2008. dec. 22. Elkapott a gépszíj

Valamiért soha sem tanultam meg varrni, pontosabban rendesen. Össze tudom szerelni édesanyám varrógépét, sőt régen az állítógép kitisztítása sem okozott nagyobb gondot és használni is tudtam mind a két gépet. De a varrás művészetét soha sem sajátítottam el, ami csak azért vicces, mert mind a két nagymamám remekül varr és anyu sem panaszkodhat. Ok, rájuk lehetne mordítani, hogy miért nem tanítottak meg, higgyétek el, meg is tettem, de csak egyszer és aránylag kedvesen, sajnos ettől sem tanultam meg:)
Elhozam anyu gépét, ha már ő éppen a szigetországban éldegél és nekiláttam, kezdtem két párnával, amire már rá volt varrva a hímzés, hát hagy az eredmény némi kívánnivalót maga után, de majd lebontom és megcsinálom megint. Szomszédasszonyom terítője meg kicsit csálé lett, bár azzal az ollóval, amit birtoklok, csoda, hogy egyáltalán el tudtam vágni az anyagot. És közben megtörtént a fordulat, a négy ajándékba szánt kihímzett csepi/telefon tok már egész normális lett, azért látszódik, hogy milyen sorrendben csináltam őket.
Ma megvarrtam két ajándékos szütyőkét és a lepedőnket is leszegtem, mert a Textilbarlandban vettem hozzá remek anyagot. Ezek már egészen úgy néznek ki, mintha olyan készítette volna őket, aki nem szemlékőként volt jelen a gép mellett.
Januárra tervezem a nagy varrástanulást, beszámolok majd róla.
ÉÉÉÉÉs ilyen sapit fogok majd horgolni Bernátnak, ezt Ili készítette, csak rápróbáltuk. Férjem tegnap szöveget is kreált hozzá:
1.Szergej, kifogyott a kocsiból a gázolja. 2. Mondom az olaj!