2009. december 30., szerda

Azért a karácsonyról nehéz leállni

Szegeden is összejött a család, nagymamám húgáéknál. Nagyon jól éreztük magunkat, naná, négy generáció egy helyen;) Bernát azonnal kézről kézre járt, ennyire azért még ő sem szokott közvetlen lenni, de mindenkihez ment oda, hogy vegye fel és amikor körbeálltuk a karácsonyfát, akkor egyik oldalról elindult és mindenkinek volt a kezében egy kicsit, majd dőlt tovább, és természetesen kacagott.
Ezen a képen természetesen senki se figyel, de jól látszódik az este hangulata, minden szobában beszélgetés, új szerzemények megmutatása (épp valaki karácsonyi ajándékát lapozgatom, Bernát pedig a harmadunokatesója játékát birtokolja). És ezen a képen is rajta van négy generáció;)
És láttunk igazi karácsonyfát, nekünk is van, de az még nem igazi, mert az igaz az, amin már sok generáció díszei rajta annak, amin van igazi gyertya, kézzel készített dísz, igazi üveggömb, amin nem szettek vannak, gondosan válogatott színekkel. Én is majd ilyet szeretnék egyszer, addig is minden évben szerzünk innen onnan egy-egy díszt, hogy egyszer majd a mienk is igazi legyen.
Jövőre pedig két új dédunokával gazdagodik a család, és a két dédnagymama, az én mamim és a testvére jövőre is boldogan végigtekinthetnek a családon;)

Beszerzés villamossal




Az utóbbi hetekben nem sokat mozdultunk ki Bernáttal, a környékben sétálgattunk, szánkóztunk, de nagyobb csavargások nem történtek. Tegnap barátnőm felhívott, hogy megszűnik az egyik kreatív bolt és 75%-os leértékelés van a teljes árukészletre. Terveztem is, hogy karácsony után kicsit többet mászkálunk, és legalább ürügyünk is volt rá.
Bernát nagyon élvezte a villamost, amely rendesen csörögött-csattogott (a hármassal mentünk), persze korábban is villamosoztunk már, de inkább gyalogoltunk, míg pici volt, majd bicajjal jártuk a várost.
A boltot már rendesen kipucolták, de így is kincseket szereztünk, nekem a csipeszek a kedvenceim. A fotón nem látszik jól, de van egy nagy lap, amin rengeteg méretű, fajtájú óralap van, kiváló lesz majd tanuláshoz. Aminek még nagyon örültem, az a kis-, nagybetűs nyomdakészlet, oda meg vissza vagyok a nyomdákért, kiskoromba is volt és nagyon szerettem. És a katicás szalag is fenomenális. Az egész pakkot 5 ezer forintért sikerült beszerezni. Nem örülök, ha tönkremegy egy ilyen bolt, bár ennek elég standard volt a kínálata, valahogy egy különleges területet se tudtak magukénak mondani, és nem is voltak jó helyen. Azért a leértékelés kedvemre való volt.
Pótolom a képet a kis horgolt díszről, jövőre biztosan csinálok ilyet ajándékba is, most vettem apró fehér gyöngyöket, majd pár nap múlva rávarrom - és jövőre megmutatom.
Az kék díszt még Pozsonyba vettem, van egy egész készletem, kézzel készített, közel áll a szívemhez és szeretem, hogy a kint töltött hónapok minden karácsonykor eszembe jutnak. Az angyalka pedig a szőnyegboltból származik, Bernátnak nagyon tetszett, azért vettem meg, hiába, mindenhol lehet valami kedveset találni.

Úgy terveztük, hogy holnap itthon fogunk punnyadni, de változott a terv, és a mi meghívásnak nem tudtunk ellenállni, így a piarista kollégiumban leszünk. A barátnőkkel már összehangoltuk, hogy ki mit készít, csuda nagy vacsorázás várható, a tojások már megfőttek a kaszinótojához, most rotyog a zöldséglevesalap a gombkrémleveshez. Szédelgek, émelygek, de már nagyon várom a holnap estét, lehet, hogy túl sokat voltam az utóbbi időben itthon?

2009. december 28., hétfő

Pótolok

Pont ma esett a pillantásom a Tanár úr, kérem című könyvre, "milyen jó lenne megint elolvasni" felkiálltással (meg is fogom tenni), így elhangozhat az örök klasszikus: Tanár Úr, kérem, én készültem!
Bizony sok mindennel elkészültem az utóbbi időben, csak épp a +1 lépés marad mindig le=megmutatni. ezért most pótolok, de a pótlásban is utalok majd pótlásra.
Volt hó, sajnos nem sokáig, de pár napon keresztül az volt a mozgásom, hogy a szánkón nézelődő Bernáttal megkerültem pár háztömböt. Bevallom, nekem nagyon hiányzik. És nagyon környezettudatosak voltunk, minthogy nincs szánkónk, de a szomszédnak igen, ráadásul még oda is adták, ezért nem kellett beruházni eme alkalmatosságra, délelőtt mi használtuk, az óvodás/iskolás szomszédsrácok pedig délután. Idővel majd áttelepítjük ide a gyerekkori szánkómat, de nem sürgős, amikor hó lesz, nekünk úgyis mindig lesz szabad délelőttünk (éljen az oo).
Elkészült a karácsonyi húzogatós ajándék is, két hete már elment a postával, sajnos még nem kaptam visszajelzést, hogy meg is érkezett:( és ami még sajnos, az én ajándékom is kering valahol. Én kávéval festett hímzővászont, ollóőrt és ollótartót készítettem.
Violini feldobta a horgolt labdát, nem hagyhattam ki, hogy nálunk ne potyogjanak, gyorsan nekiálltam fogyasztani a maradék gombolyagokat, hiszen már amúgy is kinőtték a fiókjukat. Igaz még csak három készült el, de lesz folytatás. Bernát nagyon szereti őket, jó, mert puhák és nagyokat lehet vele dobálózni, valamint a technika megvalósításban is kikérte a részét.
Kitöméshez leselejtezett, pecsétes/festékes pólókat használtam fel. Karácsonyfadíszt is készítettem eme technika alkalmazásával, a képet majd pótolom;)
Kaptam pakkot, amiben kötős könyvek voltak, hímzés minták, valamint fonál. Egyik könyv sem volt meg, pedig már a kötős könyvek polca is kezd megtelni. Hajni, itt is szeretném megköszönni!
És mintha nem lenne elég remek kötésötletem a könyvekből, a neten is guberálok, íme, az egyik új vágy.

2009. december 26., szombat

Karácsony pihenéssel sok zárójellel


Az ide karácsonyunk könnyedebbre sikerült, mit tavaly. Kevesebbet is vállaltam, ráadásul Zsoltnak még 24-én dolgoznia kellet. Így délután négykor tudtunk nekiállni a készülődésnek. Megbeszéltük, hogy maximum nyolc órakor csengetünk, ami nincs kész, az nem is kell.
Vacsorának csupa olyat készítettünk, amit kívánunk. Nem követjük a hagyományos menüt, mert számunkra nincs se jelentése, se jelentősége. Egy szempont van: csupa olyan kerüljön az asztalra, amit szeretünk! Így lett halászlé (ezt Zsolt kérte), hidegtál (én akartam kaszinótojást enni és tormás-almás tekercset), valamint két hete belefutottunk egy Gundel-palacsinta receptbe, gondoltuk, nekünk megfelelő lesz.
Közösen díszítettük a fát, mert számunkra ez is az ünnepre része. Nem szeretném, ha ez a rész csak egy feladat lenne az elvégzendők listáján. Bernát természetesen nagyon élvezte, naná, apa kezében;)
Két szívfájdalom: nem találtunk sehol csillagszórót (ok, csak két helyen néztük), valamint hiányzik egy kütyü a lemezjátszónkhoz, így nem volt pattogó bakelitről szóló hagyományos karácsonyi zene (ez egy kicsit tényleg hiányzott).
Kiskoromban rengeteget gondolkoztam azon, hogy milyen rossz is lehet egy felnőttnek, hiszen átlag csak egy ajándékot kaptak Szenteste vagy pár hasznos apróságot. Mi is csak egy-egy ajándékot kaptunk, én egy melegszendvics sütőt (a régimet még az esküvőnk előtt dobtam ki, és azóta vágytam egyre), bár ígéretet kaptam egy gofrisütőre is (szerintem születésnapra kérem, nem kell potyázni). Zsolt pedig tálcákat kapott, amelyek tökéletesen mennek a nappali bútorához (és 100 méteren belül meg tudtam őket venni, pedig nem központba lakunk). Ami nagyon tetszett, egyeztetés nélkül pontosan ugyanannyit költöttünk egymás ajándékaira.
Ééééés, egyáltalán semmilyen hiányt nem éreztem amiatt, hogy "csak" egy ajándékot kaptam, talán felnőttem, vagy talán nem csak fejjel jöttem rá, hogy miről is szól ez az ünnep.
Délután négytől ünnep volt nálunk, a főzés, a fa talpba faragása, a díszek kidobozolása, mind mind az ünnep része volt, rengeteget nevettünk, mindent együtt csináltunk.
Ha számbaveszem az ajándékokat, valójában rengeteget kaptam, csak ezen az egy napon!
Az utóbbi két napban megint erőt vett rajtam a fáradtság, tehát inkább fekszem és pihenek, most kimarad a nagy családi látogatás, a rohangászás (őszinte leszek, nem bánom, nem ebben a két napba kell szeretett családosat játszani, közhely tudom, de nagy igazság).
Zsolt ismét megmutatta, hogy ő a világ legjobb férje, ma még sajtos pogácsát is sütött nekem, mert már napok óta erre vágytam.
Olyan jó, hogy az ünnep mindig tud olyan lenni, amilyenre éppen szükségünk van, ahogy a legjobban meg tudjuk élni, ahogy a leginkább közelebb visz minket ahhoz (a mai világban elrejtett, pedig a karácsony egyetlen lényeges mondata) tényhez, hogy Megváltónk született!

2009. december 21., hétfő

Az nem igaz, hogy nem történt semmi...

De gyorsan hozzátenném, hogy semmi baj;) Zajlanak az események, kicsit lassabb tempóban, mint ahogy eddig megszoktam magamtól, de nem baj, ez most ennek az időszaka és cseppet sem bánom.
Elnézést kérnék mindenkitől, hogy az adventi igehelyek megszakadtak, pedig az utóbbi napokban rátaláltam pár csodálatosra, de nagyon keveset ülök gép előtt, valahogy kimarad.
Az émelygés, karöltve néha egy kis hányással (elnézést), még nem maradt abban, étvágyam se sok van és még ott tartok, hogy valójában semmit se kívánok. Mindezek ellenére, a nadrágjaim felét már el kellett csomagolni, ki érti ezt?:)
Továbbra is marad a asok pihenés, igyekszem azért mindenhol helytállni, figyelni Zsoltra, hogy legyen időnk beszélgetni, és a mosogatáson kívül ne hagyjak neki más házimunkát. Bernáttal is sokat játszunk, sőőt, még szánkózni is lemegyünk minden nap. A pocaklakónap pedig egyenlőre sok sok pihenés kell, gondolom én, amúgy miért vonzana ennyire a vetett ágy. Emlékszem, anno Bernáttal 16 órát is aludtam egy nap, ezek szerinte én így reagálok.
Továbbra sem mászkálunk sokat itthonról, nincs is nagy karácsonyi felhajtás, amit most nem is bánok, így legalább biztosan nem terelődik el a figyelem a karácsony valódi tartalmáról.
Ami még történt, befejeztük a János kurzust és megtartottuk a két Emmausz kurzus 3. alkalmát, egyik jobb volt, mint a másik, szeretnék erről is írni, ahogy a könyvekről, amiket azóta olvastam. És sütöttem is már, valamint csináltam bonbonokat, szaloncukrot. Igaz nem nagy mennyiségben, mert csak pár naponta foglalkozok vele és akkor is csak kb fél óráig csinálom, még jó, hogy a csokit bármikor fel lehet olvasztani.
Este mutatok képeket is;)

Pepita, adventi: a kosárba lapultak a zsákocskák, szörnyű vagyok, nem készült még fotó, de majd az utolsó darabokkal csinálok egyet.
A korábban felsoroltakból majdnem minden került bele, Bernát nagyon élvezi, jól megtanulta a sorrendet, hogy gyertyagyújtás, ima, ajándék, elfújás.
Kicsit gondolkoztunk ezen a minden napos ajándék dolgon és arra jutottunk, hogy ez nagyon jó ötlet, de nem az eddigi formában. Hiszen ilyenkor mindenki egyformán fontos, mindenkinek adni és kapni kell. Igaz, Bernát még kicsi, hogy ajándékot készítsen, de hosszútávon az lesz a terv, hogy majd neki is kell adni valamit és lesz olyan nap, amikor csak apa vagy csak anya kap ajándékot, persze ebből kevesebb lesz, mint a gyerekekéből. Remélem érthetően írtam le:)
Amugy sajnos nem sikerült minden zsákocskát megvarrni, de nem is lett probléma, mert előkerült pár ajándéknak való, ami amúgy sem fért volna bele, pl Kippkopp karácsonya mesekönyv, valamint az én gyerekkori kismosdóm, ami barna műanyagból készült és a kád szélére lehet rakni. Amióta használjuk, a nap fénypontjai közé tartozik a kézmosás és amikor Bernát fürdik, akkor sem lehet eltenni, mert ebbe locsolgatja a vizet és figyeli, hogy mi történik, ha kihúzza a dugót.

2009. december 15., kedd

Csak kicsit vagyok szétszórt

Ahogy a két utolsó adventi bejegyzést megnézitek, észre lehet venni, hogy ismétlem magam, pedig mindkét esetben meg voltam győződve, hogy nem.
Sok sok pihenés van pedig mögöttem és Bernát egy csodálatos gyerek, mert engedi, hogy leüljek, lefeküdjek napközben és szépen lapozgatja addig a mesekönyveit az ágyon ülve. De már az is pihentető, ha ül mellettem, és olvasok neki.
Kicsit most szalad a lakás és hálát adok Istennek, hogy pár héttel ezelőtt végigsuhantam a lakáson és áttakarítottam, mert mos annyira nem látszik, hogy nem sok energiám van rá.
Vannak kevéssé émelygős napjaim, a mai konkrétan a full hányós címet kapta. A legnehezebb az, hogy nem tudom egész nap nyitvatartani az ablakot, mert elég hideg lett, pedig annyira élvezem a hűs friss levegőt. És a nyitott ablakhoz gyorsan oda lehet szaladni, ha valami olyat szippantok, ami felkavar, ebbe a halmazba beletartozik a popsitörlő szaga is, amit eddig olyan kellemesnek találtam, most a vegyifegyver kategóriába sorolom.

Bernát sok okot ad a büszkeségre, a nevetésre.
Valamelyik nap csemegeuborkát ettem, Bernát nem tudja a nevét, ezért sokáig nem is értettem, hogy mit akar, amikor szajkózza: "Kérek valamit! Kérek valamit!" Annyira tetszett, hogy ilyen okos, tudja, hogy amit nem tud megnevezni, az valami.
Másik nagy kedvencem: "Engedd el!" Ha valamit nem bír kihúzni, kivenni, kiszedni, elkezd rá kiabálni: "Engedd el!". Tudom, nem illik kinevetni, de annyira aranyos.
A hihetetlen kategória pedig az, hogy mondókázik, igaz még csak mi hallottuk és a szomszédasszony, de ő is rájuk ismert, persze nem minden sorát érti "avatatlan fül", de mi értjük és végülis nekünk kell, hiszen a gyerek nem cirkuszi mutatványos, hogy szerepeltessük.
Az eddigi lista: Gyí paci, paripa. Cifra palota első szakasza. Tente baba, tente. Hinta-palinta.
A legaranyosabb a Ciróka maróka.
Mostmár nyitok egy oldalt a nagy okos dossziémban a mondókáknak és a daloknak, rendszerezem, hogy mit mondok én neki, mit tud már ő vagy miket kér. És így mindig tudok újakat beütemezni.

Advent 15. napja

A nép, amely sötétségben járt,
nagy világosságot lát;
akik a halál árnyékának országában laknak,
azokra világosság ragyog.
Iz 9,1

2009. december 14., hétfő

2009. december 13., vasárnap

Örömbe öröm

Advent harmadik vasárnapján, amikor azt a gyertyát is meggyújthatjuk, amely az örömöt jelképezi, egy örömteli hírrel szeretnék nektek szolgálni.
Júliusban kisbabánk fog születni!
Nagyon örülünk neki, máris aktív tagja a családnak, mert folyamatos émelyegetéssel jelzi, hogy itt van és számoljunk vele! Amikor orvosnál voltam már hat hetes volt és 6,01 mm. Jól lehetett látni, hogy ver a szíve, csuda jó élmény volt.
Bernát ügyesen mondja és mutatja, hogy a kisbaba benn van a pocakban.
Gyorsan fel is elevenítettem barátnőmmel a kapcsolatot, akivel végigtelefonáltuk Bernát pocaklétét, és sajnálkoztunk egyet, hogy azóta nem sokat beszélgettünk. Viszont most minden vizsgálat és újabb információ telefonra fog késztetni.
Ami még külön öröm, hogy két nagyon kedves barátnőm is kisbabát vár, igazi megtiszteltetésnek érzem, hogy belekerültem ebbe a válogatott társaságba. Sajnos messze laknak, cserébe az Úr olyan telefont adott a kezünkbe, amelyen ingyen beszélgetünk, konferenciát még nem tartottunk, de esélyes;)

Most a sokat pihenek és mesélek Bernátnak időszakot élem, amikor csak tudok leülök, mert mással nem tudok csökkentei az egész nap jelenlevő hányingert és mindig bízom benne, hogy Bernát nem kér kolbászt, amikor apa nincs itthon. Új területet is felfedeztünk, úgy mesélek, hogy nincs könyv, csak ülünk Bernáttal a kanapén, figyel rám és hallgat, hihetetlen, hogy már tud ilyet is.

Apával pedig tervezgetünk, ismét hozzányúlunk a lakás megszokott rendjéhez, tegnap már mérőszalagoztunk is. Ezután szokott az jönni, hogy a netről elkezdünk képeket lementeni, amin nekünk tetsző ötletek vannak, utána jót nevetünk, hogy főleg ugyanazokat töltöttük le.

Advent 13. napja

Majd azt láttam az éjszakai látomásban,
hogy íme, az ég felhőiben valaki jött,
aki olyan volt, mint az Emberfia,
s amikor az Ősöregig eljutott,
az ő színe elé vitték,
és ő hatalmat, méltóságot és országot adott neki,
hogy minden nép, törzs és nyelv neki szolgáljon,
és hatalma örök hatalom legyen,
amely meg nem szűnik,
és országa olyan, amely el nem pusztul.
Dán 7, 13-14

Advent 12. napja

Íme, én elküldöm küldöttemet színed előtt,
aki elkészíti utadat,
Mal 3,1
a pusztába kiáltónak szava:
"Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit".
Iz 40,3

Advent 11. napja

Hajnalig örökre elpusztul Izrael királya!
Mikor még gyermek volt Izrael, akkor szerettem még őt,
és Egyiptomból hívtam ki az én fiamat.
Oz 11, 1

Advent 10.napja

Mert így szól az Úr Isten:
Íme, én magam keresem fel juhaimat és viselem gondjukat.
Amint a pásztor gondját viseli nyájnak azon a napon, amelyen elszéled juhai között van,
úgy viselem majd én is gondját juhaimnak, és kiszabadítom őket minden helyről,
amerre elszéledtek a felhő és a sötétség napján.
Ez 34, 11-12

Advent 9. napja

És te Betlehem, Júda földje,
semmiképp sem vagy legkisebb Júda fejedelmi városai között,
mert belőled támad majd a fejedelem,
aki pásztora lesz népemnek.
Mik 5,1-3

2009. december 8., kedd

Advent 8. napja

A kő, amelyet az építők elvetettek,
szegletkővé lett;
az Úr tette azzá,
és ez csodálatos
a mi szemünkben.
Zsolt 118,22-23

2009. december 7., hétfő

Amit majd megcsinálok - konyha

Olyan recepteket pakolok ide, amelyekbe belebotlottam, és idővel szeretném megcsinálni.

1.
puliszka
http://vajaspanko.blogspot.com/2008/11/ko-napi-receptek.html
2.
citromos puding
http://vajaspanko.blogspot.com/2008/07/csods-citromos-pudding.html
3.
aszalt paradicsom, vajas tészta+barackbefőtt
http://alkoto.freeblog.hu/archives/2008/08/12/3321174/
4.
marcipános szaloncukor - megcsináltam siker
http://alkoto.freeblog.hu/archives/2009/01/06/3683518/
http://fozzunkolaszul.blogspot.com/2008/11/hzi-szaloncukor-marcipnbl-szigoran.html

5. babán ketchup
http://www.fuszereslelek.hu/2009/10/banan-ketchup.html

Multitude Monday

holy experience

Hálát adok Atyám
22. a pont nekem kitalált ajándékokért
23. hogy elvágod alólunk az ágat és rájövőnk, hogy tudunk repülni
24. a sok sok leírnivalóért
25. a világ legkülönbözőbb ízeiért
26. a hozzánk érkező vendégekért
27. a férjért, aki tudja, hogy mikor mit kell segíteni
28. hogy a Te Igéd soha sem hagy cserben
29. minden kreatív bloggerért, akik csa úgy úsznak az ötletekben
30. a szerethető otthonért
31. a gyerekszavakért, összetákolt mondatokért
33. a mesékért

Advent 7. napja

Pedig a mi betegségeinket ő viselte,
és a mi fájdalmainkat ő hordozta;
mi mégis megvertnek tekintettük, Istentől sújtottnak és megalázottnak.
De őt a mi vétkeinkért szúrták át,
a mi bűneinkért törték össze;
a mi békességünkért érte fenyítés,
és az ő sebe által gyógyulunk meg.
Iz 53, 4-5

Mert nem orvosolta őket sem gyógyfű, sem kenőcs, csak a te Igéd, Uram,
amely mindent meggyógyít.
Bölcs 16,12

2009. december 5., szombat

Köszönet és új alkotás

Erikának szeretnék köszönetet mondani a Burda kupacért, már régóta megérkezett, de még nem volt fényképem és időm feltenni. Csuda jó számok vannak benne, sok gyerek, kismama, sőőt, még férfi szám is van.
A java a kilencvenes évekből származik, férjemmel azon nevettünk, hogy azóta is volt, ami divatba jött megint, van, ami most. Majd figyeljük, hogy mi fog majd jövőre, vagy egyenesen mi hozzuk divatba. Amit elkészül valami belőlük, megmutatom. Egyenlőre főleg a képes tutoriálokat bújom, be is vannak jelölgetve, de már összeállítottam a nyári ruhatáramat;)

Bernátnak végre elkészült a téli nadrágja, gyapjúból van és lesz kabátkája is, de annak még nem fogtam neki, lévén nagy karácsonyi készülődés, ráadásul első ránézésre a gyapjúm sem lesz elég, viszont január előtt nem terveztem rendelni. Úgyis tavaszra kell az a kabát, csak nehogy kicsi legyen, mire elkészül.
A képen látható, hogy kutyából nem lesz szalonna, csak kolbász. Az rózsaszín lufi korábban kutya volt. Bernát pedig nagyon fáradtan is képes mosolyogni anya kedvéért, na jó, mindig mosolyog.

Advent 5. napja

De nem lesz többé sötétség,
ahol elnyomás van.
Az első időben megalázta Zebulon földjét és Naftali földjét, de az utolsó időben megdicsőíti a tengerhez vezető utat, a Jordánon túli vidéket, a pogányok Galileáját.
A nép, amely sötétségben jár,
nagy világosságot lát;
akik a halál árnyékának országában laknak,
azokra világosság ragyog.
Iz 8,23; 9,1

2009. december 4., péntek

Advent 4. napja

És eljegyezlek magamnak örökre,
eljegyezlek magamnak igazsággal és törvénnyel,
jósággal és szeretettel,
eljegyezlek magamnak hűséggel és ismerni fogod az Urat.
S én elültetem őt magamnak az országba, és irgalmazok annak, aki 'Nincs irgalom' volt.
És azt mondom 'Nem az én népem'-nek: 'Népem vagy te', s ő azt mondja: 'Istenem vagy te!'.
Oz 2,21-22. 25-26


(Innen letölthető egy dal, az Örökre Veled cd 4. dala)

Advent 3. napja

Mert így szól az Úr Isten:
Íme, én magam keresem fel juhaimat és viselem gondjukat.
Amint a pásztor gondját viseli nyájának azon a napon, amelyen elszéled juhai között van, úgy viselem majd én is gondját juhaimnak, és kiszabadítom őket minden helyről, amerre elszéledtek a felhő és a sötétség napján.
Ez 34, 11-12

2009. december 2., szerda

Advent 2. napja

Ezért az Úr maga ad majd jelet. Íme, a szűz fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni.
Aludttejet és mézet eszik majd, hogy meg tudja vetni a rosszat és a jót tudja választani.
Iz, 7, 14-15

2009. december 1., kedd

Advent 1. napja



Ő a láthatatlan Isten képmása, és minden teremtmény elsőszülöttje, mert benne teremtett minden az égen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, a trónusok és az uralmak, a fejedelemségek és hatalmasságok.
Minden Őáltala és Őérte teremtett.
Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn.
Kol 1,14-17