2010. július 30., péntek

Hazaértünk



Köszönjük a sok gratulációt!
Köszönjük a sok sok imát!
És bár valószínűleg nem olvassák, de köszönöm mindenkinek, aki az elmúlt napokban nyugodttá, kényelmessé, örömtelivé tették a kórházi pillanatokat!
Áldjon meg benneteket az Úr!

2010. július 26., hétfő

Farkas Vince Káleb

A mennyek országa hasonló a mustármaghoz, amelyet a földműves elültet földjébe. Ez a mag kisebb ugyan mindenféle magnál, de amikor felnő, nagyobb, mint a kerti vetemények. Valóságos fa lesz belőle, úgyhogy az ég madarai eljönnek, és ágai között laknak.
Mt 13,31-32
Kép és további infó holnap! :)

2010. július 24., szombat

A legfrissebb Lydiát, szokásomtól eltérően, szinte olvasatlanul félreraktam, amikor megérkezett. Ma, amikor pakolásztam, a kezembe akadt, elolvastam. A közepén mindig van Igés kép, könyvjelző. Úgy döntöttem, hogy a képet beviszem magammal a kórházba, majd amikor elkezdtem kivágni elolvastam a rajta levő Igét (kicsit gombhoz kabátot mentalitás, nade mikor az Úr szólni akar;)). Eredmény:

Mikor félnem kellene is, én bízom Benned!
(Zsolt 56,4)

Mert a váratlan események, a váratlan elindulás, az adott körülmények, a nemvárt események, a sok fülünkbe ültetett bogarak kelthetnek félelmet, de már nem félek! Megadta nekem az Úr azt a képességet, hogy tudjak szülni, minden nőnek megadta. Amikor Bernát született élveztem, fájt, persze, meglepő lett volna, ha nem. Feszített, naná, hisz tágultam. Fogyott az erőm, még szép, nem öt perc. (És közben is tudtam, ki is jelentettem, hogy szeretnénk még gyereket! )A végén pedig eljutottam az End Zone-ba!
Mert az Úr úgy csinálta meg, hogy ne lássuk közbe, hogy hol tartunk, érezzük, hogy haladunk, tudjuk, hogy mennyit tettünk már meg, de a végét nem látjuk, vakon megyünk és így nem adjuk fel hamarabb, mint ahogy elfogyna az erőnk!

És mindez természetesen nem csak kijött az ujjaimból, hanem az Úr megint terelt és addig piszkált, míg meg nem néztem az egyik kedvenc jelenetemet (amelyről pár napja beszéltem is egy barátomnak, de akkor valahogy nem akaródzott "ismételni").

Én ebből (43:57-nél indul) értek, és Akibe a bizalmamat vetettem, tudja ezt!

Linkesedés

Miután pár nap múlva pár napra garantáltan kivonódok a virtuális térből (kipróbáltam, a kórházi wlanhoz szükségem lenne kulcsra, gondolom nem fognak adni;), ezért gyorsan idebiggyesztem azon blogok listáját, amelyeket az utóbbi hetekben átnyálaztam, ötleteket merítettem és hatalmas lelkesedéssel olvasgattam. Remélem a ti tetszéseteket is elnyeri.

http://1plus1plus1equals1.blogspot.com/
Clarisa blogjára már rengetegszer utaltam, főleg 1-es blogként.
Ha eggyel el is lehet bánni, ketten azonban ellenállnak neki; a hármas kötél pedig el nem szakad egyhamar. (Préd 4,12)
Nem is emlékszem hány nap alatt néztem át minden bejegyzését és sokat még el sem olvastam, csak könyvjelzőztem. És a tapasztalat azt mutatja, hogy bármikor belekattintok a közepébe, találok valamit, amit még nem vettem észre.

http://mylifeonataffypull.blogspot.com/
A második nagy kedvenc, bár nem azért, mert rengeteg ötletet lehet meríteni (bár akad nem egy brilliáns), hanem mert egyszerűen jó olvasni, nézni a képeket, és jó végre olyan blogot látni, ahol már idősebb otthonoktatott gyerekek is szerepelnek. Nem annyira népszerű, mint sok más hasonló blog, talán mert nem annyira informatív, nincs teli linkekkel, utalásokkal, de mégis valami mást tartalmaz, ami miatt nem tudtam elszakadni tőle. (a kertjük is valami fantasztikus)
És egy kis bónusz, apuka is blogol.

http://homeschoolcreations.blogspot.com/
Minőségre, mennyiségre ugyanaz a szint, mint az 1-es blog, de hát ilyen az ember, nekem akkoris amaz jelenleg az első számú kedvenc:)
De ezt a blogot sem érdemes kihagyni. Szintén csak napok, hetek kérdése az átnyálazása, főleg, hogy ez is teli van remek linkekkel, amelyek biztosítják az elkalandozás lehetőségét.

http://confessionsofahomeschooler.blogspot.com/
Ismételten lehetne első számú kedvenc, de nem, és ismételten kihagyhatatlannak tartom, pazar tartalma miatt.

http://totplay.blogspot.com/
És egy vicc, ettől a blogtól kivert a hideg veríték is, komolyan, eszméletlenül idegesített, mégis rengeteg feljegyzést generált, mert az ötletek, a feladatok, a csoportosításuk, a hozzájuk tartozó információk köteleztek, de akkor is, az egész valahogy borzalmas:)

http://totallytots.blogspot.com/
2008 óta létezik! Hihetetlen, hogy még soha sem találtam rá, de ezek szerint most jött el az ideje.
Pazar témákat hoztak össze, jól körülhatárolva.

http://www.ohdeedoh.com/
Már nem emlékszem, hogy hány oldal, de valami rengeteg, főleg ahhoz képest, hogy egy aránylag fiatal blog. Rengeteg játék, születésnap, gyerekszoba ötlet. A képek gyönyörűek és megvalósítható elképzelések vannak benne, amelyek ügyeskezű apuka, kreatív anyuka kombinációval, kis befektetéssel megvalósíthatóak.
Én csoportosítva mentettem a kedvenc ötleteim linkjeit, némelyikhez megjegyzéseket is fűztem, mert én egyhamar garantáltan nem lapozom végig, szerintem nem bírnám ki. A sok ötlet, szín, lelkesedés rendesen fárasztó.

Ezek voltak azok az oldalak, amelyek meghatározták az elmúlt hetek gép előtt töltött idejét, főleg mikor Bernát aludt (még jó, hogy ez akár 2-3 óra is szokott lenni).

2010. július 23., péntek

Apával munkálkodva; új ízek

Laminálásból maradt padlódarab a legjobb híd.Apával szögellni pedig a legjobb móka.
A következő szerelnivaló a háttérben várakozik.

Mákosgombóc:
Bubuéktól jött az ötlet, náluk ettünk először, pontosabban akkor Bernát csak megnézte, majd itthon csináltunk (sima szilvás gombóc, csak cukrosmákba forgatva), abból egy falatot evett, majd pár napra rá megint készült (hiába, ha én egyszer rákapok), akkor már egy egészet megevett és azóta is lelkesen emlegeti, lehet, hogy ma este is ez lesz a vacsi?

Tot school - 2. hét

A hetünk múlthét szombattal kezdődik, hiszen apa dolgozott, így munkanapnak minősült.

5. nap (szombat)
Bal sarokba levő játékról majd egyszer lesz bejegyzés, főleg, amikor már "rendeltetésszerűen" tudjuk használni, a neten találtam a társasjátékot, ez az egyszerű házi verziója.
Fűzés.
Jobb sarok: fújás, anyósnyelvet nagyon szereti fújni, egyre erősebben tudja. Mellette van szívószál, meg az a henger, amire cérna volt feltekerve, azt fújtuk végig a nagyszobán, hatalmas sikert aratott. Majd pinponglabdát szeretnék beszerezni és idővel kockákból épített útvonalon végigfújni.
Süni magazin: valaha még én is olvastam, most megrendeltük egy évre a Vadonnal együtt (ez könyvtári példány), az állatok képeit keresgéltük a gyerektérképen, sokat már nagyobb keresgélés nélkül megmutat.Sakk és tészta: a tésztában sakkfigurák voltak, ezeket kellett megkeresni. Ez is a sikerjátékok között van, a tészta azóta se lett elpakolva, mert utána autókat pakolt bele, hogy megkeresse, majd a trambulinra rátettünk egy takarót, arra kiöntötte a tésztát és abba játszik. És minden este jön, hogy szedjük össze, de több alkalommal elkezdte egyedül is, de neki még nagy ez a mennyiség, ilyenkor úgy szedjük, hogy mindig egyszerre markolunk.Sakk: itthon volt, én kezdtem el pár dolgot tanulni hozzá gyerek sakkos könyvből, azóta szereti pakolgatni rajta a bábukat, párnak tudja a helyét és a nevét. És idővel mindig megjelennek az autók is a sakktáblán:)
6. nap (hétfő)
Find it!
Zsírkrétától a színes korongig. Fonál van ráragasztva. Néhány mesekönyvébe van ilyen feladat, abba is nagyon tetszett neki, így csináltam egyet színekhez. Egyedül még nem húzza az ujját, de amikor meglátta a lapot, azonnal tartotta a mutatóujját, hogy kövessük. Elhangzottak a színek nevei is többször. Valamint néhány gémkapcsot is rápakoltunk.
Kutyás kirakó.
Számok: számolás és mérés. A falnál megmértük, hogy milyen magas, húztunk vonalat, és mellétettük a fonalat (köszi Virág), elvágta, majd centivel lemértük. Mostanában sok mindent kellett mérni a lakásban, így ez egy ismerős cselekedet volt neki. Az "eredmény" természetesen még egyáltalán nem érdekli.
7. nap (kedd)
Uno, na nem nagy partit tartottunk, hanem a színeket pakolgattuk.
Váza és bigyók: kísérleteztünk! Vizet tettünk a vázába és elkezdte beledobálni a tárgyakat, az első egy kő volt, rutinosan nézett lefelé, a második a parafadugó, beledobta, nézett lefelé, majd kikerekedett szemmel fel, annyira jó volt végignézni a reakcióját. Majd ránézett a tárgyakra és egyre nagyobb érdeklődéssel pakolta bele őket. A jégkockát már nagyon ismeri, hogy az nem merül le (hiába nyár van, sokat lát a poharakba).
Kártya és váza közötti állatos kártyák (innen a 7. oldalról): félbe vannak vágva, párosítani kell.
Tapasztalat: könnyebben megy még neki, ha minden kártya valamelyik oldalát eleve elhelyezem az asztalon, ehhez pillanatok alatt lerakja a másik felét. Amikorra jobban megismerte őket, akkor már egyedül is pakolgatta.
Valamint méricskéltük, számoltunk, nyomkodtuk a számokat a tüsis táblába.
8.nap (szerda)
Peppa pig: olvastuk, kiraktuk
Ceruza: párosítani lehet, szintén a felét leraktam, ő pedig a másik adagot mellétette, megneveztük a színeket.
Gyufásdoboz: építettünk.
Dátum: ajtóra ragasztottuk, minden nap cseréjük. (anyafejlesztés: én írtam, festegettem őket, hááát, van még hova növekednem, nade a gyakorlat...;))
Számkártya: na ez még egyáltalán nem megy, hogy számok mellé pakoljunk megfelelő mennyiségűt, tény, hogy sejtettem, hogy nem fog menni, inkább csak kíváncsi voltam, és az se tetszett neki, hogy én rakom mellé. Majd egy hónap múlva megint megpróbálom.
9. nap (csütörtök)
Ide nem sok új került, mert az előző nap a melegre való tekintettel elég nyögvenyelősre sikeredett.Ezt a korongot nagyon szereti, többször is megcsinálta egymás után.
10. nap (péntek)
Ez a mai: még várat magára a játék, mert délelőtt a játszótéren voltunk és olyan jókat elpancsoltak, hogy nem akartam hazarángatni.
Az órát "együtt" csináltuk reggel, a körző aratott nála a legnagyobb sikert. Azért került terítékre az óra, mert minden nap megnézzük a nagyon, hogy apa mikor ér haza, már mondja, hogy kis- és nagymutató.
pénzek: kicsi/nagy, valamint puha ceruzával átsatírozom neki.

Tapasztalat:
Kezdek kicsit bátrabb és kísérletezőbb lenni, mert nem baj, ha egy feladatot még nem tud úgy megcsinálni, ahogy én kitaláltam, hiszen így tudom felmérni, hogy mit tud és mit nem. És annak ellenére, hogy "nem működik" valami izgalmasat akkor is kihoz belőle, amire én nem is gondoltam.
Számok: két nap nézegettünk számjegyeket, egyik nap az egyest, másik nap a kettest, na ez teljes kudarc volt, nem érdekelte, de a számolás, a számsor, a vonalzón végigmutogatás, a mérés annál inkább. Nem jó különválsztani a számjegyeket, pontosabban nekünk és most nem jött be.
A tésztábankeresgélés ötletét az 1-es blogról vettem, de egyszerűen nem találom most a bejegyzést, amihez kapcsolódni szeretnék. A lényeg az, hogy Krash-nak nem igazán tetszett először a rizsben való turkálás, másnap meg a keresgélés után sokáig eljátszott a rizzsel, pakolgatta, öntögette etc. - Szóval: attól, hogy egy feladat kapásból nem jön be, nem jelenti azt, hogy teljesen el kell vetni. Az, hogy valami más gyerekének nem jön be, lehet, hogy az enyémnek tetszeni fog. Egyszerűen ki kell próbálni.
Rendezés: mostmár jó lenne beszerezni néhány tálcát, mert ahogy az asztalra ki van pakolva, egyik kupac eltereli a másikról a figyelmét és rendezetlen is.

2010. július 22., csütörtök

Tartozom egy ihlettel;)


Írtam korábban, hogy bemutatom a mondókás dossziénkat, egy kis bevezető után ez fog következni.
RND bejegyzéssel egy 2006-ban, pozsonyi tartózkodásom idején elkezdett dossziéról írtam, amit azóta is közösen bővítgetünk, így nem az operaelőadások jegyei, hanem Halász Judit, Gryllus koncertek belépői, Vadasparkos papírok, pillangós és közlekedési eszközös múzeumi belépők gyűlnek benne. Bernáttal együtt pakoljuk bele őket, bár egyenlőre csak mindegyik megkapja a maga tartóját és megy vissza a szekrénybe. Idővel majd ragasztgatunk, képeket teszünk mellé, és majd nagyon idővel jöhetnek az élménybeszámolók, eleinte az én kezem írásával, de általa diktálva, és egyszer csak kimaradok a folyamatból;)

A második rendszersített dossziénkat viszont hosszas gondolkodás előzte meg, hogyan is kellene ezt kivitelezni:
A mondókás, verses dossziénk
HajniM-el beszélgettünk, hogy náluk már sok mondókát ismernek, de néha ezeket olyan nehéz fejben tartani, ismételni is kellene, hogy ne kerüljenek a feledés homályába. Ehhez viszont kellene valamilyen rendszer, amibe leírjuk, hogy éppen ki mit tud, mi az, amit még csak hallgat, mik a tervezettek, mert ráakadtunk, nagyon jó, de még nincs itt az ideje. És ha már ennyit dolgoztunk vele, akkor hosszútávon használható legyen.
Így született meg, hogy minden mondókát, verset külön külön géppapírra kiírok, ezt átlátszó irattartóba teszem és bele a kapcsos dossziéba.
Innetől jöhet a rendezés:
- amit már hallottam tőle, hogy magától mondja
- amit már sokat hall, kér, felismer, részeit mondja
- amit hallgat
- amit majd hallgatni fog

Idővel majd bonyolodni fog, hiszen két gyerekhez kell rendezni, nade erre való a kicsi post it vagy csak csíkokra vágott színes lapok, amiket az adott oldalhoz csúsztatok, jelezve, hogy éppen melyik részleghez tartozik az adott mű.

Miért nem nagy füzet:
- mert nem tudok benne javítani: azaz, ha helyesírási hibát vétek, kimarad egy vsz, bármi, itt megfogok egy új lapot és kész.
- hosszútávon ez sokkal szabadabban rendszerezhető
- idővel illusztrálni kell a verseket, rajzolni mellé, a lapok hátoldalára etc. Egy egy lappal könnyebben lehet boldogulni, mint egy könyvvel, ráadásul esetleg szét is osztható a gyűjtemény
- a géppapírokat könnyedén be lehet kötni, sok módszer a rendelkezésünkre áll, otthoni vagy szakember - tehát a már illusztrál verses lapokból egyszer verseskönyv lesz
Bónusz ötlet, ami később jutott csak eszembe:
Amikor Bernát elkezdett festeni, rajzolni, akkor a már elkészült műveknek kerestem helyet, amibe könnyen lehet nézegetni őket, mert nekem soknak annyira tetszenek a színei. Így került minden vers tartójába, a hátsó oldalra egy rajz. Pontosabban még a fele vers mögött sincs, belehúztam a versmásolásba;) De legalább így is illusztráltnak mondható a verses dossziénk:)


2010. július 21., szerda

Find it!

Úgy éreztem, hogy ez a játék megér egy külön bejegyzést, TS-ban szerintem heti, kétheti rendszerességgel elő fog fordulni, csak találjak elég keresnivalót hozzá.
A játék eredetije így néz ki:Az ihletet pedig innen szereztem.

A házigyártmány kevésbé színpompás, de tökéletesen használható, a tölteléke környezetbarát, a keresnivalók tetszés szerint csereberélhetőek.
Hozzávalók:
- kiürült átlátszó műanyagdoboz, csavaros tetővel
- tölteléknek magok, gabona (én hirtelen a hajdinát találtam megfelelőnek, bevált)
- keresnivaló apróságok

Összerázzuk és máris indulhat a keresgetős játék.
Bernát pillanatok alatt megtalált a nyolcból hetet, a kis üveggolyó rejtőzködött, de még annál se kellett megmondani, hogy mit keressen, csak annyit, hogy "van még benne valami" és máris lelkesen forgatta tovább.
Kipróbáláshoz "nagyobb" tárgyakat tettem bele: legókutyus, matchbox, kulcs, üveggolyó, kiskanál etc.
Figyeltem arra is, hogy mindaz, amit beleteszek, könnyen megnevezhető legyen a számára, mert hiába kicsi a gyűszű, én beletehetem, de nem fog tudni vele mit kezdeni.
A következő körnél lesznek az eddigiek mellé apróbb tárgyak is társulni fognak. A TS fiókomba rendszeresítettem egy Find It! dobozt és abba gyűjtögetem a tárgyakat, Zsolt is rá van állítva, hogy keresgéljen (és így senki se marad ki a buliból;).

Több gyereknél akár verseny is lehet, hogy ki talál meg mindent hamarabb, persze akkor nem ér lesni, amikor a másik keresgél!

Olyan verzión is gondolkodtam, hogy a Babilon építő bumbijait teszem bele és a színek megnevezése a feladat, de ezzel még várunk, hogy stabilabban menjenek a színek.

2010. július 20., kedd

Rendrakás

A szorgalmas két uralomra kerül, a lusta pedig robotmunkára jut. (Péld 12, 24)

Megint más címével garázdálkodok, de csak azért, mert a Rendrakás című bejegyzés eszembe juttatta, hogy lassan megint jöhet egy helyzetjelentés, hogyan is halad a novemberben elkezdett Flylady.
A hónapok alatt sikerült teljesen az otthonunk adottságaihoz, a családunk életéhez alkalmazkodó rendszert kialakítani (majd a baba érkezésével újratájoljuk;)).
A napi rutinok szinte teljesen mások, mint a papíron, főleg a reggeli és az esti. Jelentős különbség, hogy hot spotot nem pakolok, nem azért, mert ez nem tetszik, hanem mert túlteljesítve a programot, sikerült felszámolni őket, gondoltam dehogy pakolászom őket állandóan, inkább tűnjenek el.
Eltérünk attól is, hogy nem egyszemélyes flylady akciót viszek, hanem inkább amolyan flyfamily lett az eredmény. Én kidolgoztam szépen a kis kontrollmappámat, bár már nem nagyon kell nézni, hiszen elég jól ismerem, hogy mi után mi jön. Zsoltnak minden héten szólok, hogy épp melyik zóna jön. Innentől kezdve ő tudja, hogy ha van ideje segíteni (mert nincs nyakig munkával és Bernát sem lóg a nyakába), akkor az adott zónában övé annak a letörlése, ami mi magasan van (lámpa, szekrény teteje, képkeretek etc).
Emellett nagyon sokszor dolgozik az adott zónában a kezem alá, pl konyha esetén reggel, mielőtt elindulna öt perc alatt kirámolja a szekrényt, amit aznap ki akarok takarítani, így nekem már csak a sikálás és a visszapakolás marad. De rengeteg ilyen pár perces kezem alá dolgozást csinált már és én napközben olyan hálás tudok lenni mindegyikért.
Bernátnak még nincsenek külön feladatai. A szobájába szépen pakol és ami nagyon fontos, nem hordja szét a játékokat a lakásban. A nagyszobába szokott kijönni játszani, de mostanában rászokott, hogy a trambulinra pakol, így minden egy helyen van.
Eddig egyetlen feladatot tudtam neki kitalálni, amely csak az övé, mindig ő csinálja és nem csak maga után pakol, merthogy szerintem nem az az igazi pakolás, feladat, hogy elpakolok kizárólag magam után. Ezért olyat kerestünk, ami minden nap van, gyors, és a mi területünk is: hazaérkezés után ő rakja be mindenki cipőjét a szekrénybe. Mostanában indulás előtt ki is vesz, volt már, hogy odajött hozzám és megkérdezte, hogy melyiket kérem.

Ahogy az Efezusi levél írja a keresztény családról:
Engedelmeskedjetek egymásnak Krisztus félelmében! (Ef 5,21)

És jó lenne ezen a területen bölcsnek lenni, merthogy

A bölcs nő felépíti házát, a balga pedig a felépültet is lebontja kezével. (Péld 14, 1)

2010. július 19., hétfő

A szív bajnokai - filmet néztem

(forrás: port.hu)
Pár hete láttam A szív bajnokai című filmet. Senki se ajánlotta, sehol se hallottam róla, egyszerűen ráakadtam és már nem is emlékszem, hogy miért, megnéztem (talán mert Sandra B filmje és csípem a színésznőt).
Kíváncsi lennék, hogy mi lett volna a forgatókönyvből, ha olyan gárda kaparintja magához eme igaz történetet, akik a Végtelen hitet vagy a Tűzállót készítették. Így is sikerült keresztény értékeket megszólaltatni a filmben, de több van a történetben és felteszem több történt a valóságban is. Halkan megjegyzem, a magyar mozik meg se vették és haza kritikusoktól egészen borzalmas kritikákat kapott, a nemzetköziektől pedig néhány Oscart;)
Nagy Mike, azaz Michael Oher, aki minden szempontból hátrányos és a Tuohy család, amely minden szempontból előnyös találkozása. Az eredmény drasztikus változás mindenki életében.
Bizony, sokszor szeretnék olyan lenni, mint
Leigh Anne a filmben, és bizony szeretnék gazdag is lenni, gusztustalanul gazdag, ahogy mondani szoktam, mert akkor tényleg, hatékonyan tudnék segíteni, tudnék tenni olyan esetekben, ahol most meg van kötve a kezem. (nem, a gazdag ifjú történetében nem arról van szó, hogy a gazdagság rossz!)
A fiút befogadják, otthont adnak neki, taníttatják és végül híres futballcsillag lesz. Közben pedig mindenki változásnak indul, ahogy említettem.
(forrás: port.hu)
Mert van olyan mondat, amit kimondva olyan ízű, mint az ecet. Van olyan döntés, amelyet másoknak tiszteletben kell tartani. És vannak olyan őrültségek, amelyeket csak olyanok követnek el, akik szíve teljesen az Úrnál van!(forrás: http://kateb123.wordpress.com/2009/12/02/what-would-jesus-do/the_blind_side_28-2/)

2010. július 18., vasárnap

900 forintnyi anyagból

Erre az állatmintás anyagra tavaly tettem szert, amint megláttam megszerettem, de szegénynek több mint egy évig kellett várnia, hogy valami legyen belőle. Unatkozni ugyan nem nagyon volt lehetősége, mert Bernát nagyon szeretett vele játszani, húzta-vonta magával, és sátrat is kellett belőle építeni.
Kicsit aggódtam, hogy mi lesz, amikor majd fel akarom használni, de amikor rátettem a kisszékre, közölte, hogy ez nagyon szép és semmi baja nem volt azzal, hogy elkezdem a játszósanyagát darabokra vágni.
Így sorba elkezdtek készülni a tárgyak, kisszék, dobozhuzat, hintázóspárna, kispárnák és még mindig maradt, ekkor jött a felvédő, zsebekkel, majd egy szintén várakozó anyagra rávarrva faliképek (apa rögzítésére várnak), és egyenlőre a vége, a két dosszié (az egyik a mondókás verses, a másik az TS eddigi elkészített anyagai, valamint az általam olvasott és kijegyzetelt oo-s szakirodalom).És az anyagból még mindig van!

Tolltartóink vannak, de a vastag színesek szállítására alkalmas nem akadt a készletben, így horgoltam egyet, majd farmert varrtam bele bélésnek, két fagombbal záródik.Valamint pár nappal korábban.
Zsolt megkérdezte Bernátot, hogy mi van az újságban, ami a kezébe volt. Bernát reakciója a következő volt (eredetileg a foga is kivillant és nem volt a szája szélén a mosoly, de hát a kamerának...).És ez micsoda, ekkor megmutatta az újságban a következő képet.

2010. július 17., szombat

Tot school - kérdés privátból

Levélben érkezett egy kérdés:
akkor minden nap csak azokkal a dolgokkal foglalatoskodtok, amik ki vannak téve?

A válasz határozottan: nem!
De: azokkal, amik kint vannak az asztalon, foglalkozni kell! Azaz, azok a napi feladat, a tanulás etc, mindenki illessze ide a saját fogalmát;)

Az otthoni tanulásnak pont az az egyik erőssége, hogy nem csak azzal lehet foglalkozni, ami ki van téve, ami meg van határozva, ami a tantervbe jön. Hiszen akkor hol maradnak az oo egyik nagy erőssége, hogy a gyerek érdeklődése után megyünk.

Ha megnézitek az asztalt, olyan elfoglaltságok vannak rajta, amelyek messze nem fedik le az egész napot, van, hogy egy résszel 5-10 percet foglalkozunk, másikkal meg 20 percig is elmolyol (Virág szavaival élve;)). És minthogy az asztal tartalma estig kint marad, napközben is többször visszatér hozzá.

De sok terület nincs ott az asztalon: pl minden nap van mondóka, vers, ehhez van egy dossziém, ígértem már, hogy írok róla, de akkor ezt nemsokára megejtem.
Nem volt semmi az asztalon, ami zene, pedig hallgatunk bakelitet, youtube videót nézünk, pengetünk gitárt, csörgőzünk, mikor mit. És természetesen énekelünk gyerekdalokat, meg én is szoktam népdalokat énekelni, főleg házimunka közben.
Írtam az egyik naphoz, hogy a mesekönyv se kerül ki, leszámítva, ha konkrét feladat kapcsolódik hozzá, mint a lufipakolás.
Eleve reggeli után Bernát vagy elkezd autózni, kockázni a szobába, vagy hoz egy mesekönyvet és megpróbálja elérni, hogy Zsolt még indulás előtt meséljen neki egyet, majd nekem hordja a többit;) Ilyenkor 4-5 meséskönyv előtt meg se lehet állni. Most azért ugrott meg a száma, mert este beájul az ágyba, így akkor nem jut idő meseolvasásra.
A konyhaasztal mellett mindig kint van zsírkréta, festék, papír, mert elég sokszor kéri, hogy ő most rajzolhasson (én pedig ilyenkor gyorsan elmosogatok;).

Tehát, ami az asztalon van, azzal kell foglalkozni az adott nap, de ezen kívül bármivel lehet, sőt kell is, hiszen hosszú egy nap;)

És hogy ne legyen képtelen, így tornáztak H-val a héten, ez se volt az asztalon;)
Mellesleg a kisbarátnő remek ötleteket adott, hogy milyen jól lehet hullahoppkarikával tornázni, kár, hogy még nem blogol:)

2010. július 16., péntek

Tot school

Szummázó, nagy összefoglaló tapasztalatokat tartalmazó bejegyzést még senki se várjon tőlem, hiteltelen és nagyképű is lenne négy nap után, de az első hetünket bemutatom és leírom, hogy eddig mire jutottam. Ezen tapasztalataim természetesen nem kiforrottak, hetek, hónapok múltával több gondolatom garantáltan felül fogom írni, és várom a ti észrevételeiteket, ötleteiteket, korrigálásaitokat is!

1. nap (kedd)
Hétfő este, a sok olvasgatás után, úgy döntöttem belevágok, pár perc alatt összeszedtem pár dolgot Bernát asztalára, lesz, ami lesz alapon.
Felkelt, reggeli, szabad játék után megrohamoztuk a terepet.
Babilon építő: Ismeri, szereti, nem először játszott vele, így tudta mit kell csinálni. Azt a feladatot találtam ki hozzá, hogy a pálca végére felteszek egy bumbit és neki a másik végére ugyanolyan színűt kell rakni. Működött, élvezte.
Kirakó fadobozban: Egy képet szeret kirakni belőle, a repülőset. A kockákat nézegetve egész ügyesen megtalálja, hogy melyik oldalak azok, amelyből kirakható a repülő, meg is csináltuk.
Boribon és a 7 lufi. Pár napja kartonpapírból kivágtam hét lufit, mint a mesébe. Első program az volt, hogy együtt rákötözgettük a madzagokat, én kötöztem, Bernát az ujjával tartotta a csomót. Legnagyobb meglepetésemre nem unta meg és végig ott tudta tartani az ujját.
Meseolvasás közben mindig rakosgattuk a lufikat, majd ahogy durrantak ki, úgy tettük őket félre. Idővel majd szivárvány is készül hozzá.
A kép bal felső sarkába hat kis Peppa Pig-es könyv található, angolul elolvastam, Bernát is mesélt a képek alapján, majd a hátuljukon található puzzlet kiraktuk.
Könyvek olvasása estére maradt.
Megj. Esti sorrend: Ez a kis Biblia, ima és ezután jön az esti mese, amin van hogy elalszik, van, hogy nem (van, amikor fürdés után letesszük és elalszik, anélkül, hogy odaülnénk mellé - fáradtságfüggő). Sorrend azért ilyen, hogy ne az imán vagy a Biblián aludjon be, akkor inkább még legyen éber.

2. nap (szerda)
Üveggolyók, műanyag üveggek: a golyókat nagyon szereti, a feladat az volt, hogy dobálja bele az üvegbe, az első kilencig hibátlanul számolta is. Utána még kapott mellé különböző edényeket, amikbe pakolgatta, öntögette. Sőt, a toronyépítőst is szétszedte és abba is pakolgatta.
Az a feladat még nem működött, hogy a toronyépítős mind a tíz darabjába 1-1 golyó kerüljön, de majd eljön mindennek az ideje.A színkorong ötletét innen (fa csipeszt még nem tudtam venni) kölcsönöztem. Úgy kezdtük, hogy két színt megneveztem és ráraktam, majd az én kezembe volt a következő és Bernát rámutatott a korongon, hogy hova tegyem. Én innen nem is mentem tovább, hanem összepakoltuk. Minthogy TS után sem szedtem le az asztalt, így minden kéznél maradt neki, egyszer, mikor bementem a szobába, megláttam a korongot a földön és minden pötty a helyén volt. Még jó, hogy épp apával beszéltem telefonon, mert amúgy emiatt felhívtam volna.
Óriáskirakó: szőnyeg méretű, így még én rakom ki, de nagyon tetszik neki az elkészült kép, jókat lehet mesélni róla.
Cars-os kártyák, egy lapbookból származik, néhányon megszámoltuk az autókat, de mást nem nagyon csináltunk még vele, szereti kiszedegetni a tartóból és végigpakolni a kanapén, a kislányautó a legnagyobb kedvenc, mindig megkeresi és külön veszi a többitől.
3. nap (csütörtök)
(Megj. falra betűk, még nem használjuk, csak apa sablonokat készített nekem és véletlenül lett egy ilyen kicsi adag is, gondoltam ne menjen veszendőbe.)
Ez a nap bizonyos szinten más volt, mint a többi, mert mondhatjuk azt is, hogy ez extra szocializációs nap volt, babamama klubbal délelőtt, délután pedig Bubuékhoz mentünk nagyot játszani. Volt móka rendesen, H-val(5é) nagyon ügyesen játszott, közösen legóztak, autóztak, játszottak orvososdit, macit és nyulat műtöttek, amikor elérkezett a rettenetes fáradtság, akkor még birkóztak fél órát.
Az asztalon: kirakó, szén, dobókocka, számokat és képeket tartalmazó építőkocka(még az enyém volt), valamint színes lapok.
A nap itthon töltött része ébredéstől kezdve leginkább egy véget nem érő nyüszögéshez hasonlított, semmi sem volt jó, így természetesen a TS sem működött. Egyedül a dobókockákhoz sikerült hozzáférni. Nagyon tetszett neki, ahogy dobáltam a kirakó tetejébe. Most jött rá, hogy melyik oldalát kell nézni:) Amikor forgott, az aratott a legnagyobb sikert és közölte, hogy olyan, mint a ventillátor. Majd amikor jókedve lett, felváltva dobáltuk a kockát, én mindig megneveztem az eredményt, néha meg is számoltuk.
Legaranyosabb pillanat: mindenáron egyet akart dobni, és próbálta beállítani a kockát a kezében.
4. nap (péntek)A tegnapi nap szöges ellentéte, semmi nyüszi, semmiért:)
Reggeli, játék, majd pakolás után TS asztal megrohamozása.
A gémkapcsok ragadták meg a figyelmét, összekapcsoltatott velem párat, kék-sárga felváltós lett. Majd pakolgatni kezdte, amikor kitettem elé a tégelyeket, nem is mondtam, hogy a megfelelő színbe tegye, ez már ment magától.Majd jöttek a színes korongok, amelyek különböző méretűek. Kitettem elé a nagy sárgát és egy jóval kisebbet, majd a kezébe adtam a nagy pirosat, hogy tegye le, majd a kicsit és szépen kirajzolódott a két oszlop.
De nem folytattuk, mert a tegnap beszerzett gyerek világtérképre kezdett el figyelni, így inkább azon mutogattuk az állatok, és megbeszéltük, hogy melyik ismerősünk, rokonunk éppen merre van a nagyvilágban. A Dörmögő Dömötörben épp volt írás az oroszlánról, azt is megkerestük.
Hurkapálca, olló, festék: napocskát gyártottunk, a testét én festettem, Bernát pedig nagyon szeret vonalakat húzni, abból készültek a sugarai. Amiben még segített: a tixót ő vágta el, valamint tartotta a hurkapálcát, mikor ráragasztottam.Idővel majd készítünk felhőt is, meg három pillangót és interaktívvá tesszük a mesét.
A kirakóra még nem került sor.

szumm:
- egyenlőre azt tartom a legfontosabbnak, hogy megtanulja, hogy az asztalon kirakott tárgyakkal foglalatoskodunk, mindent kézbevesszük, valamit csinálunk velük.
- ideális esetben valami mindig felkelti az érdeklődését, a többi pedig kézbeadva.
- 9-10 órai kezdés a legalkalmasabb és még a nyüszis gyerekkel is lehet valamit kezdeni.
- még kimaradnak "feladatok", de majd pár hét alatt belerázódunk a rendszerbe.
- a Biblia csütörtöktől nincs az asztalon (Bernát ágyába volt, amikor a fotó készült), de vissza fog kerülni, mert jó, ha ott van mindig az asztalon.
- maga a workbox rendszer box része még nincs jelen. Indoklás: még nem találtuk ki, hogy pontosan milyen legyen, így nem is szereztünk be hozzá semmit (ismerve magunkat jópár hétig vacakolunk, mire megtaláljuk a legjobb megoldást, de akkor az tényleg jó lesz, amíg egy ötlettel nem vagyunk maradéktalanul megelégedve, addig nem csináljuk meg).
- minthogy mindig kér mesekönyvet, így indok nélkül nem teszek ki az asztalra, csak ha van hozzá feladat.
- igyekszem változatos lenni, hogy legyen szín, forma, számolás etc. Idővel és tapasztalatokban gazdagodva garantáltan lesz még több terület (és még kéne egy beszerzőkörút is, mert még párat nem tudok megvalósítani).
- 1-es blogon sokkal több játékot használnak, nekünk nincs ekkora készletünk, de linklistám már van, hogy mit szeretnénk:)
- élvezem, hogy ez az egész tényleg játék, ráadásul ez az idő teljesen rá van fordítva, garantáltan nem figyelek másra, telefont kikapcsolom, nem főzök és bármi jutna eszembe, későbbre teszem; tapasztalat, még ha valami feladathoz kapcsolódó anyagért ugrok is fel, az egész "fegyelme" megtörik.
- az asztal lefotózás remek a dokumentációhoz, a képeket dátummal egy külön könyvtárba gyűjtöm, emellett írom a más hónapok óta megkezdett jegyzetfüzetemet, hogy mit produkáltunk aznap, de oda legalább nem kell leírni az eszközöket részletesen. (ezek szerint én is elég vizuális vagyok)

Holnap szombat, de minthogy apa délelőtt dolgozik, így holnapra is készülök.
Elnézést a méretes posztért;)

2010. július 14., szerda

Amikor még hivatalosan nincs oo

Nem lehet mindenkit bekategorizálni, bár segítene a tájékozódásba.
A szegedi csapat még nem otthonoktató, nem használhatjuk magunkra az otthonoktató megnevezést, mert még nincs iskolás korú, hivatalosan otthonoktatott gyermekünk.
De akkor kik vagyunk?
Nem kell aggódni, egyikünknek sincsenek emiatt álmatlan éjszakái, nem igazán igénylünk cimkéket. Maximum az esik rosszul, ha ránkszólnak, hogy az oo szó használata miatt megtévesztjük az embereket, merthogy mi még nem vagyunk otthonoktatók.

És most a jó hírek, ha már mindenáron cimkézni akarunk, mint a befőtteket, akkor találtam valamit, ami eszméletlenül tetszik, egy hete állandóan ilyen blogokat olvasok (angol tudásom nem semmi gyarapodáson ment keresztül ezáltal).
Tehát, ha most valaki megkérdezi, hogy mi folyik nálunk, akkor rávágom, hogy tot school. (Az emberek döntő többsége amúgy se tudja, hogy mi az oo, innentől kezdve teljesen mindegy, hogy melyik fogalmat magyarázom el.)
Szóval a ts. Ez valami csodás elgondolás, 0-3 év közötti gyermekkel való foglalkozás. Az anyuka, akinél én rátaláltam erősen használja benne a workbox rendszert (amire két hete Kilike hívta fel a figyelmem, a mindenki által ajánlott szakirodalom). Számomra így e kettő szorosan és egyre jobban azt érzem, hogy hosszútávon elválaszthatatlanná vált. Így majd egyszer lesz ilyesmi részlegünk.

Bocsánat, hogy most nem mutatom be jó részletesen mindazt, amit összehalmoztam ezalatt a pár nap alatt, mert még nem lenne egy letisztult, szépen megfogalmazott ismeretátadás, de muszáj volt végre megosztanom, mert a végén még kipukkad a fejem.
A linkek eléggé magukért beszélnek, és a héten még jövök egy beszámolóval, mert már két napja mi is belevágtunk a workbox-ot használó kicsi tot school-unkba (hogyanjához itt van remek leírás).

Éppen ezért minden igyekezetetekkel legyetek rajta, hogy hitetek megteremje az erényt, az erény a tudást, a tudás a magatok fölötti uralmat, a magatok fölötti uralom a jóban való kitartást, a jóban való kitartás a vallásos érzületet, a vallásos érzület a testvériességet, a testvériesség pedig a szeretetet.
(2 Pét 1,5-7)

2010. július 12., hétfő

My Fair Lady

A premieren Zsolt és keresztfiunk, az utolsó előadáson pedig én voltam három barátnőmmel.
Hogy hű legyek az újrafordításhoz: "tök király" volt.
A helyi lapban elég sok cikket, pozitív és negatív kritikát lehet olvasni.
Engem személy szerint levett a lábamról az egész. Olvastam korábban a drámát, láttam a filmet, és tudtam, hogy egy új fordításra, átgondolt rendezésre ülök be. És én nagyon szeretném megszerezni Varró Dániel fordítását, mert nekem bizony tetszett.
Legszebb pillanat: Vencel Vera Tompos Kátya a második felvonásban ketten a színpadon.
Örülök, hogy láthattam játszani Vencelt élőben és ha valami nem jön közbe, szerintem Tomposból is igencsak nagy színésznő válhat, ahogy énekelt, az csodálatos volt és teljesen más, mint ahogy a Valami Amerika 2-ben.
Tegnap este még a Vb zaját is hallhattuk, így pontosan tudtuk a meccs állását követni. És természetesen megengedték maguknak, hogy egy mondat erejéig az előadásban is elhangozzon, hogy mi is ez a nagy dübörgés. Ezt szeretem a színházi előadásokban, hogy sok esetben maga a műfaj megengedi ezeket a kiszólásokat. Emiatt is szeretek egy-egy darabot többször is megnézni, sok esetben ugyanazon évadon belül, mert mindig tud más lenni. Most pedig annak is örülök, hogy legalább erre eljutottam:)
Ami nekem negatívum volt, az a közönség viselkedése, és ez nem csak erre az előadásra vonatkozik. Megalapítottam a Paraszt Plakettet, amelyet azon, tegnap este legalább kétszáz embernek szívesen átnyújtanék, akik az előadás végét éppenhogy bevárva megrohamozzák a kijáratot. Tény, hogy lassan lehet kijutni a Dóm térről, igen, négyezer ember rendes tömeg, nem lehet csak úgy kilibben, biza sor van a lépcsőknél. Tudom, fél egykor lett vége, de hogy a színészek ennyi méltatást se kapjanak, hogy legalább a meghajlást megvárják. Persze ez lehet a nemtetszés kinyilvánítása is, de ha nem tetszik, el lehet menni két felvonás között, vagy három órányi előadás közben, ha már mindenáron látványt akar, felpattanni és elviharzani. De végigtespedni és utána elhúzni, számomra ez felháborító. Sajnos ezt a jelenséget nem csak ezen az előadáson tapasztaltam.

2010. július 9., péntek

Ez volt még a héten

Főztünk, nagy kedvenc a lecsó, különösen ilyen segítséggel. És a legjobb az, hogy kedvence a sózás, mert én biza hajlamos vagyok sótlanul főzni.Vagdostunk
és ragasztottunk

2010. július 7., szerda

És van, amit nem lehet elfelejteni

2007. július 7. - immár három éve:)
Idén mondjuk ezzel a képpel emlékezünk:) Idővel egészen sok képet megmutatunk majd az esküvőről.:)

"Megyünk veled mi is" Jn 21,3
Mert Péter a következőt mondta János evangéliumának a végén: "Megyek halászni." És ment, emberek halásza lett! Számunkra a többi tanítvány válasza példaértékű volt: "Megyünk veled mi is". És megyünk, igyekszünk menni, járni az utat, beteljesíteni a tervet, amelyet Isten álmodott meg rólunk! Ennél biztosabb alapra nem tudunk építeni, ennél jobb utat mi nem tudunk találni!
Isten kegyelméből, az Ő áldásaiból járhatunk ezen az úton, és ami kiemelkedően fontos és nem csak a mai nap, de ma ünnepeljük, együtt megyünk!

Megint Vadaspark

(Ekkor még csak mi hallgattuk az előadást.)
Miután bérletesek lettünk, egyre többet járunk a Szegedi Vadasparkba, több látogatásról be se számoltam az utóbbi időben, de a mai annyira jóra sikerült, hogy nem hagyhatom ki.
Kilikéékkel mentünk, aki a három fia mellett az öccsével felszerelkezve érkezett, aki igazi főnyeremény volt az állatos ismeretei és a rohangászó ifjak kordában tartása végett.
Most tudtuk meg, hogy van olyan, hogy Zoo típusú találkozások, azaz állatbemutató programok, ezeknek rendje is van. Mi a jobb oldali oszlopot végeztük el ma, tény, hogy csak a program délelőtti részét, a nagyobbak még a nem szeretem állatokat is megszeretgették. Legközelebb úgy időzítünk, hogy a másik programsorozattal is találkozzunk.
Ilyenkor egy gondozó beszél az állatokról általában, majd mesél a látható példányokról, például a két szibériai tigris neve Borisz és Igor, Rigából jöttek, ahol Zorrónak és Pedrónak hívták őket. És még növésben vannak, most olyan 200 kilósak, de az apjuk 300 fölött van. Lehet etetni szurrikátákat, ami azért is különleges, hiszen mint minden állatkertben, itt sem szabad etetni az állatokat.

(Kilikéék szurrikáta etetés körben, Bernát ekkor édesen alukált.)
(Az oroszlánokat a tetőről etetik, merthogy ők szeretnek kézből enni, de utána lábból is fognak.)

És jövőre lesznek zsiráfok és pingvinek is. Valamint már most megtalálhatóak a tervezett rendezvények, sajnos még nem részletesen.
Bernát itthon lelkesen mesélte, hogy látta a tevéket, amik ettek répát.
(A szegei otthonoktatásra készülő csapat gyermekeiből a 2. korcsoport fiú tagjai vonatoztak.)