2009. február 28., szombat

2009. jan.26. Áll, esik, mászik

Az állást már bemutattam korábban, azóta pedig teljesen egyedül fel tud állni, amikor csak akar, persze a kapaszkodóra még mindig szükség van, de a lehetőségek száma végtelen, bárhol talál magának. Tehát kanapénál, kiságya lábánál, székeknél, kádban és benn a kiságyban. Néha leül, néha hátra esik, sírás, vigasztalás, következő nekifutás.

A mászás még eléggé kúszással kevert, de már két-három mászólépést megtesz, minden nap többet, többször és ügyesebben. Fő cél: apa lemezjátszója, ami azóta elköltözött. Rólunk tudja, hogy odamegyünk hozzá, ezért mi nem vagyunk számára motivációs tényező.
Sebesülések: szélvész úrfi lába gyorsabb mint a keze, így néha előre bukik és megcsuszolgatja az orrát, a sokadik után így néz ki, de már szépen gyógyul és két napja nem szedte le róla az éppen aktuális felső réteget.

3 megjegyzés:

  1. Viktor
    De ugye azután beragasztottad Bernát Jakab orrát? Vagy legalább valami sebgyógyulást elősegítő krémmel orvosoltad. Az én unokaöcsém legnagyobb élménye a szobámban egy diktafon volt, ami emberi hangokat adott ki. Ugyanis gerinctornát hallgattam rajta. Úgy nézett rá, mintha minimum egy angyal szólalt volna meg :)

    VálaszTörlés
  2. NanĂĄ, hogy bekentem, Carmex-el, nekem mindig ez jĂśn be. Nem ragasztottam le. De nagyon hamar meggyĂłgyult.

    VálaszTörlés
  3. Elnézést az előző betűkészletért, de legalább sormintának jó lenne.
    A diktafonra való nézés aranyos lehetett, olyan aranyosak ezek a kis emberek, ahogy rá tudnak csodálkozni mindenre:)

    VálaszTörlés