2010. augusztus 30., hétfő

Tot school 7. hét

Bernát 29 hónapos.

Nem csináltunk túl sok újdonságot, mert mindent lelkesen szed le a polcról, ami eddig volt. Szeretem ezt a kikészítős rendszer (workbox), mert látszik, hogy érdekli, mit tettem ki, folyamatosan fedezi fel, és még az is meglehet figyelni, hogy miket szeret a legjobban.
Újdonság a Toy Story-s számok voltak, zöld és kék színbe lettek kinyomtatva. A kéket szétvágtam és a zöldre kell rápakolni. Megcsinálja egyedül minden gond nélkül, amikor együtt játszunk vele, akkor mondom hozzá a számokat, a nyolcast és a hatost ismeri magabiztosan. Vagy az én kezembe van a kártya és ő mutatja meg, hogy hova tegyem, vagy én mutatok rá a helyére és ő keresi meg a passzoló kártyát. Tőle még nem kérdezem a számokat, nem kell megneveznie, én mondom, de neki "csak" a helyét kell megtalálnia.Az egyik nap indulás előtt még lelkesen játszottunk, már felöltöztettem és mire visszamentem előszedte a színkorongot és kérte hozzá a "feltétet". Amikor először kezdtük el használni, még nem tudta stabilan a színeket, mára már majdnem mindet megnevezi, más környezetben is.
Nem mutattam még képet a naptárajtóról. Egy különleges napot örökítettem meg, húgom születésnapja (ezúton is újra Áldott szülinapot!). Aki ismer, tudja, hogy milyen rettenetesen béna vagyok dátumokban, évfordulókban, ünnepeltek felköszöntésében és mindenben, ami ezen területekhez kapcsolódik. De nem hagyom magam, az Úr olyannak teremtett minket, hogy képesek vagyunk változni, újat tanulni. Most megint bekászálódok az élet iskolapadjába;)
Szóval ahogy már korábban írtam, a naptár feliratait kartonra festettük (nem vagyok nyomtatóellenes, hiszen mi is használunk nyomtatott doksikat, de elvem, hogy amit csak tudunk, magunk készítsük el, mégha kicsit girbegurbák is a betűk, majd a következő kanyar szebb, designesebb, fejlettebb lesz).
Gyurmáztunk, fűztünk (etc, etc, de képtelen vagyok mindent fotózni;)
Bibliai történettel nem haladtunk tovább, Noé és az ő bárkája még mindig kitölti a gondolatainkat. (még erre a hétre is betüremkedett, de az ugye már egy másik történet)Pénteken lovagolni voltunk, nagyon élveztük mindannyian, ha minden jól megy, hetente, de inkább kéthetente biztosan el fogunk menni. És a cica sem úszta meg szeretgetés nélkül. És még virágot is kaptam:)

A móka sem maradt ki, ha tudnátok, hogy mennyit nevettünk míg összeszerelték és Bernát milyen lelkesedéssel játszott vele.És még sokat csavarogtunk, kiállítás megnyitón is jártunk.

2010. augusztus 26., csütörtök

Kiállítás

Szabó Katalinnal kiállítása nyílt a hódmezővásárhelyi Károlyi házban!
Lehet, hogy még nem ismeritek, de ha így halad tovább, szerintem sokan meg fogják jegyezni a nevét! Én már mondtam neki, hogy szeretnék az otthonomba valami SzabóKatisat látni!
Íme néhány kép a megnyitóról!
Apa is befutott:)
Az elején és a végén is aludt.Közbe barátkozott, a nővér anno még engem is tanított (szentségek felvételére ő készített fel!)
De ez akkor is vicces!
Hiába magasan is vannak képek!
Keresztfiam és Bebe az ő keresztfiával.
Amugy én is ott voltam, de majd a fotós kolegát kikérdezem, hátha nála megtalálható vagyok valamelyik képen (egyen biztos)!

Cikket olvastam

Az Interpress Magazin júliusi számában a következő cikk jelent meg:

Horváth Balázs: Gyermekeink bilincsben
Inkább helyzetjelentő, elemző, jelenlegi állapotokat ismertető cikkről van szó, mintsem megoldást aktívan kereső, vagy javasló írásról, bár tény, hogy egy angol iskolát megemlít, amely másképpen csinálja, de nem jelöli ki, mint követendő példát.
Összefoglalva: a helyzet siralmas, ötletek vannak, de csak villanásszerűek, messze a teljesség igénye nélkül.
Idézgetek:
"... Howard Gardner szerint legalább nyolcféle van belőlük (intelligenciatípus). {...} Ezzel önmagában semmi probléma, de vajon tudomásul vesszük ezt? Én nem ezt látom. Akár ebben a tárgyban tehetséges valaki, akár abban, akár mindegyikben, akár egyikben sem, mi ugyanúgy keresztül megyünk rajta az iskolának nevezett úthengerrel."
"Mert senki ne gondolja, hogy a napi 5-8 tanóra és az azt követő időben kb. ugyanennyi otthoni tanulás okozta stressz és az ezzel járó mozgáshiány a bizonyítványosztáskor nyomtalanul eltűnik."
"Ami pedig az irodalomoktatás illeti: a gyerekeknek olyan művek hadáról kell betanulniuk irodalomtudósok leírt gondolatait, amelyeket a tanterv szerint nem is kell elolvasni, mert bevallottan nincs rá idő."
"Ellenben amit a mai gyerekek megtanulnak, az az, hogy a hányavetiség és csakis a hányavetiség kifizetődő. Mert mindazt, amit ma egy erős iskola a tanulóitól elvár, mélyen és lelkiismeretesen elsajátítani nem lehet, itt csak az maradhat életben, aki felületes marad, blöfföl, hazardíroz és lehengerel."
"Fura az is, ahogy a különféle intelligenciákra tekintünk. Akinek a matematikai-logikai intelligenciája kimagasló, az az "okos" gyerek. Akinél a nyelvi intelligencia dominál, annak már csak "jó a nyelvérzéke". Akinek a testi (tánc, sport), a zenei vagy a grafikus intelligenciája fejlett, az pedig csak egyszerűen "jó egy készségtárgyból".
Ezután ír egy iskoláról, Alexander Sutherland Neill 1921 óta sikeresen működő angliai iskolája, Sumerhill. Különlegessége: nem kötelező bejárni az órára, de ha bemegy, akkor a saját képességeihez mérten fel kell készülnie, mert joga van nem járni, de a többieket nincs joga visszavetni!
"Ne felejtsük el az általános műveltséget sem. Ezt a szót véleményem szerint olyanok találták ki, akiket soha semmi nem érdekelt igazán, és e hiányt kompenzálandó összegyűjtötték maguknak az aktuálisan fontosnak tűnő tudományok listáját, majd ezt kötelezővé tették mindenki számára, aki azt kívánta, hogy leereszkedjenek hozzá. {...} Mivel a biológusok csendes emberek, az élet tudománya sosem került be ebbe a körbe, és valószínűleg nem is fog."
Ezt követi egy érdekes elemző rész arról, hogyha a gyermekek választhatnának, valószínűleg kevesebb mérnök, orvos etc lenne, mert inkább a művészetek fel irányulnának, a gazdaságilag nem preferált területei felé. Így megborulna a jól megálmodott egyensúly, hogy milyen szakmából mennyi kell. És felvetődik a kérdés, hogy jó-e egyáltalán gazdaságilag a mostani rendszer.
"Az iskolás gyerek nemcsak hogy testileg a padba van kényszerítve, ahol egy önmagában is természetellenes testhelyzetben fél napot kell töltenie, de még azt is megszabjuk, hogy mire gondolhat. Legalább tíz éven keresztül, míg csak felnőtt nem lesz. Ennél nagyobb rabságot el sem tudok képzelni."

Hálát adok az Úrnak, hogy megadta nekünk az otthonoktatás gondolatát, hogy előkészítette az életünkbe, hogy adott hozzá közösséget, hogy megadta, hogy a szüleim is támogatnak minket (szerintem ezzel dolgozott a legtöbbet;))! Szinte bele se merek gondolni, hogy mi lenne velem eme cikk elolvasása után, ha ezen lehetőséget nem adta volna meg nekünk.

És ezzel nem azt mondom, hogy csak az oo a megoldás ezen helyzetre! Mert oo-ra mindenki alkalmas, de nem mindenkinek ez az útja, amit Isten neki mutat!
Más megoldások is kellenek, mégpedig sürgősen, mert
"Azt az erőszakot pedig, amit az iskolában a rendszerbe beletöltünk, egy generációval később határozottan fogjuk visszakapni."

2010. augusztus 25., szerda

Anyagok magyarul

Naponta nézem a freebie-t (a mait feltétlenül nézzétek meg, pazar!), hetente legalább egyszer a currlick-et, és biza néha keserű a szájízem, mert fantasztikusak az ingyenes anyagaik, és hatalmas készleteket sikerült már felhalmoznom Amerika történelméről, földrajzáról. Igen, ezeket is nagyon jól fogom tudni hasznosítani, de elsősorban nem Amerikát szeretnék tanítani a gyermekeinknek, hanem Magyarországot, a hazája állatvilágát, növényzetét etc ismerje meg először, mozogjon benne stabilan és majd utána kibővítjük a határokat.
És bizony, még jól, hogy korábban nem írtam sopánkodok efölött posztot, mert az őszi kiruccanásunkat tervezgetve, mondhatni fantasztikumokat találtam.
Remélem nektek is tetszeni fog!

Az év fája és az év madara - feladatlapok és keresztrejtvények
Kankalin-füzetek
Tihany
Vártúrák - itt a várszótár a nagy kedvencem

És ebben az a szép, hogy nem is tematikusan kerestem, ráadásul időben is alig foglalkoztam vele!

A másik nagy kedvencem a tanösvény, van már néhány sorozatunk, amit végigfényképeztünk a korábbi kiruccanásainkon, de innentől kezdve tudatosan keressük őket. Ezek közül is szeretnénk legalább egyet végigjárni.

2010. augusztus 24., kedd

Kaleb keresztelője

Megígértem, hogy az utolsó képről még írok.
A kurzus egyik miséjén lett Kaleb megkeresztelve. Eleinte nem is bíztunk benne, hogy megengedi, hogy "eltereljük" a figyelmet, de a vége majdhogynem az lett, hogy a többiek nagyobb örömmel vették a közös ünneplést, mint mi magunk.
Számunkra ez egy csodálatos esete volt. Az esti mise, a meleg, a gyerekekre való tekintettel sajnos mindig csak egyikünk tudott jelen lenni a szentmisén, ezért külön áldásnak éltük meg, hogy mind a négyen ott lehettünk.Ami még nagyon fontos volt, itt volt a közösségünk, a szolgálócsapat, a plébániánkon volt és többen jelen voltak a plébániaközösségből is. Igazán átéltük azt, hogy eme szentséggel a fiunk a keresztény közösség része lett!

És egy kis "tetszés szerinti" rész, mert ennek a szövegnek nem muszáj elhangoznia, de engem szíven ütött (el is kértem fénymásolva), az egész, de csak egy részletét emelném ki :

"Ne feledd azonban, hogy örömed csak akkor lesz teljes, ha a gyermekedben Istennek is kedve telik! Vigyázz tehát testére és lelkére! Tanítsd imádkozni! Ismertesd meg vele Isten igazságait és parancsait! Óvd őket a hibáktól, és tartsd távol a bűntől!"

Hétvégi kikapcs

A Gyereketetőn felkerült a szó a komolyzenéről, és elhangzott, hogy biza nekünk van lehetőségünk komolyzenével találkozni ingyen és bérmentve utcai és egyéb rendezvényeken.
Szombaton se volt ez másképp, bár tervezés-szervezés nem állt mögötte. Egyszerűen csak sétálni indultunk a gyermekekkel, amikor is fúvósokra lettünk figyelmesek a Víztorony lábánál. Hamar kiderült, hogy épp a tér átadásának ünnepsége van, és két zenekar is játszik.
A vendég: Csíkdánfalvi Ifjúsági FúvószenekarÉs a hazaiak: Fricsay Ferenc Városi FúvószenekarSok hangszer megfigyelhettünk, felváltva játszottak, még a vezénylés is különböző volt. Nagyon élveztük. Kiderült, hogy délután a Széchényi téren a Fúvósfesztivál keretében még felvonulás is lesz, melyhez már a Csorvási Ifjúsági Fúvószenekar is csatlakozik, valamint a majorettek.
Több se kellett nekünk, délutáni program zenekarozás, Belvárosozás. Pazarul sikerült, mindannyian nagyon élveztük, Kaleb pedig minden lelkesen végigaludt.
És a nap végére kidőltünk;)

2010. augusztus 20., péntek

Kaleb

Kaleb remekül érzi magát, sokat nőtt, gyarapodott. Igazi nyugodt kisbaba, este nagyokat alszik (kétszer kel, akkor is csak eszik). Nappal csak délután van egy kis sírás vagy este fekvés előtt, de legalább elfárad (mi is a sétába, de legalább elősegíti, hogy mihamarabb a régi nadrágjaimba pompázzak).

Képzeljétek, ez még az én ruhám volt:)
Nagyon szeret nézelődni, a könyvespolc és az abc vonat a kedvence.
És még csak észre sem vettük, hogy meg leszünk örökítve!

Mindet én kaptam az Úrtól!
Bernát remek testvér, kívánni sem lehet jobbat, már nem is kell szólni neki, hogy hozza a krémet, mert szalad magától. Egy dolgot nem tűr, hogy Kaleb egyedül sírjon! Abban a pillanatban, hogy felsír, szalad hozzám és közli: Kaleb sír! Az nem zavarja, ha a kezembe folytatja, de egyedül ne sírjon, akkor fel kell venni és szeretgetni! A gyereknek teljesen igaza van!
Ma apukám, amikor a könyveket nézegették, az egyik képre rámutatva megkérdezte Bernátot, hogy miért van a kisbaba a rácsoságyba.
Válasz: Azért, hogy sírjon!
{képzelhetitek, hogy mennyit van nálunk használva a kiságy;)}

Tot school - 5. hét (János kurzus) - 6. hét (vissza a majdnem normális kerékvágásba)

TS-nél számolom a heteket, hogy látható legyen a kezdés időpontja, de a napról napra dokumentációban csak azokat a napokat számolom, amikor ténylegesen "foglalkoztunk".
János kurzus alatt is rengeteg játék volt, mami is sokat olvasott, játszott Bernáttal, a kurzus pedig nem elhanyagolható szocializációs szempontból. És a "most maradj csendben" feladatot is lehetett gyakorolni, néha ment is;)

Fényképekkel nem állok jól:
- nem volt nálam gép
- Kaleb sokat volt a kezembe, így a gép már nem fért oda (se kirohangászni nem tudtam érte, se a súlyát nem bírtam, ha meg megfogtam, képtelenség beállítani)

Megoldás: beadtam az igényem egy aprócska kompakt gépre:) Ami természetesen őrült jó képeket csinálni és nagyon trendi színe van, ami megy a ruháimhoz;)

Elővettünk majdnem mindent, amiket eddig láttatok, csak most már mindent sokkal nagyobb lelkesedéssel, magabiztossággal fogunk meg.

Legtutibb újdonság: duplo kockákat csoportosítottuk színek szerint, tornyokat építettünk, megszámoltuk melyik színből hány darab van.

Naptár: a gyerekszoba ajtajára készült, év, hónap, nap, nap neve. Színes kartoncsíkok, megfestve, bluetech-el rögzítve. Minden nap cserélgetjük, ami kell.
Eleinte közelharcot vívtunk, hogy melyiket kell és melyiket nem kell leszedni. Vagy elfelejtettük az egészet, ami ugye minket is megzavart, lévén én is onnan nézem azóta a dátumot.
De ma Bernát jött, hogy aktualizáljuk, kérdezte, hogy mit kell, lelkesen pakolta, a levett ment a dossziéba, az új a helyére. Én pedig a lenyűgözdébe! (fotó idővel;)

Könyvolvasás:
Érik a bejegyzés pár könyvről.
De most a képek magukért beszélnek:Helyszínváltozás:
A kikészített játékok sok esetben az ágyra vándorolnak, még nem jöttem rá, hogy ott miért jobb velük játszani.Megvan a feladatok időszaki tárolására alkalmas eszköz:
Tegnap beszereztük, ma rögzítettük és használatba is vettük. Mindannyiunknak nagyon tetszik!
A kép elkészülte után apa beletett két tápszeres dobozt mások felesleges "szemete"nálunk kincsnek minősül) a felső részébe, több, mint praktikus.Isten Igéje:
Ezen a héten Noé Bárkája volt terítéken, minden nap előkerült valamilyen formába (apa továbbra is a napi evangéliumot meséli el neki). Még a közösségi alkalmon is Noét olvastunk!
Minden gyerekbibliába megnéztük a képeket, elmeséltük a történetet, és a kirakót többször is kiraktuk. Vagy én adom a kezébe a puzzle darabokat, hogy mondja meg hová való; vagy a képre mutatok és ő keresi meg a megfelelő darabot. Az illesztés még nem megy.{Van egy kilenc kockás kirakónk is, most ott tart vele, hogy egy képhez ki tudja választani minden kockáról, hogy melyik oldala tartozik hozzá, beleteszi a dobozba és hív, hogy rakjam ki belőle a képet.}

Gyerekkorom egyik kedvenc meséje:

2010. augusztus 19., csütörtök

Örvendezzünk!

Egy nagyon kedves barátom küldte a minap ezt a képet, azóta is repes a szívem és engedélyt kértem, hogy kirakhassam!
Imáitokban hordozzátok Arankát és Viktort!

2010. augusztus 18., szerda

Képes beszámoló

A János kurzus olyan jó hosszú és olyan tömény és én annyira, annyira nagyon szeretem, hogy csak elfogódottan tudok róla írni. Mert ilyenkor csuda jó látni, ahogy az Úr formál mindannyiunkat, és végig tanulni az Ő Igéjéből, hogy milyen is tanítványnak lenni, hogy se röviden, se ujjongás-mentesen se lehet róla írni. Olyan bejegyzést meg mégiscsak uncsi olvasni, amely csak juppi!, hurrá! etc felkiáltásokból áll.
Íme képekben, aláírásokkal az elmúlt egy hét Tátra téren:
Én nyertem a bicajversenyt;)Kávészünet
A zenészek zenéltekEgymást tanítjuk
De főleg Jézustól kérdezünk, és hallgatjuk a válaszát!
Kaleb pedig kitartóan alszik, épp a kunágotai plébánosnál.Erről majd a köv bejegyzésben:)

Szumma szummárum, erről volt szó egész héten:

Nem nagyobb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál. Legyen elég a tanítványnak, ha olyan, mint mestere
(Mt 10,24-25b)

2010. augusztus 17., kedd

Mint a fagyit

Bernát elég sok mindent megeszik, mondhatni mindefélét és normál adagot.
Természetesen neki is van, hogy valami nem tetszik neki vagy nem akarja megkóstolni.
Eszembe jutott, hogy évekkel ezelőtt a Vásott kölykök című sorozatban Tanya Byron az új ízeket úgy ismertette meg a gyerekekkel, hogy nem bekapniuk kellett a falatot, hanem elég volt megnyalniuk vagy például megpuszilniuk.
Bernátnál ez tökéletesen működik, ha eszünk valamit, ami neki még újnak minősül vagy még eddig nem ette, de mondogatja a nevét, mondja, hogy anya vagy apa ezt meg azt eszi, azaz kíváncsi rá, de beleharapni nem hajlandó, akkor felajánlom neki, hogy csak nyalja meg. Mondhatnám azt is, hogy így az adott íz megismerése a részéről nem jár kötelezettséggel, hiszen nem kell a szájába venni.
Ma a barackkal játszottuk el ezt, eddig valamiért nem akarta megkóstolni, ma megnyalta és közölte, hogy ő most úgy eszi, mint a fagyit.
Két három ilyen alkalom után már lelkesen falatozza az adott ételt, amelyet korábban esze ágába se jutott megkóstolni!
És nemsokára majd ő főz nekünk vacsorát;) (ez egy januári kép, de én még soha sem láttam ezen könyvtárban szereplő több mint 20 képet, fotósok ...)

2010. augusztus 16., hétfő

Multitude Monday

holy experience


Hálát adok Mennyei Atyám, mert
77. ismét kisgyermekkel ajándékoztál meg minket
78. adtál testvéreket, akik szüntelen imával kísérték végig a szülést
79. sokan vannak az egészségügyben, akik szívvel dolgoznak
80. ha te küldesz, akkor az utat is megmutatod
81. a szolgátba soha sem egyedül kell beleállnom, hanem a családommal és a testvéreimmel
82. a sértő beszólásból/válaszból termékeny beszélgetéseket eredményezel a megbocsájtás által, amely a Te parancsod
83. olyan szomszédokat adtál, akik vidámak és képesek frissen főzött kávéval bekopogtatni az ajtón
84. olyan közösséget adtál, akikkel nem csak a hétköznapokban, de a szolgálatban is együtt lehetünk
85. egy csuda klassz plébániához tartozunk
86. olyan a Te Igéd, hogy vezet, hogy helyreigazít, hogy megnevettet, hogy megsirattat
87. Jézus a mi Mesterünk
88. kinyitod a szemünket újabb és újabb kreativitások felé
89. ma két fiú egyszerre aludt nagyot és én lógathattam a lábam;)
90. Bernát olyan játéklehetőségeket is felfedez, ami nekem eszembe se jutott
91. Kaleb csak háromszor kel este, eszik és nem is sír
92. Zsoltnál segítőbb, támogatóbb férjet nem is kívánhatnék magamnak
93. szeretem az otthonom, ahol élünk és amelyet a Te kegyelmedből lakhatunk
94. nem érzem magam fáradtnak, kimerültnek, és ilyen vidám már régen voltam, mint mostanában
95. rendeztél egy tavaly tönkrevert barátságot
96. új embereket mutattál be nekem, akikkel egy egész hetet együtt tölthettünk, hogy Rólad tanuljunk
97. Kalebnek már nem pipacspiros a feneke
98. csudafincsi lett a padlizsánkrém (alig várom, hogy bereggelizzek belőle)
99. Kalebet tudom szoptatni, sőőőt van jó sok tejcsi még pluszba is
100. szuper védőnőnk van, akivel öröm találkozni és jó nagyokat beszélgetni
101. adtál nekünk málnaszörpöt;)
102. Bernát nappal teljesen szobatiszta és minden második este száraz marad a pelusa

Köszönöm szépen!

A mai napon a blog kattintott a 20'000. látogató!
Szeretném mindenkinek megköszönni, hogy megtisztel a figyelmével, hogy olvas, hogy erre jár.
Külön meg szeretnék köszönni minden kommentet, valamint a rendszeres olvasók bizalmát!

Valamint ne feledkezzünk meg azon bloggerekről, akik eme blog linkjét kitették a saját blogukra, mert nekik köszönhetem, hogy ilyen sokan megfordultak már itt!

Az Úr áldása legyen rajtatok!

A Mester kezében

Zsolt elvitte a fényképezőt, vele együtt a múlt heti képeket, de majd idővel beszámolok.
Viszont van, ami meg tudok mutatni.
Mi eljátszottuk a történetet! A mester érintése után pedig alig bírtunk licitálni...

Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: "Vegyétek, ez az én testem."

2010. augusztus 9., hétfő

János kurzus egyik terméke

Örökzöld átköltése, hiába, szükség van a játékra. (animáció volt)

Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske,
nyitva van a menny kapuja, lépjetek be rajta!
Rajta, rajta, Jézus ott a gazda,
nyisd ki szíved ajtaját, hogy bejuthass rajta!

2010. augusztus 8., vasárnap

Most valami szakkönyvet szeretnék!

A kórházba bevittem magammal egy vékonyka regénykét, amit már olvastam korábban is, hátha lesz egy kis időm olvasni. Elszámoltam magam, így Ildit kellett ugrasztani, hogy azonnal, de már hozzon nekem még valamit. Be is állított két könyvvel, szomorú véget értek: elfogyasztottam őket is.
Ekkor Zsolt következett: kérlek, hozz valami szakkönyvet, mert már ciki, de regényundorom lett, nem bírok több történetet olvasni (szülés előtti héten, pihenés címszó alatt is állandóan regényeket olvastam.

Ennyit elöljáróba, mert lehet, hogy ezek a pre események okozták, hogy ekkora sikert aratott nálam az adott szakkönyv!

David Jury: Mi az a tipográfia?

Elbűvölt és levett a lábamról. Már a könyv tapintása, fogása, oldalainak megszerkesztettsége megnyerte a tetszésem és fogalmam sincs, hogy itthon miért nem kezdtem bele még soha sem. Rengeteg területet érint, egész bejegyzést lehetne ennek is szentelni, de most egy másik szemüveg van az orromon. És ennek a színe egy másik szempontot emel ki.
Ezen könyv lényegét nem lehet kijegyzetelni, mert minden mondata pontosan megfogalmazott és fontos. De ha rendelkezünk egy szemponttal, akkor a hozzá kapcsolódó részek már könnyen adják magukat.
Íme az én kedvenceim, kapcsos zárójelben pedig a hozzá kapcsolódó gondolatok.

"az alapvető tipográfiai szabályokkal már az iskolában megismerkedünk, a szabályok erdetéről vagy konkrét céljáról kevés szó esik"
"általában a vizuális elv legalapvetőbb elveit sem sajátítjuk el" {ciki, mert a minket körülölelő világ nyakig van vizuális elemekkel}
"mivel az olvasás akkor hatékonyabb, ha a szem inkább több, mint kevesebb betűt képes beazonosítani az egyes fixációk alkalmával, a betűk méretének nem szabad a szükségesnél nagyobbnak lennie"
"általános tévedés, miszerint a nagyobb betűket könnyebb olvasni"
"annak érdekében, hogy az egyes fixációk alatt minél több betű legyen felismerhető, a szövegszedésnek inkább sűrűnek, mint lazának kell lennie"
{ezen három rész után erősen elgondolkodtam, hogy talán nem is lesz jó nagybetűs könyvet adni a gyermekeim kezébe, mert némelyiknek számomra is zavaróan nagy a betűmérete}
"a gyerekek számára ezek az előírások sokszor értelmetlennek tűnhetnek, mindössze azt tudják, hogy figyelniük kell a helyesírásra, munkájuk tisztaságára és úgy általában engedelmeskedni kell" {pedig nem kerülne nagy erőfeszítésbe egy kis tipográfiát tanítani, oo még idő is van rá}
"manapság az angolszász iskolai oktatásban a kézírás ugyan látszólag megjelenik a tananyag részeként, a művelése iránti érdeklődés azonban egyre csökken, amelyet ráadásul azzal magyaráznak, hogy "a hangsúlyt ma a tartalomra helyezik". Mindez akár azt is jelentheti, hogy a csúnya írás a "színvonalas" oktatás jele, a pedagógia pedig nem más, mint annak a művészete, hogy az oktatás hiányosságait erénnyé minősítsük" 25.p. {na ez azért kemény, de van benne némi igazság, én konkrétan az egyetemen tanultam meg szépen írni és onnantól kezdve élveztem is minden előnyét, eredményét és csak zsebeltem/zsebelem ma is a dicséreteket, amikor meglátják a kézírásom; azt se felejtem el soha sem, hogy milyen csodálattal néztem nagymamám írását, a mai napig gyönyörűen ír, fantasztikus betűket, kapcsolásokat tanítottak meg nekik}

Ezek után még taglalja, hogy sok írásoktatás kimerül abban, hogy "csak" a kézügyességet fejleszti, de arról fogalma sincs, hogy mit kellene tanulniuk a betűformákról, betűk kapcsolódásáról a gyerekeknek.

"a vizuális kommunikációra az óvodát követő tanulmányaink során szinte soha többé nem fektetünk elég hangsúlyt"

A vidéki kommunikáció részt pedig egy az egyben ide kellene illeszteni, mert a benne megfogalmazott tapasztalatok elég látható és stabil csapást biztosítanak a kezünkből kikerülő írott és szerkesztett dokumentumok átgondolásához. És ne feledjük el, hogy ebbe a kategóriába tartoznak a lapbook-ok is, valamint a unit study témák feldolgozását, rendszerezését adó munkák.


képek forrása: http://design.scolar.hu/

2010. augusztus 7., szombat

Holnaptól János


Hát akkor belecsapunk a lecsóba!
Sok-sok megbeszélés, ima, tanulás, felkészülés, előkészítés után holnap elindul a János kurzus. Már nagyon régóta várjuk, én személy szerint rajongok érte!
Bizalmam van benne, hogy áldásos lesz.
Valamennyit azért fogok jelentkezni a következő hét folyamán is, de lehet, hogy megint kimaradok egy kicsit, még nem tudom előre.