Csudát, egy nap képesek két újdonságra is. Egy hete már megtapasztalta Bernát, hogy úgy is lehet vizet inni, hogy történetesen nem ül benne. Ma már a pohárból ivás is remekül ment, főleg amikor mi eltértünk a megszokott szerepünktől, mert apa itatta, én pedig felcsaptam lelkes fotósnak. Tapasztalat, olyan poharat érdemes használni, amely átlátszik és látjuk, hogy mikor jön belőle a víz (azért nem kell aggódni, nem öntöttük nyakon a gyereket).Később én visszatértem a szőnyegen játékok között csücsülő anyukává (rendben bevallom, amikor Bernát éppen rácuppan valamelyik számára éppen rettenetesen izgalmas játékra, akkor szoktam olvasni), apa is visszatért fotós mivoltába, ahol egy új területet, a stok részleget próbálgatja. Némi kerülő után eljutottunk oda, hogy mi volt a második újdonság, amit már biztosan megnéztetek, hiszen elég körülményesen jutottam el ide. Rendben: tud állni egyedül a kanapé mellett, felhúzni még csak félig tudja magát és ha elfogy az ereje, akkor a fogát élesíti a kanapé szélén.
Mi is alkottunk ám, Zsolt a képet csinálta, én pedig a tárgyat, amit ábrázol. Erőteljes csapatmunka áll ám e kicsi piros fél pár cipő mögött. A leírását tartalmazó könyvet apósoméknál találtam - majdnem gyújtós lett, de én megláttam benne az értéket. A leírások benne nagyon jók, de egy gyakorlatlan kötőn, aki még soha sem csinált ilyet felnőtt felügyelet nélkül, okozott egy kevés fennakadást. Szigetországi anyukám viszont a segítségemre sietett és chet-en leírta, hogy mit és hogyan kell csinálni. Persze a technikai megvalósítás rám maradt, és volt olyan, hogy tökéletes kivitelezést produkáltam, csak éppen azt nem tudtam, hogy hogyan, de a második fél már úgy készült, mintha mindig is ezt csináltam volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése