2009. július 24., péntek

Játék 4.

információ:
Amikor hazaérkezünk, a beszámolónkat az ókortól fogjuk elkezdeni.

2009. július 22., szerda

Böngészünk 1.

Valamiért azt hittem, hogy a Böngészős könyvek használatáról csak később fogok írni, de Bernát annyira szereti őket és annyira a mindennapjaink részévé váltak, hogy nem lehet tovább halogatni az első beszámolót.
Egyenlőre az Őszi és a Tavaszi Böngészőt szereztük be, valamint a Ki vár a várban címűt, bár ez utóbbit még nem vettük elő, de lehet, hogy alvás után megmutatom neki. A másik kettőért rajong, hurcolja magával a lakásban (nem kicsi könyvről van szó) és nagyon sokat nézegeti. Természetesen nem egyedül, de ha épp nem érek rá, akkor guggol mellette és magyaráz hozzá.
Mesélni szoktam, hogy mit látunk a képeken, mutogatom a szereplőket, tárgyakat etc. Vagy őt kérem meg, hogy mutassa meg hol a kutya, a papagáj, a nyúl, autó, motor, bicikli. Van, hogy én mutatok és ő nevezi meg. Olyanokra is rá szoktam kérdezni, amibe nem vagyok biztos, hogy tudja-e, hiszen Zsolttal is böngész, nem csak azt tudja, amit én mondtam neki, és bizony néha meglep, hogy sokkal nagyobb az ismerete, mint amit én feltételezek. Ma reggel a nyulat mutatta meg, pedig nem tudtam, hogy tudja.
Van olyan kép, amit már annyira ismer, hogy nem keresgeti rajta a cicát, hanem pontosan tudja, hogy merre van.
A másik három Böngésző valószínűleg karácsonyi ajándék lesz. Őszinte vagyok, én már alig várom, hogy birtokolhassuk, mi is nagyon megszerettük.
Hasonló tartalmi összetettséggel és rajzminőséggel bír a Tesz-Vesz sorozat is, jelenleg a Tesz-Vesz Város a favorit, de negyed annyi ideig nem köti le, mint a másik.

Tehát, Böngészésre fel!

2009. július 20., hétfő

N, H. Kleinbaum: Holt költők társaság


"Kapitány! Ó, kapitányom!"

Igen, Bernát még alszik, ezért még pótolok egy kicsit, nehogy már csak nekem kelljen sokat olvasni:)

Természetesen én is láttam, a regény alapján készült filmet, ami nagyon tetszett, igaz nem tudom megmondani, hogy mikor, pontosabban mikor utoljára, merthogy néha kell egy kis ismétlés. Emiatt viszont egy ideig nem tudtam, eldönteni, hogy a regényből készült a film vagy a film forgatókönyvéből a regény, annyira egyezett minden, pontosak voltak a karakterek és szinte filmszerű volt minden bemutatás valamint a cselekmény kibontakozása.
A regény volt előbb! Azért merem felkiálltva állítani, mert a filmesek már megint elszúrták. A mozgóképes verziót látva azt gondolhatjuk, pontosabban én azt gondoltam, hogy Neil, a színészet felé forduló diák a Kapitány melletti főszereplő, csakhogy nem ő, hanem a szobatársa, Todd az, az ő karaktere a legfigyelemreméltóbb az egész társaságból.
Elnézést, hogy így belecsaptam minden előzetes bemutatás nélkül.
A helyszín egy elit fiúgimnázium, ahová úgy tanár érkezik, aki valamikor az iskola diákja volt. Ők alapították a Holt Költők Társaságát, amelyet diákjai újra elindítanak, és ezzel kezdetét veszi a bonyodalom és a változások sorozata.
A változás a kulcs, de ennek csak ez elejét mutatja be a regény, a kirobbanást, és a legelős következményt, azt nem, hogy hosszútávon mi az eredménye vagy a hatása. A könyv véleményem szerint elsősorban a gimnazista korosztály számára íródott, inkább 9-10. osztályosok számára, amikor az angolt romantikát tanulják, nyugodtan a kezükbe lehet adni, mert sok idézet van benne. 9. osztályban pedig Shakespeare felbukkanásakor, mert a Szentivánéji álmot mutatják be.
Fiatalos, könnyed, pörögnek az események, mégis mély a történet, jól láttatja a szereplőket, a egész szituációt, nevetésre és könnyezésre is rá tudja bírni az olvasót (engem tuti).

Adalék, de csak az olvassa el, akit nem zavar, hogy túl sokat tud meg a történetből:
Neil öngyilkos lesz, nem akar orvos lenni, hanem színész. A karakterét megformáló színész, Robert Sean Leonard az előző bejegyzésben is emlegetett Doktor House sorozatban tűnik fel, mint orvos (onkológus). Idősebb lett, de semmit se változott.

Tova Mivris: A betért

Szégyen, hogy mennyire nem írok azokról a könyvekről, amiket olvastam, igaz fogalmam sincs, hogy hogyan csinálom, mert megdöbbentően sokat olvasok az utóbbi időbe. Körülbelül arra van időm, hogy az olvasónaplómba írjak róluk pár gondolatot, de megint van néhány, ami onnan is kimaradt.

Végre beszámolhatok az egyik ajánlott regényről, amit még az ágyban töltött betegség alatt olvastam el.
A regény egy egyedülálló anyáról szól, aki kislányával megérkezik egy zártnak tekinthető ortodox zsidó közösségbe. Természetesen jó nagy port kavar és egyedei stílusa, frissessége még csak tovább ront a helyzetén.
A könyv elején be van mutatva egy jól működő közösség, készülnek a sabbatra, ami előtt mindenkit körbetelefonálnak, finomakat főznek, majd élvezik a nyugalmat, zsinagógába mennek, az egész olyan idilli. Majd betoppan Batseba, aki egy betért, azaz nem zsidó családban nevelkedett és csak férje miatt lett zsidó, akit nem sokkal lányuk születése után elveszített. A fiatal betért pedig lelkes, tanul, kérdez, nem fásult bele a mindennapokba, ráadásul festőként átlagon felüli kreativitással bír.
Ahogy halad előre a cselekmény láthatjuk, hogy a közösség nem is olyan idilli, mint ahogy első ránézésre tűnik, a sabbatra való készülődés teher, mert mindig új receptek kellenek, mindig ki kell találni kit akarnak meghívni, takarítani kell és akárhogy is igyekeznek, az utolsó órák mindig kapkodással telnek.
Szó szót, esemény eseményt követ, felbolydul a közösség, egy ideig lappanganak a problémák, majd ahogy ez lenni szokott, kitör a szunnyadó vulkán.
Most épp édesanyámnál van a könyv, utána a szomszéd csajszihoz vándorol. Ajánlom mindenkinek, mert könnyed, igazi nyaralásra való olvasmány, de mégis egészen mélyre tud menni néhány gondolat.
Ami még megfogalmazódott bennem, csak az evangéliumi élet az, amely szeretet visz egy közösségbe, ami igazán megtartja, a közös szabályok összessége soha!
A műben mindez úgy van beállítva, mintha szétverődne a közösség, de akinek van élő közösségi tapasztalata, az rájön, hogy az írónak nem sok van, mert ez is szervesen hozzátartozik a közösségi élethez. Ráadásul a történetből és a karakterek leírásából az is kiderül, hogy már korábban se ment minden simán, voltak elég kemény ellentétek eddig is.
Teljesen nőnemű a könyv, minden az asszonyok, lányok oldaláról van bemutatva, ez nagyon tetszett, jónak találtam ezt a nézőpontot. Csak két férfi jelenik meg a színen a rabbi és a fia. A narrátor is nőnemű, de nem derül ki, hogy kicsoda, ő csak egy tagja a közösségnek és sok esetben az egész nőcsapat nevében beszél.
Sok tanúságot le lehet vonni olvasás közben, sok apróságot, minthogy ne segélyesedjenek el az ünnepek, mindig új lelkesedéssel kell nekikezdeni.
Jónak találtam az zsidó életforma bemutatását, a regény nem definiálja a fogalmakat és nem is szájbarágva magyaráz, mégis elég jól meg lehet ismerni amit bemutat.
Számomra a mikve volt az újdonság, pedig ezt a szót még House is említi az ötödik évad végefelé:)

Selejtezés Igei alapon + Játék 3.

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben…” (Mt 6, 19-20)

Akár már lerágott csontnak is tekinthetnék ez az igehelyet, annyit van hangoztatva, a gyakorlati megvalósítása viszont sok esetben hagy némi kívánnivalót maga után. A múltkori ruhapakolós posztnál már utaltam rá, hogy akár erre is lehet alkalmazni, de szombat délután végre sikerült is:)
Zsolt kereste az egyik nadrágját, ami valamiért nem találtunk (később kiderült, hogy befurakodott a többi ruha mögé), így először nekiugrottam az ágyneműtartóban lapuló készletnek, mire a tartónak leszakadt az egyik alja, Zsolt mondta, hogyha kikapunk belőle mindent, akkor megcsavarozza. Gondoltam kihasználom a lehetőséget és selejtezek megint egyet. Ki is sikerült választani egy kirakandó ruhadarabot, egyet meg személyhez kötötten félreraktam. Kicsit fellelkesedtem, úgyhogy elindultam a beépített szekrényhez razziázni.
Az egészet kipakoltam és a szokottnál is könyörtelenebb voltam:) Azért voltak ruhadarabok, amiknek kegyelmet adtam, nah ekkor jött a fenti mondat, ugyanis a megtartott ruhák között nem egy volt, amelyet már elég régóta nem használok, de hát annyira szeretem, igaz, hogy a kedvenc pulcsim kifakult, nem jó a zippzára, meg nem is veszem fel, mert már olyan bolyhos, na de én szeretem. Aha, szóval ilyen remekül ragaszkodom egy megvarrt piros anyagdarabhoz, akkor most ebből is megtérek és a pulcsi máris landolt a karitasz dombocska tetején.
Hónapok óta érlelődött benne, hogy végre életre váltsam Jézus eme utasítását is, sikerült:)
Közbe rájöttem, hogy milyen tuti ruháink vannak, mégis valahogy nem jó az egész, néha én is azt érzem, mint az egyszeri lány a ruhásszekrény előtt: "jaj, nincs egy rongyom se, amit felvegyek!". Na ne már, hogy én ilyen gáz legyek! Zsolt megvigasztalt, nem ennyire rossz a helyzet, de tény, hogy nem látjuk át a készletet!
Több se kellett, a vállfás szekrénynek is nekiugrottam, onnan is kirámoltam mindent, közben pedig kialakítottam egy rendszert a fejembe. A kifelé hajigálás idejének töredéke alatt visszapakoltam, már ami megmaradt, tény, hogy sokkal levegősebb most a szekrény, de milyen szép, igazi gardrób kinézete van, csak magát a beépítettszekrénybozadályt nem kell észrevenni.
Bernát nagyon élvezte az egész lakást elborító rumlit, mi pedig azt, hogy a helyrerámolás óta mindent sokkal könnyebb rendbetartani. Hogy mit tesz egy jó rendszer:)

Információ 3: Nekünk nem kell útlevél! (ezzel Gira kérdésére is válaszoltam)

2009. július 16., csütörtök

Jáááték 2.

Ilyen még nem történt, írtam és nem került se mentésre, se sehová.
Döbbenet, nah mindegy, újraírom:)

Szóval a második információ: közel a tengerhez, de nem közvetlenül a tengerparton!

Ma Vásárhelyen voltunk, mert a nagy meleg miatt ugye nem viszem ki Bernátot, csak reggel és este és kicsit unta már az itthoni lehetőségeket, pedig kitettem magamért. Anyuméknál azonban nagyon elemébe volt, megtanulta a húgom nevét is:) Valamit itthon ivott citromos vizet és tetszett neki, tegnap a fokhagymás kenyérlángost is nyomta befelé, a kis ínyenc!

Ok az örömre:
Innen kaptunk pólókat: http://www.ef424.com/

És én ennek nagyon örülök, mert annyira jól néznek ki, nagyon jó az anyaguk és a kivitelezésük is pazar! Mindannyiunknak jött valami a csomagban, majd idővel mutatok fényképeket is rólunk!
Mellesleg merem ajánlani ezt a pólóboltot, ha jól tudnom, egy keresztény családé, legalábbis fenn vannak azon a családok listáján, amelyen barátnőm is. Pár napon belül megérkezett, amit rendeltünk, a minőségük engem meggyőzött, persze majd használatba derül ki, hogy mit bírnak, de nagyon jó mindegyik anyag fogása és a kivitelezés várakozáson felüli (pedig magasra tettük a mércét)!

2009. július 15., szerda

Jáááték

Minden blogger kitalál vicces játékokat, szóval nekem se lehet kimaradni, pedig nem vagyok a csordaszellem híve:)

Kérdés: Hová utazunk augusztusba? - a megfejtés egy város
(Akiknek megmondtam, tőlük elnézést, mert most ebből ki kell, hogy maradjanak, bocsika.)

Első információ: Bernátnak kell útlevél.

Igyekszem pár naponta új tényanyaggal szolgálni:)

Aki megfejti, annak majd hozunk valami apróságot!


Utólag:
Módosítom a játékszabályokat:)
Hogy tovább kitartson és hátha így érdekesebb lesz!
Két nyertes lesz:
1. Aki először kitalálja.
2. Sorsolás a helyes megfejtők között, majd Bernát kihúzza, Zsolt pedig fotózza.

Mindenki írhat több választ is, az utolsót veszem figyelembe!

A választ pedig innentől kezdve nem kommentbe várom, hanem mailba, amely:
mariann pont nagy kukac gmail pont com

Tehát két apróságot fogunk hozni:)

Foggalmam sincs,

hogy miről írjad, de már kellene valamiről nagyon.
Na nem azért, mert semmi sem történik, hanem éppen azért, mert annyi minden:)
Voltunk két esküvőn, még nincsenek kiretusálva a képek, de amikor majd készen lesznek, akkor mindkettőt bemutatjuk, mert annyira jók voltak. Zsolt gépe most épp pihentetőbe van, mert a korábbi monitorkártyát eladta, az új meg még nem érkezett meg, ezért most elmarad a fényképes illusztrálás.
Arról viszont tudok áradozni, hogy Bernát épp mi mindent csinál.
Tud egy csomó szót, ami az állandó szókincse, ha pedig hall olyan szót, ami épp színpatikus neki, akkor megismétli, ilyen volt tegnap az árnyék. Állandó körülbelül harminc lehet, de nem számoltam meg: döldök(köldök), dandi(szandi), hinta, cica, Márk(természetesen nem ilyen tisztán), Lia etc.
Tud hátrafelé menni, az egyik esküvőn csinálta először, nekem nagyon tetszett, olyan aranyosan figyel közbe.
Tud szívószállal inni, ezt három napja sajátította el, Zsolt tanította meg neki, azóta csak ha sétálni megyünk, akkor iszik a kisüvegből. Buborékokat fújni a vízbe még nem tanítottuk meg, erre úgyis rájön magától:) A cseresznye-meggylekvár készítésekor keletkezett melléktermék szörpöt is megissza.
Már néhányszor belepisilt a bilibe és mondja, hogy pisi és bili. Előfordult már, hogy mondta, hogy pisi, én gyorsan lekaptam róla a pelust, ráültettem és tényleg pisilt. Egyenlőre még ezt a területet nem vesszük véresen komolyan, de láthatóan tetszik neki.
Tud komolyan mesekönyvezni. Nagyon szereti a böngészőt, egyenlőre csak a téli és az őszi van meg, most karácsonyig nem fogok venni könyvet (brü hü hü, de hát ez is a spórolós project része, ez van), szóval a nyári, tavaszi és éjszakai várat még magára, de van annyi mesekönyvünk, hogy garantáltan nem fog unatkozni így sem. Olyan aranyos, amikor a nagy böngészős könyvet hozza és mutogatja a kutyát, cicát, az elszökött Lóri papagályt. Boribont is szereti és az én ezer éves Az én mackóm mesekönyvet, van hogy háromszor is elmesélem neki és ugyanolyan lelkesen figyel. Anyum hozott angol mesekönyvet is, ebből kezdjük el az angoloktatást:) Ezt is minden nap hozza, minimum egyszer, és lelkesen hallgatja, nincs benne sok mondat, de ami van, az nagyon használható. Így angolozás akkor van, amikor a Peppa-t hozza. És amikor jön a mesekönyvvel, én bizony mindent félbehagyok, és leülök vele olvasgatni, lapozgatni - számomra ez amolyan oo- előkészítése, azaz egyik lépése annak, hogy nem töröm le a gyerek kíváncsiságát, érdeklődését, könyv iránti szeretetét.
Eszik mindent, de csak ha az ölünkbe ül, most épp nem preferálja az etetőszéket, max akkor, ha sokan eszünk. Döbbenetes a mozgásigénye, így néha addig se tud a fenekén ülni, amíg eszik, a falat megrágása közbe képes körbeszaladni a lakást. Gondolom ez is egy korszak, mert eddig szépen ülve evett, ja és csak akkor csinálja, amikor ketten eszünk, amikor apa is itt van, akkor szépen eszik az ölébe és hallgatja a beszélgetést, tény, hogy sokkal izgalmasabb, mint amikor én egyedül mórikázok neki.

A felnőtt részleg jól elvan, készülünk a pannonhalmi kurzusra, 27-én utazunk, szóval akkor megint nem leszek több mint két hétig. Augusztusba is lesz majd egy rövidebb kirándulásunk, de erről majd később, mert még mindig nem merem elhinni;)

2009. július 7., kedd

Ma két éve


És annak már jópár hete, hogy én új bejegyzést írtam. Igazából nincs különösebb oka, beteg voltam, csatáztam egyet, tanultam, szerveztünk, kiszabadultunk, mászkáltunk, tekertünk, az estéimet pedig azzal a személlyel töltöttem, akivel a mai ünnepet megosztom.
Mert ez a nap a mi nagy napunk volt két évvel ezelőtt, akármilyen csöpögősen is hangzik ez most, ráadásul ez a nap csak egyre nagyobb az idő előrehaladtával, még akkor is, ha én egy részét Bernáttal az okmányirodában töltöttünk, Zsolt dolgozott, és Bernát elaltatása után logótervezés utolsó fázis következik valamint ajándékgyártás valaki más nagy napjára.
Szóval ez a nap egyre nagyobb, ahogy telnek az évek, egyre fontosabb és kiemelkedőbb. Jövőre még nagyobb lesz és akkor talán mi is felnövünk hozzá annyira, hogy mások számára is látható legyen, hogy nekünk különleges ünnepünk van ma.
Sokat morfondíroztam, hogy mi legyen a kihagyás utáni első bejegyzésem, sok programunk volt mostanában, szülinapom is volt, Bernát csuda csoda dolgokat produkál, de ennél jobb témát keresve se tudtam találni.
Ünnepeljetek Velünk!

Képek:)