2010. december 30., csütörtök

Egyből kettő

Úgy döntöttem, hogy innentől kezdve két blogra nem lesz elég időm:)
A Grey Homeschool marad, aminek lennie kell, a gyermekeink terepe, ahol róluk, a közös életünkről, az Úr kegyelméből néhány év múlva elkezdődő hivatalos otthonoktatásrunkról szóló blog. És minden más, ami főleg engem érint átkerül ide. Örvendj!

2010. december 26., vasárnap

Egyre jobban szeretem a betlehemeseket

Mindig is szerettem a betlehemeseket, sokban szerepeltem magam is. Volt olyan, melynek a szövegét az egyik osztálytársunk írta, volt, amely Panelbetlehemes névre hallgatott, Gáspár voltam benne, az egyik kolitársam megzenésítette az egyik verset belőle, még énekeltem is:)
Azért szeretem, mert ezen darab alatt garantáltan észrevesszük, hogy Kiről is szól a most már szinte hátunk mögött levő ünnep. De ami a legjobb, az, hogy minden évben megünnepelhetjük.
Most a cserkészek adták elő, és nagyon ügyesek voltak, minket is megénekeltettek, az előénekes angyal nagyon szép népies hangon kezdett, meglepett, hogy ilyen erős és kiforrott hangja van annak a lánykának, hiába, sajnos korábban nem hallottam énekelni.
Volt egy kis improvizáció is, de annyira jó volt a csapat, hogy a pannonhalmi szeminárium után már csak azt sajnáltam, hogy nem állok ott közöttük.Azért a családunk képviselte magát;)

2010. december 22., szerda

Noé Bárkája karácsonyi party


Végre egy team alkalom, amikor nem szolgálunk, nem szolgálatot készítünk elő, nem felmerülő problémákat oldunk meg és még csak nem is színdarabot próbálunk. Egyszerűen most csak közösen együtt voltunk és mennyire jó volt.
Készítettünk karácsonyfát, mindenkinek körberajzoltunk a tenyerét, kivágtuk, és gyurmaragasztóval elhelyeztük a falon. Díszítettük is. Közben karácsonyi dalokat hallgattunk bakeliten, és a lakás minden pontján beszélgetések folytak, valamint lelkesen pakoltuk magunkba azt a sok finomságot, ami az asztalon és a leterített vasalódeszkán várakozott.
Pásztorok, pásztorok, majd imádság után következett az ajándékozás, amolyan együtt örülünk, van időnk, komótosak és fergetegesen jókedvűek vagyunk módon. Az egyik eszmei koordinátort kértük meg, hogy tegyen javaslatot, milyen szempont alapján válasszuk ki az első ajándékozót. A legvilágosabb kezdte, azaz a tiszta szemű parasztfiú;). Ajándék átadás kommentálva, az ajándékozott megáldása és lelkes figyelés, hogy mit kapott az ajándékozott.
Nem is emlékszem, hogy mennyi ideig tartott az egész, de hogy rengeteget nevettünk, az biztos, ráadásul olyan jó és eltalált ajándékok voltak. Egyszerűen már azáltal is megajándékozottnak éreztem magam, hogy megnézhettem, hogy mit kapott a másik!
Majd jött a vacsora szabadon, cement kinézetű gombakrémleves {tényleg olyan, na de az íze, nyammi} és csirkehusval töltött vastag csőtészta, nyakonöntve spenótos paradicsommal. Elfogyott!
És koccintottunk, köszöntőt mondtunk egy leadott és megvédett szakdolgozatra{4}.
Este még az egyik lánykával megnéztük az Igazából szerelem című filmet, ami minden évben előkerült.
Valóban ünnep volt, nem csak vacsi, ajándékok etc.
Előreláthatólag nem csak egy év múlva lesz hasonló alkalom.

2010. december 16., csütörtök

Jézus a négy evangéliumban befejező alkalom

„Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.”

Az a nagy parancsolat, hogy mindenkit Jézus tanítványává tegyünk, hogy feltétel
nélkül kövessék Őt.

Bemutatni az egyetlen Mestert.

A nagy parancsolat azt jelenti, hogy az idők végéig hirdetjük Jézus jelenlétét.

Az evangelizáció bensőségesen összefügg a szentségi élettel, mely a keresztséggel
kezdődik.


Ezek azok, amikről ma beszélek, nem sokat, de amikor ma nekiálltam megtanulni a igeverset, olyan volt, mintha az egész belémégetődött volna. És ahogy fejből {by heart} mondtam, miközben járkáltam a lakásba rájöttem, hogy nem azért tanultam meg pillanatok alatt, mert nagyjából már ismertem, mert remek a memóriám, mert egyszerű a szövege, hanem azért, mert ez most ma nekem szól!
És ezek után este a kegyelem által tudom úgy hirdetni, hogy ez mindannyiunknak szól, mert már megtapasztaltam!

2010. december 15., szerda

Tematikus mágnesezés

A Hétindító olvasnivalós poszthoz remélem még érkeznek hozzászólások, de ezt már nagyon szeretném veletek megosztani.

Ugye a hűtő nagy üres felület, amelyen remekül elvannak a mágnesek, én nagyon szeretem azokat, amelyeket csavargások alkalmával szereztünk be. Viszont ez a felület tanulási helynek is remek, ahogyan azt sok oo-s család ki is használja és ír is róluk rendszeresen.

A legújabb pakkunkat szeretném bemutatni, amelyek teles korcsolyázós képekből állnak. Még tavaly vettem meg a papírokat, kivágtam a kis figurákat, reklámcéllal érkezett mágneslapokat szétvagdaltam, majd kétoldalú ragasztóval a lapocskák hátára ragasztottam.

Bernát testnevelésórát tartott a művelet alatt, ugyanis ami elkészült, egyesével vitte a konyhába a nappaliból, 24 kört futott:)
És hogy mire is jó:
- adventi időszakban minden 24, így rendszeresen 24-ig számolunk, mi még "csak" számolunk, megszámolunk, jövőre már simán kivonásra, összeadásra is alkalmas lesz
- négyfajta figura, lehet csoportosítani
- a négyfajta figura és két csoportra oszlik, vagyis ebből három: jobbra és balra néz; a negyedik, amely egy páros, háttal vannak. Így ma már raktuk őket úgy sorba, hogy jobbra és balra nézők.
- ének-zene: tá ti ti, hiszen vannak egyedül és párban korcsolyázók is, lehet sorokat pakolni, letapsolni, egymásnak feladatokat kreálni.

Bízom benne, hogy további ötleteket fogtok olvasni a kommentekbe:)

Valamint ezt nézzétek, milyen ügyes Bernát: rajzolt traktort!Még nem olyan fejlett változatot, mint Sami, de eddig "csak" nagy köröket rajzolt. És a fekete paca továbbra is Covex a Muzzy-ból:)

2010. december 13., hétfő

Hétindító olvasnivaló

Szeretnék a figyelmetekbe ajánlani egy emberkét, akit én még az egyetemről ismertek. Mikor először jártam hozzá szemináriumra, nem egyszer elrúgta nálam azt a bizonyos pöttyöst, de mégis vettem fel nála még tárgyat {és nem azért, mert másnál már nem lehetett}. Ismét jól terelgetett az Úr, mert egy értékes ismeretséggel ajándékozott meg: Nóbik Attiláról van szó, itt a honlapja.

És hogy miért is került éppen most elő, mert egy érdekes cikket tett fel, amelyet csak átfutni volt időm, a videókra sem jutott még időm. Pár mondat azért már megragadta a figyelmem.

A gyermekek szeretnek tanulni.

2010. december 10., péntek

Téli tanulnivaló

Soha se hittem volna, hogy a tél ennyire gazdag. Mindig a szürkeséggel, a kopársággal jellemeztem eddig, mert ezt hallottam, tanultam. De ez nem igaz, a tél egy igazi kincsesbánya és ott is megtalálható, ahol nem gondolnánk.
Még ősszel csináltunk egy fényképes évszakkört Bernátnak a fényképeiből. Tavaszról nem volt túl jó képünk, de így is nagyon jól használható, szereti is nagyon. Az ajtóra van felragasztva, kétnaponta biztos megállunk előtte.
A Téli böngésző került legfelülre, amely azért a kedvencem, mert az elején még nem havas minden. Hiszen a télnek is van olyan időszaka, amikor csak szürke és kopár;), avagy a tél nem a hó miatt tél. János evangéliumát olvastam el a múlt héten és a következőt találtam: Tél volt. (Jn 10,22b)
Ez eddig még soha se tűnt fel, valahogy megbújt a szöveg közepén, megmutattam néhány Igeolvasó barátomnak és nekik sem tűnt fel, olyan muris. És hó is van ám a Bibliába: Iz 55,10.
Kedvenc állatunk jelenleg a varjú. A környék teli van velük, séták alatt egész közelről meg lehet őket figyelni, hallgattuk, ahogy kopogtatják a mogyorót, megfigyeltünk, ahogy megeszik. Az ablakunk előtt van egy nagy fa, azon is sokat lehet látni, esős napon gubbasztanak, mind jobban összehúzódva, Bernáttal el is játszottuk. Valamint számolnivalót is biztosítanak, mert mindig megszámoljuk, hogy hányat látunk. Talán gyártani kellene valami varjas lapbook-ot vagy összeszedni anyagot hozzá. Szerintem keresgéli fogok, mert engem is egyre jobban elkezdtek érdekelni ezek a madarak, alig tudok róluk valamit, pedig milyen sokat látjuk őket.
Ma nézegettünk egy téli festményt, a Mesél a festmény sorozat Négy évszak kötetében Pieter Brueghel képét. Ráadásul pont a varjú az, aki kalauzol a képen. Érdekesek a kiemelt, felnagyított részletek. Nekem is nagyon sok ötletet adott, hogy hogyan kell gyerekekkel képeket nézegetni.

2010. december 8., szerda

Játék a szavakkal

Wordle: prol
Hát amikor a Nyelv és tudomány oldalt nézegettem, akkor őőő találtam egy cikket arról, hogy mivel nem kezdünk mondatot. És ugyanezen cikkben rábukkantam az eheti nagy kedvencemre, amit szerintem még nagyon sokat fogok használni. A fenti képet is itt gyártottam.
A Wordle-vel szófelhőket lehet genereálni. Működik begépelt, bemásolt szöveggel, valamint egy blog linkjét is meg lehet adni, az enyém ezt eredményezte:
Wordle: grey
Alkossatok ti is:)

2010. december 7., kedd

A mi karácsonyi olvasnivalóink

Barbara Robinson: A legeslegszebb betlehemes
Ez még nem Bernátnak való, bár annyiban kötődik már hozzá, hogy akkor olvastam, amikor őt vártam, pontosabban vele voltam várandós és az ekg vizsgálatra vártam. Tehát terjedelmében nem egy nagy könyv, de rendkívül szórakoztató, frappáns és remek beszélgetéseket lehet kikerekíteni belőle. És ahogy most leírtam ezt eszembe jutott, hogy kinek is adhatnám karácsonyra, ujjé:)
Adventi időszakról már lekéstünk, de akár arra is alkalmas, hogy négy részre elosztva a gyertyagyújtás utáni közös olvasgatás része legyen keksz és meleg kakaó kíséretében. Én a karácsonyos dobozban tartom, mert így biztos, hogy nem marad ki az ünnepből.
Marék Veronika: Kippkopp karácsonya

A mi példányunk még az enyém volt és egy karácsonykor egyedivé is tettük, mert anyu felolvasta nekünk és véletlenül a konvektorra tettük, kicsit ráncos lett a borítása, de így mégjobban szeretem.
Bernátnak nagyon tetszett, minden nap el kell neki olvasni, sőt, ma amíg vasaltam, ő mesélte el képről képre a történetet. Sajnos a történet itt is a szeretet ünnepének titulálja a karácsonyt, de a képek nagyon beszédesek, különösen az az oldal, ahol a mézeskalácsokhoz értnek. Az én fiam úgysem elégszik meg azzal, ha pusztán felolvassuk a szöveget, a képeket is részletesen át kell beszélni.
És bábjáték formájában is meg lehet tekinteni a történetet. Jó lenne, ha Szegedre is ellátogatnának ezzel az előadással.
Lucy Maud Montgomery: Anne karácsonya
Én annyira szeretem, mert könnyed és könnyes. Lehetne róla még annyi mindent írni, de a részemről ez mond el mindent.
Fekete István: Karácsonyi látogatók
Ez a novellagyűjtemény egyáltalán nem könnyed, viszont annál könnyesebb némelyik darabja, számomra a Két anya volta legmegrázóbb és a leggyönyörűbb is. Kicsit más, mint általában a Fekete regények, de pont annyira meghatóak. Itt írtam róla korábban, most megnézve, akkor is a Két anya volta favorit, a mellette említett A kilincsre viszont most nem is emlékszem, újabb ismételnivaló.

Nektek mi a legkedvesebb karácsonyi könyvetek?

2010. december 6., hétfő

Ötlet(kap)tár - kérés


Karácsonyi filmek, mesék kerestetnek, olyanok, amelyben nincs Mikulás, mert sajnos ilyet én nem nagyon ismerek, még a remek Peppa Pig karácsonyi részt is ki kell húzni a listáról.
Nektek van valami jó ötletetek?

Hétköznapok Bernáttal

Tanulgatunk, foglalkozunk, randalírozunk, csak épp itt mélyen hallgatok mindezekről:)

De most egy kis fényképes beszámoló következik az elmúlt hetekből:
Rendrakás, mint már régebben is írtam, a cipőket Bernát szokta elpakolni, mindig mindenkiét. Eleinte csak be kellett dobálni a szekrény aljába, majd beszereztük ezeket a remek tárolókat, azóta mindennek megvan a maga helye. Pár napig tanultunk, hogy melyik doboz melyik cipőé, nem nagyon szokta eltéveszteni. Mikor indulunk valahová, mindig ő készíti ki a cipőket, megkérdezi, hogy melyikeket vegye ki, hogy én a csillagosat vagy barnát kérem-e? Tegnap mise előtt kereste Zsolt cipőjét, remek lehetőség volt, mert a másik szobából adhattam az utasítást, alsó sor, jobbra, fekete cipő. És ment;)
Amikor apa hazaér, az ő cipőjét is ő rakja el, "mert ez az én feladatok" mondja hozzá.Az első teregetése;) Szüksége volt a kosárra, amibe a kiteregetni való ruhák voltak, én pedig nem tudtam azonnal segíteni, de megoldotta a problémát, jött is mosolyogva, hogy kiterigetett. Csak azután szedtem le innen a száradnivalót, miután lefeküdt. Ezek szerint többet kell teregetni közösen;)
Mi épp kipakoltunk, és igyekeztük csökkenteni a hazaérkezést követő rendetlenséget (szennyes ruha és egyéb pakkok). Bernát pedig játékba kezdett mindazzal, amivel még nem foglalkoztunk, megágyazott és humott egy kicsit közbe.Porcelán gombokkal és anya sapkájában a legjobb nedves földet rugdosni.Bicajjal nagyokat lehet már vele sétálni, itt még azért nem jártunk olyan messze, de még csak a bevezetőnél tartottunk. És ahogy elnézem, megint lehet emelni az ülést.Bogárlesen.A gyermek nappal teljesen szobatiszta, mostmár mindenfelé visszük pelenka nélkül. Estére még kap, de délutáni alvásnál már nem kell. A kakilással azért nem volt ennyire egyszerű, ahhoz bizony kellett a pelenka, de mindig kérte, elvonult, a rendszer jól működött. Mi lelkesen próbálkozunk, hogy erre is jó ám a bili, de valamiért nem, egészen addig, amíg a bili be nem költözött a wc-be, azóta kér mesekönyvet és ez is megoldódott. A képen már a második adag látható, amit végiglapozott, egyszerűen kipakolja.
Hatalmas siker lett ez a játék, itt épp egyik golyó sem akart egyedül lenni, majd színek szerint külön sávba húzta őket. És ami a legaranyosabb, mesél közbe, mert a golyók a sisakos lovagok, akik barátok, és vannak egyformák etc. A birka bőr is hatalmas sláger, mindazt, ami ki volt készítve TS, szépen idehordta.Ez a kártya nagyon bejött, a feliratokat én pakolom hozzá, de nemsokára garantáltan megjegyzi, hogy melyik hova illik, én meg majd jól meglepődöm, pedig tudom, hogy ez is el fog majd jönni.Az új asztal is használatba lépett.Az a helyzet, hogy ezért még csak hibáztatni se lehet, tőlem tanulta:) Van egy nyomdánk, amit nem kell festékbe nyomkodni, mert a nyomatolója eleve festékes, én ezt nem tudtam és amikor megkaptuk, rányomtam a lábamra és a csini halvány rózsaszín nadrágomon mosolygott kéken a napocska. Bernát természetesen látta és meg is jegyzete. Azóta mindig vannak rajzok a combján:) És amikor megjelentem a fényképezőgéppel, nem is kellett kérni, hogy mutassa a tenyerét, nagyon tudtam, hogy mi a kép célja.
Ő most itt szobor!
Ilyen színpompás garázsa sincs minden autónak.A tegnap esti mini ünnepségünk. Mikulás volt a 10-es szentmise után, rengeteg csomagot hozott, még a felnőttek is kaptak! Misi atya volt a leglelkesebb segítsége:)
Most ehhez mit írjak?;)Alvás és mákosgombóc evés után a csíkos és kék csapat.

2010. december 1., szerda

Messze mentünk és még tovább

Gitéknél jártunk;) Még a múlt hónapban és most már akkor is beszámolok róla, mert olyan békés, áldott találkozás volt {kicsit kezd karácsonyi hangulatom lenni}.
A pannonhalmi Bandász napok után nem haza indultunk, hanem Gitékhez, egy jóbarátunk felvezetett minket Komáromig, onnan Git leírása alapján mentem és gond nélkül odataláltunk hozzájuk.
Vasárnap estétől szerdáig élvezhettük a vendégszeretetüket, amely tényleg szeretet volt. Nagyon szép helyen laknak, csinos otthonuk van, nekem legalábbis nagyon tetszett. Bernát első pillanattól fogva otthonosan mozgott és játszott a gyerekekkel, azóta is emlegeti őket. Kaleb nagyokat aludt, csak ez esti fürdésnél sírt, mert itthon mindig apa fürdeti és nem értette, hogy ha ő kádban van, akkor miért én vigyorgok rá.Gittel végre kibeszélgethettük magunkat, olyan volt, mintha egy hatalmas beszélgetés lett volna, pedig ezerszer félbe kellett hagynunk, mégsem éreztem sehol se törést benne. Csúnyán hosszú bejegyzés keletkezne, ha minden témát ismertetnék, ami elhangzott, de természetesen család, gyerekek, házasság, otthonoktatás, vallás (naná, találkozik a róm kat és a baptista, de nem kell felszisszeni, mi tudjuk, hogy a közös, amiben állunk és az építés sokkal jobb, mint a vita!).
És nagyon finomakat ettünk, képzeljétek, csinált nekem knédlit vadas mártással, utoljára Pozsonyba ette, még lánykoromba és annyira szerettem. Hazafelé még egy nagy adag Kofolával is felszereltek, amely szintén kedvenc.
Aki még nem ismeri személyesen Gitet, sajnálja nagyon, mert csodálatos ember! Bízom benne, hogy lesz még alkalmam meglátogatni őket és abban is, hogy ők is fognak még vendégeskedni nálunk.
Legszebb: Git bemerítkezésekor készült fényképét szerintem mindenkinek látni kellene, én nem tudom elfelejteni azt a képet, nagyon nagyon szép!

Hazafelé út is gazdag volt, minthogy Pannonhalmára a helyi babamama klubról indultunk, keretbe foglaltuk a csavargásunkat, mert elmentünk a komáromi babamama klubba, aholis Pepita várt várt minket, három fiával {három olyan udvarias és jólnevelt fiúval, amelyek áldás a szülőknek!}.A mi bm klubunkban kicsi gyerekek vannak, náluk, minthogy két oo-s család az átlagéletkor jóval magasabb. Kreatívkodtunk is, Git már bemutatta. A miénk is megvan, pont ma pakoltam el az őszi dobozba, hogy jövőre is kitehessem az ablakba.Pepitáéknál ebédeltünk, olyan finom túrós buktát csináltak, hogy degeszre ettem magam. Az ő otthonuk teljesen más stílusú, és az ő otthonuk is annyira otthon. Bementem és azt éreztem náluk is, hogy jó az Úr által teremtett világba élni!
Bernát és Kaleb elfáradt, hazaindultunk és ha nem fogy ki a benzin, megállás nélkül el tudtuk volna érni Szegedet, de legalább útközben ettük meg mindazt az útravalót, amit Git csomagolt.
Git, Pepita és családotok, köszönjük nektek ezeket a csodálatos órákat, napokat! Alig várom, hogy megint találkozhassunk, addig is az Úr áldása szálljon az otthonotokra!