2012. szeptember 20., csütörtök

Nem tudom

Hétvégén volt egy érdekes tapasztalatom, nagyon sok emberrel találkoztam, és természetesen soha sem maradt el a kérdés, hogy a harmadik gyermekünk "mi lesz?", én már magától a kérdéstől is falnak megyek, de a szituációt még lehet fokozni!

-Nem tudom. (mert tényleg nem, nem látták tisztán, egyik orvos sem mondott semmit)
- Ááááá, szóval nem AKARJÁTOK tudni!
- Nem nem akarjuk, hanem nem tudjuk!
- Meglepetésnek akarjátok!
-Nem, nem tudjuk!

És nem egy-két ilyen beszélgetés zajlott le, hanem a beszélgetéseim 99%-ban előfordultak a fenti mondatok.
Mindez eszembe juttatott néhány esetet a már régmúltból!
Tanító, tanár kérdezett, a válaszom: "Nem tudom!" És néz rám, mintha az ellensége lennék, mert biztos nem akarom tudni, ezt tudtomra is adja, vagy nem akartam előző nap tanulni, azért nincs megoldva a házi feladatom, mert nem akartam.
Tény, hogy nem sok ilyen esetre emlékszem, de többre, mint jólesik.
És én ezeket a szituációkat én nem tudtam feldolgozni.

Egyetem, majd való élet:
kiderült, hogy olyan fajta vagyok, hogy amit nem tudok, de kell, azzal addig birkózom, gyúróm, kérdezek, amíg meg nem oldom.
Hogy mi blokkolt annak idején, kérdés számomra is, de valami volt!
Amikor hébert tanultam, körülbelül ezerszer kimondtam, hogy "ilyen igealak nincs is", mert képtelen voltam rájönni, lefordítani, majd addig küzdöttem vele, míg meg nem lett, ha nem lett, akkor másnap mentem Szabó Máriához (gör-hébert tanít), és ő egy fél pillantásból megmondta, hogy mi is a kérdéses ige, mibe van, és hogy kell fordítani. Idővel egyre kevesebbszer kellett mennem.

Miért feltételezzük, hogy ha valaki nem tud valamit, azt nem is akarja? Minthogy rengetegen csinálják, tudom, hogy én sem vagyok kivétel, csak még soha sem figyeltem fel rá! És köszönöm az Úrnak, hogy most sokszor kellett azt válaszolnom, hogy nem tudom, mert igyekszem figyelni rá ezentúl, hogy amikor a gyermekeim válaszolják ezt tanulás közben, akkor ne feltételezzem azt, hogy nem akarják csinálni vagy nem akarják tudni! Ne pattanjak fel az asztaltól és reccsenjek rájuk. Ne én váljak gátjukká, hanem edzőjük legyek, aki megtanítja őket meggyúrni a kérdéseket, megforgatni a fejük felett, hogy megtalálják a megoldásokat!

2012. szeptember 14., péntek

Szemétnek való - kötés

Szemétnek való 10-15 cm-es darabok, amelyeket levágunk a kötéseink elejéről, végéről, csíkozásnál oldalról. Valaha én is kidobtam őket, aztán három éve nyitottam nekik egy dobozt, és elkezdtem gyűjtögetni. Bent pihentek a fonalak között, mígnem ma tűre kerültek. Sajnos kicsi a készlet, de évek kérdése és lesz belőlük valami :) Talán egy székpárna, vagy egy párna a kanapéra, takaró, háááát, ahhoz sokat kellene kötnöm, merthogy olyan darabok, amelyek még jók másra felhasználása szigorúan tilos eme projekthez. Miért? Mert azoknak már régóta megvan a helyük. Az olyan fonaldarabkák, amelyek egy sort már képesek kiadni, tökéletesek sapi, zokni, pulcsi, mellény passzéjának csíkozásához, amigurumik, színes labdák készítéséhez.
Szeretem ezeket a fonalakat, a legkisebb darabjukat is, mert jó megfogni őket, szépek a színek, és hasznosak, mindnek története van, és idővel a belőlük készült darabok is mesélni fognak.
Kendő:
fonala, ej de régi, és nem is különleges. Valamit találkozhattatok már előle készült kardigánnal, itt.
minta: Holden

És a kis darabkák.
Hármas tűn: van benne Rikker gyapjú, Libikóka, Diplomata, valamint olyan barna fonál, amivel a barkások a gombolyagokat kötik meg.
A narancssárga fonál nagyobb darabjai: Ercsu féle Vénusz stóla, Pingvin, nadrágcsíkozás, ami a barnából készült, olyan is van benne (és majd pár nap múlva mutatom, hogy mi készült még a barnából;)
Ötös tűn: Drops Nepal, Ötórai tea

És a sapik, Bernát őszi és Kaleb téli fejfedője.
Kalebé:
minta: Wolly Wormhead - Wide Ribbed Beanie
fonál: Drops Nepal
alján a még megköthető mennyiségű kimaradt sötétszürke, és majd idővel jönnek a még nagyobb darabok :)

Bernáté:
minta:  Raverly - Garter Stripe Beanie 
fonál: Barka Libikóka
alja lelkesen csíkozva, a tetejét pedig azért kellett a barnával megoldani, mert elfogyott a szép kis pesto szín, és remélem kíváncsiak vagytok, hogy a gombolyagok többi részéből mi lett!

2012. szeptember 11., kedd

Garázsvásárok

Biztos mindannyian belefutottatok még valahol a garázsvásár, garage sale, kacatvásár, yard sale kifejezésekbe. Én is számtalan esetben találkoztam velük az elmúlt években, amerikai blogokon, mesefilmben. És természetesen sajnálkoztam, hogy itt ilyen nálunk nincsen.
Két héttel ezelőtt az egyik anyukás hirdetős, nem tudom honnan tudják a mail címem levélben találtam egy hirdetést: garázsvásár (amugy emiatt nem iratkoztam le az adott címről, pedig már erősen terveztem). Minthogy azon a napon pont arrafelé volt egy fotózásunk, elmentünk. Már a kapuban ismerőssel találkoztunk, egy olyan családdal, akikkel a legjobb, legizgalmasabb helyeken szoktunk összefutni, így már tudtuk, hogy jó helyen járunk. Gyanúnk beigazolódott, takaros kis udvar, egész sok portékával. Megcéloztam a könyveket és a bakeliteket, találtam is benne jót.
Majd a szervezőkkel kezdtünk beszélgetni, már miattuk is megérte kimenni.
Azóta jobban utánanéztünk a környékbéli lehetőségeknek, találtunk helyi és országos facebook csoportokat, és minthogy remek kezdeményezésnek tartjuk, bár magunk biztosan nem fogunk tartani, hiszen helyünk sincs hozzá, valamint amire nincs szükségünk az igyekezzük inkább elajándékozni, de hirdetni tudjuk őket.

Biztosan megvan mindenkinek, hogy mire irányul a figyelme egy-egy ilyen esemény alkalmával, mi természetesen könyveket, bakeliteket, fotózáshoz tárgyakat, kötőtűket, természetes fonalakat és hasonlókat keresgélünk.

Voltatok már hasonló eseményen? Tapasztalatok?  Vagy akár már rendeztetek ilyet?

Én természetesen hozzájuk látogatnék el legszívesebben :)



2012. szeptember 4., kedd

Idei szeptember

Elérkezett az idei szeptember is, és tény, hogy nálunk még nincs hivatalos otthonoktatott gyermek, de az időpont szele minket is évről évre megérint, átgondolásra késztet. Most sem volt ez másképp, a nagy gondolatok tárgya pedig az volt, hogy hogyan is tanulnak gyermekeink. Nem arra fókuszálva, hogy mi hogyan foglalkozunk velünk, hogy milyen módszereket, ötleteket lesünk el innen onnan, hanem amikor ők akarnak tanulni, ők kérnek, hogyan és mint teszik


Bernát:
Egy ideig aggodalommal figyeltem, hogy ő bizony nem rajzol, és természetesen eszembe jutott, hogy majd biztosan gondjai lesznek az írással, mintha a kettő szerves egységet, ok-okozati következményt alkotna. A csendes alkotással szemben viszont rendkívül szerette nézni, ha mi rajzoltunk. Ezért töretlen kitartással hordta nekünk a lapokat, tollat, ceruzát, hogy traktort, szakállas bácsit cilinderrel, most csokornyakkendővel rajzoljunk, majd őrt a palota elé. A gyerekvigyázókat is rendre megrajzoltatta, és az a helyzet, hogy a kényszer nem minden esetben nyomja el a kreativitást, több lánykáról, anyukáról derült ki, hogy bizony, nem is tehetségtelenek. 
Idővel közölte, hogy akkor ő most rajzol egy ember, leült lerajzolta, majd továbbállt. Pár napra rá traktort, és így tovább. Azóta is rajzoltat minket, és motivál:), de már sokkal ritkábban.
Most így tanulunk olvasni, mert szereti hallgatni és nézni, hogy betűzünk egy szót, majd összeolvassuk, hozza a könyvet, és amikor végighallgatta a mesét, újraolvastat. És már vannak szavak, mint START, Kaleb, amelyeket minden gond nélkül betűz, majd kiolvas. 
Szeret mesét hallgatni, de adott könyvet egyszer egy nap. Nem lapoz vissza, sem előre, és nem is hozza újra. Másnap viszont úgy hallgatja, mintha még soha sem meséltük volna.
Nem mond vissza semmit szó szerint, nem jegyzi meg a meséket, Boribont, Kippkoppot szóról szóra, de  képek alapján csodálatosan elmeséli őket Kalebnak. 


Kaleb:
Szaladgál, és közben mindent összerajzol, tényleg mindent! A talpát, a kanapét, a falat, a játékot, az ablakpárkányt és még arra is van ideje, hogy a papírra is alkosson, minél élénkebb színvilággal. 
Mesét is hallgatna, ha valaki szaladna utána. Lehet, hogy miatta találták ki a hangoskönyvet.
Jelenlegi légszomjas állapotomban kiválóan alkalmas vagyok arra, hogy neki meséljek, mert annyit mutogat, magyaráz közben, hogy bőven marad időm pihenni két oldal között. Visszalapoz, majd előre, és megint hátra, majd a közepe is érdekes lesz hirtelen.
A számolás nagyon tetszik neki, pillanatok alatt megjegyezte. Gyermekdalok nagy kedvelője, és úgy örülne neki, ha már ki tudna ejteni minden hangot, mert a Dízel mozdony zakatol a síneken nem olyan egyszerű, ha valaki szaladva, autóban beszíjazva hadonászva kívánja harmadjára is elénekelni. Minden gond nélkül megjegyzi a szövegeket, azonnal és nem felejti el őket.


Tehát a 2012/2013-as tanévet megnyitottnak tekintem, és lógunk a szeren.