Hétköznapok

Olyan sima, standard életet élünk, hogy frappáns szóhasználattal és tuti képekkel kellene kiszíneznem, hogy izgalmas bejegyzés szülessen. Képek vannak, szófordulatok is, de majd meglátjuk, mi sül ki belőle.
Bernát megtanult lépcsőn közlekedni és igazi kitartó-küldő alkat, akik tudják, hogy micsoda remek teljesítménytúrák vannak már a hátam mögött, sejthetik, hogy honnan ezek a gének. Itthon nem derült ki a lépcsőzős tudomány, de a rigófészekben tett látogatás lerántotta a leplet. Fel is ment az emeletre, igaz a végén már lila volt a feje és lihegett is rendesen, de töretlen lelkesedéssel halad a cél felé. Időközben elleste azt is, hogy mire való a szobakerékpár, ezerszer látta már használatban, de a héten csinálta először azt, hogy ment oda és dugdosta a lábát a lábtartóba.
Szeret a nagyobbaktól tanulni, ahogy Andrist figyelte a fészekben és ahogy az a nagy fiú magyarázott neki, én még sok fotót sem voltam képes csinálni, csak néztem őket tocsogásig meghatódva.
Befejeztem a kiskabátját, amit még édesanyám kezdett el, igaz a gallérja még hiányzik, de otthon van a kötőskönyv, O. majd begépeli nekem a receptet.
Ami még a mai nap nagy durranása, hogy a rigófészekből kaptunk kefírgombát és ma már megihattuk az első saját kis kefírkénket, nekem nagyon ízlett, már alig várom a következő adagot. Majd teszek róla, hogy szaporodjanak, mert máris tudok pár családot, akiknek kelleni fog. Akikről pedig nem tudok, azok jelentkezzenek, mert lesz és szívesen adok.