2010. február 28., vasárnap

Február könyvekben

Kepes András: Matt a férfiaknak
Írni szeretnék róla bejegyzést, szégyellem is magam, hogy még elmaradt. Ami a legjobban tetszett, hogy igazi betekintés volt a sakk, sakkozók világába. Valamelyik nap belekukkantottam egy netes sakkos újságba, megnéztem, hogy éppen kik állnak a világranglista élés, és ismerősek voltak a nevek, tudtam hozzájuk képet kötni, történetet. Kivettem a könyvtárból egy gyerekeknek szóló sakk könyvet, amiből tanulni lehet (a felnőtteknek íródottakat sajnos nem igazán értem, méééég;)), sok fényképpel volt illusztrálva, és olyan jó volt, hogy sokszor még a képaláírást sem kellett elolvasnom, mert pontosan tudtam, hogy kiről van szó, esetleg még az eseményt is felismertem.
Igen, Polgár Juditról és életéről is sikerült sok mindent megtudni, de ezek az információk a következő könyvnél lettek igazán érdekesek és értékesek.
Polgár László: Nevelhetsz zsenit
Ezt a könyvet sem bírtam letenni. Osztom több ember, közöttük a Polgár család nőtagjainak véleményét, hogy náluk egyedül az apuka, azaz Polgár László a zseni. A döbbenet kerülgetett, amikor tényleg felfogtam, hogy a kísérletet, ahogy ő nevezi, már a lányok születése előtt felvázolta, hogy pedagógiai műveket, önéletrajzok, életrajzokat olvasva ő mindent már előre kidolgozta (nem a sakkra, azt a legidősebb lány vette elő három éves kora után és ekkor dőlt el, hogy ebbe az irányba fognak haladni).
Igen, ez a könyv is vár egy posztra, de hogy őszinte legyek, nem a könyvet szeretném bemutatni, hanem inkább azokról a gondolatokról írni, amelyek megfogalmazódtak bennem, ötletek, megerősítés, remek gondolatok. A könyvet, a Kepessel együtt pedig egyszerűen el kell olvasni, nincs mese, nem érdemes kihagyni! Olyan szeletét mutatja meg a világnak, amely elérhető, olyan emberekről ír, akikben nincs semmi különleges, mégis valami nagyot tudtak alkotni. Betekintést lehet nyerni egy család életébe, egy sportágba, jókat nevetni, mert nagyon nem kerülik el a humort.
Hermina Frankova: Ki tud franciául?
14 éves voltam, amikor a kisteleki könyvtárba ráakadtam, nem biztos, de szerintem ez volt az első pöttyös könyv, amit elolvastam. Anyum mindig áradozott a pöttyös, csíkos könyvekről és szerintem ezért kölcsönöztem ki. 1945-ben játszódik, Lengyelországba. Paul, a francia fiú megszökök a veszteglő transzportból. A focimeccsre edző fiúk fedezik fel, és Vandulkát kérik meg tolmácsolni.
Hajniék polcán láttam meg és sikerült a netről megszereznem. A helyzet az, hogy ugyanolyan lelkesedéssel olvastam, pedig már több mint tíz év eltelt:)
Christine Ponsard: Hit a családban
Az ötvenedik oldal körül letettem volna, ha nem jósszívvel kölcsönadott könyvről lett volna szó. Bár lehet, hogy ez okozta a lerakási ötletet is, hiszen így nem volt lehetőségem a legjobb mondatokat aláhúzgálni. Pedig azok akadtak bőven! A szöveg azonban egyhangú, egysíkú, nincs semmi se kihangsúlyozva, sem tipográfiailag kiemelve.
Viszont ez nagyon jó is tud lenni, mert ez a, véleményem szerint, kézikönyv véleményem szerint sokat tud adni. Érdemes egyszer végigolvasni, aláhúzgálni, megismerni, hogy mi mindenről ír, majd amikor az élet az adott területre sodor minket, elővenni és olvasgatni. Élettapasztalaton és Isten Igéjének folyamatos vezetésén alapuló megállapításokat lehet benne olvasni.
Egyáltalán ne az én stílusom, nem tartozik azon könyvek közé, amiket ajánlani szoktam, most viszont mégis ezt teszem, mert nagyon megérintett sok sok gondolata, amiket egy számla borítékjára írtam fel magamnak és nem tudok belőle idézni, mert a könyvvel együtt visszaadtam:)
Louisa May Alcott: A nyolc unokatestvér
Pénteki könyvtárlátogatásunk eredménye. Egyszerűen azért vettem ki, hogy olvassak egy kedves történetet, amely olyan korba, helyre visz el ahol biztosan jól érezném magam, ismerve ezen "lányregényeket".
Kedves olvasó, ismételten tessék megkövetni magát: merthogy otthonoktatási jótanácsok fejezettel is találkoztam benne!
A család, az igazi nagycsalád, amikor nem azért nagy a család, mert sok sok gyerek van egy apától anyától, hanem azért, mert a történet a Nagynénik dombján játszódik, akikhez hazakerül az elárvult Rose, akinek gyámapja, az egyik nagybácsi is erre a dombra költözik és van hét fiú unokatestvére. És mindenki annyira másmilyen és máshogy látja a világot és másképpen nevelne, de ahelyett, hogy egy családi viszályt szemlélhettem volna végig, egy olyan társaságról olvashattam, akik mélységesen szeretik és tisztelik egymást, ahol elmondhatják a másiknak a véleményüket, és nem eredményeznek sértődést, ahol tudják, hogy a kislányért ki tartozik felelősséggel és nem kezdi el mindenki nevelgetni a maga kedve szerint, nem uszítják egymás ellen, durvábban fogalmazva, nem használják a gyermeket a kisded, egymás ellen irányuló játékaikhoz. Egy igazi nagycsalád, amely akar és tud is szeretetben, tiszteletben együtt élni.

Bernát:
Marék Veronika: Öcsi és bátyó
19 nyúlfarknyi történet, remek illusztrációval. Hatalmas sikert aratott, Bernát fejből idézgeti a kedvenc részeit, főleg vacsora közben, és jókat kacag hozzá.
Marék Veronika: Boribon és a 7 lufi: Boribonból ez a legújabb, már csak egy kötet hiányzik, a többi is sláger, majdnem minden nap hozza valamelyiket, pontosabban minden nap hoz minimum egyet.
Mozart ( kis képeskönyv, sajnos nem írtam fel a kiadását, könyvtári): Majd meg kell néznem, hogy pontosan ki adta ki és hogy van-e más zeneszerzőről is, mert nagyon jó living book, Bernát kifejezetten szerette nézegetni, nem felolvastam neki a szöveget, hanem meséltem a képekhez, amik festmények voltak. Hallottam valamelyik este, ahogy Zsoltnak magyarázta a képeket.
Az Éj királynőjének híres áriáját kifejezetten szereti, ezt a verziót.

Pénteken hoztuk ki:
Marék Veronika: Coffi, Pocak, Paprika


Pihi-hi-hi-hi hétvége

Amikor vasárnap beírtam a naptáramba, hogy ez a hétvége: pihi hétvége, még meg is jegyeztem Zsoltnak, hogy biztosan kialakul valami érdekes.
Kialakult!
Kedd: apum is ráér, mi is szerettük volna megcsinálni, hát akkor hétvégén tegyük le a laminál padlót.
Parafát szerettünk volna, de az a szín, ami megy a bútorhoz és az a vastagság, amit mi elfogadhatónak tartunk egy ilyen panelbe aránytalanul drága lett volna, hiába egy olyan lakásra, ahol nem tervezek megöregedni, bizony nem szeretnénk ennyit költeni.
Így maradt az olcsóbb, bár nem annyira környezettudatos és (véleményünk szerint) otthonos választás, a laminál padló.
A fiúk kiválasztották, én rábólintottam (bár ismerve az ízlésüket, látatlanba is rábólintottam volna, de azért természetesen elmentem megnézni). Kalandos vásárlás következett, mert az adott bolt épp költözött, így éppenhogy sikerült mindent elintézni, futottunk is pár fölös kört, de legalább így izgalmas volt.
Szombat délután nekiugrottunk, én annyi mindent elpakoltam előtte, amennyit csak tudtam, és mindent áthordtunk a kisszobába és a közlekedőbe. Felszedtük a régi szőnyegpadlókat, mind a két réteget, hááát, nem is tudom mit mondjak a koszmennyiségről, de el tudjátok képzelni.
Szegény porszívónk is megadta magát, még amikor a lakást vettük, akkor szereztük be apummal, ez volt a legolcsóbb, de a felújításra jó lesz, azóta szegény három felújítást is kiszolgált, most megy autóttisztítani a család másik ágához.
Több kilónyi! port sikerült ajtón kívülre juttatni, Bernát természetesen élvezte a koszrohangálást. Majd aludt egy hatalmasat és mire felkelt, már két sor le volt rakva.
Ma mindent befejeztünk, visszapakoltunk, és portalanítottunk.
Szeretem az ilyen felújításokat, mert amikor kipakolunk, akkor is lehet rendezgetni, amikor visszapakolunk, akkor is. Eredmény: a szekrényekben több polc üres maradt. Pedig alig kellett valamit kilomtalanítani, az eddigi radikális szelektálásoknak köszönhetően.
Éééés, ami a legjobb: két kisszoba még hátra van:)
Kérdés: kézzel készített fehér rongyszőnyegeket merre érdemes keresni?

2010. február 24., szerda

Hiába, minden végetér egyszer

http://loloke.hu/

Ne csak a mondat egy részét!

Egy csúnya csúnya vita közepette egyetlen igehely tolakodott mindig elém, folyamatosan, csillapíthatatlanul. A vitában arra akartak rávenni jó adag keresztényt, hogy fogadják el a homoszexualitást, legyenek vele toleránsak, sőt, tekintsék alternatívának, mindez a most népszerű gender nézetek alapján. Persze néhányan a sarkukra álltak és közölték, hogy márpedig nem, mert Isten Igéje erről mást mond.
Következmény: kirekesztőeknek, képmutatóknak, valamint tájékozatlannak lettek titulálva.

Tombolt bennem a mondat, ez: Távozz tőlem, sátán!

Nem mertem leírni, egyszerűen nem ment és éreztem is Istennek nem az a célja vele, hogy leírjam, hanem, hogy nekem mutasson valamit.

Rákerestem, szégyen, eddig nem tudtam az igehelyet. Tudtam, hogy Jézus mondja Péternek, tudtam, hogy akkor, amikor Jézus mondja tanítványainak, hogy sokat kell szenvednem. De Jézus válaszának második fele egyszerűen rejtve maradt előttem. Mintha eddig egy fehér folt lett volna.

Az ominózus mondat:
Botránkoztatsz, mert nem arra van gondod, amit az Isten akar, hanem arra, amit az emberek akarnak.

Isten Igéjében kell állnunk, innen meghozva véleményünket, döntéseinket és ehhez ragaszkodnunk! Nem térhetünk el egy arasznyit sem, még akkor se, ha ezáltal nem leszünk népszerűek, ha olyan cimkéket ragasztgatnak ránk, amelybe belegondolva legszívesebben zokognánk, de: Én tudom kinek hittem!
Az elmúlt napokban páran virtuális vértanúkká váltak, egyszerűen kicsinálták őket. Én egyszerűen csak bunkónak lettem kikiáltva, meg gőgösnek.

Arra legyen gondom, amit Isten akar, ne amit az ember!
Az legyen a mérce minden területen, minden kérdésben, amit Isten mond, még akkor is, ha ezáltal sokaknak egyáltalán nem leszek népszerű.
"Az a kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkő lett", a botlás köve és a botrány sziklája. (1Pét 2,7) Van, akinek szegletkő, van akinek botrány. Isten Igéje elválaszt, ezt át kell élni és nem feltétlenül kellemes tapasztalat. Hihetetlenül tisztelem azokat, akik ebben a vitában megpróbáltak szépen, szeretettel helytállni, pedig gyalázták őket, nem kicsit. Én javasoltam, hogy nem mindig érdemes válaszolni, erre kirekesztő és fennhéjázó lettem.
És jött a hab a tortára: a vitában részt nem vevő, megbújó keresztények jöttek és közölték, hogy nem értenek egyet a megszólaló keresztényekkel, milyen csúnyák, ők ezzel nem tudnak azonosulni. Egyetlen mondattal, bekezdéssel elhiteltelenítettek mindenkit, aki Isten Igéjétől egy tapottat se volt hajlandó mozdulni.

Valami döbbenet, de nem érezem magam keserűnek, nem érzek semmi "fájdalmat", pedig ilyen viták, helyzetek eléggé meg szoktak viselni, érdemtelenül is ki szoktam akadni. De most nem, most annyi megerősítést kaptam az Úrtól, hogy csak az állam kapargatom felfelé és nem győzök köszönetet mondani érte!

Mert arra legyen gondom, amit Isten akar, ne amit az emberek!!!!!

2010. február 15., hétfő

Újra hard core moshatózás

Már hetek óta csak moshatózunk, soha ekkora kő még nem esett le a szívemről.
Egyszerűen újra visszajöttek a színek a világba. Tudom, nem kellene így felfújni egy pelenkás változtatás, de a moshatóról kényszerből visszatérni az eldobhatóra rémálom volt. Állandóan azt lesni, hogy van-e elég, csomó telefonhívásunk volt arról, hogy akkor melyikünk tud elszaladni a pelenkadiszkontba, hogy legalább ne 50 forintért, "csak" 35-ért vegyük meg a nyamvadt, le nem bomló eldobhatót. Ja és amelyikünk ráért, tuti nem volt nála pont akkor elég pénz;)
Moshatóval ilyen soha sem fordult elő, mindig volt tiszta, szárat, soha sem kellett, pontosabban kell lesni, hogy jaj már csak kettő van, szóval Bernát, most ne pisilj sokat.
Jelenlegi készletünk:
5 db AIO popin.
Bambio Mio 3 db külső és 12 preford.
Annyira beváltak, olyan gyorsan száradnak, hogy a fele bm preford még nem is került használatba.
A baj csak az, hogy most nem tudom, hogy melyiket dicsérjem jobban. Nekünk a kettő együtt, egymást kiegészítve vált be a legjobban;) Szuperul moshatóak, foltmentesre, minden nagyobb erőlködés nélkül (kézzel, házi szappan, egy pici folt se maradt még).
És egy lazán idekapcsolható kép, hogy a hordozás se maradjon ki!

2010. február 14., vasárnap

Tuti lelőhelyek

Mosószóda, folttisztító (natrium perkarbonat):
Szegeden házhoz szállítják, de postán is lehet tőlük rendelni. 300 forint egy kiló.
http://termeszetesentiszta.hu/

Háziszappan:
20 dkg-os darabokat tudnak levágni, árulnak szappanforgácsot is. 600 ft/kg.
Postán is lehet rendelni. Nálunk nagyon bevált, reménytelen foltot is kiszedett, kakás preford mosásában pedig verhetetlen.
http://www.oroshaziszappan.hu/

Papír, ceruza, zsírkréta, festék etc. Művészellátó
Azért nagyon jó hely, mert udvariasak, nem siettetnek, mindent türelmesen megmutatnak, elmagyaráznak, és nem néznek az emberre kikerekedett szemekkel, hogy miért akar egy kisgyermek számára minőségi alapanyagokat vásárolni. És hogy mit érdemes, egy jó összefoglaló.
http://muveszbolt.uw.hu/

Bútor:
Mi a nagy ágyat és az emeletes ágyat szereztük be innen, a következő kanyar egy könyvespolc lesz, hogy minden szép egységes legyen.
Nem mondom, hogy gyorsan megvan, mert a pácolás miatt mi is vártunk pár hetet, tény, hogy felár nélkül megcsinálják, de precízek, korrektek.
És a nagy cseresznyefaágy, háát, az valami gyönyörű, majd a sokadik évfordulónkra meglepjük magunkat ;)
http://www.erdelybutorhaz.hu/

2010. február 12., péntek

Feladatlapoktól távoldova

Amikor eldöntöttük az otthonoktatást és elkezdtünk ismerkedni a lehetőségekkel, ötleteltünk mi mit hogyan szeretnénk csinálni, még nagyon ragaszkodtunk a feladatlapokhoz. Több mint egy év olvasgatás, tapasztalatszerzés után ettől a nézettől egyre inkább távolodunk. A feladatlapok az iskolai oktatási formához kapcsolhatóak, azért nem tudtunk elképzelni ezek nélkül az oktatást, mert velünk is állandóan feladatlapoztak. Viszont az oo nem iskola otthon, hanem valami egészen más.
Az első eltávolodást a living book felfedezése adta, majd a tematikus oktatás következett és a szemléletváltást betetőzte a Polgáros könyv.
Magabiztosságot pedig a könyvtár állománya adta, olyan csodálatos könyveket fedeztem fel az utóbbi időben, amelyek alátámasztották, hogy bizony minden, ami kellhet az iskolai vizsgán igazi, élő könyvekből is megtanítható, tantárgyi felosztástól függetlenül, ráadásul nem csak az előre feldolgozott iskolai tananyagok vannak benne, hanem rengeteg minden más is.
A mai nap újrafelfedezését mutatnám meg, ami azért is különösen jelentős, mert az élő könyveket és a tematikus oktatást sokak számára nehéz összekötni a matematikával, amit sokak szerint csak és kizárólag elvontan, feladatlappal, unalmas töltögetéssel lehet megtanulni.
B. Méhes Vera: Számlépcső
B Méhes Vera: Számlétra
A hihetetlen az, hogy ezekre a könyvekre én emlékszem gyerekkoromból, megvoltak, de egyszerűen nem találtam meg a gyerekkönyvek dobozokba. A vateráról egy órán belül birtokolni fogom az egyiket, a többi kötet még utánajárást és előjegyzést igényel, de nem lehetetlen küldetés;)
Miért is jó? Mert nem elvontan tanítja a matekot, hanem egy történetbe ágyazva, olyanba, amely bármikor megtörténhet, sőt mi magunk is motiválhatjuk, alakíthatjuk.
"Egy öt éves kisfiú születésnapi ünnepségéről szól történetünk. Felolvasásnál sok mindenre kell figyelnünk, hogy igazán érdekes legyen."
Kis lakottal kell a képeket letakarni az egyik oldalon, ahol a "megoldások" vannak.
"Ezzel irányítjuk a gyerek figyelmét a mindennapi életben - most éppen a születésnapi uzsonnán - felmerülő "matematikai problémákra". A képek folyamatos felfedésével lépésről lépésre hozzásegítjük ahhoz, hogy ezeket a problémákat önállóan oldja meg."
- összeadás, kivonás
-több, kevesebb, ugyanannyi fogalma
- törtek
-halmazok (pl összetett halmaz egyneművé bontása)

Egyszerű, kedves rajzok, érthető szöveg, kisiskolás korosztály számára is könnyen olvasható.
Persze a gyakorlatban még nem próbáltuk ki, de arra emlékszem, hogy én bizony nagyon szerettem ezeket a könyveket. És van egy betűs része is.

2010. február 11., csütörtök

A legfontosabb beszerzendő

Amikor listát készítettem a fejembe, hogy mik azok, amiket biztosan be kell szerezni az oo-hoz, az első helyen az irodagép állt, merthogy digitalizálni, fénymásolni, nyomtatni majd rengeteget kell.
Kicsit megváltoztattam a véleményem, nem is kell annyit nyomtatni, hiszen minek. Az utóbbi hónapokban eltávolodtam a milyen jók a feladatlapok nézettől, ráadásul (megfigyelve magam) rájöttem, hogy én szeretek írni, szeretem leírni még azt is, amit nyugodtan ki lehetne nyomtatni. Találtam rengeteg előre elkészített rendező oldalt, amit csak ki kellene nyomtatnom és máris meglenne, hogy most épp mit olvasunk, mit kell csinálni az adott napszakban, a heti beosztás és még egy csomó mankó. De miért nyomtassam én ki ezeket pazarolva áramot, tintát mindenfélét, amikor a kicsi kezemmel is tudok ilyeneket gyártani, és legalább kreatív vagyok, minden alkalommal másfélre készülhet, felül tudom vizsgálni a rendszerem, mert amikor én készítek valamit, akkor kétszer meggondolom, hogy egészen pontosan milyen is legyen a beosztása, hamarabb kinyomtatnék egy számunkra nem megfelelő rendszerezőt, mint elkészítenék.
A lapbook-ok nagyon tetszenek, és rengeteg "hozzávalót" lehet ingyenesen letölteni a netről, nade akkor a mi kis könyvecskéink mitől lesznek tényleg egyediek, amikor mindenki eme adalékanyagokat használja hozzá? Annyi minden van, amit lehet hasznosítani, újrahasznosítani (régi újságok), nem éri meg kinyomtatni mindent.
Nem azt mondom, hogy nem kell nyomtató, és az irodagép még mindig benne van az első tízben, de már messze nincs akkora súlya, mint korábban. Igaz ezt elég jelentős szemléletváltás előzte meg, idővel talán minden részéről fogok írni, bár nem biztos, hogy hamar és abban a sorrendben, ahogy bekövetkeztek.
És akkor most mi áll az első helyen: egy spirálozó, amellyel fém spirállal lehet összefogni a sok, színes, gondosan elkészített oldalakat, hogy igazi könyv lehessen belőlük. :)

2010. február 8., hétfő

Vizitek hete

A múlt hét folyamán mindenkit végigjártam, akinek a várandóssághoz köze van: doki, védőnő, terhestanácsadó, vérvétel.
A legjobb az egészben az, hogy mindenhol mindenki nyugodt, jókedvű volt, így semmi kifogásom azellen, hogy legközelebb is menni kell. Egy dolgot furcsállok csak, de ez nem új keletű és semmi köze az intézményesített terhesgondozás rendszeréhez. A váróban mindenki látványosan unatkozik, ha teheti panaszos hangon a melletteülő tudtára is adja a nagy igazságot: hihetetlen, hogy mindenhol ennyit kell várni. Tény, hogy mindenhol minimum fél órát ücsörögtem a váróban, ami inkább az egy órához közelített, de az is tény, hogy ki is végeztem a Nárnia Krónikájának negyedik köteté. És az is tény, hogy rajtam kívül senki más nem olvasott, még egy pletykalapot sem. Cserébe engem majd leszúrtak a tekintetükkel, amikor felcsaptam a könyvet, amikor egy két részen elnevettem magam, a reakciójuk következtében akár úgy is érezhettem volna, most valami szakrális esemény ment gallyra halk mosolygásom árán.
Végülis, engem mit zavar, a lényeg, hogy a kiskönyv mellé mindig el kell tenni egy nagyobbat!

A vizitelés nem csak a várandósság körül forgott, mert mind a két szegedkörnyéki otthonoktató családnál is jártunk a héten. Csuda jó volt mind a két látogatás, az lenne a legideálisabb, ha minden héten tudnánk találkozni, de ez valószínűleg vágy marad még egy ideig.

Hétvégén pedig a Szentlélek vizitelt a Fülöp kurzuson, amit Tátra téren tartottunk, ha szabad ilyen szófordulattal élni. Csuda jó napok voltak, két témát tanítottam, fejlődtünk a szolgálócsapatban, fejlődtek a résztvevők és bátran merem állítani, hogy barátságok születtek, pedig én ezzel a barát fogalommal fukarul szoktam bánni!

Hazaérkezés óta pedig csak olvasok és olvasok, még jó, hogy a Polgár családról csak két könyv jelent meg;)

2010. február 1., hétfő

Multitude Monday

holy experience

Hálát adok Istennek, mert

56. neki van B terve (Jn 3,16)
57. az ultrahang készülékért
58. a fotográfiákért
59. módunk van rá, hogy beszéljünk az óceánon túliakkal
60. engedélyezett az otthonoktatás
61. gyorsan és jól dolgozik az optikus
62. télen hideg van
63. mindig a kezünkbe akad egy jó könyv
64. napról napra több minden fér a szívünkbe
65. a videóvágás nehéz dolog
66. a helyesírás megtanulható
67. az emlékek egy kis dobozban is elférnek
68. minden hiba kijavítható
69. nem vagyunk egyoldalúak
70. ha valamit leírunk egy papírra, annak előbb utóbb jelentősége lesz
71. vannak emlékek, amiken mindig lehet szívből nevetni
72. nehéz piskótatésztát és remek sült csirkét csinálni, pedig olyan egyszerűnek tűnik,mint a pogácsa
73. lehet elektromosság nélkül is élni (tudok habverővel kemény habot verni és most sincs mosnivaló, pedig hetek óta nincs mosógépünk)
74. a szolgálat nem munka
75. sétálni coool
76. bérmafiam megszerezte a nyelvvizsgáját