2010. július 23., péntek

Tot school - 2. hét

A hetünk múlthét szombattal kezdődik, hiszen apa dolgozott, így munkanapnak minősült.

5. nap (szombat)
Bal sarokba levő játékról majd egyszer lesz bejegyzés, főleg, amikor már "rendeltetésszerűen" tudjuk használni, a neten találtam a társasjátékot, ez az egyszerű házi verziója.
Fűzés.
Jobb sarok: fújás, anyósnyelvet nagyon szereti fújni, egyre erősebben tudja. Mellette van szívószál, meg az a henger, amire cérna volt feltekerve, azt fújtuk végig a nagyszobán, hatalmas sikert aratott. Majd pinponglabdát szeretnék beszerezni és idővel kockákból épített útvonalon végigfújni.
Süni magazin: valaha még én is olvastam, most megrendeltük egy évre a Vadonnal együtt (ez könyvtári példány), az állatok képeit keresgéltük a gyerektérképen, sokat már nagyobb keresgélés nélkül megmutat.Sakk és tészta: a tésztában sakkfigurák voltak, ezeket kellett megkeresni. Ez is a sikerjátékok között van, a tészta azóta se lett elpakolva, mert utána autókat pakolt bele, hogy megkeresse, majd a trambulinra rátettünk egy takarót, arra kiöntötte a tésztát és abba játszik. És minden este jön, hogy szedjük össze, de több alkalommal elkezdte egyedül is, de neki még nagy ez a mennyiség, ilyenkor úgy szedjük, hogy mindig egyszerre markolunk.Sakk: itthon volt, én kezdtem el pár dolgot tanulni hozzá gyerek sakkos könyvből, azóta szereti pakolgatni rajta a bábukat, párnak tudja a helyét és a nevét. És idővel mindig megjelennek az autók is a sakktáblán:)
6. nap (hétfő)
Find it!
Zsírkrétától a színes korongig. Fonál van ráragasztva. Néhány mesekönyvébe van ilyen feladat, abba is nagyon tetszett neki, így csináltam egyet színekhez. Egyedül még nem húzza az ujját, de amikor meglátta a lapot, azonnal tartotta a mutatóujját, hogy kövessük. Elhangzottak a színek nevei is többször. Valamint néhány gémkapcsot is rápakoltunk.
Kutyás kirakó.
Számok: számolás és mérés. A falnál megmértük, hogy milyen magas, húztunk vonalat, és mellétettük a fonalat (köszi Virág), elvágta, majd centivel lemértük. Mostanában sok mindent kellett mérni a lakásban, így ez egy ismerős cselekedet volt neki. Az "eredmény" természetesen még egyáltalán nem érdekli.
7. nap (kedd)
Uno, na nem nagy partit tartottunk, hanem a színeket pakolgattuk.
Váza és bigyók: kísérleteztünk! Vizet tettünk a vázába és elkezdte beledobálni a tárgyakat, az első egy kő volt, rutinosan nézett lefelé, a második a parafadugó, beledobta, nézett lefelé, majd kikerekedett szemmel fel, annyira jó volt végignézni a reakcióját. Majd ránézett a tárgyakra és egyre nagyobb érdeklődéssel pakolta bele őket. A jégkockát már nagyon ismeri, hogy az nem merül le (hiába nyár van, sokat lát a poharakba).
Kártya és váza közötti állatos kártyák (innen a 7. oldalról): félbe vannak vágva, párosítani kell.
Tapasztalat: könnyebben megy még neki, ha minden kártya valamelyik oldalát eleve elhelyezem az asztalon, ehhez pillanatok alatt lerakja a másik felét. Amikorra jobban megismerte őket, akkor már egyedül is pakolgatta.
Valamint méricskéltük, számoltunk, nyomkodtuk a számokat a tüsis táblába.
8.nap (szerda)
Peppa pig: olvastuk, kiraktuk
Ceruza: párosítani lehet, szintén a felét leraktam, ő pedig a másik adagot mellétette, megneveztük a színeket.
Gyufásdoboz: építettünk.
Dátum: ajtóra ragasztottuk, minden nap cseréjük. (anyafejlesztés: én írtam, festegettem őket, hááát, van még hova növekednem, nade a gyakorlat...;))
Számkártya: na ez még egyáltalán nem megy, hogy számok mellé pakoljunk megfelelő mennyiségűt, tény, hogy sejtettem, hogy nem fog menni, inkább csak kíváncsi voltam, és az se tetszett neki, hogy én rakom mellé. Majd egy hónap múlva megint megpróbálom.
9. nap (csütörtök)
Ide nem sok új került, mert az előző nap a melegre való tekintettel elég nyögvenyelősre sikeredett.Ezt a korongot nagyon szereti, többször is megcsinálta egymás után.
10. nap (péntek)
Ez a mai: még várat magára a játék, mert délelőtt a játszótéren voltunk és olyan jókat elpancsoltak, hogy nem akartam hazarángatni.
Az órát "együtt" csináltuk reggel, a körző aratott nála a legnagyobb sikert. Azért került terítékre az óra, mert minden nap megnézzük a nagyon, hogy apa mikor ér haza, már mondja, hogy kis- és nagymutató.
pénzek: kicsi/nagy, valamint puha ceruzával átsatírozom neki.

Tapasztalat:
Kezdek kicsit bátrabb és kísérletezőbb lenni, mert nem baj, ha egy feladatot még nem tud úgy megcsinálni, ahogy én kitaláltam, hiszen így tudom felmérni, hogy mit tud és mit nem. És annak ellenére, hogy "nem működik" valami izgalmasat akkor is kihoz belőle, amire én nem is gondoltam.
Számok: két nap nézegettünk számjegyeket, egyik nap az egyest, másik nap a kettest, na ez teljes kudarc volt, nem érdekelte, de a számolás, a számsor, a vonalzón végigmutogatás, a mérés annál inkább. Nem jó különválsztani a számjegyeket, pontosabban nekünk és most nem jött be.
A tésztábankeresgélés ötletét az 1-es blogról vettem, de egyszerűen nem találom most a bejegyzést, amihez kapcsolódni szeretnék. A lényeg az, hogy Krash-nak nem igazán tetszett először a rizsben való turkálás, másnap meg a keresgélés után sokáig eljátszott a rizzsel, pakolgatta, öntögette etc. - Szóval: attól, hogy egy feladat kapásból nem jön be, nem jelenti azt, hogy teljesen el kell vetni. Az, hogy valami más gyerekének nem jön be, lehet, hogy az enyémnek tetszeni fog. Egyszerűen ki kell próbálni.
Rendezés: mostmár jó lenne beszerezni néhány tálcát, mert ahogy az asztalra ki van pakolva, egyik kupac eltereli a másikról a figyelmét és rendezetlen is.

3 megjegyzés:

  1. Hehe, ma eredetiek voltunk: a tüsis építővel egészen konkrétan a fürdőkádban játszott Bernát:) Hiába, ott van a legjobb idő!
    Átrajzoltuk a pénzeket, olyan aranyos meglepődött arcot vágott.
    És a korona az volt, hogy amikor Zsolt hazaért, elszaladt, majd húzta be a szobába, az ajtóba előrefutott az asztalhoz és vitte az átsatírozott képet, hogy "nézd, apa, mit csináltunk".

    VálaszTörlés
  2. Csak lesek, mennyi jó ötlet! Látom te nagyon fullos vagy így szülés előtt! én ebben az időszakban gondolkodni sem tudtam... Bár ha visszagondolok - ilyenkor jut csak igazán eszembe, hogy Áronnal mi is mennyi mindent kitaláltunk, csak nem dokumentáltuk, így feledésbe merült... Most már sokkal nehezebb ilyeneket kivitelezni, főleg, hogy nincs mihez nyúlni - mármint nem írtam, tettem el a dolgokat annak idején).

    VálaszTörlés
  3. Ez a nagyon fullos vagy, ez különösen jól esett;) Teljesen az én szóhasználatom:)
    Igen, a dokumentáció eszméletlenül fontos, sokkal fontosabb, mint elsőre gondolná az ember.
    A kis füzet is, amit azóta vezetek, hogy Bernát betöltötte a kettőt. Itt meg a fényképek segítenek nagyon sokat.
    Ami meg ki van nyomtatva, vagy papírra van elkészítve, megy szépen a dossziéba, eleve nem egy alkalomra szól egy-egy ötlet, ráadásul annyi formába tovább lehet fejleszteni az alapgondlatot, hogy az valami félelmetes.

    VálaszTörlés