Amikor kiestem a játékból, mint anyuka és egyértelművé vált, hogy ismét nem lesz egy könnyű várandósságom, sokat beszélgettünk Zsolttal, hogy mi legyen a haditerv, hogy amikor épp jobban érzem magam, akkor merre forduljak, mit csináljak meg, mi legyen a fontossági sorrend.
Bernát idén került be az első osztályba, szeptemberben kezdődik a tanév és januárban fog vizsgázni, a baba majd január elején fog megszületni. Mindenképp izgalmas időszak elé nézünk. Így ezt választottuk, hogy amikor jól vagyok, elkezdek Bernáttal tanulgatni, végülis eddig is tanultunk, az élet is folyamatosan tanulás, ha meg külön figyelemmel is kísérem, előkészülök, biztos, hogy gyorsan és örömmel fogunk haladni.
Így is lett, Bernát partner volt végig, amihez az is hozzákapcsolódott, hogy a ketten eltöltött idő is kincset ér. Eddig is nagyon szeretett tanulni, tanulós játékokat játszani.
Úgy láttam, hogy eljött az ideje, hogy elkezdjünk olvasni tanulni. A betűket már elég jól ismerte, hisz évek óta rengeteg betűs játékot játszunk, Virág Minden héten egy betű sorozatát is végigcsináltunk. Szó szerint nekiugrottunk az anyagnak, 5-10 percet "olvastunk" minden nap, komótosan, betűről betűre formálódtak a szavak, eleinte kétbetűsek, majd három, ma pedig már azt is elolvasta, hogy meggondolatlanul :).
Az olvasásra fordított idő egy hónap alatt 20 percre növekedett, mert megszokta, élvezi és nem fárad el, de ebben a 20 percben számtalan esetben benne van rajzolás, színezés, összekötős feladat.
Írni is elkezdtünk, három héttel az olvasás után, mindketten többet bírtunk már :) és ekkor fogalmazódott meg, hogy nem is olyan rossz fokozatosan behozni a különböző területeket. Így a napi tanulásra fordított idő szép lassan megkétszereződött. A rengeteg rajzolásnak, vágásnak, legózásnak és számtalan más gyermeki tevékenység hatására elég jó kézizomzattal rendelkezik, nem igazán fáradt el a keze, inkább csak megunta egy idő múlva, bár ahogy haladtunk előre a nagyobb kihívást jelenti részekhez, egyre izgalmasabbá válik számára.
Matekozni is kell ugye idővel, de azt még nem írjuk, fejben számolunk és pakolgatunk és nagyokat nevetünk, mert kivonást megtanulni kidurranó lufikkal lehet csak igazán hangosan megtanulni :) De a vízipisztolyos spriccelős matek is működőképesnek bizonyult.
Hogy hosszútávon mivel hogyan haladunk, még nem tudom, nincsen előre gyártott haditerv, nincs tanmenet. Egyenlőre biztos, hogy sokkalta gyorsabban, mint ahogy számítottam rá. Bernát pillanatok alatt felvette a ritmust, nagyon gyorsan képes volt arra, hogy megduplázza a tanulással töltött időt.
Jelenleg minden nap 10:00-kor kezdünk, az órát ő nézi, én csak figyelmeztetem, hogy néha érdemes rápillantani, tudja, hogy mikor kell jönni, tanulja az órát, végiggondolja, hogy mit szeretne, ha még beleférne, néha kicsit elkeseredik, hogy ő még ezt vagy azt meg szerette volna csinálni előtte, de miután megtapasztalta, hogy nem tanulunk lefekvésig, azóta ez nem is zavarja.
És az Úr gondoskodása és időzítése ismét a legtökéletesebb:
Kisteleken még nem sok embert ismerünk, pár napja megszámoltuk: 25.
De a szám gyorsan frissen 30-ra növekedett :) mert az egyik szomszédunk révén megismerhettük Bernát egyik osztálytársát és családját. Remek emberek, a fiúk pillanatok alatt összebarátkoztak (az anyukák is), egy délutáni játék, majd egy egész napos játék következett, egyszer itt egyszer ott, majd hatalmas biciklizés, végül egy fontos fordulóponthoz érkeztek: "én csak akkor megyek haza, ha Bernát is jön velünk a tanyára". Bernát természetesen ment a tanyára, ahonnan csak másnap este érkezett haza, azóta szerinte a mi kertünk rettenetesen kicsi :) De az első paradicsomok már pirosodnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése