2010. március 30., kedd

Gryllus koncert

Bernát első "zárt terű" koncertje is megvolt szombat délelőtt.
A második sorba vettem jegyet, hogy legyen előtte azért valami, de közel legyünk. A logika bevált;)
Gryllus dalokat már elég régóta hallgatunk, ezért sokat felismert és nagyon tetszett neki. Az is szereti, ha valaki gitározik, csellót pedig most látott először, és mindhogy az egyik kedvenc dala is ezen szólalt meg, úgy gondolom nem okozott ez a hangszer sem csalódást.
Az egész koncert jól volt felépítve, jó volt a helyszín, voltak ismerősök, és sok sok éneklő gyerek és szülő:)
Bernát hol az ölembe ült, hol két szék között kukucskált, kiflit evett, tisztába is tettem menet közbe. Eleinte csak figyelte, ahogy tapsolnak, meg ő is nekiállt tapsolni a végén lelkesen integetett. Az egyik dalnál meg a lábon állva ugrált és tapsolt, még Gryllus is megmosolyogta.
Jövőre is megyünk!
A következő próbálkozás a bábszínház lesz, ki is nézem egy előadást, ami nem hosszú, szépek a bábok. Legfeljebb a felénél kijövünk, na bum.

Halász Judit koncert várható májusba, igen ám, de két előadás lett meghirdetve és már elfogytak a jegyek! De Judit jó fej és bevállalt egy harmadikat is! Erre már foglaltattam jegyet, de még nem tudják nyomtatni őket, így a helyet nem sikerült biztosítani, csak a jegy tényét. Így húsvét utáni első munkanap nyitásra rohanunk az egyik anyukával karöltve, hogy közelre kapjunk a csemetéknek helyet! Azért a jegyvásárlás helyszíne előtt nem fogunk sátrat verni, így is alakul a koncert feeling!

2010. március 24., szerda

Állattenyésztési napok

A programajánlóba illik, de számomra ez különösen kedves csavarognivaló, ezért megérdemli a kiemelést.
Állattenyésztési napok, Hódmezővásárhely
2010. április 23-25.
Mi feltehetőleg szombaton fogunk kimenni. És kékfestő anyagot fogok venni;)
1994-ben rendezték meg először és szerintem mi már akkor is voltunk kinn, húgom révén, mint "szakmabeliek". Most a nagyon erősen érdeklődő kategóriába tartozunk.
Bernát már tavaly is nagyon élvezte, szerintem idén minden várakozást felül fog múlni a lelkesedése.
Valaki esetleg jön még arra?

Annnyira tavasz + újabb motiváció

Ha valaki kreatív válságba kerül, csak blogoljon róla, hogy nem kreatívkodik és máris megoldódik.
A múltkori bejegyzésben írtam arról, hogy könnyű a szakdolgozatra koncentrálni, ha épp nincs kedvem semmi kreatívhoz. Azóta elkészült a mellényem fele:) A képen bal oldalt látható fonálból. Majd készítek róla képet, már amúgy is elő kellene venni a fényképezőgépet, nem tudom, hogy miért hanyagolom ennyire. Majd apától kérek magamnak egy kis gépet, amit zsebbe tudok hordani mindenfelé, mert az ő gépét nem merem sehova se vinni és itthon is olyan macerás használni, főleg ha fotóztak vele, na akkor aztán mindenféle érdekesség át van állítva rajta. És mire visszanyomkodom, Bernát már egészen mást csinál.
Visszatérve a mellényhez, négyes tűvel kötöm a fenti szépséges fonálból és eszméletlenül tetszik. Őszre lesz, bár még most is simán bele fogok férni. De három inget ősszel tervezek hozzá varrni és varratni, majd viszem a művem anyagot venni, hogy biztosan passzoljon és majd az ing, mellény kompozíciókhoz fogok nadráganyagot választani. És annyira trendi leszek....;)
Egy kardigánt is tervezek belőle kötni, mert ez a fonál valami csuda jó, alig fogy és hihetetlen puha lett a kész mű, teljesen fel vagyok pörögve miatta, na jó, a napsütés is segít.
Mindemellett rájöttem, hogy nem is vészes ráhajtás, lekötöm, áthúzom etc mintát kötni, döbbenet, hogy mennyire mutatja magát, a végén még felbátorodom és kötök egy kendőt is, fonál lesz rá, és így már olyan szettem lesz, hogy rossz lesz nézni:).

A jóidő eredménye, hogy legalább két órát játszóterezünk csak délelőtt, van, hogy hármat, a padon pedig remekül lehet kötögetni, ami közbe figyelhetem a gyereket, aki elmélyülten felássa az egész homokozót. Olvasni úgysem tudok mellette, hiszen nem lehet felnézni két szó között, nade a kötést kifejezetten mostanra találták ki nekem.

Szakdolgozat haladozgat, nem mondom, hogy lelkes vagyok miatta, egyszerűen nem érdekel, de azért a napi egy óra megvan, mégha nehéz is magam ideparancsolni és hatékonyan eltölteni, és általában kicsit többet is foglalkozok vele. Volt néhány nap, amikor csaltam, hiszen a nagy csavargások miatt én is elfáradtam egy kicsit.

Hétvégén lamináltunk, a változatosság kedvéért, de már nincs több szobánk:) A küszöbök hiányoznak, mert nem volt megfelelő szín. Kicsit rendezkedtünk is, de erről van fotósorozat, amiből szerintem április végére csinálok összeállítást, amikorra ha minden jól megy megvarrom a falvédőt, a gyerekszoba képei kikerülnek a hálószobából, megjön az új lámpa és beszerzünk egy adag rongyszőnyeget is.

Kenyérsütésben is újítottunk, pár hónapja versenyzünk a saját áramszámlánkkal, hogy hónapról hónapra csökkentsük, ezért kiiktattam a kenyérsütőgépet, na meg jó az a kenyér, ami abba sült, mégiscsak házi, de nem találtam az igazinak. Elkezdtem a sütőbe sütni a kenyeret, a tegnapi már egészen jó lett, nagyon csinos kenyér formája volt, ropogós vastag lett a héja, még a sót nem tudom eltalálni, általában sótlan lesz. Csináltam már zsemlét is, tegnap este pedig brióst, ami nem lett valami fényes, de legalább tudom, hogy hol a hiba és majd amikor huszadjára csinálom, már olyan lesz, mint a profiké, addig is töretlenül próbálkozom, mert láthatóan megéri.

Végre végre zöldségek, spenótfüggőségben szenvedek, minden nap hozunk zöldségnénitől, kezdtem a sima spenóttal, mint főzelék, ma csak rádobtam a fokhagymás, megpirított csirkehusira, de jön majd még a sokfajta rakott is. Csodálatos íze van és állandóan kívánom. Ennél jobban már csak a spárgát, ja és az epret, amit már két éve nem ettem, na de majd most betartalékolok;)

Körülbelül ezek vannak most velem, de jó lenne, ha Bernátot és a picit se hagynám ki a beszámolóból.
Bernát énekli az Egyszer volt, hol nem volt, és kell neki Lencsilányt rajzolni, meg a házukat és kisbabát. Ő pedig traktort rajzol, mostmár határozottan választja a zsírkrétát, erős vonalakat húz vele, mind a két kezével, egyiket se preferálja. Venni fogok neki jobb minőségű eszközöket, mert ezek még a mi gyerekkori, iskolai maradékjaink és némelyik rajzeszköz elég gyatra. Az Iciri picirit is tudja már kívülről, bár ezt magától még nem kezdte el mondani, de ha levegőt veszünk közbe, azonnal mondja a következő sort. Gryllus koncertre készülve sok dalt hallgatunk tőle is, a Somvirág és a Hegedül a kisegér a sláger. Megtanulta, hogy "aha" helyett azt mondja, hogy igen, köszönet érte Hanikának. Hoz olyan mesekönyvet is, amelyben nincs kép, és figyeli.
Az én nagy örömöm: elalváskor van fejből mesélés! Annyira jó és én annyira béna vagyok;) Még jó, hogy csak Bernát hallja, bár Zsolt megjegyezte, hogy valami nagyon jókat mesélhetek neki, hiszen ha abbahagyom, hangosan tiltakozik, hogy még a kiskutyát, meg a kistigrist, tehát szerinte annyira nem lehet rossz.
És van még nagy öröm, pl reggel már nem vagyok olyan kómás, mint eddig és fel tudok kelni időben és tudunk együtt, nyugodtan reggelizni, amikor van idő beszélgetni is és ez annyira jó. És végre van terítő is az asztalon, a műanyagot én nem szeretem, ezért az soha sem volt, az anyag meg nem került elő, de éljen a laminálás, és a cuccmozgatás, van szép terítő is, majd varrok még, hogy legyen tartalék és csere, mert most nagyon gyorsan kell száradnia.

Pocakba baba rallizik, táncol, úszkál, és még ki tudja milyen extrém sportokat űz, mert már most hullámzik néha a hasam, mi lesz még itt később:) Vizsgálatok most nem voltak, de nagyon jól érzem magam, csak nincs semmi probléma. Egyetlen dolgot kívánok eszeveszetten, a kólát citromlével felöntve! Ez valami őrület, próbálom elkerülni, de néha azért iszom egy kicsit. Gyomorégés nem vészes, főleg mióta ennyire megugrott a zöldség fogyasztásom, sőt azóta szinte teljesen el is tűnt. Ami még nagyon jól esne sokszor, az ebédhez pár korty vörösbor.

2010. március 16., kedd

Nem veszek én el

Nem kell örülni, nem vesztem el!
Tény, hogy sokkal kevesebbet ülök kép előtt, mint az elmúlt sok sok hónapban. A fórumabbahagyás döbbenetes áldásokkal, jár, főleg, hogy esténként nem gubbasztok itt, hanem az ágyban olvasok. A napi két-három óra olvasás is kezdi meghozni gyümölcseit, bár sok új problémát vet fel: állandóan új könyveket kell szerzeni! Még jó, hogy Szeged könyvtárkínálata szinte kifogyhatatlan, és kaptam is, rendeltünk is új könyveket, talán még nem kell aggódni!
Elkezdem újra komolyabban naplót vezetni, ami máris megoldott egy általam átláthatatlan problémát. És hogy jobban rendszerezem a napi tennivalóimat, minthogy naplózva végiggondolom, sokkal lazább az élet.
Egy héti Emmausz kurzusra készültünk, keményen és szegedi team ima is volt, ezért majd minden esténket házon kívül töltöttük. Izgi hét volt, komoly tanulással, felkészüléssel, de nagyon megérte. Az Úr cselekedett, először bennünk, hogy alkalmasak legyünk, majd elintézte, hogy legyen elég résztvevő így nem maradt el a kurzus, mert már sajnos erre is volt példa. Összehozta, hogy pont olyan emberek jöjjenek, akiknek tényleg szól ez a hétvége és megdöbbentő nyugodtságban, imádságban, vidáman telt a hétvége. Természetesen jól elfáradtunk.

És igen, szokás szerint elment a maradék eszem is. Az egyik könyvtáros évfolyamtársnőm szólt, hogy idén egy másik társunkkal együtt leadják a szakdogát és elmennek államvizsgázni. Hát ha már ők is mennek, nekem se kellene kimaradni a buliból. Február utolsó munkanapjáig húztam a jelentkezési lap leadását, mondván hátha közbejön valami, de sikeresen leadtam, sőt egy másik barátnőmmel álltam sorba, külön jó élmény volt.
Március elsejével pedig elővettem az akkor 23 oldalas szakdolgozatom, ami a mai napon már 33 oldal. A napi foglalkozzunk a szakdogával penzum egy órahossza, mégpedig Bernát alvásidejében, hogy ne a család terhére írkáljam és inkább fel se tűnjön senkinek, hogy anya újabb szórakozást talált ki. Ehhez képest végképp jónak mondható a haladás.
Tegnap este azt is hozzátettem, hogy ha ezen a héten meglesz 35 oldal, akkor nem csak április elsejével kezdem el a magyarosat is befejezni, ami már megvan 40 oldal, de illene egy kicsit gatyába rázni.
Azt nem mondom, hogy majd kiderült, hogy mire lesz elég a lelkesedés, mert egyáltalán nem vagyok lelkes, nagyon jó, hogy az Úr adta ezt a napi egy órás ötletet, mert nem tudom, hogy enélkül hogyan nyitnám fel minden nap a gépet. Ami még döbbenetes az az, hogy minden akadályozó tényezőt, időrabló elfoglaltságot elvett tőlem az elmúlt hónapokban, most nincs kedvem kreatívkodni, még hímezni sem, nincs kedvem neten böngészni, és valahogy még a takarítás is úgy halad, hogy délutánra már alig van dolgom (csak jönne már a jó idő, hogy ne kelljen itthon kuksolni, vagyis hogy ne csak fél óra legyen a séta).

Hát ez van most velem/velünk képek nélkül. És lassan veszem majd a fáradtságot és megint nekiállok rendszeresen fényképezni.

Pocak jól van, már kevesebb van hátra, mint előttem. Ahogy az Úr megmondta az elején, kisfiú, bár az emberek akkor is az ultrahangnak hiszen, előtte nem vették komolyan, mikor mondtam, hogy fiú. Talán én se voltam elég határozott a kijelentés közben, jó lenne nekem is jobban hinni az Úr Szavának!
Szóval a fiú sokat mocorog, szinte állandóan, tanítás közben volt, hogy teljesen kizökkentett, mert a mondat közepén kezdett el randalírozni, én meg hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok:)
Bernát kopog neki és mondja, hogy kukucs. Valamint denevér hangon visít neki, soha sem szokott így vinnyogni, biztos emlékszik rá, hogy a magas hangokat bent jobban lehet hallani;)