Írtam korábban, hogy bemutatom a mondókás dossziénkat, egy kis bevezető után ez fog következni.
RND bejegyzéssel egy 2006-ban, pozsonyi tartózkodásom idején elkezdett dossziéról írtam, amit azóta is közösen bővítgetünk, így nem az operaelőadások jegyei, hanem Halász Judit, Gryllus koncertek belépői, Vadasparkos papírok, pillangós és közlekedési eszközös múzeumi belépők gyűlnek benne. Bernáttal együtt pakoljuk bele őket, bár egyenlőre csak mindegyik megkapja a maga tartóját és megy vissza a szekrénybe. Idővel majd ragasztgatunk, képeket teszünk mellé, és majd nagyon idővel jöhetnek az élménybeszámolók, eleinte az én kezem írásával, de általa diktálva, és egyszer csak kimaradok a folyamatból;)
A második rendszersített dossziénkat viszont hosszas gondolkodás előzte meg, hogyan is kellene ezt kivitelezni:
A mondókás, verses dossziénk
HajniM-el beszélgettünk, hogy náluk már sok mondókát ismernek, de néha ezeket olyan nehéz fejben tartani, ismételni is kellene, hogy ne kerüljenek a feledés homályába. Ehhez viszont kellene valamilyen rendszer, amibe leírjuk, hogy éppen ki mit tud, mi az, amit még csak hallgat, mik a tervezettek, mert ráakadtunk, nagyon jó, de még nincs itt az ideje. És ha már ennyit dolgoztunk vele, akkor hosszútávon használható legyen.
Így született meg, hogy minden mondókát, verset külön külön géppapírra kiírok, ezt átlátszó irattartóba teszem és bele a kapcsos dossziéba.
Innetől jöhet a rendezés:
- amit már hallottam tőle, hogy magától mondja
- amit már sokat hall, kér, felismer, részeit mondja
- amit hallgat
- amit majd hallgatni fog
Idővel majd bonyolodni fog, hiszen két gyerekhez kell rendezni, nade erre való a kicsi post it vagy csak csíkokra vágott színes lapok, amiket az adott oldalhoz csúsztatok, jelezve, hogy éppen melyik részleghez tartozik az adott mű.
Miért nem nagy füzet:
- mert nem tudok benne javítani: azaz, ha helyesírási hibát vétek, kimarad egy vsz, bármi, itt megfogok egy új lapot és kész.
- hosszútávon ez sokkal szabadabban rendszerezhető
- idővel illusztrálni kell a verseket, rajzolni mellé, a lapok hátoldalára etc. Egy egy lappal könnyebben lehet boldogulni, mint egy könyvvel, ráadásul esetleg szét is osztható a gyűjtemény
- a géppapírokat könnyedén be lehet kötni, sok módszer a rendelkezésünkre áll, otthoni vagy szakember - tehát a már illusztrál verses lapokból egyszer verseskönyv lesz
Bónusz ötlet, ami később jutott csak eszembe:
Amikor Bernát elkezdett festeni, rajzolni, akkor a már elkészült műveknek kerestem helyet, amibe könnyen lehet nézegetni őket, mert nekem soknak annyira tetszenek a színei. Így került minden vers tartójába, a hátsó oldalra egy rajz. Pontosabban még a fele vers mögött sincs, belehúztam a versmásolásba;) De legalább így is illusztráltnak mondható a verses dossziénk:)
RND bejegyzéssel egy 2006-ban, pozsonyi tartózkodásom idején elkezdett dossziéról írtam, amit azóta is közösen bővítgetünk, így nem az operaelőadások jegyei, hanem Halász Judit, Gryllus koncertek belépői, Vadasparkos papírok, pillangós és közlekedési eszközös múzeumi belépők gyűlnek benne. Bernáttal együtt pakoljuk bele őket, bár egyenlőre csak mindegyik megkapja a maga tartóját és megy vissza a szekrénybe. Idővel majd ragasztgatunk, képeket teszünk mellé, és majd nagyon idővel jöhetnek az élménybeszámolók, eleinte az én kezem írásával, de általa diktálva, és egyszer csak kimaradok a folyamatból;)
A második rendszersített dossziénkat viszont hosszas gondolkodás előzte meg, hogyan is kellene ezt kivitelezni:
A mondókás, verses dossziénk
HajniM-el beszélgettünk, hogy náluk már sok mondókát ismernek, de néha ezeket olyan nehéz fejben tartani, ismételni is kellene, hogy ne kerüljenek a feledés homályába. Ehhez viszont kellene valamilyen rendszer, amibe leírjuk, hogy éppen ki mit tud, mi az, amit még csak hallgat, mik a tervezettek, mert ráakadtunk, nagyon jó, de még nincs itt az ideje. És ha már ennyit dolgoztunk vele, akkor hosszútávon használható legyen.
Így született meg, hogy minden mondókát, verset külön külön géppapírra kiírok, ezt átlátszó irattartóba teszem és bele a kapcsos dossziéba.Innetől jöhet a rendezés:
- amit már hallottam tőle, hogy magától mondja
- amit már sokat hall, kér, felismer, részeit mondja
- amit hallgat
- amit majd hallgatni fog
Idővel majd bonyolodni fog, hiszen két gyerekhez kell rendezni, nade erre való a kicsi post it vagy csak csíkokra vágott színes lapok, amiket az adott oldalhoz csúsztatok, jelezve, hogy éppen melyik részleghez tartozik az adott mű.
Miért nem nagy füzet:
- mert nem tudok benne javítani: azaz, ha helyesírási hibát vétek, kimarad egy vsz, bármi, itt megfogok egy új lapot és kész.
- hosszútávon ez sokkal szabadabban rendszerezhető
- idővel illusztrálni kell a verseket, rajzolni mellé, a lapok hátoldalára etc. Egy egy lappal könnyebben lehet boldogulni, mint egy könyvvel, ráadásul esetleg szét is osztható a gyűjtemény
- a géppapírokat könnyedén be lehet kötni, sok módszer a rendelkezésünkre áll, otthoni vagy szakember - tehát a már illusztrál verses lapokból egyszer verseskönyv lesz
Bónusz ötlet, ami később jutott csak eszembe:Amikor Bernát elkezdett festeni, rajzolni, akkor a már elkészült műveknek kerestem helyet, amibe könnyen lehet nézegetni őket, mert nekem soknak annyira tetszenek a színei. Így került minden vers tartójába, a hátsó oldalra egy rajz. Pontosabban még a fele vers mögött sincs, belehúztam a versmásolásba;) De legalább így is illusztráltnak mondható a verses dossziénk:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése