2009. június 14., vasárnap

Betegség alatti regényzabálás

Csütörtökön meghültem, ami péntek délután döntött le a lábamról, amikor Zsolt hazaért, gondoltam lepihenek egy kicsit és akkor másnapra rendbe is jövök. Csupa láz voltam egész este, így a beidőzített meggyógyulásból semmi sem lett, felkelni is alig bírtam. Míg Zsolt dolgozott, addig anyukám vigyázott Bernátra, a hétvége fennmaradó részében továbbra is apáé maradt a főszerep.
Aludni nem mindig bírtam, ezért nekiálltam elolvasni a beszerzett ajánlott regényeket.
Szombat: A betért
Vasárnap: Az élet sötétsége
Mind a kettőt ajánlom én is mindenkinek, mert nagyon jók és később majd fogok írni róluk részletesen is, most megyek vissza vízszintesbe, mert még mindig nem vagyok az igazi.

2009. június 10., szerda

Rég volt laza

Az utóbbi időbe belefutottam pár jó videóba, kaptam is innen onnan linkeket, a kedvenceimet most összeszedem.

Stand by me -Ezt Bernát is nagyon szereti, ha meghallja, szalad a gép elég és nézi a felvételt, egyetlen más dalnál sem tapasztaltam ezt nála.


Dove evolution - Barátnőm elsőszülött kisfia, amikor nálunk vannak mindig mondja, hogy nézzük meg a videót, amin a néni haját megcsinálják, íme.

Amikor észre se vesszük, hogy változunk, pedig igen, ennyire látványosan:
200 nap

6 év

OK, ez égő lesz, de nekem tetszik, sőt, így csörög a telefonom:) Ez meg egyszerűen szép:)

A mozizás után néhány kép.
Anyukám megígérte, hogy fenékbe billent, ha felteszem a torta képét:) Holnap úgyis megyek haza, majd begyűjtöm:)

Bernát pedig evett az idei lekvárból és nagyon ízlett neki.

A fotóknak még az is érdekessége, hogy Zsolt új objektívjével készült, tessék dicsérni:)

2009. június 8., hétfő

Tovább gyűrűzik a zsebpénzbotrány

Feltehetőleg a média ezt, vagy tartalmában kifejeztten hasonló címet adna a témának és egészen másra hegyezné ki, mint amit mi fontosnak tartunk. Zsebpénz címen írtam már korábban egy bejegyzést, ez annak a továbbgondolása, pontosabban megerősítése és kiterjesztése.
Szombaton keresztfiam édesanyjával beszélgettünk erről, hogy ők pont úgy csinálják, ahogy leírtam, csak ő nem írta le:). Viszont tud sok sok gyakorlati tapasztalattal szolgálni. Azaz: náluk a gimisek kapnak meghatározott összeget, ők másik városba kerültek. Ebből az összegből kell finanszírozniuk az ennivalót, a buszozást és a haverok/barátnők ajándékát. Nekem ez a barátnő ajándék dolog eszembe se jutott eddig, hiszen minket is annyi szülinapra meghívtak régen, mindig kellett vinni ajándékot, meg buli nélkül is szeretünk adni. Így most a korábbi bejegyzést ki tudtam egészíteni egy kis gyakorlattal.
Egy másik anyuka tapasztalatát is szeretném megosztani, pontosabban ő már megosztotta én csak az elérési útvonalat adom meg: erre!
Várom mindenkinek a tapasztalatát, gyakorlati megvalósítását a témában!

2009. június 7., vasárnap

Anya villog, vagy mi mindent tudunk

Bernát a legügyesebb és legfejlődőképesebb az egész családban.
Az elmúlt hetekben a mászást járásra cserélte fel és nem is átmenetileg, hanem tartósan és egyre jobban, többet, határozottabbat, gyorsabbat az utóbbi mozgásfajtából. Valamelyik délután már 20 percet sétáltam vele az utcán, a megtett táv még nem sok, de a védőnőhöz már el lehet vele indulni gyalog.
Lenyomta a bárányhimlőt, minden nagyobb gond nélkül, a pöttyökön kívül semmi probléma nem volt. Két éjszaka aludt rosszabbul, gondolom viszketett neki, de egyet se vakart el, most már csak 3-4 halványrózsaszín folt maradt.
A töltőtollamra rá tudja tenni a kupakját.
A kanapéra fel tud mászni, mert rájött, hogy a sarokrésznél kell.
Ahová felmászott, onnan le is tud mászni, és nem esik le!
Az apa és anya szavakat tökéletesen mondja, emellett körülbelül 10 szót mond, de nem mindet közérthetően. Cserébe hihetetlen, hogy mit meg nem ért. Ha mondjuk neki, hogy megyünk sétálni, akkor hozza a cipőket, indul az ajtó felé.
Öltözködésnél tarja a lábát, dugja a kezét.
Amikor kaka van, szól vagy hoz egy tiszta pelust (leszámítva, ha nagy játékba van).
Majdnem mindet megeszik és jó nagy maszatolással kanalazik egyedül, a meggyszósszal etetőszéket is tud festeni.
Ha elkérjük tőle, ami a kezébe van, akkor odaadja, még a nagy nehézségek árán megszerzett mobiltelefont is.
Tökéletesen tisztába van a "nem szabad" jelentésével:)
Van hat foga, 10 kiló, 76 centi és 21-es szandált hord.

Azért mi sem vagyunk elhanyagolhatóak:
Zsoltnak két képe ki lesz állítva itt Szegeden, az egyik pályázat részeként. Egyre több stock fotóját fogadják el az ügynökségek, a múlt héten egyet se utasítottak vissza. Terepen pedig szerintem egyre tutibb képeket csinál és töretlen a lelkesedése.
Nekem két képemet elfogadták és meg is vették azóta, hihetetlen érzés, hogy csinál az ember egy képet és azért valaki fizet, mert megtetszett neki és le vagyok nyűgözve. Valamint ma főztem életembe először lekvárt, már a száraz dunsztban alszanak, nem tudom, hogy milyen lesz, de én most nagyon lelkes vagyok.

Régen látott helyen

Ha jól emlékszem, általános iskola harmadik osztályában voltunk biciklivel a Csomorkányi templomromnál. Már akkor is nagy hatást tett rám, és amikor értesítőt kaptam erről a pályázatról, azonnal eme helyre gondoltam. Tegnap délután meg is ejtettük a fotózós-kikapcsolódunk délutánt. Remekül éreztük magunkat, meleg szél fújt folyamatosan, ami egyáltalán nem volt zavaró, mert legalább megmozgatta az amúgy nyomasztóan meleg levegőt és hatására folyamatosan hullámzott a búza, remek témát adva a fotós kezébe.
Bernát eleinte aludt, de amikor kipattant a szeme, örömmel vette tudomásul, hogy itt remek terep van a hozzá hasonló kis lurkóknak. Fél órán keresztül azzal játszott, hogy a templom egykori körvonalait személtető "fal"ra felmászott, a másik oldalán pedig le, majd vissza.
Egyetlen tárgyat hiányolok csak e helyről, aminek az az erőssége, hogy semmilyen tárgy nincs ott, egy táblát, amire rá lenne írva a ma már rom története. Talán nem is kellene a közvetlen közelébe tenni, hanem csak az útelágazáshoz.
Egy kis ízelítőt azért adok a történetéből, de sajnos nincs okos könyvem a témában, se saját jegyzetem, így csak arra tudok hagyatkozni, amit a neten találok. De a következő csomorkányi kirándulásra talán már tudok készülni.
Hódmezővásárhely legidősebb emlékéről van szó, 16 kilóméterre található a várostól és a Tornyai múzeumban több leletet kiállítottak, amelyek itteni ásatáson kerültek elő. A templom Árpád kori, azaz a XIII-XIV. században épülhetett, 1566-ig állt fenn, amikor Petrev basa vezette törökök leromboltál, a település később, 1596-ban pusztult el.
A vörös téglából épült templom egyhajós, keskeny, magas épület volt, román és gótikus stílusú.
Aki kedvet kapott egy kis kiránduláshoz, itt megtalálja a koordinátákat, de én is szívesen elmondom, hogy merre található.