Kaleb 1 éves {és egy hónapos}

Egy kicsit elmaradtam eme örömhír tudatásával:)

Kaleb egy éves nagyfiú, aki lelkesen és irdatlan tempóval mászik, de már három lépést meg tud tenni önállóan. Kedveli a nehezített terepeket, mert egyedül állni és lépegetni inkább a kanapén, ágyon, trambulinon próbál. Mezitláb felmászik a nagy csúszdán is.
Szereti a könyveket, lapozgatja, nézegeti, igen, néha tépegeti.
Kedvenc állata a kutya és lelkesen eltársalog velük, valamint nálunk jelenleg minden állat ugat. Viszont a legnagyobb beszélgetés háza népének és baráti körének tartogatja, hangosan, élesen, lelkesen, sokatmondóan.
A emeletes ágy mindkét szintjét beüzemeltük, Bernát alszik felül, Kaleb alul, leesésgátlóval. Az éjszakát még nem aludja át, de képes sokat aludni egyhuzamba.

Igazi kis mosolygós, mindenre felmászós, mindennek hangot adó kisfiú, aki még sok kalandot tartogat a számunkra.

És szereti a csípős tésztát:)

Zsolt akolitus lett

Tegnap volt a bemutatkozás, valamint az első közös szolgálatok.

Négy akolitus szolgált a plébániánkon, Misi atya felkérésére még öten mondtak igen, akik közül végül hárman döntöttek úgy, hogy elkezdik a szolgálatot.

Tegnap, a plébánia pünkösdi lelkinapján mutatkoztak be, családaikkal együtt.
A felnőtt család - Dr. Szabó Endre:A már fegyelmezett család - Szemerédi Károly:A még kicsit szertelen család - Farkas Zsolt:És megfigyeltétek, hogy a három új akolitusnak 8 fia van!

Benyik atya mindenkivel beszélgetett, úgy, hogy mindegyik rövidbe bemutatkozás informatív, jóhangulatú, személyre szabott volt. Nálunk még azt a poént is elsütötte, hogy hamarabb ismert, mint Zsolt {jó 5 évvel}.

Ezután következett a ruhák megáldása, felvétele.
Majd szentségimádás egyházközségünkért, az régi és új akolitusok vezetésével. És az első szentmise, Zsolt még áldoztatott is :) De ezt csak hallomásból tudom, mert a fiaink a fergeteges nap végére már annyira kimerültek, hogy a templom előtti téren ültem velük a padon és mesekönyvet nézegettünk.

Bízunk abban, hogy ez a szép nap, és bemutatás egy hosszú és áldott szolgálatnak volt a nyitánya!

Szülinap!

Harmincadik születésnapra három kép dukál:)

Tegnap már tortáztunk közin, mert meglepett a csapat, pedig csuda jó dolgokat terveztem arra az alkalomra, de a tortával ellentétben azok minősége nem jár le. Így falatoztunk, nevettünk, ünnepeltünk.

Ilyen még életelmben nem volt, de ma már rengetegen felköszöntöttek, telefonon, mailba, üzenőfalra és olyan sem volt még, hogy három mosolygós arc ébresztett volna születésnapom reggelén!
Milyen érzés? Visszakérdeznék: milyen érzés áldottnak lenni? Olyan érzés :)
És a délutáni, esti program még hátra van! Amint a srácok kialudják magukat, indulunk. Szerintem csodálatos nap egy szülinap! És a mai tapasztalatok alapján ezentúl mégjobban törekedni fogok arra, hogy mások számára is áldottá tegyem eme ünnepüket!

Húsvét utó

Minthogy semmit sem írtam a húsvéti készülődésünkről, így a tapasztalatokat, utóhatásokat jegyzetelném le.

A karácsonyos doboz sikere után tavaly úgy döntöttem, hogy a húsvétos díszeknek, ötleteket adó sajtó orgánumoknak, szalvétáknak etc is csinálok egy dobozt. - tapasztalat: hamarabb elő kellett volna venni.
A nyuszinak, a tojásfestésnek, a locsolkodásnak is teret kell adni, megvan ennek is a helye. Amíg nem ezt tekintjük húsvétnak, addig nincs vele semmi probléma. Idén hatalmas élmény volt végig résztvenni a szertartásokon, így a négy nap után annyira jó volt egy kicsit játszani - húsvét hétfőn:)
A dobozba tettem egy bevásárló listát - mert az idei még a fejembe van, ráadásul a tapasztalat azt mutatja, hogy legalább kétszer ennyi tormára lenne szükségünk, mint amit most vásároltam. Most még tudom, érzem az arányokat, volt ami bejött, volt amin változtatni kell, így tegnap este papírra vetettem, és ez is megy a húsvétos dobozba.
Valamint leírtam olyan listát is, kicsit szájbarágósan {magamnak}, hogy nagyhét előtt fodrász, családi körömvágás, ruhák legyenek végiggondolva, előre kivasalva, gombok átnézve, mert bizony a nagyheti menet húzós tud lenni, ha ezer más dologra kell figyelni mellette. Most átéreztem, hogy azért ment minden gördülékenyen, mert semmi sem volt, ami fennakadást jelentett volna.

Ezek az én ide tapasztalataim, a tieitek?

Képeken: nyuszi ötlet, kosárka ötlet

Sakkfeladatlap jövőre:)

Valamint játékos tanulás.

Bernát három éves!

Három éve lehetek az édesanyja, életem eddigi legszebb három éve ez, és tudom, hogy ez még fokozható, mert egyre növekszik, okosodik!
Szeretem, hogy csintalan, lelkes, hogy sokat magyaráz, szalad, nevet, hogy sokat kell olvasni neki, vele lenni, közösen játszani.
Igazi hároméves, még ha nem lenne naptáram, akkor is tudnám, hogy elérkezett ez a nap, hiszen az egy napra eső miért-ek száma rendkívül megugrott az utóbbi időben:) Azt gondoltam, ez majd idegesítő lesz, de válaszolni, visszakérdezni egy csodálatos beszélgetés kezdete, amely kincseket rejt!
Bernát lelkesen éli mindennapjait:
fényképezéli a közösségetsakkozikkirakózik
okosodik
még tovább okosodik
És még annyi, de annyi mindent csinál, amit megmutatni, megörökíteni képtelenség, ezért igyekszünk mind többet átélni együtt!

Farsangoltunk

Szombaton megrendezésre került a plébániai farsang. Igazi felüdítő kikapcsolódás volt, a közösségek nem csak beöltöztek, de műsorral is készültek. Volt disznóvágás, citerával, énekszóval, voltak villanylekapcsolós, sötétbe öltözött bábosok, akik uv fényt használtak és fehér kartonbábokat, a Gyertyaláng csoport nyugdíjasai pedig megmutatták, hogy kreativitásban még mindig ők a legjobbak {ajánlom megjegyzésre a süni jelmezt!}.
Természetesen mi sem felejtettünk el beöltözni, a gyerekeknek csak "sapija" volt, amit Bernát inkább farsang előtt hordott, de akkor még a délutáni alvásra se vette le, én Sárival alkottam párt: Hófehérke és a gonosz mostoha. Hárommondatos miniszíndarabbal álltunk elő, ami annyira hiteles lett, hogy egy kislánytól komoly fenyegetést is kaptam Hófehérke kiiktatása miatt, de hát tehetek én arról, hogy nem volt királyfi?
Batyus buli révén rengeteg finomságot vacsoráztunk, a képen látható medvéék által hozott saláta volt a legfincsibb, szerintem. És nagyon örülök neki, hogy sok fotó készült, mert így legalább felidézhetem később is azt a sok egyszerű. ám mégis látványos ötletet, amikkel a családok előrukkoltak.
További képek a plébániai honlap galériájában keresendőek.

Egyre jobban szeretem a betlehemeseket

Mindig is szerettem a betlehemeseket, sokban szerepeltem magam is. Volt olyan, melynek a szövegét az egyik osztálytársunk írta, volt, amely Panelbetlehemes névre hallgatott, Gáspár voltam benne, az egyik kolitársam megzenésítette az egyik verset belőle, még énekeltem is:)
Azért szeretem, mert ezen darab alatt garantáltan észrevesszük, hogy Kiről is szól a most már szinte hátunk mögött levő ünnep. De ami a legjobb, az, hogy minden évben megünnepelhetjük.
Most a cserkészek adták elő, és nagyon ügyesek voltak, minket is megénekeltettek, az előénekes angyal nagyon szép népies hangon kezdett, meglepett, hogy ilyen erős és kiforrott hangja van annak a lánykának, hiába, sajnos korábban nem hallottam énekelni.
Volt egy kis improvizáció is, de annyira jó volt a csapat, hogy a pannonhalmi szeminárium után már csak azt sajnáltam, hogy nem állok ott közöttük.Azért a családunk képviselte magát;)

Noé Bárkája karácsonyi party

Végre egy team alkalom, amikor nem szolgálunk, nem szolgálatot készítünk elő, nem felmerülő problémákat oldunk meg és még csak nem is színdarabot próbálunk. Egyszerűen most csak közösen együtt voltunk és mennyire jó volt.
Készítettünk karácsonyfát, mindenkinek körberajzoltunk a tenyerét, kivágtuk, és gyurmaragasztóval elhelyeztük a falon. Díszítettük is. Közben karácsonyi dalokat hallgattunk bakeliten, és a lakás minden pontján beszélgetések folytak, valamint lelkesen pakoltuk magunkba azt a sok finomságot, ami az asztalon és a leterített vasalódeszkán várakozott.
Pásztorok, pásztorok, majd imádság után következett az ajándékozás, amolyan együtt örülünk, van időnk, komótosak és fergetegesen jókedvűek vagyunk módon. Az egyik eszmei koordinátort kértük meg, hogy tegyen javaslatot, milyen szempont alapján válasszuk ki az első ajándékozót. A legvilágosabb kezdte, azaz a tiszta szemű parasztfiú;). Ajándék átadás kommentálva, az ajándékozott megáldása és lelkes figyelés, hogy mit kapott az ajándékozott.
Nem is emlékszem, hogy mennyi ideig tartott az egész, de hogy rengeteget nevettünk, az biztos, ráadásul olyan jó és eltalált ajándékok voltak. Egyszerűen már azáltal is megajándékozottnak éreztem magam, hogy megnézhettem, hogy mit kapott a másik!
Majd jött a vacsora szabadon, cement kinézetű gombakrémleves {tényleg olyan, na de az íze, nyammi} és csirkehusval töltött vastag csőtészta, nyakonöntve spenótos paradicsommal. Elfogyott!
És koccintottunk, köszöntőt mondtunk egy leadott és megvédett szakdolgozatra{4}.
Este még az egyik lánykával megnéztük az Igazából szerelem című filmet, ami minden évben előkerült.
Valóban ünnep volt, nem csak vacsi, ajándékok etc.
Előreláthatólag nem csak egy év múlva lesz hasonló alkalom.

Kánikula szülinappal

Tegnap így ünnepeltük, születésnapokat, merthogy a jelenlevő kilenc emberből négyünknek júniusban van a szülinapja, az ötödiket, aki már elkerült Szegedről, telefonon köszöntöttük.
A menü pizza volt, a szórakozás pedig a Kincs, ami nincs című film, ami miattam is aktuális volt, merthogy '81-es, micsoda jó évjárat;)
És este még az is kiderült, hogy az egyik haverunknak is velem egy napon van a születésnapja, jövőre ezek szerint még többen ünnepelünk:)

Kaptam nagyon szép táskát, apától könyvet, már a felét elolvastam, most is alig bírtam letenni, anyósomtól a Boribon sorozatunk két hiányzó darabját, hiába, a gyerekkönyvre is lehet vágyni, már alig vártam, hogy kirakjuk ezt a sorozatot is.
Azért a legjobb mégis az egész estés röhögés, a pizzarendelés volt, no meg az, hogy a baráti körünk tagjai mindig megtalálják a közös hangot, még akkor is, ha épp az adott eseményen találkoznak először! Hiába, őrült jófejek;)
Szóval, áldott születésnapot mindannyiunknak! Jövőre milyen bulit szervezzünk???

Zsolt negyed százados

Egyáltalán nem vagyok jó kronologiából;)
Múlt héten szerdán ünnepeltük Zsolt 25. születésnapját, majdnem teljesen meglepetés bulival.
Tavaly még elég gyatra tortát kapott, vendégek se voltak, előtte évben pedig cukrászdába voltunk, nade fejlődünk és nem csak az idő telik el rajtunk!
Zsolt miben fejlődik? Ő biztosan jobban meg tudná mondani, de amit én tapasztalok az az, hogy egyre többet nevet, egyre többet beszél, mesél és egyre hangosabban. Egyre ügyesebben fényképezik és láthatóan egyre jobban szereti is csinálni!

Ő egy olyan ember, akiről álmodtam! Aki mellett le lehet élni egy életet, ott van, de a jelenlétét senkire se erölteti rá, határozott, bár ezt sokan nem nézik ki belőle, hiába, nem elég felszínesen ismerni;) Szereti a munkáját és nem szokott panaszkodni, nem is láttam még rosszkedvűnek.
Igazi áldás, hogy tanúja lehetek az életnek, hogy figyelhetem, mert egyszerűen már azt is élvezet figyelni, ahogyan éli az életét, részvenni benne pedig tényleg ajándék.

Még nem mutattam meg

Pedig már nagyon megérdemelte volna.
Ez a névnapi ajándékom a fiúktól, kicsit késve érkezett meg, mert nem minden volt raktáron, de késve is nagyon nagyon örültem neki. Természetesen már használatba lettek véve, hiszen az eddigi ollóm vágása egyenértékű volt az én tépésemmel. Viszont a konyhában még jó szolgálatot fog tenni. Viszont ezek a gyönyörűségek majd kapnak maguknak valami méltó helyet.
És kicsit narancssárga mániások vagyunk, tudom ezt az ollót általában ilyen színnel gyártják, de ha több lehetőség lett volna, mi akkor is ezt választjuk.

Ma két éve

És annak már jópár hete, hogy én új bejegyzést írtam. Igazából nincs különösebb oka, beteg voltam, csatáztam egyet, tanultam, szerveztünk, kiszabadultunk, mászkáltunk, tekertünk, az estéimet pedig azzal a személlyel töltöttem, akivel a mai ünnepet megosztom.
Mert ez a nap a mi nagy napunk volt két évvel ezelőtt, akármilyen csöpögősen is hangzik ez most, ráadásul ez a nap csak egyre nagyobb az idő előrehaladtával, még akkor is, ha én egy részét Bernáttal az okmányirodában töltöttünk, Zsolt dolgozott, és Bernát elaltatása után logótervezés utolsó fázis következik valamint ajándékgyártás valaki más nagy napjára.
Szóval ez a nap egyre nagyobb, ahogy telnek az évek, egyre fontosabb és kiemelkedőbb. Jövőre még nagyobb lesz és akkor talán mi is felnövünk hozzá annyira, hogy mások számára is látható legyen, hogy nekünk különleges ünnepünk van ma.
Sokat morfondíroztam, hogy mi legyen a kihagyás utáni első bejegyzésem, sok programunk volt mostanában, szülinapom is volt, Bernát csuda csoda dolgokat produkál, de ennél jobb témát keresve se tudtam találni.

Ünnepeljetek Velünk!

Képek:)

A szülinapi torta akkor jó, ha otthon készül, punk tum

Ha jól emlékszem, olyan 20 éves lehettem, amikor közöltem anyukámmal, hogy márpedig a születésnapomra olyan tortát kérek, amit ő süt. Szegény majdnem dobott egy hátraszaltót, pedig inkább csak nézni szereti a szertornát, nem gyakorolni. Mégcsak tortaformánk se volt otthon, tény, hogy soha se készült semmi ilyesmi sütike a mi konyhánkba (anyu a perec nagy mestere, de abban öt csillagos). Nem akart nekem csalódást okozni, bár nem nagyon értette, hogy mi esett a fejemre, így megalkotott egy gyümölcstortát, ami valami eszméletlenül finom lett (köztünk maradjon, fordítva került az egész a formába:)). Azóta többet süt, amikor itthon van, a meggyes sütije semmihez se fogható!
Azóta se eszem meg a cukrászdai születésnapi tortát, másmilyet se ha nem muszáj, de szülinapra cukrászdait, nekem egyszerűen szomorú.
Az elmúlt pár hétben két születésnap is volt kicsi családomba: Bernát és most 12-én Zsolt, az én drága férjem, akire mindig tudok számítani, hoz éjjel citromos vizet, ha kitikkadok a sok szoptatástól, olyan munkát talált, amibe én is be tudok segíteni, így itthon lógatva a lábam dolgozó anyának minősülök gyakorlatilag. Ő, aki bár fiatalabb nálam, sokkal bölcsebb, mint én. Aki halk szavú, de sokkal határozottabb, mint nagyhangú asszonykája, aki sokszor kicsit hebrencs is, de a halkszavúság precizitással társult, oldalborda felől pedig maximalizmussal.
Csuda jó páros vagyunk:)

Mindkét fiatalembernek én akartam megsütni a tortáját, mert az az igazi, ahogy már jópárszor hangsúlyoztam. És itt jön az én szívfájdalmam, ami miatt majdnem sírtam is (na jó, sírtam is, de csak titokba). Vannak, akik nem tartják tiszteletbe, amit az embergyerek szülei kérnek és akkor is hoznak cukrászdai tortát, akkor is úgy állítanak be, hogy eszükbe se jut telefonálni:(
Így bánatomba nem sütöttem tortát.

De nem az a fajta vagyok, akit sokáig emészt a szomorúság. Új tét új nyeremény a következő szülinap jóvoltából. 12-e, beszereztem minden tortához valót és a saját fejem után elkészítettem: meggyes piskóta (naaa, kitől tanultam????:)), túrókrém és csoki a tetejére. Két szintes lett, a felső kisebb (mert ez a Bernáté és helyreállt az univerzum egyensúlya), mindkét darab és a darabok között pedig a túrócska. És ami a legjobb, életembe először sikerült a tojárt kézzel teljesen keményre felverni (jó, Bernát is segített, meg közbe kavargatta az egyik edénybe a lisztes vizet, jobb nem jutott eszembe)!

Igen, a torta nyomi lett, de hogy milyen finom, azt el se tudjátok képzelni és Bernát csillogó szemmel figyelte, meg minket is, hogy nevetünk és most olyan jó volt a hangulat, nem bánom, hogy erről nincs fénykép, mert ez most az én privát fényképalbumomba van, amit sokat lapozgatok.

A tortáról van, csodáljátok:)

Anyák napja!

Hetek óta gondolkozom ezen a bejegyzésen és azt hiszem, hogy talán majd jövőre sikerül is valami ideillőt kitalálni. Mert a szívembe még nem született meg a legjobb gondolat.

Ez a második év, hogy ezen a napon nem csak én köszöntök, hanem már engem is köszöntenek, így még bonyolultabbá vált a lényeg megfogalmazása, viszont kicsit könnyebb is, hiszen már két oldalról tudok közelíteni a témához.
Amióta Bernát megszületett, sokkal jobban értem édesanyámat és sokkal többet tudok a saját gyermekkoromról is, ami elég kapcsolaterősítő hatást fejtett ki. Ilyenkor irigylem a régi társadalmakat, amikor az asszonyoknak lehetőségük volt sok-sok generáció tapasztalatát magukévá tenni, míg mi sokszor nem látunk tovább az orrunk hegyénél, még akkor sem, ha nagyon nyitogatjuk a szemünket.
Amit édesanyaként most meg tudok fogalmazni magamnak az a kapocs szerepe, mert egyenlőre még én kapcsolom a gyermekem a nagyvilághoz, a családhoz és Istenhez. Mire felnő, ezek a kötelékek megszilárdulnak, ha jó kapocs voltam, aki nem felejti el, hogy a szálak között már nem kell tartóerőként fellépnie egy idő múlva és az átadott tudás révén biztos lehetek abba, hogy az ő kis saját szálai megbízhatóak lesznek.
És majd lesz felesége, aki kapocs lesz...

Ma egy éve

„Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra.” (Jn 16,21)

És ez a kis emberke ma egy éve van velünk minden nap. Most sorolhatnám, hogy már mi mindent tud, könnyezve emlékezhetnék megható pillanatokra, de ehelyett csak csendbe hálát adok Istennek, hogy ekkora ajándékot kaptunk!

Krisztus felámadt!

Valóban feltámadt!

Két gondolatot szeretnék megosztani, ami a Húsvéttal kapcsolatban, most nem bújuk ki belőlem a teológus, hanem inkább gyakorlati oldalról szeretném megközelíteni a kérdést.

Húsvéti díszítés:
Karácsonykor mindenhol csak karácsonyi kellékeket lehet látni és még a legbóvlibb helyen is lehet találni legalább egyfajta betlehemest. Húsvétkor az előbbi dömpinghez képest szegényes a kínálat és még a jobb helyeken is alig lehet olyan tárgyat/képet kapni, amely valóban kapcsolódik ahhoz, amiről valójában szól ez az ünnep.
Ennek két okát gondoltam ki az elmúlt napokban:
- a Húsvét az embereknek nem olyan fontos, mint a karácsony. Mi keresztények tudjuk, hogy ez a nagyobb ünnep, de még nem nyertünk hangszórót.
- ilyenkor a természet olyan döbbenetes dekorációval áraszt el minket, hogy bármely más mesterséges díszítés giccsparádénak hat mellette. Pénteken Zákányszékre autózva a számat tátottam, minden olyan gyönyörű volt, minden virágba borult, a zöldnek ezer árnyalata pompázott mindenütt, olyan volt, mint egy nagy csokor, ahol minden pont a helyén van a rikítóan világoskék háttér előtt. Ehhez tényleg nem kell díszítés.

Népszokások:
Keresztény ismerősökkel beszélgetve sokszor felmerül a kérdés, hogy mennyire engedjünk a népszokások továbbélésének. Személy szerint én szeretem a népszokásokat, nem a hiedelmekkel és babonákkal dúsított praktikákra gondolok, hanem a locsolkodásra, a versmondásra, a hímes tojásra. Idén a következőre jutottam, amit jövőre és utána minden évben úgyis felül fogok bírálni, de azt hiszem már most elég stabilan körvonalaztuk Zsolttal, hogy mi hogyan is óhajtjuk Húsvét hétfőt körvonalazni.
A locsolkodás természetesen a fiúk dolga, verset tanulva apa vezetésével, lányok pedig epedve várhatják az újabb produkciót. Eleinte valószínűleg én fogok verset keresni, de biztos vagyok benne, hogy a férfihad hamar el fog jutni, hogy nekem is meglepetést okozzanak.
A tojásfestés a lányok dolga, ez egy igazi művészet, ha lesz lányom biztos, hogy meg fogom neki tanítani, amit csak tudok, addig is gyűjtögetem a mintákat, technikákat és megpróbálom az igazi népi vonulatot képviselni, tehát nem bolti festéket használok, hanem hagyma héjat, bodzát etc. Minthogy ez szigorúan a lányok terepe, fiúknak ide tilos a belépés, nem fogom Bernátnak megtanítani, hogy hogyan kell tojást festeni, nem azért mert ki akarom túrni, hanem mert milyen jó lesz majd, ha lesznek húgai és csodálatta nézni majd a tojásokat, amit festettek/karcoltak/írókázta és benne lesz majd a teljes elismerés, mert ez nem az ő területe. Mindez természetesen Édesapára is vonatkozik:) cserébe én soha se fogok kiugrani repcsiből, és továbbra is felnézek rá, hogy ő ezt képes volt megtenni.