2009. május 30., szombat

Azért dolgozom, hogy ne kelljen elmennem dolgozni

Csak azért ezt a mostanában mondás mondatomat tettem be címnek, mert jobb nem jutott eszembe. Azért írok erről is pár sort.
Nem áll szándékomban elmenni dolgozni, még akkor sem, ha a gyes szót kitörlik az emberek gondolkodásából. Nem azért, mert büdös a munka, nagyon jól tudom én azt, hogy "aki nem dolgozik ne is egyék" (évekig azt hittem, hogy ez a mondat a Süsübe van, ott is elhangzik, de mekkora hasraesés volt, amikor Pálnál felfedeztem:)). Otthonoktatás mellett nehéz is lenne "általános" keretek között munkát vállalni, azaz reggel nyolctól napi nyolc órát, valahol.
A mostani "dolgozásom" nem nyolc óra, nem nyolckor kezdődik, nincs főnök, és nem is kell elmennem sehová. Most megint egy ugrás, de visszakanyarodom az eredeti szálra, csak győzzétek követni:)
Minden sikeres férfi mögött egy nő áll! Tartja a világ bölcsessége, mi azonban egyáltalán nem így gondoljuk az én férfimmel. Hanem: Minden boldog férfi mellett egy nő áll! Minthogy Zsolt nem tud napi sok órát stokolni, mint sokan ebben a szakmában, így megmutatta nekem a feltöltés, tárgyszavazás folyamatát, sok részét pedig együtt tanultuk és tapasztaltuk meg. Így neki marad az alkotói munka: fotózik és retusál! Én pedig ötletelek és pötyögök a gépnél.
Kanyar vissza, írtam már korábban a stock fotózásról és hogy én töltögetem fel a képeket néhány ügynökséghez, ez az a dolgozás, ami miatt nem fogok majd menni dolgozni. Ez az a dolgozás, ami kötetlen, csak magamon múlik, hogy mennyit csinálok meg és hogy mikor.

ÉéÉs egy ekkora bevezető után jöjjön az, amiről valójában szeretnék írni, mert olyan nagy öröm ért ma.
Pár hónappal ezelőtt elkezdtem egy magyar ügynökséghez is töltögetni a képeinket. Bevétel semmi, a többi fotósnak sem volt túl sok eladása. Volt olyan hét, amikor ide egyáltalán nem dolgoztam, mert olyan kiábrándító volt egyáltalán ránézni az oldalra. Persze nem meglepő, hogy nincs annyi letöltés, mint a nagy oldalakon, hiszen jelen pillanatban összesen 8443 kép található, míg egy külföldi ügynökségnél csak a kavics szóra 7613 kép jelenik meg.
Volt néhány fényképünk a vásárhelyi Állattenyésztési napokról, úgy gondoltam, hogy azok kifejezetten jók lesznek ide, annyi időm úgyse megy el öt-hat kép felpakolásával.
Ma, amikor hazaértünk (tanyanézőből) észevettem, hogy az egyik lovas képet letöltötték, majd körbenéztem a galériánkat és lám, még két képet ezenkívül.
Én voltam olyan boldog, hogy azóta még négy képet felraktam! El se hiszitek, hogy mekkora öröm volt ez számomra.
Egyenlőre Zsolt két ügynökséggel foglalkozik, én pedig jelenleg hárommal, de még kettőt akarunk beüzemelni. Shutteren 133 képünk van fenn jelenleg és másik három helyen meghaladjuk a 90-et. Ha nagyobb áttörés nem történik, akkor majd az 500 kép környékén megint jövök lelkesedni, 1000 képnél pedig fotósbulit fogunk csapni!

2009. május 26., kedd

Tégy javaslatot egy jó regényre!


Kicsit elmaradtam az "ezt olvastam" bejegyzések sorában, pedig nem hanyagoltam el ezt a területet sem, csak épp nem írtam róla.
Viszont most napok óta azon gondolkodom, hogy mit olvassak. Kedvet érzek egy jó regényhez, de még azt sem tudnám megmondani, hogy milyenhez. Úgy tudnám meghatározni,hogy ragadjon magával a történet és irodalmilag is igényes legyen. Tudom, ez a nesze semmi, fogd meg jó határát súrolja:)
Várom a sok sok javaslatot és ötletet!
Addig is Ezekiel prófétát olvasom, mert nagyon rákaptam:) A közösségben is a prófétákkal fogunk foglalkozni a nyáron.

2009. május 22., péntek

Vagy vagy!

G. barátom, aki az az ember, aki legjobban bízott és bízik bennem, soha sem értette, hogy miért pattogok bizonyos névváltozatok ellen. Mindjárt megmagyarázom:)
Lánykori nevem: Nagy Mariann.
Vannak olyanok, akik főleg Marának szólítanak.
Amikor a kurzusokra készítettük a névjegyet, én mindig vertem az asztalt, hogy vagy Mara vagy Nagy Mariann, de Nagy Mara, olyan rám nem írható. Volt akin sikerült átnyomnom eme nézetemet és meg is értett (biztosan valami nagy belső seb, gondolta:)), máson átnyomta, de nem értett, mást meg nem érdekelte:).
Akkor vegyük sorjába.
Mara: rövidebb, mint a Mariann, de korántsem olyan szép. Az egyik utónévkönyvben a jelentése mellett a következő szavak szerepelnek:
keserûség, szomorúság, keserû, ellenálló, lázadó, fegyelmezetlen, zabolátlan, felkelés; kövér, erõs
Aki ismert már elég rég óta, az tudja, hogy ennek a fele egészen jól illett is rám:) D. haverom mindig azt mondta, hogy rólam egyszer hurrikánt fognak elnevezni. A név egyébként héber eredetű, Kivonulás könyve15. fejezet 22-27. Ha hurrikán nem is lettem, de egy csoda helyszíne igen!
Mariann: nem mondom, hogy mindig szerettem ezt a nevet, deee amikor a Sandokatn megnéztem, akkor már nagyon nagyon szerettem:) Állítólag azért kaptam ezt a nevet, mert jól megy a Nagy hoz és nem lehet becézni. (Becézésről: harmadikba az egyik osztálytársam Parízernek hívott, azóta se tudom, hogy honnan jutott eszébe. Nem, nem azért mert parízeres zsemlét ette minden nap, szalámis volt és kenyér!)
Na de akkor ki is az a Nagy Mara, G akkor tudta meg, amikor a lányát elvitte a Vadasparkba, ugyanis ott ezt a kiírást pillantotta meg:
Azóta viszont nem kell magyarázkodnom! Íme a Nagy Mara, azaz Dolichotis patagonum.
Ha már a neveknél tartok, akkor a nick még belefér. Korábban marynagy néven nyomultam a fórumokon és így is blogoltam Pozsonyból(nem ilyen gázul nézett ki, csak azóta designet váltottak és én már nem csináltam új sablont), viszont azóta férjhez mentem, változott a nevem is, gondoltam ezt a területet se hagyom meg, azóta: marywolf. Sokak szerint pedig egyenesen anyafarkas.

Használati utasítás: szólítsd Mariannnak!:)

2009. május 21., csütörtök

Inkább blogolok róla

Eszter blogtársról tanultam egy fogást, amit most szeretnék kipróbálni, ő a következő címmel illeti:
Komment helyett blogolok róla.
Az egyik fórumon egy anyuka családi napközit fog üzemeltetni és azt találta ki, hogy a gyerekeknek be fognak majd mutatni sok vallást, jönnek majd emberek akik élik az adott vallást, meg beszélnek a jelképekről, ünnepeikről. Sok más anyukától pedig azt olvasom, hogy ők ugyan keresztények, de nyitottan akarja nevelni a gyerekét, ezért beíratja a waldorfa, mert ott minden vallást egyformán kezelnek, meg megismerhetnek a gyerekek. Van olyan család, ahol több vallást gyakorolnak egyszerre. Ez három különböző út, biztosan több is van, csak én még nem találkoztam vele, vagy most nem jut eszembe. Közös mindegyikben az, hogy mindegyik anyukának az az érve, hogy így a gyerekeknek "könnyebb és természetesebb lesz mindenféle másság elfogadása", toleránsabbak lesznek és a sok ismeret miatt könnyebben fognak majd boldogulni a világban.

Amit várható, én ezzel nem értek egyet.
Szeretnék egy analógiával élni. Azt szeretném, hogy a fiam sok országot, nyelvet, kultúrát megismerjen. Ezt pedig úgy lehet a legjobban elérni, ha elmegyünk az adott országba, természetesen nem turistaként. Tehát összeírom az országokat, hogy melyek lesznek a célpontok, összeállítok egy 20-as listát, minthogy idő szűkében vagyok, ezért kitervelem, hogy mindegyik országban fogunk élni fél évet, így 10 év alatt a gyermek eszméletlen mennyi mindennel fog találkozni és micsoda csuda dolgokat fog megtanulni.
A sok tapasztalat előnyére fog válni, de szerintem el fog veszíteni valamit, ami miatt teljesen mindegy, hogy mennyi tudása, tapasztalata, szép élménye van: nem lesz egyetlen egy stabil pont sem az életében. Végigrángatnám az egész palettán, de a talajt kihúznám a lába alól. Sok nyelvet ismerne, de melyik lenne a sajátja, sok kultúrát ismerne, de melyik az övé? Kavarjon ki egyet a sok közül? Lesz egy saját kikavarása, igen, de akkor kikkel lesz közösségbe?

A gyermeknek stabilitásra, biztonságra, szilárd alapokra van szüksége. Nem csak az otthonának, a családjának a területén, hanem a nevelésben, a következetesség, amit mindenki emleget, de az nem tud megvalósulni szilárdság nélkül. És kell egy erkölcsi rend, amibe tud tájékozódni, amibe kapaszkodhat.
És itt jön a képbe a vallásos nevelés, nah a vallásos szótól szokott engem kiverni a hideg veríték, nem vallásos vagyok, hanem római katolikus, keresztény. Ezt tartom szilárd alapnak és eszerint fogom nevelni a gyerekem, hogy meglegyen neki is a szilárd alap.
Véleményem szerint a sok vallás felvonultatása, egyenértékűnek kezelése összekavar egy kisgyereket, aki fel fogja tenni a kérdést, hogy ha mindenki mást mond igaznak, akkor miért higgyek én bármilyiknek is, hiszen akkor valai valahol téved, nem?
Jézus az út, az igazság, és az élet.(Jn 14,6) - én nem aggódom, mert tudom kinek hittem(2Tim 1,12) :)

Tolerancia, elfogadás: nem szeretem, amikor arra használják, hogy különösen a szeretet jegyében mindent el kell fogadni. Ha szeretsz, akkor fogadd el a homoszexuálist, és akkor a pedofilt is fogadjam el? Ha szeretsz, akkor fogadd el a vallásokat, minden kultúrát, a kannibalizmust is?
Megsúgom: Isten nem toleráns, de Ő maga a szeretet!

Akkor a gyerekemet olyannak nevelem, hogy ne fogadjon el mást? Nem, nem olyannak nevelem, de nem az ismeret tesz elfogadóval, nem az, hogy mindent benyelek, hanem a szeretet, amelyet Jézustól és az Atyától lehet megtanulni a Szentlélek által. Ez az a szeretet, amely lehetővé teszi, hogy senkit se ítéljünk el, még akkor sem, ha nem értünk egyet azzal, amit tesz, ahogy él. Ez a szeretet teszi azt, hogy a homoszexuálissal tudok beszélgetni és nem leköpködöm vagy megobálom.

Ezek a gondolatok, mondatok messzire vezetnek, sokat lehet rajtuk még elmélkedni, imádkozni és kell is, nekem is. Nem szerkesztettem meg előre ezt a bejegyzést (a többit sem), lehet, hogy még utólag bele fogok javítgatni, lehet hogy csak a kommentekbe korrigálok majd vagy írok kiegészítést.

2009. május 18., hétfő

Zsebpénz

Messze vagyunk még attól a kortól, hogy Bernátnak zsebpénzt keljen adni, de egy másik blogon épp arról írt egy bejegyzést egy anyuka, hogy miért is ad a 2,5 éves fiának. Eszembe jutott, hogy olvastam egy cikket a témáról a Family újság bemutatozó számában, és sok gondolata megfogott. Most előszedtem és felmerült benne, hogy össze kellene szedni a gondolataimat és még most leírni, hogy később át tudjam alakítani:)
A cikket író édesanya leírja, hogy náluk 9 éves kortól nem heti, hanem havi zsebpénz van és innentől kezdve van olyan szükséglet, amit nekik kell állni. Minden évben egyszer leülnek és megbeszélik, hogy mennyi lesz az adott évben a havi összeg és mi lesz az, amit nekik kell finanszírozni. Például eleinte nekik kell megvenniük a ruhákat, de a cipőt, kabátot a szülők állják, majd a következő évben már csak a cipő felét (a zsebpénz persze arányos a terhekhez). Így nevelik rá gyermekeiket, hogy a kapott pénz bizony nem csak oda megy el, amit kitalálnak neki, hanem van, amit muszáj megvenni, mert létfontosságú. Természetesen bizonyos kor után nem nő az összeg, hanem ki kell egészíteniük diákmunkával, gyerekvigyázással.
Akkor most csemegézek és átalakítok:
Még nem tudom, hogy hány éves kortól fogok először zsebpénz adni Bernátnak. Először szerintem népművészeti vásáron fogunk gyakorolni, ahová úgy fogunk kimenni, hogy kap valamennyi pénz és azt vesz rajta, amit akar. Előre fogjuk tanítgatni, hogy eleinte nézze végig mi van, mi tetszik neki és ami a legtutibb, azt vegye meg. Amikor már élesbe vásárol, akkor pedig nem fogjuk kommentálni a döntését, persze, ha ügyes, akkor megdicsérjük, de leblamáni nem fogjuk(ez is benne volt a cikkbe).
Akkortól fog kapni zsebpénz, amikor valamit már rá tudok bízni, hogy azt biza ő magának fogja megvenni, amíg ilyen nincs, addig csak alkalmi marad. Én is heti rendszerbe gondolkodom első körben, mert az se nem túl nagy se nem túl kis idő.
Előre nincs elvem arra nézve, hogy mikor mi legyen az, amit magának finanszíroz, mert ez nagyban függ attól, hogy éppen merre hogyan fogunk élni. Viszont fontosnak érzem, hogy ilyen kérdéseket végiggondoljunk.

2009. május 15., péntek

Te mit csinálsz, ha a gyerek a kendőbe van?

A mamami egyik topikjában erről lehet olvasni, sok sok élménybeszámoló, vicces jelenet.
Most talált egy fényképet Zsolt, a múltkori vásárhelyi Fitt Kid versenyről, ahol a főnök a gyakorlatokat fotózta, Zsolt a stúdióképeket csinálta, P. a számítógépeket kezelte és a lelkes anyukáknak és versenyzőknek mutogatta a képeket, vette fel a rendeléseket.
Mi Bernáttal pedig mentünk tátani a szánkat, ismertek, képes is vagyok rá:) Zsolt nem nagyon ismerte a beállítások neveit ezen sportágban, ezért a stúdiónál kicsit nehezen ment a modellek beállítása, de én valamikor versenyeztem, és ilyen közegben elég gyorsan eszembe jutottak a rég elfeledett fogalmak. Zsolt fotózott, én a modelleket igazgattam, ez azért is volt jó, mert a zene azért hangos volt a gyakorlatok miatt, és a fényképezőgép mögül maximum üvöltve lehetett volna utasításokat osztogatni.
Kora délután megindultak a csajok, pörögtek a gyakorlatok, egyre több elkészült képet egyre többen akarták látni és egyre többen topogtak fotózásra várva is. Hogy nehogy amatőröknek látszódjunk, akik egy ilyen szituációt nem tudnak megoldani, felkaptam az egyik gépet és nekiálltam fotózni (de jó, hogy én is dolgoztam korábban a főnöknél, mégha régen is volt, valamint Zsolt folyamatosan tanít, most bebizonyosodott, hogy nem hiába). Bernát a kendőben, a távolság miatt csak guggolva lehetett képeket készíteni, de a zene maradt, mint háttérzaj, és nem akartam kiabálni, főleg nem Bernát miatt, aki időközben elaludt, tehát guggolva fotóztam, felugorva mutattam a beállást. Nem tudom, hogy hányszor ismételtem meg, de estére ismeretlen eredetű izomlázat éreztem fenék és comb tájon.
Mindeközben elég sokan megcsodáltak minket és hogy erre nektek is lehetőségetek legyen, íme egy kép, ekkor még Bernát ébren volt és épp a fogorvosi szakma szépségeinek hódolt.

2009. május 14., csütörtök

A szülinapi torta akkor jó, ha otthon készül, punk tum

Ha jól emlékszem, olyan 20 éves lehettem, amikor közöltem anyukámmal, hogy márpedig a születésnapomra olyan tortát kérek, amit ő süt. Szegény majdnem dobott egy hátraszaltót, pedig inkább csak nézni szereti a szertornát, nem gyakorolni. Mégcsak tortaformánk se volt otthon, tény, hogy soha se készült semmi ilyesmi sütike a mi konyhánkba (anyu a perec nagy mestere, de abban öt csillagos). Nem akart nekem csalódást okozni, bár nem nagyon értette, hogy mi esett a fejemre, így megalkotott egy gyümölcstortát, ami valami eszméletlenül finom lett (köztünk maradjon, fordítva került az egész a formába:)). Azóta többet süt, amikor itthon van, a meggyes sütije semmihez se fogható!
Azóta se eszem meg a cukrászdai születésnapi tortát, másmilyet se ha nem muszáj, de szülinapra cukrászdait, nekem egyszerűen szomorú.
Az elmúlt pár hétben két születésnap is volt kicsi családomba: Bernát és most 12-én Zsolt, az én drága férjem, akire mindig tudok számítani, hoz éjjel citromos vizet, ha kitikkadok a sok szoptatástól, olyan munkát talált, amibe én is be tudok segíteni, így itthon lógatva a lábam dolgozó anyának minősülök gyakorlatilag. Ő, aki bár fiatalabb nálam, sokkal bölcsebb, mint én. Aki halk szavú, de sokkal határozottabb, mint nagyhangú asszonykája, aki sokszor kicsit hebrencs is, de a halkszavúság precizitással társult, oldalborda felől pedig maximalizmussal.
Csuda jó páros vagyunk:)

Mindkét fiatalembernek én akartam megsütni a tortáját, mert az az igazi, ahogy már jópárszor hangsúlyoztam. És itt jön az én szívfájdalmam, ami miatt majdnem sírtam is (na jó, sírtam is, de csak titokba). Vannak, akik nem tartják tiszteletbe, amit az embergyerek szülei kérnek és akkor is hoznak cukrászdai tortát, akkor is úgy állítanak be, hogy eszükbe se jut telefonálni:(
Így bánatomba nem sütöttem tortát.

De nem az a fajta vagyok, akit sokáig emészt a szomorúság. Új tét új nyeremény a következő szülinap jóvoltából. 12-e, beszereztem minden tortához valót és a saját fejem után elkészítettem: meggyes piskóta (naaa, kitől tanultam????:)), túrókrém és csoki a tetejére. Két szintes lett, a felső kisebb (mert ez a Bernáté és helyreállt az univerzum egyensúlya), mindkét darab és a darabok között pedig a túrócska. És ami a legjobb, életembe először sikerült a tojárt kézzel teljesen keményre felverni (jó, Bernát is segített, meg közbe kavargatta az egyik edénybe a lisztes vizet, jobb nem jutott eszembe)!

Igen, a torta nyomi lett, de hogy milyen finom, azt el se tudjátok képzelni és Bernát csillogó szemmel figyelte, meg minket is, hogy nevetünk és most olyan jó volt a hangulat, nem bánom, hogy erről nincs fénykép, mert ez most az én privát fényképalbumomba van, amit sokat lapozgatok.

A tortáról van, csodáljátok:)

2009. május 13., szerda

Az önállóság nem egyedüllét, se nem magány

Bernát ma eszméletlen dolgokat csinált:)
Zsolt 10-re ment dolgozni, ezért reggelre időzített magának egy hajvágást, Bernát természetesen érdeklődéssel fogadta a szerkezetet, amellyel már találkozott, de akkor éppen nem kedvelte. Zsolt gondolt egyet és amikor Bernát már elég sokáig nézte, ahogy túrja le a haját, az övét is elkezdte levágni. Bernát egy nyikkanás nélkül tűrte, sőt, még mosolygott is hozzá. Tehát a fiatalember haja ismét rövid lett, nem mintha olyan hosszú lett volna.
Elkezdődött a munka, Bernát aludt, Zsolt dolgozott és hogy én se maradjak ki, nekiálltam stock képeket feltölteni és tárgyszavazni (új ügynökséget is használunk a régi bejegyzés óta). Jó sok idő eltelhetett, mert már nagyon belemerültem a jobbnál jobb angol szavakba (vane-szélkakas; dial-napóra), egyszer csak kicsapódott a hálószoba ajtaja, mintha huzat vágta volna ki, de nem a levegő áramlott ki a szobából, hanem egy mosolygós, rövid szőke hajú kisfiú mászott ki. Felébredt, gondolom szólt, mint általában, csak a nagy dógozásba nem hallottam, ezért megunta a várakozást, lemászott az ágyról és kijött szépen ügyesen. Én nem kicsit remegtem mikor felvettem. Zsolt tanította meg lemászni az ágyról, büszke is vagyok rájuk nagyon!
És hogy rátérjek a címre is. Bernát még sokat szopizik és este is cicin alszik el, pontosabban szopizik és utána alszik el valamikor, mert nem mindig tud azonnal. Én is nagy forgolódást tudok csapni elalvás előtt, ha nem vagyok olyan álmos, hogy párnát nem ér még a fejem, de már alszom. Nem altatgatjuk, nem vesszük fel, csak valamelyikünk ott fekszik mellette. Bármikor hozzánk bújhat, ha én vagyok ott, még szopizhat és egyszer csak elalszik. Lehet, hogy el tudna aludni egyedül, de nem akarjuk, hogy egyedül legyen, hogy rákányszerítsük, hogy ő most helytálljon a sötét szobába. Azt akarjuk, hogy tudjon önállóan elaludni és tud, mert számunkra az önállóság az nem magány és nem egyedüllét. Én is jobban szeretek elaludni, amikor Zsolt ott van, pedig kinőttem már abból a korból, amikor altatni kell:)

2009. május 10., vasárnap

Készülünk a télre

Tudom, hogy korai még, de ha kell, akkor kell. Barátnőm említette, hogy harmadik gyermekének nincs sálja, a bicajozáshoz pedig kell, ráadásul lesz még tél megint. Ígyhát megkötöttem, az ihletet innen merítettem.
Bernát vállalta a modell szerepét, remélem nemsokára a sál tulajdonosáról is tudok feltenni képet.
Nekem nagyon tetszik, így elkezdtem egyet Bernátnak is, még jó, hogy sok sok maradék gombolyag van itthon, viszont ha ilyen lelkes maradok, akkor el fognak fogyni, ez erős célzás arra, hogyha valakinek van valami felesleges gombolyaga, megdobhat vele.

Kismamák között

Szuper védőnőnkkel kitaláltuk egy beszélgetés alkalmával, hogy a kismamaképzésen, az ő idejéből kapnék egy csipetnyit és lelkesedhetek egy kicsit a hordozásnak és a mosható pelusozásnak. Éltem is azonnal a lehetőséggel. A nagy nap holnap lesz, most a fiúk épp játszóterezni vannak, így nekiálltam linkeket gyűjteni, tapasztalatokat rendszerezni és valami vázlatfélét írni.
Annyi honlap, fórum jutott már elsőre az eszembe, meg kendős videók, elnevezéstáblázat, hogy ennyit ott nem tudok felsorolni és a két kilométer hosszú url címeket se tudom lediktálni, nyomtatni nem fogok, mert felesleges, ráadásul mire az ember felpötyög egy ekkora címet, valahol tuti elüti és elmegy a kedve az egésztől. Ezen cirkalmas, barokk körmondat után jutottam el arra a következtetésre, hogy majd a blog címét adom meg és a linkeket ide szépen összeszedem:)

Mindkét téma elsőre macerásnak tűnik, és még csak azt se mondhatjuk, hogy sok félinformáció kering a világban, mert az eddigi tapasztalatom az, hogy inkább nem is ismerik a kendőt és a mosható pelusokat. Sokszor tapasztaltam, hogy amikor Bernátot tisztába tettem és vendég/barát/házigazda éppen látta, megdöbbenve nézte a pelusát: "én még ilyet nem is láttam, hogy ez milyen jó" felkiálltásokkal kísérve a műveletet. Meglepetésemre az ilyen szituációknál a reakció minden esetben pozitív volt, viszont ha szemléltetés nélkül mondtam kérdésre, hogy én moshatót használok, akkor 90%ban negatív. Kendővel 50-50 %, utcán, közlekedési eszközön, van aki odajön mosolyogva, mert neki tetszik és milyen jó ötlet, van, aki pedig homlokot ráncolva barbárnak tekint/egyensen annak is nevez.

Én személy szerint oda vagyok a hordozásért és a mosható pelusozásért is, nagyon örülök, hogy mindkettőt felfedeztem már jóval Bernát születése előtt.

Hordozás
Erről a legtöbb embernek a kenguru jut az eszébe, sok okos és nálam járatosabb ember felhívta már a figyelmet arra, hogy nem tesz jót a babának, kifelé fordítva végképp nem.
Én kendőt használok, egy egyszerű, nászajándékba kapott Natúr Nandut. Kezdetben egyetlen megkötési módot ismerte, elől keresztbe és ezzel hosszú hónapokig elvoltam, majd amikor nagyobb lett, Kilikétől megtanultam, hogyan kell hátra tenni, múlt héten Réki mutatott másik elől keresztes megkötést (azóta ezt használom, mert sokkal kényelmesebb). Majd a youtube vált katedrává és az ottani ismeretlen anyukák tanítóvá. Ehhez azonban ismerni kell jó kis keresőszavakat, és én se tudtam eleinte, hogy akkor hogyan keressek rá angolul az elől keresztbe megkötésre, meg a batyura és az összes többi szóra, de van segítség, íme egy okos táblázat: a Nagy Lista.
Felvértezve sok új szóval, irány a keresés, ezek lettek az eredmények (csak néhány példácska):
cross cradle carry
cross cradle carry
front wrap cross carry anyukán apukán
Fórumozni is érdemes a témában, én csak kendőt használok, de másfajta hordozók is vannak.
*Rita Willaert képe

Mosható pelusozás
A legösszefoglalóbb blogot egy édesapa adminisztrálja, szerkeszti és sok anyuka írja, lassan a pelusok nagyeposza készülne el, ha hexamterben írnák. Én személy szerint szeretek itt olvasgatni, kiegészítgetni hiányos ismereteimet.
Kezdetnek: mosható pelenka alapok valamint tárolás, mosás, szárítás.
Fórumot olvashatva is sok információt lehet összegyűjteni.
Én eddig 23 mosható pelus márkát számoltam össze, a legtöbbet lehet itthon kapni, van amit pedig csak külföldről lehet megrendelni. Sok babaáruházban is árulnak már ilyen pelusokat (Pl Brendonban biztosan van Kushies). A nagy mosható pelenkás blogon jobb oldalon rengeteg pelenkafaja van felsorolva és rengeteg link is van, ahol lehet tájékozódni, hogy mit mennyiért hol lehet beszerezni.
Mi Monapel praktikával indítottuk, mert sok ismerősöm három/négy éve vásárolt tőlük és nagyon jól bírják a pelusaik, sajnos az én tapasztalatom azt mutatja, hogy az elmúlt évben nem olyan jó anyagokból varrták a pelusokat, mint korábban, ezért a mieink szó szerint szétmállottak. Nem vagyok csalódott, mert így is simán behozták az árukat, ami viszont elkeserít az az, hogy most már nem tudok őket ajánlani (pedig őket szerettem a legjobban, mert magyar cég, itthoni anyukák varrták, árulták, a cégtulajdonos 3 oo gyerekkel rendelkezik, szóval én oda voltam értük). A Monapel külsők viszont nagyon jók, mi most fogunk a hármas méretre váltani:) Az úszó pelusuk is nagyon bevált, nincs vele semmi probléma.
A szegedi terjesztőt Bella Katának hívják, ezen a számon lehet elérni:
06/20/596-28-15, nagyon kedves, három gyerekes anyuka. A Nandu kendőmet tőle szerezték be! Minden területnek van képviselője.
Tehát mi most itt állunk, alig 10 darab mosható pelussal (még jó, hogy meleg van és gyorsan száradnak). Sok anyuka blogján olvastam, hogy ők bizony varrnak mosható pelusokat. Én nem igazán tudok varrni, csak egy picikét, de bedurrant az agyam és eldöntöttem, hogy márpedig én nem veszek meg több pelust, hanem megvarrom magamnak. Vettem egy méter babyplüss anyagot (textilbarlang 1800 ft/méter, nem emlékszem milyen széles), négy pelusravalót lehet kiszabni belőle. Szabásmintát kértem jucuu-tól, de szétszedtem egy Monapelt és elsőre azt rajzoltam körbe. Innen lestem, hogyan kell megcsinálni. Jelentem nyomi lett, egy kicsit, főleg, mert elrontottam a patentolását (nem tépőzárasat csináltam, mert az nem volt itthon), deeeee remekül használható, a külső szépen a helyén tartja, így nem probléma, hogy nincs rögzítve. A következőt már nem fogom elrontani, és megvarrom, amit a varrógép hazajön a varrógépdoktorbácsitól.
Ha vásárolnék pelust, én innen tenném. Nemrég akadtam rá és nagyon szimpatikus, a korábbi szempontjaim 90%-a megtalálható itt is és ezek a pelusok sokkal szebbek.
Valamint a szegedi mamamik közül sznanna varr nagyon szép pelusokat, helyieknek előny, hogy élőben is meg lehet nézni az alkotásait.
A gyapjúkülsőt számomra is új terület, rendeltem gyapjút, szereztem kötésleírást (ilyet és emilyet), már van is megkötött mintadarabom, lanolint még nem szereztem be, ezért még nem gyapjúzunk és szerintem nyáron nem is fogunk, de a következő babával majd ebbe is jobban beleássuk magunkat, addig pedig kötögetek.
*sznanna pelusai

Szegediek, akiket innen bármi érdekel, a mamami fórumon Szeged és környéke részleg szívesen válaszol minden kérdésre, mutatunk pelusokat, találkozunk személyesen és megtanítjuk, hogyan hordozz, megmutatjuk a kendőket, erszényeket, ki mivel rendelkezik.

2009. május 9., szombat

Bernát

elindult:) Részletek később!
Most van a később:
Elég régóta oldalazik a kanapé mellett, és fel tud már állni akaszkodás nélkül, valamit leguggol, ha kell neki valami és fel is áll újra. De annak semmi jelét nem mutatta eddig, hogy el szeretne indulni. Kézen fogva sem akart semerre menni.
A csütörtök esti zákányszéki közin meg jön elém vigyorogva, az egyik 12 éves srác meg fogja a kezét:) Másnap már az én kezemet fogva is sétált. Szombaton egész nap Kisteleken voltunk, bejártuk az egész kertet, apukámmal már úgy is mászkált, hogy csak az egyik kezét fogta.
Amikor hazajöttünk, akkor a szobánkba játszott a varrógép dobozával, mi a játékait pakolásztuk, egyszer csak megfordult és nevetve elindult felén, ekkor tett meg 8 lépést.
Azóta nem ismételte meg, de kettőt-hármat azért lépeget.

2009. május 5., kedd

Nem a ruhat eszi az embert

Viszont a ruha simán fel tudja emészteni:)
Volt a Kispálnak egy száma, a következő szöveggel: "Egy jellemet formálsz a ruhádhoz éppen".
Most nem a divat hatékony jellemformálásról szeretnék értekezni, hanem arról, hogyha Zeusz, aki kitalálta Sziszüphosznak a büntetését történetesen háziasszony lett volna, akkor a büntetettnek bizony nem követ kellett volna görgetnie, hanem egy család ruhatárát igazgatnia napra nap, mert ez az igazán sziszifuszi munka.
Ne féljetek, nem a hagy nyavalyogjam ki magam bejegyzés követezik:)
A ruha mindig ott van és mindenütt, van helye a szekrényben, jobb esetben a gardróbban, az éppen nem szezonális ruháknak a dobozokban, ágyneműtartóban, helye van a szennyesnek, a száradónak és a vasalnivalónak is. Már ezt a kis felsorolást szemügyre véve is láthatjuk, hogy a ruhák bizony jó sok helyen előfordulnak az életterünkben.
Amikor itthon megállapítom, hogy rumli van, akkor tuti, hogy 90%ban ruhát találok ott, ahol nem kellene, pedig ránk még csak nem is jellemző az, hogy szanaszét hagynánk őket. Ebben még van hová fejlődnöm, mint háziasszonynak.
A következő haditervet eszeltem ki: akkor moshatom az új adagot, ha az előző ruhák már megszáradtak és minden esély megvan arra nézve, hogy még aznap kivasalom őket (nekünk nincs helyünk a vasalatlannak). A vasalt ruhát azon nyomban el kell pakolni!
A legfontosabb: folyamatosan selejtezem le a ruháinkat, már megint teli van egy nagy zsák, ami megy a karitaszba, mert nincs semmi bajuk, de már évek óta nem voltak rajtunk, vagy egyszerűen egy olyan ruhadarab, ami semmihez se megy és csak a helyet foglalja. Sokat gondolkoztam már azon, hogy vajon régen mit csináltak vasaló, mosógép hiányában, hiszen milyen melós ennyi ruhát kimosni. Utána rájöttem, hogy egyszerűen nem volt ennyi ruhájuk. Pár hete újrahajtogattam a teljes szekrényünket (mert már nemakart beférni a tiszta ruha) és ekkor döbbentem rá, hogy valójában iszonyatosan sok ruhánk van, sokkal több, mint amire feltétlenül szükségünk lenne. Felesleges ruhagyűjteményt kialakítani, mert nem rendelkezünk raktárral, mint a múzeumok.
Ez a meglevő készlet viszont egy nagyon jó alap, mert a fejembe vettem, hogy innentől kezdve tényleg csak olyan ruhadarabokat akarok megvenni, amit mi magunk nem tudunk előállítani. Ezért kell gyorsan beállítani és kitisztítani a varrógépet, hogy tanulhassak. Most van időm bíbelődni, kötögetni, horgolgatni és fejlődni, mert nem kell azonnal egy egész szekrényt megtöltenem. Ez egyszerre megnyugtat és motivál is.
A képen Bernát abban a kantáros nadrágban áll, amelyet nemrég kötöttem neki az Amelie gyerekszámából, extra környezettudatos, mert bontott fonalat használtam fel hozzá.

Ünnepelni tudni kell


Zelnice blogévfordulójára reklámkampányt hirdetett, nem saját magának, hanem egy háznak, ahol kézműves termékeket állítanak elő olyanok, akiket a társadalom a peremére szorít, akik alig kapnak valahol munkát. Én már bogarásztam egyet a webáruházukba, mindenkinek csak ajánlani tudom:) Szép kezdeményezés és remélem nem marad meg a kezdemény szintjén.

2009. május 4., hétfő

Kicsit szünetel

Tegnap megvarrtam életem első pelusát, a patentolását kicsit elszúrtam, meg nyomi is lett egy csöppet, de szép plüss és nekem nagyon tetszik, mondhatni büszke vagyok rá. Viszont a varrógép beadta az unalmast, valahogy nem tudok vele varrni, alul a szál összemacskásodik, aki jobban ért hozzá biztosan tudja, hogy mi a baja, én nem. Megpróbáltam mindent, ami tőlem telik, de most azzal nyugtatom magam, hogy nemsokára nekem is kézzelfoghatóan lesz anyukám és majd ő megcsinálja.
Így az első nagy fellángolás után marad az egyszem sk pelus és várj a társait, kettő már ki van szabva, egy felpatentolva, a másik tépőzáras lesz, hogy ezt is kipóbáljam. A szabásmintát is megcsináltam, szépen megrajzolva, teljesen felpörögtem rá:)
Van már nekem is nyáriruha anyagom és homokozói homok színű vásznam is, amiből Bernátnak és nekem tervezek nadrágot, hogy nyáron nyugodtan belefeledkezhessünk a lapátolásba. A mostani kudarc és kényszerpihenő ellenére nagy arc volt, aki ezt a varrás dolgot kitalálta, mert nekem ez bejön.

Anyák napja!

Hetek óta gondolkozom ezen a bejegyzésen és azt hiszem, hogy talán majd jövőre sikerül is valami ideillőt kitalálni. Mert a szívembe még nem született meg a legjobb gondolat.
Ez a második év, hogy ezen a napon nem csak én köszöntök, hanem már engem is köszöntenek, így még bonyolultabbá vált a lényeg megfogalmazása, viszont kicsit könnyebb is, hiszen már két oldalról tudok közelíteni a témához.
Amióta Bernát megszületett, sokkal jobban értem édesanyámat és sokkal többet tudok a saját gyermekkoromról is, ami elég kapcsolaterősítő hatást fejtett ki. Ilyenkor irigylem a régi társadalmakat, amikor az asszonyoknak lehetőségük volt sok-sok generáció tapasztalatát magukévá tenni, míg mi sokszor nem látunk tovább az orrunk hegyénél, még akkor sem, ha nagyon nyitogatjuk a szemünket.
Amit édesanyaként most meg tudok fogalmazni magamnak az a kapocs szerepe, mert egyenlőre még én kapcsolom a gyermekem a nagyvilághoz, a családhoz és Istenhez. Mire felnő, ezek a kötelékek megszilárdulnak, ha jó kapocs voltam, aki nem felejti el, hogy a szálak között már nem kell tartóerőként fellépnie egy idő múlva és az átadott tudás révén biztos lehetek abba, hogy az ő kis saját szálai megbízhatóak lesznek.
És majd lesz felesége, aki kapocs lesz...