Bernát a betegség miatt egy nap híján két hete abbahagyta a szopizást, cumisüvegből itta a tejcsit, de a hagyományos módon nem kellett neki, fájó torokkal meg is értem. Gyógyulása után sem kívánt visszatérni a megszokott rendszerhez, de mindenki bíztatott, hogy menni fog.
Én Istennek adtam az egész pakkot, mert számomra döbbenetesen egyértelmű volt, hogy ezen csak Ő tud segíteni.
Kezdetben olyan tanácsokat kaptam, hogy maradjak nyugodt, meg türelmes és mosolyogtam, de én ezektől sikítófrászt tudtam kapni, hiszen attól, hogy én türelmesen mosolygok, Bernát még szorosan zárt szájjal fordul el a cicitől.
Ezért lázadtam egy kicsit és kaptam gyakorlati tanácsokat is, amelyek tényleg nagyon jók:
- cici mellett itatni cumisüvegből és amikor lehetőség van rá, kicserélni a két forrást
- bimbóvédővel megpróbálni megszoptatni a cumihoz szokott dedet, majd a műanyagon napok alatt egyre nagyobb lyukat vágni, hogy újra érezze a természetes anyai bőrt
Mind a kettő bejött egy-egy családnak. Én még egyiket se próbáltam ki, mert úgy döntöttem, hogy még adok időt az ifjúnak és hát én türelmes vagyok:)
Tegnap hajnalban megébredt, és amíg Zsolt melegítette a tejet, odabújt hozzám, majd győzőtt a szomjúság és elkezdett szopizni. Úgy negyed órával ezelőtt felsírt, most már nem is ugrottunk az üvegért, hanem elő a megszokott rendszert és mint ha mi sem történt volna az elmúlt két hétben, meglakomázott, majd cuppant egyet, a másik oldalára fordult és aludt tovább.
Én pedig nagy kerek szemekkel pislogok és csak annyi hozzáfűzni valóm van, hogy Dicsőség az Úrnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése