Én a rakott kelt és a főzeléket ismerem. Tegnap vacsira rakottat akartam csinálni, de Zsolt közölte, hogy felejtsem el, mert nagyon lassan készül el és ő azt nem bírja ki, tény, hogy az én szemem is rendesen kopogott (csavarogni voltunk).
Íme a vacsoránk, leírok valami receptfélét, mert tényleg nagyon finom lett.
Íme a vacsoránk, leírok valami receptfélét, mert tényleg nagyon finom lett.
Felkockáztam a csirkemellet és elkezdtem megpirítani, só, bors, már fehér volt, amikor csavartam rá egy kis citromlevet.A csirkés olajból kimertem egy keveset, megdinszteltem a hagymát, majd a tarhonyát megpirítottam, felöntöttem vízzel (nem paprikáztam, azért nem rizs készült, mert nem volt itthon, meg a tarhonya olyan délalföldi mi ételünk, jobban is szeretjük).
Rotyogott a husi és a tarhonya, szétkaptam a kelkáposztát, megmostam és négy nagy levéllel letakartam a husit. A többi levelet apróbb darabokra tépkedtem.
A tarhonya kész lett, a husi is, a nagy leveleket tányérra szedtem és erre pakoltam a husikockákat. A serpenyőből kiöntöttem az olaj egy részét és beledobtam a széttépett kelt. Só, chili paprika, köménymag és a maradék citromlé. Kétfajta csípős fokozatot csináltam, a felét kiszedtem, a maradék pedig kapott még két chili paprikát és sokkal barnábbra pirítottam.
Céklát is ettünk hozzá. Hááát, pukkadásig ettük magunkat.
Simán lehet, hogy létezik ilyen recept, de az egész valahogy adta magát, amikor készítettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése