Erre az állatmintás anyagra tavaly tettem szert, amint megláttam megszerettem, de szegénynek több mint egy évig kellett várnia, hogy valami legyen belőle. Unatkozni ugyan nem nagyon volt lehetősége, mert Bernát nagyon szeretett vele játszani, húzta-vonta magával, és sátrat is kellett belőle építeni.Kicsit aggódtam, hogy mi lesz, amikor majd fel akarom használni, de amikor rátettem a kisszékre, közölte, hogy ez nagyon szép és semmi baja nem volt azzal, hogy elkezdem a játszósanyagát darabokra vágni.
Így sorba elkezdtek készülni a tárgyak, kisszék, dobozhuzat, hintázóspárna, kispárnák és még mindig maradt, ekkor jött a felvédő, zsebekkel, majd egy szintén várakozó anyagra rávarrva faliképek (apa rögzítésére várnak), és egyenlőre a vége, a két dosszié (az egyik a mondókás verses, a másik az TS eddigi elkészített anyagai, valamint az általam olvasott és kijegyzetelt oo-s szakirodalom).
És az anyagból még mindig van!Tolltartóink vannak, de a vastag színesek szállítására alkalmas nem akadt a készletben, így horgoltam egyet, majd farmert varrtam bele bélésnek, két fagombbal záródik.
Valamint pár nappal korábban.Zsolt megkérdezte Bernátot, hogy mi van az újságban, ami a kezébe volt. Bernát reakciója a következő volt (eredetileg a foga is kivillant és nem volt a szája szélén a mosoly, de hát a kamerának...).
És ez micsoda, ekkor megmutatta az újságban a következő képet.
