A 3. nap
Táskákkal felszerelkezve vágtunk neki az utolsó napnak, hogy azzal se veszítsünk időt, hogy visszamegyünk a szállásra.
A Lateráni bazilikával indítottunk, csak ismételni tudom magam, hogy ez is milyen pazar volt. Eleinte Bernát még aludt, így elég sokat tudtunk nyugodtan nézelődni. Miután felébredt, a figyelmünk inkább a padlón található mozaik felé irányult. Ezt a képet már felraktam egyszer, de oda vagyok érte.
Elbuszoztunk a Maria Maggiore bazilikához, amely rengeteg, jó nagy oldalkápolnával rendelkezik. Némelyik van akkora, mint egy kisebb templom. És egeret is találni benne, nah nem futkosnak, hanem az egyik kápolna kovácsolt vas kapuján szőlőindák futnak és egérkék is.
Bernát itt már belejött a fényképezésbe:)
Ismét átkeltünk a folyón és megnéztünk Róma valamikori legszegényebb negyedét, a Trasteverét. A villamosról leszállva egyből azt a házat láttuk, amelyben valaha Dante lakott.
Sajnos nem volt alkalmunk az éjszakai életet megszemlélni, amikor kiértünk, épp, hogy csak nyitottak a pubok, pakolták a székeket és itt ott lehetett csak néhány vendéget látni. Itt aztán lehet házakat és főleg ablakokat fényképezni, nagyon élveztük. Jó, hogy ezt a negyedet meghagyták olyannak, amilyen volt, nekem nagyon tetszenek az ilyen szűk utcák, ahol ennyi egyedi, de mégis egységes ház van.
Ezen negyedben is található azért barokk templom, szintén Maria Maggiore és talán még díszítettebb, mint a korábban látott, de ezt majd a nálam szakavatottabbak eldöntik.
D már első nap felhívta a figyelmünket arra, hogy Bernátnak feltétlenül kell venni Pinokkiót, még ha csak egy kicsit is. Szerintem ezt Bernát is meghallotta, de az első két nap nem jelezte, hogy ő erre bizony számot tart. Ám ezen a délutánon egyszercsak meglátott egy csomó Pinokkiós hűtőmágnest és "baba, baba, baba" kántálásba kezdett, de olyan hangosan, hogy még a boltban levő eladók is mosolyogni kezdtek. Természetesen kapott egyet, még soha sem láttam így küzdeni valamiért boltban.
A sok sok barokk templom közé beiktattunk egy gótikusat is, amelyben megtalálható Michelangelo Krisztus szobra.
Nappal is kipróbáltuk, hogy milyen a Spanyol lépcsőn ücsörögni, az egész napos kajtatás után természetesen mindenki azt érzi, hogy valami ellenállhatatlan erő húzza vissza, hogy maradjon még egy kicsit lábat lógatni. Az idő viszont halad és még szerettünk volna egy utolsó pillantást veti a városra, de nem túl magasból.
Íme az utolsó fénykép, ezután kivonatoztunk a repülőtérre, pillanatok alatt és meglepően gördülékenyen elintéztünk mindent. Hajnal háromra már Szegeden voltunk.
A Lateráni bazilikával indítottunk, csak ismételni tudom magam, hogy ez is milyen pazar volt. Eleinte Bernát még aludt, így elég sokat tudtunk nyugodtan nézelődni. Miután felébredt, a figyelmünk inkább a padlón található mozaik felé irányult. Ezt a képet már felraktam egyszer, de oda vagyok érte.
Elbuszoztunk a Maria Maggiore bazilikához, amely rengeteg, jó nagy oldalkápolnával rendelkezik. Némelyik van akkora, mint egy kisebb templom. És egeret is találni benne, nah nem futkosnak, hanem az egyik kápolna kovácsolt vas kapuján szőlőindák futnak és egérkék is.
Bernát itt már belejött a fényképezésbe:)
Ismét átkeltünk a folyón és megnéztünk Róma valamikori legszegényebb negyedét, a Trasteverét. A villamosról leszállva egyből azt a házat láttuk, amelyben valaha Dante lakott.
Sajnos nem volt alkalmunk az éjszakai életet megszemlélni, amikor kiértünk, épp, hogy csak nyitottak a pubok, pakolták a székeket és itt ott lehetett csak néhány vendéget látni. Itt aztán lehet házakat és főleg ablakokat fényképezni, nagyon élveztük. Jó, hogy ezt a negyedet meghagyták olyannak, amilyen volt, nekem nagyon tetszenek az ilyen szűk utcák, ahol ennyi egyedi, de mégis egységes ház van.
Ezen negyedben is található azért barokk templom, szintén Maria Maggiore és talán még díszítettebb, mint a korábban látott, de ezt majd a nálam szakavatottabbak eldöntik.
D már első nap felhívta a figyelmünket arra, hogy Bernátnak feltétlenül kell venni Pinokkiót, még ha csak egy kicsit is. Szerintem ezt Bernát is meghallotta, de az első két nap nem jelezte, hogy ő erre bizony számot tart. Ám ezen a délutánon egyszercsak meglátott egy csomó Pinokkiós hűtőmágnest és "baba, baba, baba" kántálásba kezdett, de olyan hangosan, hogy még a boltban levő eladók is mosolyogni kezdtek. Természetesen kapott egyet, még soha sem láttam így küzdeni valamiért boltban.
A sok sok barokk templom közé beiktattunk egy gótikusat is, amelyben megtalálható Michelangelo Krisztus szobra.
Nappal is kipróbáltuk, hogy milyen a Spanyol lépcsőn ücsörögni, az egész napos kajtatás után természetesen mindenki azt érzi, hogy valami ellenállhatatlan erő húzza vissza, hogy maradjon még egy kicsit lábat lógatni. Az idő viszont halad és még szerettünk volna egy utolsó pillantást veti a városra, de nem túl magasból.
Íme az utolsó fénykép, ezután kivonatoztunk a repülőtérre, pillanatok alatt és meglepően gördülékenyen elintéztünk mindent. Hajnal háromra már Szegeden voltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése