2009. február 28., szombat

2009. febr. 19. Így is pazar

A változás útját sokszor észre sem vesszük, látjuk, tapasztaljuk, hogy az életünk elemi változnak, de a folyamat olyan szépen csordogál, hogy szinte nem is érzékeljük. Mi most nem a lépcsőn mentünk fel az emeletre (és nem is a liften), hanem egyszerűen csak felugrottunk. Egy csapásra lett több terület eltérő az eddigi megszokotthoz képest. A változás nem minden esetben rossz. Idegen, éppen ezért kicsi vérnyomásemelő és az első pár nap hepehupás, de pont ez kell ahhoz, hogy minden a helyére kerüljön.
Egy hét kiesett itthonról, majd a következő emeleten találtuk magunkat, ami egész tágas, vannak szép nagy ablakai és szerintem hamar be fogjuk lakni. A legjobb tulajdonsága pedig az, hogy innen is vezet lépcső tovább, tehát kiépítjük ezt a szintet is, hogy feljebb léphessünk.

Mindannyian remekül vagyunk, bevezettünk itthon új szokásokat, amit mindannyian nagyon élvezünk. Bernát tud tapsolni és meg tudja mutatni, hogy hol van a feje, de csak néha:) Ma egész nap dumált, mindenre mutogat és a fogaimat macerálja, tehát most épp fogorvos szeretne lenni, de a fül-orr-gége is szóba jöhet, mert az orrom lecsavarása is a napi program része.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése