Miután Bernáttal elkezdtünk rendszeresen tanulni, Kálebtől egyre többet lehetett hallani a következő mondatot: "anyu, tanuljunk valamit". És mit oly sok esetben, ez a mondat sem azt jelentette, mint az elsőre látszódik, valami sokkal mélyebbet és többet: anya, velem is legyél mind többet, csak úgy kettesben.
Így a következő lépés a mindennapi teendőkben az volt, hogy Kálebre is tudjak mind több időt fordítani. Sikerült is, elég gyorsan, hiszen ez nem minősült megoldhatatlan és kivitelezhetetlen feladatnak. Egy kicsi probléma azóta is van bele, nem a megfelelő időben van :( Bernáttal tíz órakor kezdünk tanulni, mert akkorra megvan a kényelmes felkelés, felöltözés, ágyazás, reggeli és ideális esetben egy kevés játék is belefér. Én túlesek a reggeli hányinger leküzdésén vagy az egész folyamat abszolválásán, a kávé is hatni kezd, szóval minden ideális a tanuláshoz, de csak a tanulásban szereplő két embernek, mert Kálebnek ez még nem a legideálisabb. Számára az lenne a megfelelő, ha Bernát tanulása előtt lennék vele olyan fél órát, mert akkor utána ő lelkesen elvonul játszani: legó, dupló, rajz, kert, gyurma - bármi és képes akár egy, másfél órán át is elmókolni ilyenkor, mert megvolt a közös játék, együtt töltött, ráfigyelős idő, egy másodpercel sem kevesebb, mint amire a délelőtti órákban szüksége volt.
De korábban én még nem bírom, utána pedig már megint eléggé el vagyok fáradva, szédülök, és a fáradtsággal együtt jön az újabb hányinger. Szóval a közös idő mennyiségileg megvan már, csak épp a napi rutinban elfoglalt helye hagy némi kívánnivalót maga után.
És hogy mit szoktunk csinálni
rajzolunk: zsírkréta, ceruza, szédülésmentesebb napokon festés (mert akkor ki tudok ülni a konyhaasztalhoz). Mostanában már nem különálló lapokra alkotnak, hanem füzetekbe. Mert a rajzolási kedv növekedését leginkább az jelezte, hogy bokáig jártunk a félig, teljesen elkészített alkotásokban, a "jaj, elrontottam" papírgalacsinokban. És mindezen az otthonunk méretének növekedése sem hozott változást, megbirkóztak a kihívással.
meseolvasás: Mese csak és kizárólag neki, Boribon, minden kötete, hozza, és szép sorba adagolja. Három pillangót szereti még nagyon, és a kötet minden meséjét. Az új kedvenc pedig Süsü, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy képes kora reggel fél hat, hat óra magasságában megállni az ágyam mellett a következő mondattal: "anyu, olvass nekem egy kis Süsüt!".
A sok mesélés viszont elhozta azt az eredményt (is), hogy töredékére, majdhogynem nullára csökkent a "jaj, úgy néznék valami mesét" mondatok száma.
Egy idő múlva azért ő is kért valami nyomtatott feladatot, mert ahogy a Bernát tanul, azért azt is ki kell próbálni. A ceruza fogáson kell javítani, de az egyszerűbb feladatokkal minden gond nélkül boldogul.
Káleb lelkes, kíváncsi, érdeklődő, rengeteget tud rajzolni, irkál számokat, ráadásul jól, egyre többször kérdezi, hogy melyik betűt hogy írják, néha kisebb mondatokat írat le velem, majd lelkesen másolja a rajzára vagy kiragasztandó feliratnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése