2011. december 18., vasárnap

Jessze fa 22. december 18.

Dániel 6

 1Akkor a méd Dáriusz foglalta el az országot, hatvankét esztendős korában. 2Úgy tetszett Dáriusznak, hogy országa fölé, egész birodalmában elosztva százhúsz szatrapát állítson; 3azok fölé pedig három főnököt, akik közül az egyik Dániel volt, hogy a szatrapák nekik adjanak számot, és a királynak ne legyen annyi gondja. 4Dániel azonban kiválóbb volt valamennyi főnöknél és szatrapánál, mert Isten lelke nagyobb mértékben volt meg benne. 5Mivel a király őt egész országa fölé szándékozott állítani, azért a főnökök és a szatrapák arra törekedtek, hogy valami kifogást találjanak Dániel ellen a király szolgálatában, de semmi kifogást vagy gyanús dolgot sem tudtak találni, mert hűséges volt, és semmiféle bűnt vagy gyanús dolgot sem lehetett találni benne. 6Azért ezt mondták azok a férfiak: "Nem találunk ez ellen a Dániel ellen semmi kifogást sem, hacsak nem az ő Istenének törvényében." 7Akkor a főnökök és a szatrapák a királyhoz futottak és azt mondták neki: "Dáriusz király, örökké élj! 8Országodnak összes főnöke, hivatalnoka, szatrapája, tanácsosa és bírája megállapodtak, hogy királyi rendeletet és határozatot kell kibocsátani, hogy mindenki, aki harminc napon belül valamely kéréssel bármely más istenhez vagy emberhez fordul, mint hozzád, király, azt vessék az oroszlánok vermébe. 9Most azért király, erősítsd meg ezt a határozatot és add ki írásban a rendeletet, hogy a médek és a perzsák törvénye következtében megváltoztatni ne lehessen, és senki meg ne szeghesse." 10Dáriusz király ki is adta és kibocsátotta a rendeletet. 11Noha Dániel ezt tudta - azt tudniillik, hogy a rendeletet kibocsátották -, bement a házába, és felső termének Jeruzsálem felé nyitott ablakánál naponként háromszor térdre borult és imádkozott, s magasztalta Istenét, úgy, amint azelőtt is tenni szokta. 12Így azok az emberek, akik fürkészve lesték, rá is találtak Dánielre, amint imádkozott és Istenéhez könyörgött. 13Erre elmentek, és kérdést intéztek a királyhoz a parancs felől: "Király! Vajon nem rendelted-e el, hogy mindenkit, aki harminc napon belül valamely más istenhez vagy emberhez fordul kéréssel, mint hozzád, király, azt vessék az oroszlánok vermébe?" Azt felelte nekik a király: "Úgy van a dolog, a médek és a perzsák megszeghetetlen törvénye szerint." 14Ekkor ők feleltek, és azt mondták a királynak: "A Júda fogoly fiai közül való Dániel nem törődik törvényeddel és a határozattal, amit kiadtál, hanem naponként háromszor elimádkozza a maga imádságát." 15Mikor a király ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, és Dániel mellé állt, hogy őt megszabadítsa, s egészen napnyugtáig azon fáradozott, hogy megmentse. 16Ám azok a férfiak megértették a királyt és azt mondták neki: "Tudd meg, király, hogy a médek és a perzsák törvénye szerint semmiféle határozatot, amelyet a király kiad, megváltoztatni nem szabad." 17Erre a király kiadta a parancsot, és Dánielt előhozták, és az oroszlánok vermébe vetették. Azt mondta akkor a király Dánielnek: "A te Istened, akit te mindenkor tisztelsz, szabadítson meg téged!" 18Aztán hoztak egy követ, rátették a verem szájára, s a király lepecsételte gyűrűjével és főembereinek gyűrűjével, hogy semmi se történjék Dániel ellen. 19A király aztán hazament, és étkezés nélkül nyugalomra tért. Nem is hordták fel elé az étkeket, de még az álom is elkerülte őt. 20Hajnalhasadtával aztán felkelt a király, és sietve az oroszlánok verméhez ment. 21Mikor a verem közeléhez ért, síró hangon hívta Dánielt és szólította őt: "Dániel, az élő Isten szolgája, vajon a te Istened, akinek te mindenkor szolgálsz, meg tudott-e téged szabadítani az oroszlánoktól?" 22Azt felelte erre Dániel a királynak: "Király, örökké élj! 23Az én Istenem elküldte angyalát és bezárta az oroszlánok száját, és ezek nem ártottak nekem, mert ő igaznak talált engem; de ellened sem követtem el bűnt, király!" 24Igen megörült ennek a király, és megparancsolta, hogy húzzák ki Dánielt a veremből. Ki is húzták Dánielt a veremből, és semmi sérülést sem találtak rajta, mert bízott az ő Istenében. 25A király parancsára azonban elővezették azokat a férfiakat, akik Dánielt bevádolták, és őket magukat vetették az oroszlánok vermébe, valamint fiaikat és feleségeiket. Még le sem értek a verem fenekére, s az oroszlánok máris megragadták őket, és összetörték minden csontjukat. 26Ekkor Dáriusz király írt minden népnek, törzsnek és nyelvnek, amely bárhol a földön lakik: "Békességtek bőségben legyen! 27Elrendeltem, hogy egész birodalmamban és országomban rettegjék és féljék Dániel Istenét,Mert ő az élő Isten,és örökké az marad;az Ő országának nem lesz vége,és hatalma örökké tart. 28Ő megment és megszabadít,jeleket és csodákat művelaz égen és a földön;Ő, aki megszabadította Dánieltaz oroszlánok verméből." 29Dánielnek ettől fogva jó sorsa volt Dáriusz uralkodása alatt és a perzsa Círusz uralkodása alatt.

2011. december 17., szombat

Jessze fa 21. december 17.

Mikeás 5:1-5
 1De te, Efrata Betlehemje kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között;mégis belőled származik majd nekem Izraelnek jövendő uralkodója,származása az ősidőkre,a régmúlt időkre nyúlik vissza. 2Ezért átadja őket annyi ideig,amíg a vajúdó asszony szül,és testvéreiknek maradékai visszatérnekIzrael fiaihoz. 3És ő majd odaáll, és legeltet az Úr erejével,az Úrnak, az ő Istenének fenséges nevében,és ők biztonságban lakoznak,mert ő akkor nagy lesz a föld széléig. 4És ő lesz a béke.Ha majd eljön az asszír a mi földünkreés behatol házainkba,kiállítunk ellene hét pásztort és nyolc főembert; 5és azok lelegeltetik Asszúr földjét karddal,és Nimród földjét lándzsával,és Ő megszabadít minket Asszúrtól,amikor az majd országunkba jönés tiporja határainkat. 

2011. december 16., péntek

Jessze fa 20. december 16.

Eszter 4
 1Mindezek után Artaxerxész király kitüntette az Ágág nemzetségéből való Ámánt, Amadáti fiát, és trónját minden fejedelme fölé helyezte, aki csak körülötte volt. 2A király szolgái pedig, akik ott forgolódtak a palota csarnokaiban, mind térdet hajtottak és leborultak Ámán előtt, mert elrendelte ezt nekik a király. Egyedül Mardókeus nem hajtott térdet és nem borult le előtte. 3Ezért a király szolgái, akik őrt álltak a palota bejáratánál, így szóltak hozzá: "Miért nem teljesíted a király rendeletét?" 4Miután pedig már gyakrabban szóltak, és ő mégsem akart rájuk hallgatni, jelentették Ámánnak, s kíváncsiak voltak, vajon kitart-e elhatározásában; azt hangoztatta ugyanis, hogy ő zsidó. 5Amikor Ámán tapasztalatból is megbizonyosodott róla, hogy Mardókeus nem hajt térdet és nem borul le előtte, nagy haragra lobbant. 6Kevésnek tartotta azonban, hogy az egy Mardókeusra vessen kezet - azt hallotta ugyanis, hogy zsidó származású -, azért inkább azt tökélte el, hogy kiirt minden zsidót, az egész népet, amely Artaxerxész birodalmában van.  7Artaxerxész uralkodásának tizenkettedik esztendejében az első hónapban, amelyet Niszánnak hívnak, Ámán jelenlétében sorsot, azaz púrt vetettek az urnába, hogy melyik napon és melyik hónapban irtsák ki a zsidók nemzetét; és kijött a tizenkettedik hónapnak, amelyet Ádárnak hívnak, a tizenharmadik napja. 8Ekkor így szólt Ámán Artaxerxész királyhoz: "Királyságod valamennyi tartományában szétszórtan él egy nép, elkülönülten a népek között, olyan törvé­nyeknek hódol, amelyet a többiek nem ismernek, megvetik a király rendeleteit; ezért nem válik javára a királynak, ha nyugton hagyja őket. 9Ha tehát úgy tetszik neked, írásban rendeld el kiirtásukat, én pedig tízezer talentum ezüstöt mérek le kincstárad javára." 10Erre a király lehúzta kezéről a gyűrűt, amelyet használni szokott, és átadta az Ágág nemzetségéből való Ámánnak, Amadáti fiának, a zsidók ellenségének. 11Ezt mondta neki: "Az ezüstöt tartsd meg magadnak, a néppel pedig bánj tetszésed szerint."  12Erre összehívták a királyi jegyzőket az első hónap tizenharmadik napján, és azok írtak, amint Ámán parancsolta, a király összes helytartóinak, a tartományok és a különböző nemzetek kormányzóinak, úgyhogy a nyelvek különbözősége mellett is minden egyes nép olvashatta és hallhatta a rendeletet, amelyet Artaxerxész király nevében az ő gyűrűjének pecsétjével láttak el. 13Szét is vitték a futárok a király minden egyes tartományába, hogy pusztítsák, gyilkolják le és töröljék el a zsidókat, a gyermekektől kezdve a vénig, csecsemőt és asszonyt egyaránt egyetlen napon a tizenkettedik hónap, azaz Ádár tizenharmadik napján, javaikat pedig el kell zsákmányolni.A levél mása pedig ez volt:"Artaxerxész, a nagy király, az Indiától Etiópiáig terjedő százhuszonhét tartomány fejedelmeinek és kormányzóinak, akik uralma alatt állnak, ezt írja:Bár igen sok népen uralkodom, és hatalmam alá hajtottam az egész földkerekséget, semmi szín alatt sem kívánok visszaélni hatalmammal, hanem kegyesen és szelíden akarom alattvalóimat kormányozni, hogy minden rettegés nélkül, nyugodtan éljék életüket, és élvezzék a minden halandó számára kívánatos békét.Amikor megkérdeztem tanácsosaimat, hogyan lehetne ezt megvalósítani, az egyik, egy Ámán nevű férfi, aki bölcsességben és hűségben fölötte áll a többinek s második volt a király után,jelentette nekem, hogy az egész földkerekségen szét van szóródva egy nép, amely törvényeivel szembehelyezkedik minden nemzet szokásaival, állandóan megveti a király parancsait - így akadályozza az általunk megszilárdított egységet a nemzetek között.Megtudtuk és meggyőződtünk róla, hogy ez a nép az egész emberi nemmel ellentétben, alávaló törvények szerint él, ellenszegül a mi rendeleteinknek és veszélyezteti a birodalom békéjét.E­zért elrendeltük, hogy azokat, akiket Ámán, az összes tartományok kormányzója, akit atyánkként tisztelünk, levelében felsorol, azokat ellenségeik asszonyaikkal és gyermekeikkel együtt hányják kardélre, kíméletet ne tanúsítsanak velük szemben a jelen esztendő tizenkettedik - azaz Ádár - hónapjában a tizennegyedik napon.Ezek az elvetemült emberek egy napon szálljanak le az alvilágba, s szilárduljon meg az állam nyugalma és biztonsága. Aki viszont rejtegeti ezt a népet, ne lakhasson sem az emberek között, sem a madarak között, hanem szent tűzzel égessék el, vagyonuk pedig a birodalomé legyen. Üdv nektek!" 14A rendelet szövege, amelyet törvényként hirdettek ki minden tartományban, tudtára adta minden népnek, hogy erre a napra készüljön elő. 15A futárok a király parancsára sietve elindultak; a rendeletet csakhamar kifüggesztették Szúzában, s amíg a király és Ámán lakomát ült, maga a város megdöbbent.Lakomát ült minden nemzet; a király és Ámán, amikor bementek a királyi palotába, barátaikkal lakomáztak.A­hol csak kifüggesztették a levél másolatát, nagy sírás és jajveszékelés volt a zsidóknál.A zsidók atyáik Istenét hívták és ezt mondták:"Urunk, Istenünk,egyedül te vagy Isten fenn az égben,és nincs más Isten kívüled.Ha törvényed és parancsaid szerint tettünk volna,békében és nyugalomban élhetnénkéletünk egész idején.Most azonban, mivelnem tartottuk meg parancsaidat,ez a szorongatás ért minket.Igazságos vagy, Urunk,irgalmas, fönséges és magasztos,és minden utad ítélet.És most, Uram, ne add fiaidat fogságra,se feleségeinket meggyalázásra és pusztulásra,aki irgalmas voltál hozzánkEgyiptomtól egészen mostanáig.Könyörülj a te fő osztályrészedenés ne add gyalázatra örökségedet,hogy ellenségeink uralkodjanak rajtunk!"

2011. december 15., csütörtök

Jessze fa 19. december 15.

Jónás 3,1-5
 1Ekkor ismét szólt az Úr Jónáshoz, s ezt nondta: 2"Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd ott a szózatot, amelyet majd mondok neked." 3Felkelt erre Jónás és elment Ninivébe az Úr szava szerint.Ninive háromnapi járóföldre terjedő nagy városa volt Istennek. 4Alighogy bement Jónás a városba, egynapi járásnyira, nagy hangon hirdette: "Még negyven nap, és Ninive elpusztul!" 5Ninive lakói hittek Istenben és böjtöt hirdettek, és nagyjaik, kicsinyeik egyaránt szőrruhát öltöttek.

2011. december 14., szerda

Jessze fa 18. december 14.

Izajás 11, 6-9
 6Akkor majd a farkas a báránnyal lakik,és a párduc a gödölyével heverészik;borjú és oroszlánkölyök együtt híznak,és kisgyermek terelgeti őket. 7Tehén és medve együtt legelnek,együtt heverésznek kölykeik,és az oroszlán szalmát eszik, mint a tehén. 8A csecsemő a vipera fészkénél játszik,s az áspiskígyó üregébe dugja kezétaz anyatejtől elválasztott gyermek. 9Nem ártanak és nem pusztítanaksehol szent hegyemen,mert tele lesz a föld az Úr ismeretével,mint ahogy a vizek betöltik a tengert.

2011. december 13., kedd

Jessze fa 17. december 13.

1 Királyok 18, 17-24, 36-39
 17s amikor meglátta, azt mondta: "Te vagy-e az, te, aki bajba döntötted Izraelt?" 18Erre ő azt mondta: "Nem én döntöttem bajba Izraelt, hanem te s apád háza, akik elhagytátok az Úr parancsait s a Baálokat követtétek. 19Nos, küldj csak el, s gyűjtsd egybe nekem egész Izraelt a Kármel hegyére, valamint Baál négyszázötven prófétáját s a berkek négyszáz prófétáját, akik Jezabel asztaláról esznek." 20Ácháb elküldött Izrael valamennyi fiához, s egybegyűjtötte a prófétákat a Kármel hegyére. 21Ekkor Illés odalépett az egész nép elé és azt mondta: "Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt, ha pedig Baál, kövessétek azt." A nép azonban egy szót sem felelt neki. 22Erre Illés azt mondta a népnek: "Én maradtam meg egyedül az Úr prófétái közül: Baál prófétái pedig négyszázötvenen vannak. 23Adjatok nekünk két fiatal bikát, aztán ők válasszák ki maguknak az egyik bikát, s vágják darabokra, s tegyék a fára, de tüzet ne tegyenek alája: én pedig majd a másik bikát készítem el és teszem a fára, s tüzet szintén nem teszek alája. 24Hívjátok segítségül isteneitek nevét, én meg majd segítségül hívom az én Uram nevét, s amelyik Isten tűz által meghallgat, az legyen az Isten." Erre az egész nép azt felelte: "Helyes indítvány!"
36Amikor aztán eljött az egészen elégő áldozat bemutatásának ideje, odalépett Illés próféta, s azt mondta: "Uram, Ábrahámnak, Izsáknak s Izraelnek Istene, mutasd meg ma, hogy te vagy Izrael Istene, meg hogy én a te szolgád vagyok és hogy a te parancsodra cselekedtem mindezt. 37Hallgass meg, Uram, hallgass meg engem, hogy megtanulja e nép, hogy te, az Úr, vagy az Isten, s hogy te térítetted vissza ismét szívüket." 38Ekkor lecsapott az Úr tüze, és megemésztette az egészen elégő áldozatot, meg a fát, a köveket és a port, s felitta a vizet, amely az árokban volt. 39Amikor látta ezt az egész nép, arcára borult, s azt mondta: "Az Úr az Isten, az Úr az Isten!"

2011. december 12., hétfő

Jessze fa 16. december 12.

Izajás 9, 2-7
2Megsokasítod az ujjongást,megnöveled az örömet;örvendenek színed előtt,ahogy örvendenek aratáskor,és amint ujjonganak, akik a zsákmányt osztják. 3Mert összetöröd terhes igájáta vállára nehezedő botot,és sanyargatójának pálcáját,mint Mádián napján. 4Mert minden dübörögve menetelő katonacipőés vérben megforgatott ruhaelégetésre kerül, tűz martaléka lesz. 5Mert gyermek születik nekünk,fiú adatik nekünk;az uralom az ő vállán lesz,és így fogják hívni nevét:Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten,Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme. 6Uralma növekedésénekés a békének nem lesz végeDávid trónján és királysága fölött,hogy megszilárdítsa és megerősítse aztjoggal és igazsággal,mostantól fogva mindörökké.A Seregek Urának féltő szeretete műveli ezt.  7Igét küldött az Úr Jákobra,és az ráhullott Izraelre.

2011. december 11., vasárnap

Jessze fa 15. december 11.

2 Sámuel 5,1-5


Elment erre Izrael valamennyi törzse Dávidhoz Hebronba, hogy mondja: "Íme, mi a te csontod, s a te húsod vagyunk. 2Tegnap is, tegnapelőtt is, amikor Saul volt a királyunk, te vezetted ki és be Izraelt, s az Úr azt mondta neked: 'Te legeltesd népemet, Izraelt, s te légy Izrael fejedelme.'" 3Elmentek tehát Izrael vénei a királyhoz Hebronba, s Dávid király szövetséget kötött velük Hebronban az Úr előtt, ők pedig felkenték Dávidot Izrael királyává. 4Harminc esztendős volt Dávid, amikor uralkodni kezdett, és negyven esztendeig uralkodott. 5Hebronban, Júda felett, hét esztendeig és hat hónapig uralkodott, Jeruzsálemben pedig, egész Izrael és Júda felett, harminchárom esztendeig uralkodott.

2011. december 10., szombat

Jessze fa 14. december 10.

1 Sámuel 16,1-13
 1Azt mondta azért az Úr Sámuelnek: "Meddig bánkódsz még Saul miatt, noha én elvetettem őt, hogy ne uralkodjon Izraelen? Töltsd meg szarudat olajjal, s gyere, hadd küldjelek a betlehemi Izájhoz, mert annak a fiai közül szemeltem ki magamnak királyt." 2Azt mondta erre Sámuel: "Hogyan menjek? Hiszen meghallja Saul és megöl!" Azt mondta erre az Úr: "Vigyél magaddal egy borjút a csordából és mondd: Azért jöttem, hogy véresáldozatot mutassak be az Úrnak. 3Izájt pedig hívd meg a véresáldozatra és én majd értésedre adom, hogy mit cselekedj, s kend fel azt, akit majd mutatok neked." 4Úgy is cselekedett Sámuel, ahogy az Úr azt mondta neki. Amikor megérkezett Betlehembe, elcsodálkoztak a város vénei és eléje mentek és megkérdezték: "Békés-e a jöveteled?" 5Ő azt mondta: "Békés! Azért jöttem, hogy véresáldozatot mutassak be az Úrnak. Tartsatok megszentelődést és gyertek velem, hogy bemutassam a véresáldozatot." Megszentelődést tartatott tehát Izájjal s fiaival, és meghívta őket a véresáldozatra. 6Amikor aztán eljöttek, meglátta Eliábot és azt mondta magában: "Nemde, máris az Úr előtt áll felkentje?" 7Ám az Úr azt mondta Sámuelnek: "Ne nézd külsejét, se termete magasságát, mert én elvetettem őt! Én nem aszerint ítélek, amire az ember néz: az ember ugyanis azt nézi, ami látszik, az Úr azonban a szívet tekinti." 8Erre Izáj odahívta Abinádábot, és őt vezette Sámuel elé. Ám ő azt mondta: "Ezt sem választotta az Úr." 9Erre Izáj Simát vitte oda, de őróla is azt mondta: "Ezt sem választotta az Úr." 10Hét fiát vezette így oda Izáj Sámuel elé, de Sámuel azt mondta Izájnak: "Ezek közül nem választott az Úr!" 11Majd azt mondta Sámuel Izájnak: "Ez az összes fiad?" Ő azt felelte: "Hátra van még a legkisebbik, az a juhokat legelteti." Azt mondta erre Sámuel Izájnak: "Küldj érte, s hozasd el, mert addig nem telepszünk le, amíg ide nem jön." 12Érte küldött tehát, és elhozatta. Vörös volt, szépszemű és csinos külsejű. Azt mondta ekkor az Úr: "Kelj fel, kend fel, mert ő az!" 13Erre Sámuel vette az olajos szarut, s felkente őt testvérei közepette, és ettől a naptól az Úr lelke Dávidra szállt. Sámuel aztán felkelt és elment Ramátába. 

2011. december 9., péntek

Jessze fa 13. december 9.

Ruth 1,15–2,3
15Noémi ekkor így szólt hozzá: "Íme, sógornőd visszatért népéhez és isteneihez, menj vele!" 16Ő azonban ezt felelte: "Ne légy ellenemre azzal, hogy hagyjalak el és távozzam, mert ahova te mégy, oda megyek én is, s ahol te laksz, ott lakom én is. Néped az én népem, Istened az én Istenem. 17Azon a földön, amelyen te meghalsz, s amely téged befogad, ott haljak meg, s ott nyerjem el én is temetésem helyét. Úgy segítsen az Úr engem most és mindenkor, hogy egyedül csak a halál választ el engem és téged!" 18Amikor Noémi látta, hogy Rút eltökélt lélekkel feltette magában, hogy vele megy, nem akart ellenkezni, és nem akarta őt tovább rábeszélni, hogy térjen vissza övéihez. 19Tovább mentek tehát együtt, és eljutottak Betlehembe. Amikor bementek a városba, hírük csakhamar eljutott mindenkihez, s az asszonyok azt mondogatták: "Ez az a Noémi!" 20Ám ő azt kérte tőlük: "Ne hívjatok engem Noéminek (azaz Szépnek), hívjatok inkább Márának (vagyis Keserűnek), mert egészen eltöltött engem keserűséggel a Mindenható. 21Ép családdal mentem el, és elárvultan hozott vissza az Úr. Hogy hívhatnátok tehát Noéminek engem, akit az Úr megalázott, és a Mindenható megsanyargatott?" 22Eljött tehát Noémi, a moábi Rúttal, a menyével együtt, arról a földről, ahol jövevényként tartózkodott, és visszatért Betlehembe, éppen akkor, amikor aratni kezdték az árpát. 
1Volt pedig Noémi férjének, Elimeleknek egy rokona, aki hatalmas és igen gazdag ember volt; Boóznak hívták. 2A moábi Rút így szólt anyósához: "Ha parancsolod, elmegyek a mezőre, és összeszedem azokat a kalászokat, amelyek az aratók kezét elkerülik, ott, ahol hozzám irgalmas gazdának kegyére találok." Noémi ezt válaszolta neki: "Menj csak, lányom!" 3Elment tehát, és összeszedegette a kalászokat az aratók után. Úgy esett azonban, hogy annak a mezőnek a Boóz nevű, Elimelek nemzetségéből való ember volt a gazdája. 

2011. december 8., csütörtök

Jessze fa 12. december 8.

Józsue 2,1-21
 1Józsue, Nun fia, Sittimből titokban két hírszerzőt küldött előre ezzel a megbízatással: "Menjetek, fürkésszétek ki Jerikó földjét!" Előre mentek, s egy Rácháb nevű rossz hírű nő házába tértek be, aztán nyugalomra tértek. 2Jerikó királyának nyomban jelentették: "Izrael fiai közül emberek érkeztek éjszakára, az országot kikémlelni." 3Jerikó királya erre üzent Ráchábnak: "Add ki azokat az embereket, akik hozzád érkeztek s házadba betértek, mert azért jöttek, hogy az egész országot kikémleljék." 4De az asszony fogta és elrejtette a két embert. Így válaszolt: "Valóban, ezek az emberek betértek hozzám, de nem tudtam, honnan valók. 5Amikor a sötétség beálltával be akarták zárni a város kapuit, kimentek. Nem tudom, hova mentek. De vegyétek gyorsan üldözőbe, s talán még utoléritek őket!" 6Közben fölvitte a tetőre, s ott a kupacokba rakott lenszár alá rejtette őket. 7A király emberei a Jordán irányában a gázlóig üldözték őket, a kaput pedig, mihelyt kivonultak, akik üldözőbe vették őket, bezárták.


 8Mielőtt még nyugalomra tértek volna, Rácháb fölment hozzájuk a tetőre. 9Így beszélt: "Tudom, hogy az Úr nektek adta ezt a földet. Félelem fogott el bennünket tőletek, s az ország lakóit közeledéstekre mind hatalmába kerítette a rémület. 10Mert tudomásunkra jutott, hogy Egyiptomból való kivonulástok idején az Úr kiszárította előttetek a Sás-tengert, meg hogy mit tettetek az amoriták két királyával, Szichonnal és Oggal, a Jordánon túl: betöltöttétek rajtuk az átkot. 11Amikor meghallottuk, elhagyott a bátorságunk, és senki sem mert többé nektek ellenállni. Mert az Úr, a ti Istenetek, Isten fönn az égben éppen úgy, mint lenn a földön. 12Most hát esküdjetek meg nekem az Úrra, amint én könyörületes voltam irántatok, ti is megkönyörültök atyám házán, s adjatok erre valami megbízható jelet; 13hagyjátok életben apámat és anyámat, bátyáimat és nővéreimet és mindazokat, akik hozzájuk tartoznak, kíméljetek meg bennünket a haláltól." 14A hírszerzők azt válaszolták: "Inkább magunk haljunk meg helyettetek! De ne áruljátok el egyezségünket! Ha az Úr nekünk adja az országot, könyörületesek és hűségesek leszünk hozzád." 15Rácháb egy kötélen leengedte őket az ablakból, háza ugyanis a város falánál állt, a város fala mellett lakott. 16S így szólt hozzájuk: "Menjetek a hegyekbe, akkor kikerülitek azokat, akik üldözőbe vettek benneteket. Ott rejtőzzetek el három napig, üldözőitek visszatértéig, azután menjetek utatokra." 17Az emberek azt felelték neki: "Az esküt, amit tétettél velünk, ezzel a föltétellel vagyunk kötelesek megtartani: 18Ha megérkezünk az országba, nézd, mutasd ezt a jelet: Kösd ezt a piros fonálból font zsinórt arra az ablakra, amelyen leengedtél bennünket, s gyűjtsd össze házadban apádat, anyádat, bátyáidat és egész családodat. 19Aki házad ajtaján kilép, annak hulljon a vére vissza a fejére, mi ártatlanok vagyunk benne. Hanem azoknak a vére, akik házadban lesznek, hulljon a mi fejünkre, ha valaki kezet emel rájuk. 20De ha elárulnál minket, nem köt az eskü, melyet neked tettünk." 21Erre így válaszolt: "Úgy legyen, ahogy mondtátok." Ezzel útra bocsátotta őket, s ők eltávoztak. Akkor az ablakra kötötte a piros zsinórt.

2011. december 7., szerda

Jessze fa 11. december 7.

Deuteronomy 5:1-32 + 33
Mózes összehívta egész Izraelt, és így szólt hozzájuk:

Halld, Izrael, a parancsokat és törvényeket, amelyeket ma fületek hallatára kihirdetek! Tanuljátok meg őket, s legyen gondotok a megtartásukra.
 2Az Úr, a mi Istenünk Hóreb hegyén szövetséget kötött velünk. 3Nem atyáinkkal kötötte az Úr ezt a szövetséget, hanem velünk, akik ma itt mind életben vagyunk. 4Szemtől szemben beszélt veletek az Úr a hegyen a lángok közül - 5magam az Úr és közöttetek álltam, hogy az Úr szavait közvetítsem nektek, mivel féltetek a tűztől és nem jöttetek föl a hegyre. Így szólt: 6"Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kivezettelek Egyiptomból, a szolgaság házából. 7Ne legyenek más isteneid! 8Ne faragj magadnak képmást semmiről, ami fönn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben van! 9Ne borulj le ezek előtt a képek előtt és ne imádd őket; mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok. Az atyák vétkét megtorlom gyűlölőim fiain, sőt fiainak fiain és azok fiain is. 10De aki szeret és megtartja parancsaimat, annak megmutatom jóságomat az ezredik nemzedékig. 11Az Úrnak, a te Istenednek hiába ne vedd a nevét! Mert az Úr nem hagyja büntetlenül azt, aki káromolja nevét. 12Tartsd meg a szombatot, szenteld meg, ahogy az Úr, a te Istened parancsolta neked! 13Hat napig dolgozz és végezd a munkád. 14A hetedik nap azonban a nyugalom napja, az Úré, a te Istenedé. Akkor hát ne dolgozz, se te, se fiad, se lányod, sem szolgád, sem szolgálód, sem ökröd, sem szamarad, sem semmiféle állatod, sem a házadban tartózkodó idegen, hogy szolgád és szolgálód is pihenhessen, mint te magad. 15Gondolj arra, hogy Egyiptom földjén magad is rabszolga voltál, de az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral kivezetett. Azért parancsolta meg az Úr, a te Istened a szombat megülését. 16Tiszteld apádat és anyádat, amint az Úr, a te Istened parancsolta neked, hogy hosszú életű légy és jól menjen a sorod azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked! 17Ne ölj! 18Ne törj házasságot! 19Ne lopj! 20Ne tégy hamis tanúságot embertársaid ellen! 21Ne kívánd embertársad feleségét! Ne kívánd el embertársad házát, földjét, szolgáját, szolgálóját, ökrét, szamarát, egyáltalán (ne kívánj el) semmit sem, ami embertársadé!" 22E szavakat intézte hozzátok az Úr a hegyen, a sötét felhő borította ég felé (felcsapó) lángok közül, zengő hangon, amikor egybegyűltetek, semmi többet; aztán fölírta két kőtáblára és átadta nekem.

 23Amikor a sötétben hallottátok a hangot, a hegy pedig lángokban állt, odajöttetek hozzám - a törzsek fejei és a vének mindnyájan -, s így szóltatok: 24"Lám, az Úr, a mi Istenünk megmutatta nekünk dicsőségét és nagyságát, hallottuk hangját a lángok közül. Ma átéltük, hogy Isten beszélhet az emberrel, s ez mégis életben marad. 25Mégis, miért haljunk meg? Ez a hatalmas tűz elemészt minket! Ha még tovább hallgatjuk az Úrnak, a mi Istenünknek szavát, meghalunk. 26Mert hol van olyan emberi lény, aki mint mi, hallhatta az élő Isten hangját a lángok közül, s mégis életben maradhatott? 27Menj oda és hallgass meg mindent, amit az Úr, a mi Istenünk mond, aztán majd elmondod nekünk, amit az Úr, a mi Istenünk mond neked. Meghallgatjuk és megtesszük!" 28Az Úr meghallotta hangos beszédeteket, amelyet velem folytattatok, és így szólt hozzám az Úr: "Hallottam a hangos beszédet, amelyet ezek az emberek veled folytattak; mindenben igazuk van, amit mondtak. 29Bárcsak mindig ilyen maradna a szívük, hogy félnének, megtartanák parancsaimat és jól menne mindig a soruk nekik is, gyermekeiknek is! 30Nos, mondd meg nekik: Térjetek vissza sátraitokba! 31Te azonban gyere ide hozzám, hadd közöljem veled parancsaimat, rendelkezéseimet és törvényeimet, amelyekre meg kell őket tanítanod, hogy hozzájuk szabják tetteiket azon a földön, amelyet adok nekik!"

 32Ügyeljetek, hogy úgy tegyetek, ahogy az Úr, a mi Istenünk parancsolta nektek, se jobbra, se balra ne térjetek el tőle. 33Pontosan azon az úton járjatok, amelyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt, hogy életben maradjatok, s jól menjen sorotok, és sokáig éljetek azon a földön, amelyet birtokba vesztek

2011. december 6., kedd

Jessze fa 10. december 6.

Teremtés könyve 37,1-36, 50,15-21
1Jákob azon a földön lakott, amelyen atyja mint jövevény tartózkodott Kánaán földjén.

 2Jákob családjának története a következő: amikor József tizenhét esztendős volt, bátyjaival együtt a juhokat őrizte. Mivel még fiatal volt, apja feleségeinek, Bilhának és Szilpának fiai mellé osztották be. József közölte apjával, ami rosszat azokról mondtak. 3Izrael jobban szerette Józsefet, mint a többi fiát, mivel öreg korában született. Ezért egy ujjas köntöst csináltatott neki. 4Mikor bátyjai látták, hogy jobban szereti, mint összes többi fiát, meggyűlölték, és nem tudtak vele barátságos szót váltani. 5Józsefnek egyszer álma volt, s azt elmondta testvéreinek. 6Így szólt hozzájuk: "Hallgassatok ide, milyen álmot láttam. 7Kévét kötöttünk a mezőn, s íme, az én kévém fölegyenesedett és állva maradt, a ti kévéitek pedig körülvették és meghajoltak az én kévém előtt." 8Testvérei így válaszoltak: "No, talán királyunk akarsz lenni és fölöttünk uralkodni?" Álma és elbeszélése miatt még inkább meggyűlölték. 9Más alkalommal újra álmot látott, s azt is elmondta bátyjainak. Így szólt: "Látjátok, ismét álmom volt. A nap, a hold és a csillagok meghajoltak előttem." 10Amikor elbeszélte apjának és testvéreinek, apja megfeddte, mondván: "Mit akar jelenteni ez az álom, amit láttál? Nekem, anyádnak és bátyáidnak, nekünk a földig kell hajolnunk előtted?" 11Bátyjai féltékenyek lettek rá, apja ellenben megjegyezte magának a dolgot.

 12Amikor bátyjai elmentek, és apjuk juhait Szichemben legeltették, 13Izrael ezt mondta Józsefnek: "Bátyáid Szichemnél legeltetnek, gyere, hadd küldjelek el hozzájuk." "Készen vagyok" - felelte. 14Akkor ezt mondta neki: "Menj, és nézz utána, hogy bátyáid és a nyájak jól vannak-e, s hozz nekem hírt róluk." Így elküldte Hebron völgyéből, s ő Szichembe érkezett. 15Amikor a mezőn bolyongott, egy ember találkozott vele, s megkérdezte: "Mit keresel?" 16"Bátyáimat keresem - felelte -, mondd meg, hol legeltetnek?" 17A férfi így válaszolt: "Elmentek innét, hallottam, amikor mondták: menjünk Dotainba." József tehát elment testvérei után, és Dotainban megtalálta őket. 18Amikor azok messziről meglátták, még mielőtt közelükbe ért, azt indítványozták, hogy öljék meg. 19Így szóltak egymáshoz: "Nézzétek, ott jön az álomlátó. 20Rajta, öljük meg, dobjuk egy ciszternába és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg. Akkor majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból." 21Mikor Ruben ezt meghallotta, igyekezett kimenteni kezükből, és így szólt: "Ne vegyük el az életét." 22Ruben még azt mondta nekik: "Ne ontsatok vért, dobjátok be a ciszternába, ott a pusztában, de kezeteket ne emeljétek rá." (Ezt mondta), mert ki akarta menteni kezükből és vissza akarta küldeni apjához. 23Mihelyt József testvéreihez ért, azok levették József ujjas köntösét, ami rajta volt, 24őt magát pedig megfogták és a ciszternába dobták. A ciszterna üres volt, víz nem volt benne. 25Azután leültek enni. Amikor fölemelték szemüket és körülnéztek, izmaelita karavánt láttak közeledni Gileádból. Tevéik meg voltak rakva gumival, balzsammal és illatos gyantával. Úton voltak vele, hogy Egyiptomba vigyék. 26Júda így szólt testvéreihez: "Milyen előnyünk származik abból, ha megöljük öcsénket és vérét betakarjuk? 27Gyertek, adjuk el az izmaelitáknak, és ne emeljük rá kezünket. Mégiscsak testvérünk, saját testünk." Testvérei hallgattak rá. 28Amikor tehát a midiánita kereskedők elhaladtak mellettük, eladták Józsefet 20 ezüstért az izmaelita kereskedőknek. Ezek Egyiptomba vitték Józsefet. 29Amikor Ruben később ismét odament a ciszternához, József már nem volt benne. Megszaggatta ruháját, 30visszament testvéreihez és így szólt: "A fiú már nincs ott, mitévő legyek?" 31Ők azonban fogták a köntösét, levágtak egy kecskebakot, és a köntöst a vérébe mártották. 32Azután a ruhát elküldték, apjukhoz vitették és ezt üzenték: "Találtuk, nézd meg, hogy a fiad köntöse-e vagy nem?" 33Amikor az meglátta, felkiáltott: "Ez a fiam köntöse, vadállat ette meg. Széttépték, széttépték Józsefet!" 34Megszaggatta ruháját, zsákot kötött csípője köré és hosszú ideig gyászolta fiát. 35Minden fia és minden lánya sietett vigasztalni, de nem akart vigasztalódni, hanem így szólt: "Gyászolva költözöm le fiamhoz az alvilágba." Így siratta őt az apja. 36A midiániták pedig eladták őt Egyiptomban Potifárnak, a fáraó egyik kincstárnokának, az őrség parancsnokának.


15József testvérei atyjuk halála után féltek, és így szóltak: "Mi lesz, ha József ellenségesen viselkedik velünk szemben és megtorolja mind a rosszat, amit tettünk vele?" 16Ezért elküldtek Józsefhez és ezt üzenték: "Atyád halála előtt meghagyta nekünk, 17hogy mondjátok Józsefnek: bocsásd meg testvéreid vétkét és bűnét, a rosszat, amit veled tettek. Tehát bocsásd meg atyád Istene szolgáinak vétkét." József sírt az üzenet hallatára. 18Azután testvérei maguk mentek Józsefhez, leborultak előtte és így szóltak: "Nézd, szolgáid vagyunk." 19De József így beszélt hozzájuk: "Ne féljetek! Vajon Isten helyettese vagyok én? 20Ti rosszat forraltatok ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy megvalósítsa, ami ma van: életben tartson egy nagy népet. 21Tehát ne féljetek, gondoskodom rólatok és gyermekeitekről! Így vigasztalta őket és barátságosan beszélt hozzájuk. 22József Egyiptomban maradt: ő és atyja házanépe. József 110 esztendős lett. 23József meglátta Efraim dédunokáit, Manassze fiának, Machirnak a fiai is József térdén születtek. 24József meghagyta testvéreinek: "Én meghalok. Isten majd meglátogat benneteket és visszavezet ebből az országból arra a földre, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel megígért." 25Azután megeskette Izrael fiait: "Ha majd Isten meglátogat benneteket, vigyétek el csontjaimat magatokkal!" 26József 110 éves korában halt meg. Bebalzsamozták és Egyiptomban koporsóba helyezték.

2011. december 5., hétfő

Jessze fa 9. december 5.

Teremtés könyve 28,10-22
10Jákob elindult Beersebából, és Háránba ment. 11Eljutott egy helyre és ott maradt éjszakára, mert a nap már leszállt. Fogott egy követ azon a helyen, feje alá tette támasznak és lefeküdt azon a helyen aludni. 12Álma volt: íme, egy létra volt a földre állítva, s a hegye az eget érte. S lám, Isten angyalai fel- és lejártak rajta. 13Íme, az Úr fölötte állt, és így szólt: "Az Úr vagyok, atyádnak, Ábrahámnak Istene és Izsák Istene. A földet, amelyen pihensz, neked és utódaidnak adom. 14Nemzetséged olyan lesz, mint a föld homokja, ki kell terjesztened nyugatra és keletre, északra és délre, általad s utódaid által nyer áldást a föld minden népe. 15Nézd, én veled vagyok. Mindenütt oltalmazlak, ahová mégy, és visszavezetlek erre a földre. Nem hagylak el, amíg véghez nem viszem, amit megígértem neked." 16Jákob fölébredt álmából és így szólt: "Valóban az Úr van ezen a helyen és én nem tudtam." 17Megborzadt, és azt mondta: "Milyen félelmetes ez a hely, valóban itt van az Isten háza és itt van az ég kapuja." 18Amikor Jákob másnap reggel fölébredt, vette a követ, amelyen fejét nyugtatta, felállította emlékkőül és olajat öntött rá. 19A helynek a Bétel nevet adta: azelőtt Lusznak hívták a várost. 20Jákob fogadalmat tett: "Ha Isten velem lesz és védelmez az úton, amelyen most járok, s ad kenyeret ennem, és ruhát, amit fölveszek magamra, 21és ha egészségben visszatérek atyám házába, akkor az Úr lesz az én Istenem. 22Ez a kő, amelyet emlékkőül felállítottam, az Isten háza lesz, és mindenből, amit adsz nekem, hűségesen tizedet adok neked."

2011. december 4., vasárnap

Jessze fa 8. december 4.

Teremtés könyve 22,1-14

 1Ezek után az események után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és így szólt hozzá: "Ábrahám, Ábrahám!" "Itt vagyok" - felelte. 2Akkor ezt mondta neki: "Vedd egyetlen fiadat, akit szeretsz, Izsákot, menj Morija földjére, s ott mutasd be égőáldozatul azon a hegyen, amelyet majd megnevezek neked." 3Másnap reggel Ábrahám korán fölkelt, fölnyergelte szamarát, magával vitte két szolgáját és a fiát, Izsákot. Miután fát hasogatott az égőáldozathoz, fölkerekedett, és elindult a hely felé, amelyet Isten mondott neki. 4A harmadik napon Ábrahám fölemelte szemét, és messziről meglátta a hegyet. 5Ábrahám azt mondta a szolgáknak: "Maradjatok itt a szamárral. Én és a fiam elmegyünk imádkozni, és utána visszatérünk hozzátok." 6Ábrahám tehát fogta az égőáldozathoz szükséges fát, s fia, Izsák vállára adta, ő pedig kezébe vette a tüzet és a kést. Így mentek egymás mellett. 7Akkor Izsák megszólította Ábrahámot: "Atyám!" Az válaszolt: "Igen, fiam!" 8Ez azt mondta: "Lám, itt a tűz és a fa, de hol a bárány az égőáldozathoz?" Ábrahám így felelt: "Isten majd gondoskodik bárányról az égőáldozathoz, fiam." Így mentek tovább egymás mellett. 9Mikor megérkeztek arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, Ábrahám megépítette az oltárt, rárakta a fát, megkötözte a fiát és az oltárra helyezte a fa tetejére. 10Akkor Ábrahám kinyújtotta kezét, vette a kést, hogy feláldozza a fiát. 11De az Úr angyala rászólt az égből és azt mondta: "Ábrahám, Ábrahám!" "Itt vagyok" - felelte. 12Az folytatta: "Ne nyújtsd ki kezedet a fiú felé és ne árts neki. Most már tudom, hogy féled az Istent és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem." 13Amikor Ábrahám fölemelte szemét, látott egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Ábrahám odament, megfogta a kost, és feláldozta égőáldozatul a fia helyett. 14Ábrahám így nevezte a helyet: "az Úr gondoskodik", ezért mondják mind a mai napig: "a hegyen, ahol az Úr gondoskodik". 

2011. december 3., szombat

Jessze fa 7. december 3.

Teremtés könyve 21,1-7
 Az Úr meglátogatta Sárát, ahogy megígérte, az Úr úgy tett Sárával, ahogy előre megmondta. Sára fogant, és fiút szült Ábrahámnak öreg korában, abban az időben, amelyről Isten beszélt. Ábrahám fiának, aki született, akit Sára szült neki, az Izsák nevet adta. Ábrahám körülmetélte fiát, Izsákot, a nyolcadik napon, ahogy Isten megparancsolta. Ábrahám százesztendős volt, amikor fia, Izsák megszületett. Sára így szólt: "Isten örömet szerzett nekem, s aki hallja, velem együtt örül." Aztán folytatta: "Ki mondta volna Ábrahámnak, hogy Sára még gyermeket fog szoptatni? Öreg korára szültem neki fiút."

2011. december 2., péntek

Jessze fa 6. december 2.

Teremtés könyve 15, 1-6
A történtek után az Úr szava megnyilatkozott Ábrámnak látomásban: "Ne félj Ábrám, én védőpajzs vagyok; a jutalmad igen nagy lesz." Ábrám így szólt: "Uram, Istenem, mit adhatsz nekem, hiszen gyermek nélkül maradtam." És Ábrám így folytatta: "Nézd, nem adtál nekem utódot, így szolgám lesz az örökösöm." Az Úr szava ezt mondta neki: "Nem az lesz örökösöd, hanem az lesz az örökösöd, aki testedből származik." Aztán kivezette, és ezt mondta neki: "Nézz föl az égre és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni őket." Majd hozzáfűzte: "Ilyen lesz a nemzetséged." Hitt az Úrnak, ő pedig beszámította neki megigazulásra. 

2011. december 1., csütörtök

Jessze fa 5. december 1.

Teremtés könyve 12,1-7
 Az Úr így szólt Ábrámhoz: "Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége." Ábrám tehát elköltözött, ahogy az Úr megparancsolta neki, s vele ment Lót is. Ábrám 75 éves volt, amikor Háránból elindult. Ábrám vette feleségét, Sárait, az unokaöccsét, Lótot, minden vagyonukat, amijük volt és az összes szolgát, akiket Háránban szereztek. Azután elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek, s meg is érkeztek Kánaán földjére. Ábrám végigvonult az országon Szichem városáig, Móre terebintjéig. A vidéken kánaániták laktak. Akkor az Úr megjelent Ábrámnak és így szólt hozzá: "Ezt a földet utódaidnak adom." Erre ő oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki.

2011. november 30., szerda

Jessze fa 4. november 30.

Teremtés könyve 6,11-14; 7,17–8,3; 9,8-13

A föld azonban romlott volt Isten színe előtt, s a föld tele volt erőszakkal. Isten látta a földet: romlott volt, mert minden lény a rossz útjára tért. Isten így szólt Noéhoz: "Elhatároztam, hogy elpusztítok minden lényt a földön, mivel a föld az emberek miatt megtelt gonoszsággal. Ezért eltörlöm őket a föld színéről. Építs magadnak bárkát fenyőfából s nádfonatból, kívül és belül kend be szurokkal.

Ezután negyven napig ömlött az eső a földre. A víz megdagadt és fölemelte a bárkát úgy, hogy a föld felett úszott. Az ár elhatalmasodott, és erősen megduzzadt a föld felett, a bárka azonban a vízen úszott. A  víz még magasabb lett a földön, annyira, hogy az ég alatt minden magas hegyet elborított. Tizenöt könyöknyivel múlta felül a víz őket, annyival emelkedett a hegyek fölé. Így minden élőlény elpusztult, amely a földön mozgott: madarak, háziállatok, vadállatok, mindenféle földi csúszómászó és minden ember. Minden, ami lélegzett, ami a szárazföldön élt, elpusztult. Így törölt el (Isten) minden élőlényt a földön: az embertől az állatig, a csúszómászókig és az égi madarakig. Mind eltörölte őket a földről. Csak Noé maradt meg, és ami vele volt a bárkában. A víz százötven napig áradt a földön.
 Ekkor Isten megemlékezett Noéról és minden vadállatról, minden háziállatról, ami vele volt a bárkában. Isten szelet támasztott a föld felett, mire a víz apadni kezdett. A mélységek forrásai és az ég csatornái bezárultak: az eső megszűnt esni az égből, és a víz lassan elapadt, a földön.
Aztán így szólt Isten Noéhoz és fiaihoz, akik vele voltak: "Nézzétek, szövetséget kötök veletek, s utánatok utódaitokkal és minden élőlénnyel, amely veletek van: a madarakkal, a háziállatokkal, s az összes mezei vaddal, mindennel, ami kijött a bárkából, a föld minden állatával. Megkötöm veletek szövetségem, többé nem törlök el minden lényt a földről vízözönnel, és nem jön olyan áradat, amely elpusztítja a földet." Aztán így szólt Isten: "Ez legyen jele a szövetségnek, amely fennáll köztem és köztetek, meg a veletek levő minden élőlény között minden nemzedékre: szivárványt helyezek a felhőkbe: ez legyen a szövetség jele köztem és a föld között.

2011. november 29., kedd

Karácsonyi hangulat online

Volt már olyan, hogy csak úgy hallgattál volna egy kis karácsonyi muzsikát, mondjuk július közepén? Mert ha akkor támad rá kedved, akkor is megteheted, bár tény, hogy inkább advent első hete után kezd el virágozni ez a műfaj.
Férjem mutatta ezt az oldalt, ahol rengeteg csatorna közül lehet válogatni és folyamatosan karácsonyi dalokat játszanak, rengeteg műfajban, mindenféle feldolgozás. Akár a különböző stílusok alapján is válogathatunk.
Nem szeretem a háttérzajt napközben, csak úgy nem szokott itthon menni a zene, de most egy hónapon keresztül biztos, hogy vidám karácsonyi dalokat fogunk hallgatni.

Jó válogatást, innen!

Jessze fa 3. november 29.

Teremtés könyve 3,1-19
1A kígyó ravaszabb volt a föld minden állatánál, amit az Úristen teremtett. Ezt mondta az asszonynak: "Valóban mondta Isten, hogy nem ehettek a kert valamennyi fájáról?" 2Az asszony így válaszolt a kígyónak: "A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. 3Isten csak a kert közepén álló fa gyümölcséről mondta: Ne egyetek belőle, ne érintsétek, nehogy meghaljatok." 4Erre a kígyó így beszélt az asszonyhoz: "Semmi esetre sem fogtok meghalni. 5Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat." 6Az asszony látta, hogy a fa élvezhető, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcséből, megette, adott férjének, aki vele volt, és az is evett belőle. 7Erre felnyílt a szemük, észrevették, hogy meztelenek. Fügefa leveleket fűztek össze, és kötényt csináltak maguknak. 8Azután meghallották az Úristen lépteit, aki a nappali szellőben a kertben járkált. Az ember és az asszony elrejtőztek az Úristen elől a kert fái között. 9De az Úristen hívta az embert és így szólt hozzá: "Hol vagy?" 10Ő így válaszolt: "Hallottam lépteidet a kertben, s féltem, mert meztelen vagyok, tehát elrejtőztem." 11De ő így szólt: "Ki adta tudtodra, hogy meztelen vagy? Ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél?" 12Az ember így válaszolt: "Az asszony adott a fáról, akit mellém rendeltél, azért ettem." 13Az Úristen megkérdezte az asszonyt: "Mit tettél?" Az asszony így felelt: "A kígyó vezetett félre, azért ettem." 14Az Úristen így szólt a kígyóhoz: "Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mező minden vadja között. Hasadon csúszol, és a föld porát eszed életed minden napján. 15Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba." 16Az asszonyhoz pedig így szólt: "Megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalmak közepette szülöd gyermekeidet. Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad." 17Az embernek ezt mondta: "Mivel hallgattál az asszony szavára és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján. 18Tövist és bojtorjánt terem számodra. A mező füvét kell enned. 19Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza."

2011. november 28., hétfő

multitude monday 563-576



Túlcsordulóan hálás a szívem Mennyei Atyám ajándékai miatt, amelyekkel ismételten elhalmozott, az elmúlt hét folyamán.

Az illatos, gyömbéres mézeskalács.
A használható, megszáradó cukormáz, ami eddig nekem soha sem sikerült.
A karácsonyi témájú fényképeink vidámsága.
A gyerekek lelkesedése a gyertyagyújtásokkor, és minden elfújáskor.
A dicsérő szavak, amelyekkel a férjem illették.
A ködös városkép az ablakból.
A csípős hideg és a meleg kabát, sapka, sál kombinációja.
A még elviselhető izomláz.
A szeretet mindent megoldó erejéért.
A magvetésért, melynek ismét eszköze lehettem.
Az emlékekért, amelyek eszembe jutottak.
A gyümölcszselés cukorért, mert színes, mert fincsi és mert ropog a külseje.
A hiányból fakadó finomságért (krumplipürébe nem volt tejföl, ment bele vacsora maradék túró, és szerintem sokkalta finomabb volt - titoktalanító magyarázat Gitnek:))

Jessze fa 2. november 28.

Teremtés könyve 1,26-31
Isten újra szólt: "Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog." Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: "Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog." Azután ezt mondta Isten: "Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. A mező vadjainak, az ég madarainak s mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékul adok." Úgy is történt. Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott. Este lett és reggel: a hatodik nap.

2011. november 27., vasárnap

Jessze fa 1. nap - november 27.

Izajás 11, 1-2
Vessző kél majd Izáj törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből. Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke; a tudás és az Úr félelmének lelke

2011. november 21., hétfő

multitude monday 550-563



Dicsőítelek mennyei Atyám áldásaidért:

a békességért, amelyet a szívembe adtál a viharos hullámzások közepette

a lehetőségért, hogy hirdethettük a Te Igédet

a dicsőítésért, amelyet Darlen Zschech vezetett

a karácsonyillatú fűszerezésért, a finom körtelevesbe, a teába, mert mind melegséget és ünnepet áraszt

a lányokért, akik a múlt héten minden pillanatban megmutatták, hogy a legnehezbb percekben is Hozzád kell fordulni

a hiányzó személyekért, akik munkát,város váltanak és ezzel elkerülnek a mindennapjainkból

a fiaimért, mert nem csak növekednek, de törekednek arra, hogy ez mind jobban csináják

a változásokért, amelyekkel megmutattad, hogy nem csak az én döntéseimen múlik, hogy mi zajlik körülöttem

az alkalmazkodásért, hogy hozzánk is alkalmazkodnak, és mi magunk is alkalmazkodunk

a szomszédainkért, akik képesek ebéddel beállítani, mert nekik sok lett, akikkel közösen lehet karácsonyt tervezni, szilveszterkor koccintani, másik szomszéddal ismerkedni és a gyerekeink is nagyon szeretik egymást

a közösségünkért, amely egyáltalán nem olyan, mint ahogy én elképzeltem, és még jó, hogy nem olyan, mert az valami ideális embercsoport, ez pedig tényleg közösség, amely a Te nevedben gyűlik össze

a férjemért, aki minden korábban felsorolt pillanatot átélt velem, és emelett még csodálatos képeket is készít

2011. november 8., kedd

adventi adalék

Eszterhez hasonlóan mostanában magam sem túl sokat kattintgatok a neten. Oka egyszerű, egy gép van bekapcsolva és azon Zsolt dolgozik!
Viszont a jelenleg zajló betegség alapú kényszerpihenő elővetette velem a laptopot és ha sok másra nem is telik az erőmből kattintgatni még tudok. Miután pár nap alatt rengeteget ihletődtem, gyűjtögettem, olvasgattam, elérkezettnek láttam az időt, hogy néhány tervet elkezdjek megvalósítani, előkészíteni.
Kilike a karácsony sk blogon korábban említette a Jessze fát, eszembe jutott, amikor azon ötletelem, hogy mi legyen a mi adventi napjainkon. Örömmel láttam, hogy már megtalálható az idei anyag!

Minden napra van:
egy rövid Igei szakasz, személyhez, eseményhez kötötten
egy szimbólum, amelyhez sematikus rajzot is készítettek
egy rövid elmélkedés, elgondolkodtató kérdés és rövid ima

A mi gyermekeink még kicsik, így minden részét végigvenni csak az esti imaalkalmainkon szerintem sok lenne nekik, ezért arra jutottam, hogy:
* reggeli ima alkalmával az Igét olvassuk el
* napközben kreatívoskodunk az adott szimbólummal: pl korona: készítünk koronát
* napközben beszélgetünk az adott részről, könyvet nézegetünk hozzá: pl Noé - nekünk is rengeteg kis Noés füzetecskénk van, megnézzük nagyobb képes Bibliából, esetleg mesébe belenézünk; Zakariás és Erzsébetet megnézzük Jézus életéről szóló filmben, festmények, etc, azaz bármi, amely a témához kapcsolódik és beszélgetés alapját képezheti.
* közös esti ima: a nap Igéje + a téma imája pár mondatban a gyerekek elé imádkozva
* kettőnk esti imája: elmélkedés elolvasása, átbeszélése, kihívásra reagálás, ima

A program december 25-ig tart, szerintem az utolsó részt, azaz a születést mi szentestére rakjuk.

2011. november 7., hétfő

multitude monday 534-549



Bővelkedünk Atyám a Te áldásaidban, és mindeközül az egyik legnagyobb kegyelem az, hogy kinyitottad szemeinket, hogy láthassuk kegyelmeidet, irgalmadat, ajándékaidat:

a remek gyerekvigyázókért, akikkel remek együtt utazni, beszélgetni
a gyermekeinkért, mert nem kellett megállni, pedig hosszú utat tettünk meg, kétszer is

mert megadtad, hogy két helyre elmenve, mindenhol otthon érezhettük magunkat, hogy Bernát mindkétszer kérte, hogy még maradjunk

mert a fiúk olyan jót játszottak, hogy sokszor színüket se lehetett látni, hangjukat is csak azért lehetett hallani, mert az öröm nem néma

a baráti beszélgetésekért, mind Pannonhalmán, mind Gitáéknál

mert megadtad, hogy isméltehessük a tavalyi év programját, és megmutattad, hogy a nagyon remeket is tudod még jobbá tenni

mert sok új receptet tanultam

mert kareokizni vicces

közös Szentmiséken résztvenni pedig felemelő és belevésődik az ember szívébe
mert a barátaim imádkoztak értem, mert a barátaimmal imádkoztam, mert a barátainkért imádkoztunk

Boti atyáért, mert megtanította, hogy semmi sem fontosabb annál, minthogy a Te akaratod meglegyen és hogy láthattam éllettel csillogó szemét, bár ő magam testi erejében már alig van közöttünk

a küldetésért, melyet adtál számunkra,("ez a vonat Firenzébe megy")

a mostani betegségünkért, mert nem akkor lettünk influenzásak, amikor vártam Kalebet, amikor tombolt a járvány és veszélyes volt, hanem most, amikor könnyedén átvészeljük

az ötletekért, amikkel elhalmozol

Kaleb szavaiért és félig működő bukfencéért

Bernát meséiért, játékáért, amellyel mindig megmosolyogtat, megmelenget
készülődésekért

megtanítod, hogy hogyan lehet hajnalban kelni és Hozzád fordulni, ehhez megmutattad, hogy előző este kell időben lefeküdni:), valamint megmutattad, hogy hol legyen az a pont a lakásban, ahol olvashatom Igédet {mert hat előtt csak egyetlen helyen dereng annyira fény, hogy lehet olvasni, és pillanatról pillanatra világosabb lesz} - igazi zsoltározó hajnali világosodást adtál

2011. október 25., kedd

Mindig van kihasználatlan lehetőség



Íme egy videó, amelyre az elmúlt héten akadtam rá, azóta nagy kedvencünk lett, ráadásul épp rendkívül aktuális, hiszen még nincs egy hete, hogy a nappalinkból többfunkciós tér lett:) És a legszebb az, hogy bárki, aki azóta eljött hozzánk azt mondta, hogy előnyére változott a szoba, mert sokkal otthonosabb lett.
Tehát, beáldoztuk a nappalinkat, és kaptunk egy otthonosabb nappalit, ami ráadásul valójában nem is nappali;) De hogy mi lett pontosan, arra sajnos még várnotok kell egy kicsit, de remek fényképekkel fogok majd jönni az első éles bevetés után.

Azóta figyelem, ismét lelkesen lomtalanítok, van egy piros táskácskám, abba gyűjtöm mindazt, ami mehet a Karitaszba.

És tovább erősödött, hogy használni kell a meglevő tárgyakat, keresni kell a lehetőségeket, hogoy mind többet előkerüljenek, mind jobban ki legyenek használva.
Nálatok ki szokott-e hülni a tea?
Sajnos nálunk rendszersen, a konyha a leghidegebb pontunk. Lelkesen lefőzöm a friss teát, és sok esetben a második bögrénél már hideg, nagyon hideg és az én torkom, lelkem bizony igényli a meleg teát, a melegítgetést, a plussz áramszámlát viszont nem.

Ő az én tavalyi termoszom, amit az őszi kabátomhoz vásároltam, nagyon jól mutatnak együtt:) De mostanság valahogy soha sem került használatba, mindig csak kallódott a konyhában. Mígnem egy szép napon ráesett a napsugár és reggel beletöltöttem a jó meleg teát, amely innentől kezdve meleg marad:)

És a java még most jön, két hete vettem észre, hogy valami baleset történt a kiöntőjéLinkvel, azaz már nem zár cseppmentesen, így szállításra alkalmatlanná vált eszköz lett - volna, ha nem kap új szerepet.

További inspiráció kis terekre.