, így-úgy is tud bukfencezni és nagyon élvezi
mert Kaleb olyan lelkesen fordolódik a nagyágyban, hozzánk kapaszkodva feláll, majd elengedi magát és kacagva hátrahuppan
hogy átalad szerveződnek az előttünk álló kurzusok és nagyon izgalmas hónapok állnak előttünk
hogy annyi képet vettek ebben a hónapban, amennyit még soha sem
mert süröghettem, foroghattam a konyhában, és mindennek látható, illatozható, elfogyasztható eredménye van
és külön hálás vagyok azért, mert sok sok bodzsaszörp és eperlekvár lapul a raktárunkban
mert fillérekből remek ruhák kerültek hozzánk, sőőt, még arra is adtál lehetőséget, hogy másokra is tudjunk gondolni
a tegnap esti SzentAndrisos találkozóért, amikor nagyon jót imádkoztunk, rengeteget nevettünk a megosztás közben és garantáltan nem felejtjük el, hogy mi a küldetésünk
és mindenekfelett a legnagyobb élményem, hogy befogadtak! mert kiálltak mellettem a testvéreim, és ezt így még soha sem tapasztalhattam meg, egyes emberek már álltak ki mellettem, bár általában úgy, hogy én nem voltam jelen, de most körém, mellém álltak, köszönöm hogy újra, meg újra tanúságot tehetünk rólad

2011. május 29., vasárnap

kötök egy köss belém pulcsit :)

... de viselni csak akkor fogom, amikor a testvéreim velem vannak!

Once upon a time...
A mise végén odajött egy ember és azt monda, hogy szégyelljem magam, amiért a gyerekemmel megzavarta az ő ájtatosságát.
Merthogy miért hozom magammal, oldjam meg valahogy, hogy ne legyen ott, amikor dolgozni vagy színházba megyek, akkor is megoldom, hogy vigyázzon rá valaki! {dolgozni nem, ugye, a többi meg S., nade ő is ott van ám a misén;)}
És csak mondta...
Én próbáltam mondani, hogy de a misén a családunk vesz részt, a gyermek a család része!
És csak mondta...
Majd az egyik testvérünk, majd a másik házaspár, majd a harmadik házaspár jött oda és kelt a védelmemre, majd az egyik akolitus, majd valaki még a plébános atyát is odahívta!

Én pedig úsztam a boldogságban, mert a testvéreim megvédtek!

Isten kegyelme sokszor akkor mutatkozik meg, amikor elindul egy nagyon rossz szituáció, amikor mi talán nem tudtnánk megoldani!

2011. május 23., hétfő

multitude monday 432-455.



Hálával teli a szívem mindazért, amit az elmúlt héten juttattál nekem drága Mennyei Atyám, kiemelni most ezeket tudom:

- készíthettem bodzaszörpöt, először életemben - és mindannyiunknak nagyon ízlik
- azon két emberért, akiket folyamatosan lehetett zargatni bodzaügyben
- Robi atya szombati tanításából a kinti szolgálat ellenére hallhattam egy gondolatmenetet és tudom, hogy a Te üzenetedet hallottam! és máris tettekre sarkallt
- hatodikos lányok véleményt nyilvánítottak az otthonoktatásról, köszönöm, hogy minden eszközzel bíztatsz
- horgolok egy takarót, amilyenre mindig is vágytam, olyan jó, hogy ennyi mindent megkaptam, amire már oly régen vágytam
- Zsolt csodás fotói, amelyek hétről hétre jobbak
- egyre több képet tölthetünk fel stock oldalakra, azaz egyre több lehetőségünk van
- a tegnapi szentmiséért, a házasságrendezésért, a nevetésért, a jó időért
- hogy kórusműveket is éneklünk
- van sütőm, ami süt, és van sütnivalóm, amit megsütök és vannak sültre éhes gyomrok, amelyek jóllakattak
- Bernát már ki tudja gombolni egyedül az ingét, majdem minden ruhadarabjával elboldogul egyedül
- Kaleb hihetetlen sebességű mászása, mosolygós ébredése, azonnali hangicsálása
- sípolókoncertekért
- a fedettpályás tollasozásért

2011. május 17., kedd

Nyelv- és földrajz tanulás

Mert mindkettőre szükség van, ráadásul ha már tanulunk egy nyelvet azért, hogy megnyíljon előttünk a világ, akkor ismerjük meg a világot is, hogy nehogy eltévedjünk benne.

Én sajnos nem vagyok kiemelkedő egyik megnevezett területen sem, de határtalan lelkesedésem ide is beszivárgott. Továbbra is lelkesen olvasom Vernét, most épp Grand kapitány gyermekeivel kutatunk. Szép lassan haladok, főleg mert állandóan rá kell gugliznom a számomra teljességgel ismeretlen földrajzi helyekre, állatokra, növényekre, de megéri!
Paganel professzor, az egyik kutató, aki bár több földrajzi témájú könyvet is írt, rossz hajóra száll. De készületlenül is tökéletesen elboldogul Dél-Amerikában, ahol a helyi "idegenvezető" biztos benne, hogy járt már eme földrészen, a válasza: Igen, karosszékben!

Mi pedig induljunk el felfedezőútra az egerünket kattintgatva:
http://www.toporopa.eu/en/
Én az országokkal kezdtem, a tavak, folyók, kikötők előtt visszaülök a karosszékbe és tanulmányozom egy kicsit az atlaszom.

Nektek melyik feladat a legnagyobb kihívás?

2011. május 16., hétfő

multitude monday 404-431.



Hálát adok neked Teremtő Atyánk, aki mindezekkel megajándékoztál minket az elmúlt hetek folyamán

eljutottunk bérmafiunk ballagására
rengeteg vezetés baleset nélkül, pedig most még megcsúszás és gyors baleset megelőzés is volt, de mégis minden rendbenbölcs emberekkel beszélgetés, akikre felnézekBernát egyedül ment ki a kertbe kutyával játszanihétvégén hármasban a fiúkkal az állattenyésztési napon, minden rendben volt, élveztük a napsütést, láttuk a legtöbb állatot és még fegyelmezni sem kellett
fajátékok vásárlása bolti ár alatt, és mindegyik nagy sikert aratott mind a két fiúnál
mert adod a lehetőségeket és a kellő időben a szükséges bátorságot, lelkesedést is
szalonnasütés a közivel, amiben az volt hatalmas áldás, hogy nem az én ötletem volt és nem nekem kellett szerveznem, mindig is ilyen közire vágytam és megkaptam, hála hála, majd megismételtük:)
I.
II.
remek prédikációk
új játékok megtanulása {mi magunk is tanuljuk}
a fiúk szépen rendben alszanak majdnem két órát délutánonként
Bernát egyre többet alkot, vágdos, maszatol, és egyre többet lapozgat könyveket
hogy Kaleb robogva mászik és teljes magabiztossággal feláll a bútoroknál, majd visszatér négykézlábra
hogy átélhetem, hogy milyen is az a rendbeszedett konyha
a fincsi rozmaringos, tejszínes csirkelevesért, amelyet csak hirtelenjébe dobtam össze, de díszebéden is megállta volna a helyét
hogy Bernát megkóstol idegen ízeket is
hogy Zsolt csupa fontosat tanít a gyerekeknek, Bernát kioldja a vakut, indítja ikonról a total commandert, Kaleb iszik szívószállal és tud integet, ha mi is integetünk neki és mondjuk, hogy szia
csudaszínes nyomtató, amivel sok felesleges szaladgálástól kímélsz meg minket
ismerősök eddig sikeres érettségije
elkészült, leellenőrzött szakdolgozatok, amelyeket öröm volt olvasni
az ablakunkból csodazöld fákat látunk, ráadásul olyan szögben, hogy bármikor feledtetni tudják, hogy egy városban lakunk
csattogó tenyérkék közlekedése
régi vágyam teljesült: kosárfonás
van sütőnk és működik és süthetek
gyönyörű fonalak és mindből készülhet valami szép
Kilike lerajzolta a családunkat, tudtam, hogy nagyon fog tetszeni, de nem gondoltam volna, hogy ennyire
hogy mindig tudunk játszani

2011. május 12., csütörtök

Rajzoljunk

A múltkori rajzos posztban felvetődött az a kérdés, hogy kell-e segíteni, tanítani a gyermekeket rajzolni.
Véleményem szerint igen!
Ezalatt nem azt értem, hogy könyv, lista szerint okítva, technikáról technikára, fejlettségi fokokat betartva napi szinten foglalkozva velük. Viszont vannak ismeretek, amelyek segíti a gyermek rajzolását, megadják neki azt, hogy könnyebben ki tudja fejezni magát a papíron. A technikai ismeret erre remek eszköz. És sok esetben azért hagytuk abba valamikor mi is a rendszeres rajzolást, mert nem tudtuk a papíron megjeleníteni azt, amit elképzeltünk, mert hiányzott hozzá az eszköztárunk. És ezzel én magam elveszítettem egy területet, ahol kifejezhetem magam, amivel adhatok, ráadásul egy olyan területet, amelyben több családtagom jól boldogul.

Gondolkoztatok már azon, hogy ma miért írtak könyvet a felnőttek firkáinak elemzéséről?
Szerintem azért, mert ma a legtöbb felnőtt már csak firka szintjén tud alkotni a papíron. Természetesen régen is létezett a firka, az egyetemen Arany János széljegyzetei között egészen humorosakat láthattam, de régebbi korok pennaforgatói is éltek a firka lehetőségéve. A különbség csak ott van, hogy a régebbi korok művelt, értelmiségi rétege, azaz gimnáziumot végzettek jól alkalmazták a ceruza, szén, akvarell technikákat, mert fontosnak tartották ezek elsajátítását. Mert az élet részének tartották.
Ma viszont már sokan csak firkálni tudunk.


A jó tanítás rajzban a segítés. Sokat rajzolgatva, alkotva gyermekkel láthatjuk, hogy hol akad el, hol nem tudja, hogy mi lenne a legjobb, hogy az legyen a papíron, ami a buksijában. És ez az a pont, ahol lehet tanítani. Ilyenkor már vagy fel vagyunk vértezve a szükséges ismerettel, vagy közösen nézhetünk utána a megfelelő szakirodalomban. Idővel úgyis eljutunk oda, hogy közösen tanulmányozhatjuk, hogy a nagy korok kiemelkedő festői mi hogyan oldottak meg, megpróbálhatjuk utánozni, lemásolni. Innen lehet ötletelni. És a mi gyermekeinktől már az sem fog távol állni, hogy pár mozdulattal, hihetetlen számítógépes grafikákat hozzanak létre, mert egyszerűen természetes lesz nekik.

Láttátok az Édesek és mostohák című filmet? A "mostoha" jól fest, a "mostohalány" az egyik nap fest valamit, de nem találja a megfelelő technikát, amivel megjeleníthetné azt, amit érez, amit látni szeretne a papíron. A mostoha pedig felajánlja segítségét, megmutatja, a festmény is szép lesz és természetesen a kapcsolatuk is rendeződik.

A mi élethelyzetünkre alkalmazva:
Mint korábban említettem, nem vagyok egy nagy rajzos, de ez nem akadályoz meg abban, hogy Bernáttal rajzolgassak, magam is fejlődjek. Ez nem akadálya annak, hogy rajzos, festős könyveket nézegessek és kipróbáljam az ott látott technikákat.
A begyűjtött tudást raktározom, figyelemmel kísérem a fiaim alkotását és majd amikor szükségük lesz ezen tudásanyagból valamire, akkor kéznél lesz a tudás-segítség. Ha pedig épp nem tudom, majd felhívom Kilikét.

Konkrét példa:
Zelk Zoltán: Gólya, gólya versét lerajzoltuk zsírkrétával. Bernát megrajzolta a tó körvonalát, majd vonalaztuk a nádat, én rajzoltam rá a bumbikat, majd a gólyát. Megkértem Bernátot, hogy színezze ki a tavat, de nem tetszett neki, valahogy nem állt a kezére, és közölte, hogy ez így nem hullámzik. Ekkor jutott az eszembe, hogy fektessük le a már korábban lecsupaszított zsírkrétát, úgy húzzunk hullámozva. Csak megmutatni kell, Bernát pillanatok alatt olyan hullámzó tavat rajzolt, hogy még a víz illatát is érezni lehetett.

Mostanában ezt a könyvet lapozgatom:

Stean Smith : Az akvarellfestés iskolája

Eddig az akvarellkrétát kezdtük el használni, ebben a könyvben olvastam róla először, látványos, színes technika, nálunk siker.

2011. május 9., hétfő

Életünk a plébánián - babamama

még ők a legkisebbek

Zsenge, anyajelölt koromban a babamama klubot szánalmas időtöltésnek véltem, amolyan nincs jobb dolguk, már csak erre futja kikapcsolódásnak.
Totyogó Bernáttal, Kalebbel pocakban éltük mindennapjainkat, amikor tudomásomra jutott, hogy plébániánkon is működik eme intézmény, ráadásul a már korábban emlegetett exszobatársnőm vezeti. Nosza, nem lehet az azért annyira rossz.

És nem is volt, öt anyuka gyermekeikkel felszerelkezve, akik mindannyian járunk a vasárnap 10-es szentmisére. Ennél nem kell jobb alap.

Sajnos hamar változások köszöntek be a klub életébe, vezetőnk, másik anyukával egyetembe visszament dolgozni.
A többi anyuka megbeszélte, hogy megkérnek engem, hogy vezessem a továbbiakban, mondván nekem van ilyen tapasztalatom, ebből a csapatból a legidősebb a gyermekem, ráadásul jön a második is.
Így pár hónapra rá vezetője lettem a klubnak.

Hamar rájöttem, hogy a babaklub egyáltalán nem lepukkant, kiégett anyukák gyűjtőhelye, ahogy az sok évvel ezelőtt gondoltam. Ez egy rendkívül fiatalos, jókedvű csapat, ahol nem csak a pelusokról és hozzátáplálásról lehet beszélgetni. Kezdünk igazi kis közösséggé formálódni.
élvezzük a friss levegőt
Tegnap beszélgettem egy látogatóba érkező
anyukával, akiknél szintén működik klub, de csak langyosan. Említette, hogy azért, mert a plébános nem viseli szívén, nem hirdeti. De biztos, hogy a plébános lelkesedésén múlik eme kisközösség sikeressége?
Mi élvezhettük a korábbi és a jelenlegi plébánosunk támogatását is. Hirdetni viszont a szentmiséken nem szoktuk.
Miért is kellene? Mert onnan szereznek tudomást róla? Miért onnan kellene? Ha valamit, hát a kisgyermekes családokat észre lehet venni a plébánián. És ismerjük is egymást, tudjuk, látjuk, hogy merre született kisbaba.
Azt tapasztaltam, hogy ezek a kapcsolatok, a személyes hívás, a klubbon kívüli barátság adja meg azt az alaphangulatot, amiért jó összejönni. És az Alap pedig nem más, mint Jézus! Mert van közös tanítás, amely szilárdan áll, van szentmise, ahol hetente közösen ünnepelhetünk!

folyt.köv. Hoz néz ki egy alkalom?keressük a látványos, gyors megoldásokat

Nálatok van-e babamama klub? Hogy kerültél bele?

2011. május 7., szombat

Kivételesen időben - Panel reneszánsz

A Panel Reneszánsz Fesztivállal az a tapasztalatom, hogy van egyáltalán, vagy csak az utolsó pillanatban értesülünk róla. Idén azonban időben vagyunk! Olyannyira, hogy még Nektek is el tudom mondani:)
A plakátjuk nagyon tetszik, ha valaki csak elmondja milyen, szerintem húztam volna egy kicsit a szám szélét. Tetszik a merész kék színe, a sok virág, az, ahogy belekomponálták a panelt egy olyan szögből fényképezve, ahogy nem szoktuk látni a hétköznapokban. És mindehhez a cím kicsit kockázott, valamint reneszánszos betűje telitalálat.

A programban hamar felkeltette a figyelmem az, hogy most nem azért keresztény a rendezvény, mert történetesen a piarista gimnázium találta ki és ad helyszínt neki, valamint több tanár, diák, keresztény ember jelen van. Igén nem szándékoznak véka alá rejteni Jézust sem:)
A nap Szentmisével indul és áldással záródik:)

2009-ben.

2011. május 5., csütörtök

könyvkereső

Kerestem egy gyermekkori kedvenc könyvem a vaterán, ahol egy szegedi eladónál ráakadtam több könyvre is, amelyet már emlegettem itt a blogon, de nehezen beszerezhetőek.

B. Méhes Vera: Számlétra
Egy példány és még egy példány.

Csodálatos világunk A Föld
itt

És van még néhány, amiről nem írtam bár mi nagyon szeretjük őket.
Minden napra egy kérdés
Sportoló állatok

kézügyesség fejlesztősdi


Rengeteg cikk, beszámoló felhívja a figyelmet arra, hogy milyen fontos a gyermek kézügyességének a fejlesztése, hogy rajzoljon sokat, mert akkor erősödnek az izmai és majd könnyebben megtanul írni. És innentől kezdve a tudatos, lelkes, lelkiismeretes anyukák elkezdik szemmel tartani eme kiemelt területet, hiszen ki ne akarná, hogy a gyermeke könnyen boldoguljon írástanulásnál, amely garantálta be fog következi.
Valamint a rajzolás kifejezési forma is, ma már kevesen tudnak csak úgy akvarellt festeni, krétával rajzolni {a régi oktatásnak ez is szerves része volt}, ezért sok esetben csak a firkálgatási jutunk el {nem véletlenül van már eme területnek is komoly szakirodalma}. De ki ne szeretné, ha gyermeke kicsit ügyesebb lenne eme területen is, és nem feltétlenül azért, hogy művészt faragjon belőle, hanem azon okokból kifolyólag, hogy lerajzolhassa, amit lát, amit érez, ahogy korábban is mondtam: kifejezhesse önmagát egy újabb eszköz segítségével.

De a gyermek nem rajzol mindig, van, hogy nehezen lehet vele elindulni ezen az úton, van, hogy hónapokig nem kell elővenni a hegyezőt. Kedvtelenség, sikertelenség kísérheti ezt az utat. Így van ez nálunk is, bennem él a vágy, hogy többet alkosson és keresem az utat, amelyen vezetni tudom.

Ezért mostanában a gyermek maszatol és nyomdázik, mert ezt szereti!
Pasztellkrétával, jó porosan, több rétegbe maszatol - és szereti, mert látványos, mert a kréták közben életre kelnek, sorba rakhatja őket, egyszerre húzhat kettőt is.
Nyomdázik, mert érdekesek a figurák, ma már több doboznyira növekedett a készletünk, traktoros, farmos, közlekedési eszközös. És már arra is rákapott, hogy kiszínezzük őket, vagy hátteret rajzolunk.
Mi még itt tartunk eme területen, de az a tapasztalatom, hogy ha sok eszközt, technikát mutatok neki, akkor soha sem válik unalmassá, valamivel mindig elő lehet rukkolni, felkeltve az érdeklődését.

A témában személyes kedvencem ez a könyv: Rajzoljunk arcokat
Természetesen nem Bernát korosztályának való, ha ismeritek, kíváncsi lennék a tapasztalataitokra, hogy hány éves gyermekkel tartjátok használhatónak. Engem személy szerint fellelkesített, mert látok benne olyan technikákkal, amellyel még az én csekélyke rajztudásommal is képes vagyok megbirkózni és nézhetőt alkotni.

És Kalebet is magával sodorja a képzőművészet

2011. május 4., szerda

Kölyköket nézve

Indul a csapat!
A másik felét könnyebb volt a parkban megörökíteni
Vadasparkban járni mindig érdekes, és lassan kezdjük felfedezni, hogy mikor hogyan kell. Például a napsütötte őszi napok azért ideálisak, mert nem kell keresni az állatokat, hiszen nyugodtan sütkéreznek a napsütésben, azt észrevenni, hogy hova süt a nap nem egy agysebészet.
A tavaszi időszak másért érdekes, a Vadaspark lelkes gondozóinak, töretlen munkájának eredményét mutatja, hogy több állat is kölykedzett. A sajtó persze megint rendkívül felkészült cikket közölt. {és csak azt sajnálom, hogy nem rögtön a múltheti kirándulás után írtam meg ezt a bejegyzést, mert akkor gyorsabb lettem volna:)}Nem csak három szurikáta van, hanem kis emu, kenguru is {és biztosan van olyan is, amit mi nem fedeztünk fel}. Valamint ne feledkezzünk meg a kis albínó kenguruól. Néhány éve is volt egy, de ezen állatoknak jóval gyengébb az immunrendszere, ezért a legtöbb esetben elpusztulnak. Amikor megjelent az adott sajtóorgánumban egy cikk az újabb albínó kenguruól, neki is azt látták előre sokan, hogy el fog hamarosan pusztulni, mint korábbi társa {tüdőgyulladás}.De nem, ez a kenguru nem hagyja magát és fütyül a sztereotípiákra:) Kár, hogy erről sincs azóta írás:(
Valamint üdvözlünk a szavannán:
Akár tankönyv is lehetne belőle:
amiből azonnal le lehet vizsgázni:

Mi viszont már alig várjuk a következő kirándulást!
A bácsit nézték ám, aki egy jó nagy gödröt ásott:)

2011. május 3., kedd

Aktuális mondóka

Matematika érettségi napjára való versike:)
Mi már hetek óta mondogatjuk, tornázunk rá, remélem nálatok is osztatlan sikert arat majd.

Egy-kettő-három-négy,
ötre-hatra készen légy!
hajolj jobbra, hajolj balra,
hétre-nyolcra nyúlj magasra,
ugorj egyet! Kilenc, tíz,
fussál helyben, amíg bírsz!

forrás: Pöttyös Panni