2009. április 29., szerda

Minden generációban legalább egy valaki...

aki garantáltan lóra kerül. Szegény anyukám itt fogja elkezdeni a haját tépni, amennyit ők kavarhattak O. lovacskázása miatt, pedig szerintem ez egy jó sport, főleg, ha valaki annyira komolyan veszi, mint az én testvérem.
Állattenyésztésin egy ismerőssel akartam nagyon találkozni, összesen kettővel sikerült összefutni (az előre ki nem gondolt is kedves meglepetés volt), de A. különösképpen, meg hát lovakat tartanak, így esély is volt a találkozásra. A baba mama sátor mellett meg is történt az összefutás és a telefonszámcsere is, mert nagyon érdekelt minket, hogy milyen kis lovardát működtetnek Vásárhely határában. Meg is beszéltünk egy találkozót a második összefutásnál, melynek az lett az eredménye, hogy hétfőn meg is látogattuk őket.

O. természetesen minden alkalmat megragad, hogy lóra ülhessen, Bernát még nem tudta, hogy van ilyen is, ezért kipróbálta. Osztatlan sikert aratott! Babaúszáson is minden nagyobb gond nélkül boldogult, de azért ott sokszor nagyon észnél kellett lenni, itt valahogy minden azonnal a helyén volt, pontosan tudta, hogy mi merre hány lépés, még akkor is, ha most a ló lépegetett. Néhány kör után már fel is állt (természetesen fogtam, de csak a ruhájánál).
Én nagyon büszke vagyok rá!

Állattenyésztési napok

Mondhatni családi hagyomány kimenni az Állatenyésztési napokra, de ez nem teljesen igaz, hiszen mi sem voltunk ki rendszeresen az elmúlt pár évben, pedig szeretjük nagyon. Az idei is pazar volt és az első olyan év, amikor O. végig velünk tudott lenni, igaz ha most elkavart volna, soha sem találjuk meg, régen tudtuk, hogy vagy az istálónál vagy a pályán, vagy A és B pont között van.
Láttunk minden féle állatot, baromfit, lovakat karámba szabadon lószállítóban kocsi elé befogva díjugratáson díjlovagláson, teheneket, birkákat nyírás előtt és után. Bernát kétszer aludt napközbe a kendőben és nagyon jól érezte magát, egyik állat sem tudtak kizökkenteni a kerekszemű csodálkozásból. A hangos lónyihogás is örömmel töltötte el és azóta a mit mond a ló kérdéskörre egy éles Nyíííí a válasz. Valójában ez a kiruccanás volt az ő születésnapi ajándéka, majd arról is írok egy bejegyzést, amit a nagy napon kapott, csak még készíteni kell róla néhány fényképet.
Engem csak a marha rázott meg egy kicsit, tudtam, hogy nem egy öleb, nade valahogy azt is túlzásnak találtam, hogy ekkorára megnőnek, pedig biztos, hogy még nagyobbak is léteznek. Az tuti, hogy ilyen állatot én nem fogok soha tartani.



Citeráztam is egyet és "megterveztünk" egy nekem való citerát, majd egyszer meg is lesz csinálva, hiszen mindennek eljön majd a maga ideje.

2009. április 24., péntek

Ma egy éve


„Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra.” (Jn 16,21)

És ez a kis emberke ma egy éve van velünk minden nap. Most sorolhatnám, hogy már mi mindent tud, könnyezve emlékezhetnék megható pillanatokra, de ehelyett csak csendbe hálát adok Istennek, hogy ekkora ajándékot kaptunk!

2009. április 21., kedd

A tv jó tulajdonsága

Ki lehet kapcsolni!

Ha valaki magától nehezen jut el erre a lépésre, akkor adok hozzá egy csoportot is: ugyanis ezen a hét a tv kikapcsolási hét (ápr 20-26. természetesen tovább is folytatható).
Nincs tévénk, nem tudom pontosan, hogy mióta és egyáltalán nem hiányzik. Kedvenc történetem, amikor megszületett a pókerarcom, amiről nem hittem, hogy van.
Egyik anyuka a következőt kérdezte tőlem: Hogyhogy neked mindenre van időd?
Másik anyukától jött a válasz: Könnyű neki, nincs tévéje!
Még most se tudok önfeledten nevetni rajta, pedig lenne mit. A Jóbarátokban hangzott még el egy érdekes mondat Joe szájából azt hiszem: Nincs tévéd? Akkor merre néznek a bútoraid?
A régi emberek a tűz köré ültek, beszélgettek, történeteket hallgattak vagy csak nagyokat. A mai emberek a tévé köré gyülekeznek, a tévét hallgatják és jobb esetbe gyülekeznek, hiszen ma már mindenkinek van saját készüléke (éljen a fogyasztói társadalom).
Sokan sokat sokrétűt írtak már erről a témáról, talán nem kellene szaporítanom az ide vágó mondatokat, de a véleményem nem fér bele az ujjaimba: a tévé teljesen felesleges, sőőőt eszméletlenül káros. Ha nem hiszed el, akkor kapcsold ki legalább egy hétre, takard le egy pokróccal, vagy tedd ki a garázsba és majd meglátod, hogy besüt a nap a szobába, mert nem kell lehúznod a rolót, nehogy a napfény zavarja a képet.
ÉÉÉs egy csomó áramot is megspórolsz:)

2009. április 19., vasárnap

Panelreneszánsz

A szegedi Piárban volt ma egy rendezvény: Panelreneszánsz, amit idén rendeztem meg másodjára. Idén állítólag a tavalyi esős naphoz képest már többen voltak, ennek ellenére nem volt tumultus, pedig aki kihagyta, most sajnálja!

Volt kirakodóvásár, mi vettünk egy eszméletlenül jó logikai játékot, meg az egyik árusnál volt egy citera, játszhattam is rajta. Kinn lehetett a kicsiknek papírforgót készíteni, nagyobbaknak csuhéból babát vagy szívecskét, én idő szűke miatt az utóbbit készítettem. Lehetett íjazni, zsákba futni és még ki tudja mit, mert ez még nem a mi szintünk.
Az óriási bábok vegyen fogadtatásra találtak, voltak kisgyermekek, akik megijedtek tőlük, másoknak nagyon tetszett, Bernátot nemes egyszerűséggel teljesen hidegen hagyták, emiatt nem is tudtam végignézni a műsorukat, mert sétálni kellett, de amit hallottam, az nagyon jó volt.
Számomra a legjobb a Cuháré táncegyüttes műsora volt, valamint az utána levő táncolás, a képen látszódik, hogy itt sem volt alkalmunk egymás lábát letaposni, de a családias hangulat legalább adott volt.

2009. április 14., kedd

Egyenesen a barikról

Gira blogján akadtam rá erre az oldalra: http://www.gulyasgyapju.hu/mainmag.htm
Rákattantam, rendeltem és rövid időn belül két kiló gyapjúfonálnak lehettem boldog tulajdonosa, neki is álltam azonnal gombolyítani, miközbe megnéztem a Valami Amerika 2-t (eszméletlenül tetszett), majd kipécéztem egy számot belőle és azt hallgattam szakadatlan.

Az első alkotás egy peluskülső lett, amely még nincs teljesen készen, mert 4 darab gomb még hiányzik róla, bízom benne, hogy holnap már teljes lesz. Első ránézésre nagy Bernátra, de most kötök egy kisebbet is, történetesen ennek a gyermeknek is az az egyik fő tulajdonsága, hogy folyamatosan cseperedik, így nem aggódom, hogy potyára kötögettem volna.

Mártély


Az, hogy már megint nem bírtunk a panel fogságában maradni nem újság és az sem, hogy a ragyogó napsütésben megint sok fénykép készült. A kis családi kirándulásunkhoz apukám is csatlakozott és elmentünk Mártélyra, ami egy kis falu, amely Hódmezővásárhelytől 11 kilométerre található. Sokat jártunk ki gyerekkoromba, bicajjal, gyalog, Nagypénteken fakeresztet cipelve, és Zsolt itt kérdezte meg apumtól, hogy elvehet-e feleségül:)
Tájvédelmi körzet, a holt Tisza vize most különösen tiszta volt. Télen nagyon jókat lehet korcsolyázni rajta, nyáron pedig hűsölésre is alkalmas, bár annyira nem népszerű fürdőhely, csónakázásra viszont kifejezetten alkalmas és ha a srácok a nyári táborba fogadásból megígérik, hogy minden nap elhozzák a reggelinket (mert barátnőmmel mindig elaludtuk a reggeli időpontját), akkor akár kötött pulcsiba és kordbársony nadrágba is érdemes kiugrani a csónakból és kiúszni a partra (ez régen volt:).
Most már nem ugráltam ki a csónakból, de a fajátszótéren nem csak Bernát hintázott, hiába vannak régebb óta fiatalok is.

Palincs, libikóka, mérleghinta: valaki tud még elnevezést rá?

Ki nem hagyom:)


Hagyj kommentet Gabellánál, tedd ki a blogodra ezt az üzenetet, és tiéd lehet ez a mesés kötőtű szett, amit a képen láthatsz.

2009. április 12., vasárnap

Krisztus felámadt!

Valóban feltámadt!

Két gondolatot szeretnék megosztani, ami a Húsvéttal kapcsolatban, most nem bújuk ki belőlem a teológus, hanem inkább gyakorlati oldalról szeretném megközelíteni a kérdést.

Húsvéti díszítés:
Karácsonykor mindenhol csak karácsonyi kellékeket lehet látni és még a legbóvlibb helyen is lehet találni legalább egyfajta betlehemest. Húsvétkor az előbbi dömpinghez képest szegényes a kínálat és még a jobb helyeken is alig lehet olyan tárgyat/képet kapni, amely valóban kapcsolódik ahhoz, amiről valójában szól ez az ünnep.
Ennek két okát gondoltam ki az elmúlt napokban:
- a Húsvét az embereknek nem olyan fontos, mint a karácsony. Mi keresztények tudjuk, hogy ez a nagyobb ünnep, de még nem nyertünk hangszórót.
- ilyenkor a természet olyan döbbenetes dekorációval áraszt el minket, hogy bármely más mesterséges díszítés giccsparádénak hat mellette. Pénteken Zákányszékre autózva a számat tátottam, minden olyan gyönyörű volt, minden virágba borult, a zöldnek ezer árnyalata pompázott mindenütt, olyan volt, mint egy nagy csokor, ahol minden pont a helyén van a rikítóan világoskék háttér előtt. Ehhez tényleg nem kell díszítés.

Népszokások:
Keresztény ismerősökkel beszélgetve sokszor felmerül a kérdés, hogy mennyire engedjünk a népszokások továbbélésének. Személy szerint én szeretem a népszokásokat, nem a hiedelmekkel és babonákkal dúsított praktikákra gondolok, hanem a locsolkodásra, a versmondásra, a hímes tojásra. Idén a következőre jutottam, amit jövőre és utána minden évben úgyis felül fogok bírálni, de azt hiszem már most elég stabilan körvonalaztuk Zsolttal, hogy mi hogyan is óhajtjuk Húsvét hétfőt körvonalazni.
A locsolkodás természetesen a fiúk dolga, verset tanulva apa vezetésével, lányok pedig epedve várhatják az újabb produkciót. Eleinte valószínűleg én fogok verset keresni, de biztos vagyok benne, hogy a férfihad hamar el fog jutni, hogy nekem is meglepetést okozzanak.
A tojásfestés a lányok dolga, ez egy igazi művészet, ha lesz lányom biztos, hogy meg fogom neki tanítani, amit csak tudok, addig is gyűjtögetem a mintákat, technikákat és megpróbálom az igazi népi vonulatot képviselni, tehát nem bolti festéket használok, hanem hagyma héjat, bodzát etc. Minthogy ez szigorúan a lányok terepe, fiúknak ide tilos a belépés, nem fogom Bernátnak megtanítani, hogy hogyan kell tojást festeni, nem azért mert ki akarom túrni, hanem mert milyen jó lesz majd, ha lesznek húgai és csodálatta nézni majd a tojásokat, amit festettek/karcoltak/írókázta és benne lesz majd a teljes elismerés, mert ez nem az ő területe. Mindez természetesen Édesapára is vonatkozik:) cserébe én soha se fogok kiugrani repcsiből, és továbbra is felnézek rá, hogy ő ezt képes volt megtenni.

2009. április 5., vasárnap

Virágok



Virágvasárnap van, az egész hét méltó volt egy ilyen dicsőséges bevonulás előkészítésére!

Bernát is ehhez mérten gyakorolt egy szót a héten: viag, nagyon aranyosan mondja és meg is tudja mutatni. Ma egy igazán megfelelő helyre látogattunk el a gyakorláshoz, a Füvészkertbe voltunk, folytatva a nagy csavargásokat. Még az üvegházat is végig tudtuk vele járni, pontosabban én mentem vele, mert Zsolt töretlen lelkesedéssel fényképezett. Az üvegházi rész kommentátora csuda érdekesen beszélt a növényekről, ha legközelebb is ő lesz, biztos, hogy meghallgatjuk megint. Nem hittem volna, hogy engem is ennyire érdekelni fognak a növények, Ilinek van egy projectje erre a témára, majd egyszer írok róla. Az viszont nem újdonság, hogy milyen remek "órákat" lehet majd tartani kinn, hiszen a terep adott és egyszerűen követeli, hogy mesélni kezdjen a látogató vagy mesét követeljen olyantól, aki ért hozzá. Nagyon tetszett, hogy minden rendezett volt, sehol semmi szemét, oda nem illő tárgy. Látszódik, hogy olyanok viselik gondját, akiknek tényleg szívügyük. Volt egy család is kinn, akik a Dunántúlról érkező rokonaikat hozták ki, mert fontosnak érezték, hogy megmutassák nekik.

Az Isten által teremtett világ egy díszes válogatása itt burjánzik városunk határain belül, ne hagyjuk, hogy nélkülünk növekedjék tovább!

Csavarogtunk


"Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené." Róm 9,16

Ma volt Szegeden egy nagy városi futás, egyes sajtóorgánumok szerint ötezren vettek részt rajta, garantáltan jó sokan voltak, mert negyed óráig figyeltem a futókat a Széchényi tér sarkánál és folyamatosan hömpölygött a tömeg. Láttam kilenc futóbabakocsis anyukát, közülük a kedvencem az volt, aki tolta a kicsit, futott mellette egy kisiskolás, a másik oldalán pedig az őszhajú nagymama, láttam apukát nyakában kislányával, apukát hátihordozóval gyorsan sétálni, három roma kamaszt, apukát Down szindrómás kisfiúval, trendi frizurás anyukát lányával, görkoris családot, szülőket kismotoron kísérő gyereket. És ez csak egy nagyon szűk szelete azoknak, akik futottak, nekem nagy élmény volt és bízom benne, hogy jövő tavasszal már mi is résztvehetünk hasonló rendezvényen.

Az idézet talán első ránézésre nem illik az eddig leírtakhoz, de tudnunk kell, hogy nem a sport és kultúrrendezvények vezetik el az embereket a boldogsághoz. Viszont a boldog embereket már nagyon jó együtt látni.

Délután családi csavargást rendeztünk, ismét a Széchényi térre sétáltunk el, mert láttam egy szép bokrot és biztos voltam benne, hogy Zsolt szeretné lefotózni. Nem csak mi kattingattunk, másoknak is tetszett:) A város megtelt élettel, zsivajjal, remélem még sokáig tart ez a kellemes idő, mert én most nagyon jól érzem magam, főleg mert végre sikerült megint egy remek képet csinálni apáról és fiáról.

2009. április 3., péntek

Unalomig tavasz


Tudom, írhatnék már valami izgalmasabbról is, de belevetettük magunkat a nagy tavaszozásba és élvezzük minden pillanatát. Még soha sem örültem ennyire a tavasznak, mikor suliba jártam néha még teher is volt ez a hirtelen jött meleg, hiszen reggel még kabátba mentem iskolába délután meg kézbe kellett cipelni úszóedzésre.


A nap nagy részét kilike kertjében töltöttük, csuda jó volt, piknikeztünk, kosárba kivittünk mindent, ami finom és a pokrócon ücsörögve osztottuk az észt az otthonoktatásról, azért más téma is felmerült, de minket most ez érdekel a legjobban. A gyerekek pedig élvezték, hogy lehet simogatni a füvet, zokni nélkül lehet lenni, Bernát le is mászott a takaróról és nagyon tetszett neki minden. Nem szándékozom panelgyereket nevelni, úgyhogy minden alkalmat megragadok, ami kiszakít minket a négy fal közül.

2009. április 1., szerda

A tavasz bringát hajt

Már három napja bicajozunk. Hétfőn hazavártuk Zsoltot és együtt mentünk le, akkor készültek a fényképek, hiszen apát ilyen jeles alkalmból nem hagyhatjuk ki. Kedden csak a környéket jártuk, megnéztük, hogy megvan-e még a tó és tejért is elmentünk. Ma már messzebbre is elmerészkedtünk, Alsóvárosra mentünk kurzust szevezni és ebéfeltünk az Egyetemi Lelkészségen. Pazar napsütéses napunk volt, nagyon élveztünk. Bernát nagyon elfáradt, mert még délután is lementünk egy kicsit babakocsival, azt gondoltam, hogy talán aludni fog, de egész végig nézelődött.




A kötés is halad azért, mostmár egészen kivehető, de folytatása következik!