2015. június 8., hétfő

Vizsgák

A második "vizsgaidőszakunk" is befejeződött.
Az első félévet lezáró vizsgákról nem írtam semmi, hiszen Lenke pont akkor született, a második vizsganap délutánján hozott minket Zsolt haza a kórházból.

Mi a helyi, Kisteleki Általános Iskolába járunk. Több mint egy évvel ezelőtt itt kértünk és kaptunk magántanulói státuszt. Bernát bekerült az egyik első osztályba.
Az évet mindannyian nagyon jól éltük meg. Az ismeretlen helyzet miatt voltak nehézségek, amelyek soha sem bizonyultak megoldhatatlannak. Leginkább a "hogyan is csináljuk?" a számonkérést a pedagógusoknál, nálunk pedig a "hogyan készüljünk fel" a számonkérésre volt ez, de egymásra figyeléssel, kommunikációval szépen rendeződött minden.

Kéttanítós rendszer révén két tanítónéni vizsgáztatta Bernátot és az iskola egyik szakmunkatársa is jelen volt a vizsgán, amit mind a tanár, mind mi jónak látunk, Bernátot pedig láthatóan nem zavarta a jelenléte.
Első félévben két vizsganap volt, egyszer az egyik, máskor a másik tanítónénivel. Alaposak, ezért hosszúak voltak a vizsgák, az asztal körül ülők mindegyike elfáradt. Kiváló eredmény született, lelkesen vágtunk bele a második félévbe.

Szépen leírva megkaptuk a követelmények egy részét, a másik részét csak jóval később, ez egy könnyen orvosolható nehézség volt, de jövőre már ez sem fog gondot okozni.

Tapasztalt tanító nénijeink is levonták az első vizsgák következményeit, így nem két,  hanem három vizsganap lett kijelölve. 
Matematika és rajz.
Magyar, technika, testnevelés.
Környezetismeret, ének, hittan.
A vizsgák kezdete 10 vagy 11 óra volt, amint rendkívül optimálisnak találtunk

Teszt, beszélgetés, otthoni munkák bemutatása nagyjából ezek mentén zajlott. A második vizsganap volt aránytalanul sok, de a tanárnéni jelezte, hogy sokat tanult ő is belőle, és most már több tapasztalattal rendelkezve sok ötlete van a következő évre. 
Én nekik sem jegyet, sem értékelést nem adhatok hivatalos formában, csak köszönetet mondhatok nekik és hálát adhatok az Úrnak, hogy két olyan emberhez került a fiam, akik szeretettel fordulnak a gyerekekhez, nem riadnak vissza egy új helyzettől, képesek átlépni a korlátaikat, melyekkel mindannyian rendelkezünk, képesek arra is, hogy az eseményeket értékeljék, következtetéseket vonjanak le, javítsák, ami nehézkesen vagy egyáltalán nem működik.

Bernát természetesen izgult a vizsgák miatt, de nem volt sem stresszes, sem ideges. A számonkérést megelőző hetekben megoldottunk pár minta tesztet, megbeszéltük, hogy most megnézzük, hogy mi megy, ami nem sikerül, azt van időnk átnézni. Az utolsó napokban mindig leültünk egy-egy tantárgy anyagai mellé, átlapoztuk, megmutattam neki, hogy nézze meg, mindent átvettünk, ismételtünk is, beszélgettünk még róluk. Biztosítottuk arról, hogy tudja az anyagot, megmutattuk, hogy mikre kell számítani a vizsgán.
Arról is sokat beszélgettünk, hogy izgul, ez normális, ilyen esemény előtt mindenki izgul, hiszen új, ismeretlen, szeretne jól válaszolni a kérdésekre, nem elrontani, amit tud. Elmeséltem neki, hogy én is izgulok minden megmérettetés előtt. Kérdezzen, ha valamit nem ért, nem tudja hova rakni, vagy mondja, ha problémát lát és keresünk rá megoldást.

Zsolttal ment vizsgázni, mosolyogva jött haza, evett, játszott és utána bőséges beszámolót tartott!
 Az utolsó vizsganap utolsó tantárgya: ének. Végigénekelték a dalokat, volt ritmus lejegyzés, tapsolás, kottaírás, szolmizáció, kézjelek.

Az alsó sarokban pedig a cica plakátunk látszódik, sokat dolgozott vele és külön öröm volt, nagyon tetszett a "vizsgabizottságnak".
 Minden tárgyhoz kaptunk útmutatást, persze nem mind így nézett ki, de ugye különböző anyagrészeket eltérő módon veszünk végig, kérnek számon. Ez a matekos kifejezetten nagy segítség volt, Bernát egyedül is használta, hogy megnézze a feladatokat.

Az utolsó megmérettetés :) Pro-Art táncbemutató, ötször léptek színpadra. Hatalmas lehetőséget kapat, három táncot bemutathattak a versenytáncosok között. Az első megkönnyeztem :)
Egyetlen aprócska hibájuk volt, tangónál az óramutató járásának megfelelő irányba haladtak, mindenki más pedig szép szabályosan, az ellentétes irányba, velük is ellentétesen!
Kikérdeztem őket utána, hogy nem látták, nem :) viszont kijött egy erősségük vagyis  így belegondolva kettő is, a pályán semmi sem zavarja meg őket és még akkor sem mentek neki a többieknek, amikor minden azok a tánc adta tempóban jöttek velük szembe. És a parketten levő minden párnak innen mondok köszönetet, hogy nem mentek nekik, mert ők biztosan észrevették őket!
A képen pedig a táncok közötti gumicukorral való feltöltődés pillanatai látszódnak.