Horgolásaim története:
Valaha általános iskola alsó tagozatában tanítottak minket horgolni, de valahogy a tanárnő nem állt a helyzet magaslatán, ezért csak a legalapabb alapokat sajátítottuk el és semmi maradandót nem alkottunk. Azóta csak egyszer volt horgolótű a kezembe, amikor Bernát sáljának a szélére mintát alkottam. Egészen mostanáig, mert rátaláltam erre. Csodás ötletnek tartom és a mintát se találtam túl nehéznek, igaz én csak egy színnel mertem próbálkozni, de majd összeszedem a bátorságot és a színes fonalaimat. Szóval egyik nap nekiugrottam és sikerült, sőőt, egyáltalán nem találtam nehéznek, igaz egyszerre olvastam a leírást és bogarásztam a mintát, de azért simán eligazodtam rajta. Az egyenletességen még dolgozni kell, de majd a sokadik négyzet után ezzel sem lesz gond, őszintén szóval már terítő mintákat bogarászok és olyan őrült ötletünk is volt az urammal, hogy függönyt kellene horgolni.
Bernát pulcsija elkészült, kicsit kékes a kép színe, mert nem tudtam átállítani a gépet, kicsi vagyok én az ilyen komoly technikához. Deee, Zsolttól megtudtam, hogy ez is egy stílus, csak nem digitális gépekkel, hanem filmesekkel szokták csinálni, az a neve, hogy cianotípia. Szóval nem béna vagyok, hanem jártas a fotótechnikákban. A héten egy kerti partin hordta is, szerintem nagyon vagány benne. Minthogy gyapjúm még rengeteg van, ezért nekiálltam magamnak is kötni, anyukám pár hete megmutatta, hogy hogyan kell csavart mintát csinálni, ok, tudom, hogy egyáltalán nem nagy durranás, meg magamtól is rájöhettem volna, ha kicsit jobban belegondolok, de a világ legjobb dolga, amikor az anyukám tanít valamit. Szóval a régi kötős könyvei kötött találtam a pulcsit, meg is mutattam neki nagy lelkesen, mire közölte, hogy ezt ő is megkötötte annak idején, csak épp változtatott egy kicsit rajta, mert a hátára is megcsinálta a mintát (hozzátenném, nekem is ez volt az ötletem). A történelem megismétli önmagát, csak most nem bordó lesz, hanem natúr színű.
A játékra elkészítettem még a könyvjelzőt is, természetesen alkotás közbe is fényképeztem. Mindkét nagymamám benne van az elkészült műben. A hátteret egy vásárhelyi hímzéssel készült falvédő látható (konyhába van nálunk), ezt történetesen a vásárhelyi nagymamám hímezte, a kisteleki nagymamám pedig rajon a vásárhelyi hímzésért és van is olyan szobája, ahol csak ilyen található. A minta, amit használtam, a kisteleki mamitól származik, a kötőtűs dobozában találtuk. A könyvjelző színeiben pedig a vásárhelyi hímzés színvilágát próbáltam meg összerakni, sajnos nem gyapjúfonalat használva, de majd eljön ennek is az ideje. Sajnos nekem nincs kimondott kézimunkázáshoz használt ollóm, és akkor most megismételhetném az előző mondat második részét.
A héten volt mamais találkozó a Ligetben, nagyon jót beszélgettünk, Bernát jól elfáradt. Eleinte volt egy kis sirdogálás, mert megakarta szerezni mindenkinek a labdáját és nem minden esetben járt sikerrel.
Valaha általános iskola alsó tagozatában tanítottak minket horgolni, de valahogy a tanárnő nem állt a helyzet magaslatán, ezért csak a legalapabb alapokat sajátítottuk el és semmi maradandót nem alkottunk. Azóta csak egyszer volt horgolótű a kezembe, amikor Bernát sáljának a szélére mintát alkottam. Egészen mostanáig, mert rátaláltam erre. Csodás ötletnek tartom és a mintát se találtam túl nehéznek, igaz én csak egy színnel mertem próbálkozni, de majd összeszedem a bátorságot és a színes fonalaimat. Szóval egyik nap nekiugrottam és sikerült, sőőt, egyáltalán nem találtam nehéznek, igaz egyszerre olvastam a leírást és bogarásztam a mintát, de azért simán eligazodtam rajta. Az egyenletességen még dolgozni kell, de majd a sokadik négyzet után ezzel sem lesz gond, őszintén szóval már terítő mintákat bogarászok és olyan őrült ötletünk is volt az urammal, hogy függönyt kellene horgolni.
Bernát pulcsija elkészült, kicsit kékes a kép színe, mert nem tudtam átállítani a gépet, kicsi vagyok én az ilyen komoly technikához. Deee, Zsolttól megtudtam, hogy ez is egy stílus, csak nem digitális gépekkel, hanem filmesekkel szokták csinálni, az a neve, hogy cianotípia. Szóval nem béna vagyok, hanem jártas a fotótechnikákban. A héten egy kerti partin hordta is, szerintem nagyon vagány benne. Minthogy gyapjúm még rengeteg van, ezért nekiálltam magamnak is kötni, anyukám pár hete megmutatta, hogy hogyan kell csavart mintát csinálni, ok, tudom, hogy egyáltalán nem nagy durranás, meg magamtól is rájöhettem volna, ha kicsit jobban belegondolok, de a világ legjobb dolga, amikor az anyukám tanít valamit. Szóval a régi kötős könyvei kötött találtam a pulcsit, meg is mutattam neki nagy lelkesen, mire közölte, hogy ezt ő is megkötötte annak idején, csak épp változtatott egy kicsit rajta, mert a hátára is megcsinálta a mintát (hozzátenném, nekem is ez volt az ötletem). A történelem megismétli önmagát, csak most nem bordó lesz, hanem natúr színű.
A játékra elkészítettem még a könyvjelzőt is, természetesen alkotás közbe is fényképeztem. Mindkét nagymamám benne van az elkészült műben. A hátteret egy vásárhelyi hímzéssel készült falvédő látható (konyhába van nálunk), ezt történetesen a vásárhelyi nagymamám hímezte, a kisteleki nagymamám pedig rajon a vásárhelyi hímzésért és van is olyan szobája, ahol csak ilyen található. A minta, amit használtam, a kisteleki mamitól származik, a kötőtűs dobozában találtuk. A könyvjelző színeiben pedig a vásárhelyi hímzés színvilágát próbáltam meg összerakni, sajnos nem gyapjúfonalat használva, de majd eljön ennek is az ideje. Sajnos nekem nincs kimondott kézimunkázáshoz használt ollóm, és akkor most megismételhetném az előző mondat második részét.
A héten volt mamais találkozó a Ligetben, nagyon jót beszélgettünk, Bernát jól elfáradt. Eleinte volt egy kis sirdogálás, mert megakarta szerezni mindenkinek a labdáját és nem minden esetben járt sikerrel.
A képet elnézve minden rendben van a négyzettel!
VálaszTörlésNagyon ügyes és helyes munkáid vannak!
Csak így tovább!
Csodaszép a gyerkőc:-)
Köszönöm a sok dicséretet;)
VálaszTörlés