2008. dec. 19. Előkét Utókána

A hozzátáplálást 6 hónapos korban kezdtük el, ahogy az ominózus nagy könyvben meg van írva. Nem mondom, hogy osztatlan sikert arattam a reszelt almával, de azért olyan rosszul sem ment az első próbálkozás. Tanya Byron a Vásott kölykökben azt mondta, hogy az új ízzel körülbelül 15-ször kell találkoznia egy gyermeknek és akkor fogja majd igazán ismerősként üdvözölni. Ezért nem akadtam ki, hogy lassan haladunk, bár voltak napok, amikor Zsolt etette meg Bernátot, mert néha kicsit kétségbe este, hogy nem nyitja ki a száját és úgy kell belecsempészni a falatot. A védőnőnek is mondtam, hogy nálunk remekül megy a hozzátáplálás, csak épp technikai problémáink vannak, az ízeket viszont szereti. Az első falat krumpli után például rámmosolygott.
A technikai fennakadás is átmeneti volt, mert tegnap óta nyitja a száját, minden egyes falatnál, csak közel kell tenni a szájához. Így utólag az jutott eszembe, hogy lehet, hogy a mi technikánk volt a valódi probléma:)
Tehát mindenkit megnyugtatok, nem spórolunk a gyermek étkeztetésén, főleg, hogy már 72 cm hosszú és 8 kiló, amit ma egy fél banánnal még szaporított.
A mellékelt ábrán pedig éppen sütőtököt lakmároz.

Valamiért azt gondoltam, hogy én odaadom neki a kanalat és szoktam azt is hagyni, hogy belenyúljon a tálkába, igaz az etetőszék is maszatos lesz, nade körülbelül egy perc alatt ismét csudafehérré lehet sikálni. Szóval minimum két kanállal felszerelkezve eszünk és néha a habverővel is, mert azt valamiért nagyon szereti. Amikor nagyobb lesz, akkor meg mindent hagyok neki, hogy megfogdoshasson a kezével, bár akkor már nem evés közben, de a cukorba, sóba, lisztbe, rizsbe belenyomhatja majd a szigorúan tisztára mosott kis mancsát, hogy érezhesse, minek milyen a tapintása. Ezt keresztfiammal is megcsinálta az anyukája és hihetetlenül élvezte.