2014. július 31., csütörtök

Felolvasás

Minthogy többen sok blogot olvastok, bennetek már garantáltan nem merül fel, az olvasás ne lenne egy rendkívül hasznos időtöltést. Sőt, azt is elég sokan leírták már, hogy milyen hasznos a felolvasás, kétség sem merül fel senkinek afelől, hogy ne kellene mind többet :)
Amikor átköltöztünk Kistelekre, hirtelen nem sok könyv volt nálunk, azért egy mesegyűjteménnyel, a Három pillangóval elég sokáig elvoltunk, főleg, hogy Kálebből a címadó mese gyorsan kiváltotta a minden nap legalább egyszer szeretné hallani reakciót.
Amikor beindult az aktív tanulós időszak, mely egybeesett a nekem sokat kell feküdni résszel, elkezdődött Káleb részéről a legyél velem sokat időszak, teljesen jogosan, írtam már korábban. És az egyik nagy lehetőség a meseolvasás volt, a könyvek viszont még ekkor is a korábbi helyükön kuksoltak. 
Én és a tabletem kombinációból kellett gyorsan valamit kihozni :) Az egyetemek, akadémiák által végzett digitalizációs munkák viszont kifejezetten hasznosnak bizonyultak:
Hamar a Digitális Irodalmi Akadémia oldalán találtuk magunkat, és rögvest szembesülhettem azzal a ténnyel, hogy évekre elegendő anyaggal rendelkezünk!
A Süsüvel indítottunk, az összes részével, majd Mirr Murr, a Kiscsacsi.
Esténként pedig valami hosszabb lélegzetvételűre volt szükség, valamire, ami sokáig kitart :)  És ekkor jöttem rá, hogy fenn van a Trapiti.
Így már csak arra kell figyelnem, hogy reggel és este is fel legyen töltve a szerkezet, és mostmár az is rendszerré vált, hogy tanulás előtt és után is kér Bernát egy-egy fejezetet. Ilyen kérést pedig véletlenül sem fogok visszautasítani :)

Két előnyét fedeztem fel még a digitalizált irodalomnak, a lemerülő közvetítő eszköz gátat tud szabni a másfél, két órásra húzódó meseolvasásnak, mert csak még egy részt :) A másik az, hogy a kivetítő fénye mellett a kicsit egész hamar elalszanak és bár Fülöp a legtöbb esetben még igényel egy kis ringatást, lassan ő is el fog tudni aludni az ágyában.
És kinek kellenek ezután könyvek? Természetesen nekünk :) hiszen hasznos, meg előnyökkel is rendelkezik ez a forma, de azért mégis az az igazi, amikor a könyv lapjait meg lehet simítani, minden könyvnek más illata van, másképp látszódnak a betűk, ott vannak a szép rajzok, körbe lehet ülni, lapozni. Erősen közhelyes gondolatok, de ez tényleg jó érzés. Mert jobb a könyvespolc előtt állni és böngészni, mint a keresőt szemlélni :)
Jó olvasgatást!

2014. július 29., kedd

Bernát és az írás


Az egyik képen feltűnt Bernát írásanyagának egy részlete, nagyon szemfülesek vagytok, mert többen észrevettétek, hogy milyen szép 'm' betű van ott épp, és rá is kérdeztetek, hogy ez honnan van.
Évekkel ezelőtt, mikor az otthonoktatás mellett döntöttünk, rengeteg anyagot, oktatási okosítós, matekkal, olvasással, írással kapcsolatos oldalt, könyvet, cikket elolvastunk; végülis ma sincs ez másképp :) Ekkoriban találtam rá a dőlt írásra. Én magam egyetemen tanultam meg nagyon szépen írni, Weissmahr Béla atya lobogtatta mindig a dolgozataimat, hogy számára elképzelhetetlen, hogy lehet ilyen szépen írni, egyik évfolyamtársnőm szerint pedig egyszer betűtípust fognak készíteni az írásomból. A dőlt írás  felfedezésekor viszont a repertoárom bővült és azóta tudok álló és dőlt betűkkel is írni. Mindez a kitérő azért fontos, mert a saját bőrömön tapasztalhattam meg, hogy mennyivel szebb, könnyebb, gyorsabb, olvashatóbb dőlt betűkkel írni, mint állókkal!
Ezután jöttek a fentebb említett tanítással kapcsolatos tanulmányok, ahol többször találkoztam azon ténnyel, hogy bizony, a dőlt írás jobb a gyermekeknek, mert a kezük fejlettségéhez, izomzatukhoz jobb, lendületesebb, egyszerűbb a kapcsolódása, és amikor elkezdenek gyorsabban írni, akkor sem csúnyul el az írásképük. Nem vagyok szakember, nem tisztem eldönteni, hogy ez minden esetben így van-e, vagy ami így van, miért van így; de engem meggyőzött!
Pár éve nekiálltam beszerezni dőlt betűs gyakorlókat, könyveket, mert láttam, hogy vannak és azt is, hogy nincsenek mindig készleten! Az Apáczai könyvkiadónál találtam: az egyik kötete.
A LauderPédián van egy letölthető könyv, Oszkár, Szűcs Édua rajzaival. Önmagában ez a dokumentum kevés arra, hogy gyakorlatot lehessen szerezni, de minden betű benne van, igényes, a többi anyaghoz remek kiegészítő. Ennek egyik oldalát láthattátok a képen!
És ilyenkor jön a nagy kérdés: de mit fog ehhez szólni az iskola? Pontosabban a tanárnéni? Mi lesz a vizsgával?
Őszinte leszek: jelen pillanatban fogalmam sincs!

Az biztos, hogy nem fogok nekiállni kioktatni, hogy márpedig ez a jobb és mindennél sokkal jobb és nem is értem, hogy miért nem ebből tanítanak mindent, mert véleményem szerint ezzel a viselkedéssel sok helyre el lehet jutni, de oda, ahol működőképes iskola-otthonoktatott viszony van, nem.
A dőlt írás tanítása jelenleg lehetséges, pedagógusképzést is tartottak rá idény nyáron, szóval annyira nem kalózkodunk, az biztos, hogy imatémának megteszi a szituáció. 

Viszont amilyen szépen alakul Bernát írása, pedig nem sokat gyakorlunk, szerintem jó úton haladunk!

későbbiekben:
a sok "egyhelybentartózkodásos" időszak olyan területek megtalálása felé mozdított el, amelyek szorosan kapcsolódnak ezen témához, így biztosan várhatóak még gondolatok kézírással kapcsolatban :)
Eddig is van okom hálát adni az Úrnak ezért az időszakért, de bővül a lista napról napra :)

2014. július 21., hétfő

Kálebbal tanulni

Miután Bernáttal  elkezdtünk rendszeresen tanulni, Kálebtől egyre többet lehetett hallani a következő mondatot: "anyu, tanuljunk valamit". És mit oly sok esetben, ez a mondat sem azt jelentette, mint az elsőre látszódik, valami sokkal mélyebbet és többet: anya, velem is legyél mind többet, csak úgy kettesben.
Így a következő lépés a mindennapi teendőkben az volt, hogy Kálebre is tudjak mind több időt fordítani. Sikerült is, elég gyorsan, hiszen ez nem minősült megoldhatatlan és kivitelezhetetlen feladatnak. Egy kicsi probléma azóta is van bele, nem a megfelelő időben van :( Bernáttal tíz órakor kezdünk tanulni, mert akkorra megvan a kényelmes felkelés, felöltözés, ágyazás, reggeli és ideális esetben egy kevés játék is belefér. Én túlesek a reggeli hányinger leküzdésén vagy az egész folyamat abszolválásán, a kávé is hatni kezd, szóval minden ideális a tanuláshoz, de csak a tanulásban szereplő két embernek, mert Kálebnek ez még nem a legideálisabb. Számára az lenne a megfelelő, ha Bernát tanulása előtt lennék vele olyan fél órát, mert akkor utána ő lelkesen elvonul játszani: legó, dupló, rajz, kert, gyurma - bármi és képes akár egy, másfél órán át is elmókolni ilyenkor, mert megvolt a közös játék, együtt töltött, ráfigyelős idő, egy másodpercel sem kevesebb, mint amire a délelőtti órákban szüksége volt.
De korábban én még nem bírom, utána pedig már megint eléggé el vagyok fáradva, szédülök, és a fáradtsággal együtt jön az újabb hányinger. Szóval a közös idő mennyiségileg megvan már, csak épp a napi rutinban elfoglalt helye hagy némi kívánnivalót maga után.

És hogy mit szoktunk csinálni
rajzolunk: zsírkréta, ceruza, szédülésmentesebb napokon festés (mert akkor ki tudok ülni a konyhaasztalhoz). Mostanában már nem különálló lapokra alkotnak, hanem füzetekbe. Mert a rajzolási kedv növekedését leginkább az jelezte, hogy bokáig jártunk a félig, teljesen elkészített alkotásokban, a "jaj, elrontottam" papírgalacsinokban. És mindezen az otthonunk méretének növekedése sem hozott változást, megbirkóztak a kihívással. 

meseolvasás: Mese csak és kizárólag neki, Boribon, minden kötete, hozza, és szép sorba adagolja. Három pillangót szereti még nagyon, és a kötet minden meséjét. Az új kedvenc pedig Süsü, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy képes kora reggel fél hat, hat óra magasságában megállni az ágyam mellett a következő mondattal: "anyu, olvass nekem egy kis Süsüt!".
A sok mesélés viszont elhozta azt az eredményt (is), hogy töredékére, majdhogynem nullára csökkent a "jaj, úgy néznék valami mesét" mondatok száma.
Egy idő múlva azért ő is kért valami nyomtatott feladatot, mert ahogy a Bernát tanul, azért azt is ki kell próbálni. A ceruza fogáson kell javítani, de az egyszerűbb feladatokkal minden gond nélkül boldogul.



Káleb lelkes, kíváncsi, érdeklődő, rengeteget tud rajzolni, irkál számokat, ráadásul jól, egyre többször kérdezi, hogy melyik betűt hogy írják, néha kisebb mondatokat írat le velem, majd lelkesen másolja a rajzára vagy kiragasztandó feliratnak.

2014. július 15., kedd

Bernáttal tanulni

Amikor kiestem a játékból, mint anyuka és egyértelművé vált, hogy ismét nem lesz egy könnyű várandósságom, sokat beszélgettünk Zsolttal, hogy mi legyen a haditerv, hogy amikor épp jobban érzem magam, akkor merre forduljak, mit csináljak meg, mi legyen a fontossági sorrend.
Bernát idén került be az első osztályba, szeptemberben kezdődik a tanév és januárban fog vizsgázni, a baba majd január elején fog megszületni. Mindenképp izgalmas időszak elé nézünk. Így ezt választottuk, hogy amikor jól vagyok, elkezdek Bernáttal tanulgatni, végülis eddig is tanultunk, az élet is folyamatosan tanulás, ha meg külön figyelemmel is kísérem, előkészülök, biztos, hogy gyorsan és örömmel fogunk haladni.
Így is lett, Bernát partner volt végig, amihez az is hozzákapcsolódott, hogy a ketten eltöltött idő is kincset ér. Eddig is nagyon szeretett tanulni, tanulós játékokat játszani.
Úgy láttam, hogy eljött az ideje, hogy elkezdjünk olvasni tanulni. A betűket már elég jól ismerte, hisz évek óta rengeteg betűs játékot játszunk, Virág Minden héten egy betű sorozatát is végigcsináltunk. Szó szerint nekiugrottunk az anyagnak, 5-10 percet "olvastunk" minden nap, komótosan, betűről betűre formálódtak a szavak, eleinte kétbetűsek, majd három, ma pedig már azt is elolvasta, hogy meggondolatlanul :).
Az olvasásra fordított idő egy hónap alatt 20 percre növekedett, mert megszokta, élvezi és nem fárad el, de ebben a 20 percben számtalan esetben benne van rajzolás, színezés, összekötős feladat.
Írni is elkezdtünk, három héttel az olvasás után, mindketten többet bírtunk már :) és ekkor fogalmazódott meg, hogy nem is olyan rossz fokozatosan behozni a különböző területeket. Így a napi tanulásra fordított idő szép lassan megkétszereződött. A rengeteg rajzolásnak, vágásnak, legózásnak és számtalan más gyermeki tevékenység hatására elég jó kézizomzattal rendelkezik, nem igazán fáradt el a keze, inkább csak megunta egy idő múlva, bár ahogy haladtunk előre a nagyobb kihívást jelenti részekhez, egyre izgalmasabbá válik számára.
Matekozni is kell ugye idővel, de azt még nem írjuk, fejben számolunk és pakolgatunk és nagyokat nevetünk, mert kivonást megtanulni kidurranó lufikkal lehet csak igazán hangosan megtanulni :) De a vízipisztolyos spriccelős matek is működőképesnek bizonyult. 
Hogy hosszútávon mivel hogyan haladunk, még nem tudom, nincsen előre gyártott haditerv, nincs tanmenet. Egyenlőre biztos, hogy sokkalta gyorsabban, mint ahogy számítottam rá. Bernát pillanatok alatt felvette a ritmust, nagyon gyorsan képes volt arra, hogy megduplázza a tanulással töltött időt.
Jelenleg minden nap 10:00-kor kezdünk, az órát ő nézi, én csak figyelmeztetem, hogy néha érdemes rápillantani, tudja, hogy mikor kell jönni, tanulja az órát, végiggondolja, hogy mit szeretne, ha még beleférne, néha kicsit elkeseredik, hogy ő még ezt vagy azt meg szerette volna csinálni előtte, de miután megtapasztalta, hogy nem tanulunk lefekvésig, azóta ez nem is zavarja.

És az Úr gondoskodása és időzítése ismét a legtökéletesebb:
Kisteleken még nem sok embert ismerünk, pár napja megszámoltuk: 25.
De a szám gyorsan frissen 30-ra növekedett :) mert az egyik szomszédunk révén megismerhettük Bernát egyik osztálytársát és családját. Remek emberek, a fiúk pillanatok alatt összebarátkoztak (az anyukák is), egy délutáni játék, majd egy egész napos játék következett, egyszer itt egyszer ott, majd hatalmas biciklizés, végül egy fontos fordulóponthoz érkeztek: "én csak akkor megyek haza, ha Bernát is jön velünk a tanyára". Bernát természetesen ment a tanyára, ahonnan csak másnap este érkezett haza, azóta szerinte a mi kertünk rettenetesen kicsi :) De az első paradicsomok már pirosodnak!



2014. július 10., csütörtök

Ezt látom az ablakomból

Mondhatni egy lényegtelen, ám számomra most mégis nagy jelentőséggel bíró információ, ezt látom az ablakunkból.
Örülök, hogy szép, örülök, hogy kedves, mesés utcában lakunk és örülök, hogy minden nap látom a naplementét, az északról jövő viharfelhőket és a többi felhőformát.

De hogy miért is vált ez hirtelen ilyen fontosság? Mert az elmúlt körülbelül tíz hétben elég sok időt kellett a szobában töltenem. Nincs semmi baj a kisbabával, velem sincs :) Bár nem igazán vagyok abban az állapotban, hogy túl sokat szaladgáljak. Nem vagyok veszélyeztetett terhes, nincs semmi komplikáció, csak a normálisnak mondható első trimeszteri rosszullétek kicsit nagyobb arányban jelentkeznek, mint az két lábon elviselhető lenne, valamit esélyes, hogy nem olvasták a szakirodalmat vagy elszámoltak valamit, mert az első trimeszter már véget ért, hányás, szédülés, hányinger, rosszullét, émelygés, összesés viszont úgy döntött, hogy még marad egy kicsit.

Istennek hála Zsolt továbbra is itthon dolgozik, nem is tudom, de komolyan, ötletem sincs, hogy mit csinálnánk, ha nem ezek lennének a körülményeink. Így viszont hatalmas teher hárul rá és én sokszor érzem azt, hogy nagyon nincs ez jól. Kijut neki a háztartás nagy része, a gyerekek és még dolgoznia is kell. Áldott ember, soha egy panaszszava sincs, és bár látom hogy fáradt, nem puffog, hanem inkább esténként, nyugodt pillanatokban azon gondolkodunk, imádkozunk, hogy mit csináljunk másképpen, hogy kicsit könnyebb legyen egy nap.

Elkezdtük a területeket rangsorolni, hogy mik a legfontosabb, legsürgetőbb, egyáltalán nem elhanyagolható részek, és hol vannak azok a pontok, amikre egyenlőre nyugodtan rá lehet csukni az ajtót, mert nem baj, elhagyható, elnapolható.
Lekvárt nem főztem idén, és nem is fogok, az biztos :) Vasalás, hát, hm, pedig én szeretek vasalni.

Két hónapon keresztül a konyhába sem bírtam kimenni, mert minden illattó, szagtól azonnal rosszul lettem, és nem akartam, hogy a már meglevő pakolni, mosogatni, elkészíteni valón kívül még mást is kelljen takarítani. De mostmár tudok mosogatni, újra :)

Programokat lemondtuk, jelenleg az is örömmel tölt el, hogy a kötelező vizsgálatokon meg tudok jelenni, a védőnőm nagyon figyelmes, inkább kijön, szervezi az időpontokat, hogy akkor inkább két hét múlva menjek, hátha jobb lesz, összevon, ötletel, muszáj lesz kideríteni, hogy mit szeret a legjobban :) mert ahogy a munkáját végzi, az számomra megfizethetetlen.

A babával kapcsolatban így mindent meg tudunk tenni, hogy biztonságban fejlődjön, növekedjen és felelősségteljesen tudjuk kezelni a kialakult szituációt, de azt sem szabad elfelejteni, hogy vagy három bátyja! Értük is pont akkora felelősséggel tartozunk, ők is fejlődnek, növekednek, nekik is szükségük van ránk. A következőkben róluk fogok majd írni, bár szemfülesek már észrevehették, hogy a közösségi portálra posztolt képek között elég sokszor szerepel az ágy széle :)


2014. július 8., kedd

Hónapsoroló

Január
Bárhogy is gondolkodom, eme hónapról semmi sem jut eszembe, csak a vizsgaidőszak, melynek a vége nálam rendre belenyúlt a tárgyfelvételbe, melynek a végén mindig tudtam, hogy megcsinálom a vizsgáimat és kezdhetek megint órára járni. A verkli időszaka, és mindig jobban is sikerültek az itteni vizsgáim, mint a nyáriak, mert tudtam, hogy amint befejezem, csak folytatása következik és nem a nyaralás jön :)
Talán a nagy fogadalmak jöhetnének még ide, hisz az új év adhat tiszta lapot, vagy új ötleteket. Bár azt hiszem engem az oktatási rendszer végképp elfuserált, mert valamiért évkezdő érzésem mindig szeptemberben van :) 
Azért a január tartogat egy kicsike kis ünnepet, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni: a polgári esküvőnk is januárban volt. Általában az adott napon eszünkbe jut, jót nevetünk magunkon és megnyugodunk, hogy egyikünk sem az a fajta, hogy ezen megsértődne.


 

Február
Még mindig semmi, a rövid hónap, ami csak úgy van :)

Március
Itt már kezdődhetnek az ünneplések, Zsolt névnapja :) Be kell vallanom, pocsék vagyok névnapok megjegyzésében, de tényleg, rettenetesen rosszul csinálom. Anyósom profi benne:) és Istennek hála segítőkész is :)

Április
A különösen izgalmas hónap, Bernát a második felében született. Az eleje azzal telt, hogy mindenki úgy nézett már rám, mint egy időzített bombára, és meg kell hagyni, magam is így vélekedtem :)
És minden minden, ami ezután következett, már sokkal izgalmasabb lett, mint korábban bármikor. 
Május
Ismét Zsolt hónapja, születésnap :) Ő gyűjti az M betűket, m, mint március, m, mint május, M, mint Mariann :)

Június
Ezt a hónapot magamnak sajátítottam ki, nagyon nagyon szeretem a június. Már jó meleg van, de még nincs kánikula. Tény, hogy felnőttként még jobb ez a hónap, mint sok sok éven keresztül korábban, de akkor is, június minden napján remekül érzem magam, mert ez az én hónapom.

Július
Ez már igencsak családi hónap, házassági évforduló, amit nem felejtünk el, hogy mikor van, egészen nekünk valóra sikeredett a dátum, pedig sokan nem tudják, hogy nem is dátum szerint került kiválasztásra az adott hétvége: 2007. 07. 07.
Húgom érettségije és édesanyám elutazása között kellett hétvégét találni, na nem a nagy családi kupaktanácson, hanem amikor a ruhát foglaltuk le, szóval gyorsan hirtelen: ez az egy hétvége volt szabad.
Idén pedig pont a hetedik évfordulónk volt.
De ez a hónap már inkább Kálebről szól, ő született a nyár közepén, és édesanyám. Titok, apum minden évben megkérdezi, hogy melyikünké melyik j betűs hónap :) hiába, családban marad.
Augusztus
Ahogy látom, a mi családunkban nem igazán jellemző, hogy osztozkodnánk egy hónapon :) Ez a testvéremé. Okosan választott hónap, nem keverhető :) (mint Zsolté, akinek egyszer márciusra akartam, szülinapi meglepcsit rendezi, még jó, hogy az anyukája szólt időben ).

Szeptember
Mert olyanok is vannak, akik nagyon összetartoznak és mindig is összetartoztak: édesapám és nagymamám. Születésnap és névnap. Kit érdekel, hogy kezdődik az új év, amikor része lehet egy ilyen különleges kapcsolatnak. 

Október
Áááá, semmi, már kezd hideg lenni, de karácsonyra még ciki készülni, bár mint kézimunkázó ember megtehetem és akkor még az előrelátó cimként is magamra biggyeszthetem.

November
Névnap, az enyém. És bármennyire is szeretném állítani, a nevem nem a Sandokán Mariannájáról kaptam :) De én akkor is annyira szerettem gyerekkoromban. Amúgy is életem nagy traumája volt, hogy soha sem kaptam Sandokános pólót, pedig az oviban többeknek is volt, igazi ronda rendszerváltás előtte kék és piros színben, a régi emlékek sem tudnak rajta szépíteni, ronda volt na, de nekem akkor is nagyon tetszett. (rákerestem, most kék és bordó az első, amit kiad, hiába, nincs új a nap alatt)

December
Karácsony, az év fénypontja, mert bár kifejezetten a minimalizmus felé hajlok, az egész éves letisztultságnak ebben a hónapban nyoma sincs, sok legyen, és színes, és mindenhol és legyenek fények és annyi mézeskalács, hogy már senki se bírjon többet enni.
És Fülöp, aki megvárta, hogy elkészítsek több kilónyi mézes tésztát, kisüssem a felét, és másnap megszületett, szenteste már bőven otthon voltunk.


Akárhonnan is nézem, remek ez az év, az előző is remek volt, a következő is az lesz. Mert ezek a pillanatok minden évben visszatérnek és csak gazdagodnak, újabb pillanatokkal.
És előreláthatólag, amint utólag kiderült nem is olyan üres január sem lesz sokáig születésnap mentes, mert negyedik gyermekünk januárban fog megszületni.




2014. július 4., péntek

Elköltözhettünk :)

A szemfüles képnézegetők már észrevehették, hogy a fotóink háttere erőteljes változásokon mentek keresztül az elmúlt hónapokban. Elköltöztüüüüünk :)
Április eleje óta Kisteleki lakosok vagyunk! Egy csodálatos házban élünk, amely a nagyszüleimé volt. Gyermekkorom nagyon sok nyarát, minden karácsonyát valamint megszámlálhatatlan hétvégéjét töltöttem itt. A gyermekeim pedig itt nőhetnek fel, amelynél nagyobb áldást el sem tudok képzelni az életünkre nézve.
Kistelek egy fantasztikus hely, számukra mindenképp, és mindenről csupa mosollyal tudunk beszámolni.
Minden pillanatok alatt elintéződött, a költözés pont arra az időszakra esett, amikor Bernátnak iskolát kellett választani, az otthonoktatás végett ugye ez nem mindig könnyű. A kiszemelt iskolából jeleztek, hogy túljelentkezés van. Ekkor hívtuk fel a Kisteleki Általános Iskolát. Már a telefonban is rendkívül kedvesek voltak, elmondtam hogy mit szeretnénk, mondták, hogy akkor másnap délelőtt menjünk be, az igazgató majd vár minket. Várt is, egy rendkívül szimpatikus igazgatót ismertünk meg, kifejezetten jót beszélgettünk, az Úr már nagyon előkészített mindent, végig éreztem, de amikor azt mondta, hogy pont a napokban látott egy régebbi Friderikusz interjút a Polgár lányokkal, és hogy mennyire inspirálta, akkor már tudtam, hogy itt minden, ami rajtunk kívül áll, már elintézve. A végén még hozzátette, ha most lenne kicsi gyereke, ő is kipróbálná :)
Pár hétre rá megtörtént a beiratkozás, kaptunk egy remek osztályt, két kifejezetten szimpatikus tanárnővel. Elmentem az első szülői értekezletre, külön bejegyzést érdemelnének, de szerintem fel fognak még bukkanni az életünkben :)
A határozat is megjött, rendkívül korrekten megfogalmazva, kapcsolattartást kértek minket a tanítókkal, ami nem fog nehezünkre esni, oh, míg el nem felejtem, tagja lettem a szülői munkaközösségnek, nem terveztem, igazából nem is nagyon tudom, hogy mit csinálnak, hárman vállaltuk, majd összedolgozunk. A rendszeres kapcsolat biztosítva.
Védőnő, eddig is remek védőnőket kaptam, mindegyikük lelkes volt, szerette a gyerekeket, kedvesek, mosolygósak voltak. Kisteleken sincs ez másképp, összesen két védőnő van a városban, oh, igen Kistelek 1989 óta város!, fiatalok, mosolygósak, rajonganak a gyerekekért, barátiak és határozottak egyszerre. 
Nem ismerünk sok embert, de akiket igen, hálát adunk értük, hogy ezentúl részei lesznek az életünknek. A legtöbb szomszédot gyermekkorom óta ismerem, van, akivel együtt nőttem fel, vannak újak, fiatal családok, akikkel csak azt sajnáljuk, hogy jelenleg keveset találkozunk.
Nem is tudnám sorba rendezni, hogy épp mi tetszik itt a legjobban, az biztos, hogy a közeli uszoda számomra rendkívül csábító, bizony, gyalog nincs öt perc :)
És rengeteg minden van, zeneiskola, néptánc, társastánc (nem is akármilyen), falmászás, foci (női csapat is), kézilabda. Ráadásul napra nap új lehetőségekkel találjuk magunkat szembe.

A panel után házban élni, leírhatatlan különbség! 
Persze még sok minden áll előttünk, rengeteg tervünk van, tele vagyunk ötletekkel, lelkesedéssel, nyugalommal. Minden megváltozott körülöttünk, mindennek más egy kicsit a ritmusa, mindennek más egy kicsit az íze, az illata. Évek óta ismert tárgyak vesznek körül, amelyek új helyet találtak a mi életünkben.