2012. december 21., péntek

Megszületett a harmadik gyermekünk!

  

Farkas András Fülöp
2012.12.13.7:17.
50 cm
3740 g


 Áldott születés volt, a képek aznap délután készültek. Vasárnap óta itthon vagyunk, rengeteg alvással, gyönyörködéssel, puszival, öleléssel telik az életünk, mert már hárman állnak sorba mindezért.

 

 Bernát Jakab

Vince Káleb

2012. december 8., szombat

Ima a gyermekeinkkel

Az egyik poszt alatt a következő kérdés érkezett:  "Nalatok hogyan sikerul a fiukat bevonni az imaba?"

Gondoltam a téma megérdemel egy saját posztot.

Az első az, hogy nem bevontuk őket, hanem külön imaidőt alakítottunk ki velük. Nekünk megmaradt a személyes imaidőnk, és valójában a mi imaéletünk egészült ki a közös reggeli dicsérettel, esti hálaadással.

Folyamatosan változik, alakul ez a két imaidő, hiszen nőnek, egyre többet tudnak befogadni és másképpen. Jelenleg a következő:

Reggel
Zsoltárt mondunk az elején és a végén. Azért merem mondani, hogy nem felolvassuk, mert van, amit már tényleg írott szöveg nélkül mondunk. Hónapokkal ezelőtt kezdtük el, hogy minden reggel a 127-es zsoltárt mondtuk, és először Bernát, majd mi, végül Kaleb tanulta meg. És ez is volt a cél, hogy megtanuljuk fejből. Valaki mesélte, hogy a zsidó gyerekek kilenc éves korukra tudják mind a 150 zsoltárt. A cél nem ez, vagy nincs időhöz kötve, de örülnék neki, ha kollektíven mind többet tudnánk. 
Amint megtanultuk az imádság elején a 100-as zsoltárt kezdtük el mondani, és a végére került a 127-es. Lassan kérhetjük az Úrtól a következő javaslatot kezdő zsoltárnak, amikor majd a kettő megtanultat felváltva fogjuk mondani az imák végén.
Ezután szabad ima, sorban imádkozunk, általában én kezdem, Bernát, Kaleb, és Zsolt zárja, vezeti, ha valami kimaradt, összefogja az egészet, majd felolvassa az aznapi evangéliumot. Beszélgetünk róla. És a fejből zsoltárral zárunk.
A napi evangéliumra próbálunk figyelni napközben, előkerül mikor rajzolunk, vagy keresünk hozzá éneket, kikeressük a GyermekBibliából. Van hogy többet, van hogy kevesebbet kerül elő, természetesen az adott szakasz is meghatározza és az adott nap programja is. 

Este
Miatyánk után sorban hálát adunk, úgy kezdtük el tanítani őket, hogy "Köszönöm Jézus..." és mondja el, hogy mit köszön, ma vezetett az Úr, hogy úgy vezessük fel nekik, hogy ma milyen ajándékot kaptál Jézustól. Ezután Üdvözlégy, majd a klasszikus Én Istenem, Jó Istenem.
Majd fejük a párnára, takaró, és Bibliát olvasunk, most Lukács evangéliuma a soros, amelyből Jézus születését most adventben minden nap elolvassuk, majd a többi részében napra nap haladunk tovább mikor kevesebb, mikor nagyobb léptékben.

Mindez természetesen nem köbe vésett, alakul folyamatosan. Idővel a Szentlecke és az Olvasmány is elő fog kerülni. Ki tudja még, hogy merre leszünk vezetve.

És hogy hogyan alakult ez ki? Sokadik próbálkozásra, és nem a gyerekek voltak az okai, hogy nem ment a rendszeresség! Nekünk volt sok elhatározásunk, de kudarcot vallottunk. Ekkoriban a személyes imaéletem is elé halovány volt, de amikor rend állt be benne, akkor érdekes;) egy csapásra megváltozott minden a gyerekekkel is. 
Néha vannak fegyelmezési gondok, Kaleb izgágáskodik, néha nagy kacagásba fullad, máskor meg én magam is épülök mindkettejük imájából. 
Volt, hogy annyira nem bírtak magukkal, hogy közöltük, most akkor elkezdjük elölről! És mintha kicserélték volna őket. Máskor összeszedettebbek, mint mi!
A következő hetek is garantáltan tartogatnak még sok-sok változást :)

2012. december 6., csütörtök

Mikulásos gondolatok

Nem kérdés, hogy mi nem mondunk Télapót, Karácsonyapót a fiainknak, de nagy Mikulásozást sem szoktunk csapni. Nincs mese arról, hogy a Mikulás éjjel megtölti a csizmát, sem arról, hogy meglátogat minket, vagy anyáék összefutottak vele.
Amikor ezt kifejtem, a következő választ kapom: de megfosztom egy élménytől, egy csodától a gyermekeim. Szerintem nem, mert pont ezzel a kamu mesével fosztom meg egy igazi csodától!

Ma ünnepeljük Szent Miklós püskök napját, és a napi evangéliumban pedig a következő hangzott el:

 Aki hallgatja tanításomat, és  tettekre
   is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette. Mt 7, 24

Miklós egy püspök volt, aki meghallgatta Jézus tanítását, és tettekre váltotta. Mi ez, ha nem egy hatalmas csoda? Mi csodálatosabb annál, hogy valaki, akinek titulusa, hatalma, pozíciója van a legszegényebb rétegekehez fordul? De bárki, aki hallja és tettekre váltja, egy csoda része. Sokkal nagyobb csoda, minthogy lesz egy adag édesség az ablakba tett cipőben.
Mi ezt meséljül a fiainknak, és igyekszünk mi magunk is tettekre váltani, igen, van ajándék, igen, mi is az ablakba tesszük, mert az szép, amikor díszítve végig van rakva, még a cipő ellen sincs kifogásom (végülis van olyan legenda, hogy az adománypénz beleesett a lány harisnyájába). Csak a kamu mese, hogy majd valahogy belepakolja, az nincs meg. 
Elmondjuk, hogy mi adjuk, sőt, őket is ajándékkészítésre bíztatjuk. Mert így egy olyan csodát kapnak, amelynek nem jár le a szavatossága! Nem kell tartani a 3-5 éves kortól, a lebukástól, a számonkéréstől, hogy miért hazudtunk, mert ez a csoda Jézus megismerésével csak növekedni fog.
Én nagyon szeretem ezt az ünnepet, anno pont ezen a napon szóbeliztem a gimnáziumba, és akkor bár még messze nem voltam megtérve, de amikor már nagyon kivoltam Miklós története jutott az eszembe, amelyet már akkor is kedvesnek találtam.És egy egyetemi élmény, elsős voltam a teológián, egyháztörténet zh, egy hét nem alvás után kilépek a teológia hátsó kapuján, balra nézek és pár centin múlott, hogy egy kaminon, amely akkor még bejöhetett a belvárosba el nem gázolta a lovaskocsin ülő városi Mikulást.

De ne alkudjunk meg, ne adjunk kisebb ünnepet, ne csorbítsuk, hogy ennek következtében elveszítsük!

Frissítés: Nagy Zsolt szolgálótestvéremtől engedélyt kaptam, hogy közöljem a facebook-on közzétett beszámolóját december 6-ról.

Csiszér Laci barátommal a váli általános iskolában megjelentünk Szent Miklós földi "helytartójaként"...olyan kétszáz gyereknek adtuk át üzenetünket: ÉRTÉKES VAGY; BÍZOM BENNED; és NE FÉLJ, MENNI FOG mert a MENNYEI ATYA VELED VAN !!! Volt minden: zene, buzdítás, áldás, ajándék, tánc...buli. Szóval nem a télapósított utánzatot hoztuk, de így volt jó: úgy láttuk megérinti a gyerekeket. A szakállamra azt mondtam hogy Miklós se volt mindig öreg...a vége pedig egy mikulás-koncertbe "fulladt". A délutánt pedig Budapesten a 9.kerületet járva - jobbára mélyszegény családoknál - töltöttem ugyanilyen kiszerelésben...
Döbbenet az emberek életminősége közti különbség, és hozzáteszem: nem mindig ők tehetnek róla...miközben a audik és BNW-ék sora szeli át a várost, hányan tengetik az életüket pár négyzetméteren pár forintból, elgondolkodtató. Szükség van a jó alkalmazott erejére a rossz ellen, mert könnyen eluralkodhat rajtunk a "jól van így, azt hagyjatok" állapot.




2012. december 1., szombat

Novemberi könyvtermés


Régen osztottam már meg veletek, hogy éppen miket olvasunk. Kalebnél kezdenek előkerülni azok a könyvek, amelyekről Bernátnál két évvel ezelőtt beszámoltam. Igyekeztünk a készletet feltúrbózni, de a törzsanyag ugyanaz maradt.
Volt egy kis olvasási szünetünk is, amikor sajnos hetekre teljesen kimaradt a felolvasás (hangoskönyvekkel próbáltuk pótolni, de az nem az igazi), mert egyszerűen olyan légszomj jött rám rendszeresen, hogy két percnél tovább nem tudtam felolvasni. A legmeglepőbb az volt, hogy nekem is mennyire hiányzozz, hiányoztak a mesék, a könyv fölötti összebújások.
És jó volt megtapasztalni, hogy a rendszeres könyvezést pillanatok alatt vissza lehet állítani. Újra tudtunk sokat könyvtárba járni, és hogy megmaradjon a könyvek 2-3 heti forgása, mind többet olvastunk, és minél többet olvastunk, a fiúk annál lelkesebben hozák az újabb és újabb könyveket, két nap után már nem is kellett hívni őket felolvasásra.

Bernát 4,5 éves

Bálint Ágnes: Labdarózsa
Darvasi László: Pálcika
Schmidt Egon: Csirip Afrikába repül

Brick, Jan: Morris, a titkos ügynök - az eltűnt reggeli rejtélye
Durrel, Gerall: Tóbiás, a teknőc
Mary Pope Osborne: Csodakunyhó: Lovagok között

angolul:
Blue's Dinosaur Week Countdown



Kaleb 29 hónapos
Marék Veronika: Laci és az oroszlán, Boribon és Kippkopp könyvek, szépen sorban.