Én 2005-ben voltam először kurzuson, majd miután befejeztem pozsonyi tartózkodásomat, elkötelezett munkatárs lett belőlem. Azóta több kurzuson aktivoskodtam, hétvégésen, egy hetesen egyaránt.
Most valami újat csinálunk, amit a mexikóiak már régen elkezdtek, de nekünk se tapasztalatunk, se lehetőségünk nem volt eddig kipróbálni: János kurzust* tartunk egy közösségnek hétről hétre, azaz az egy hétig tartó kurzust három órás blokkokra osztottuk fel és három hónapon keresztül minden közösségi alkalmukon haladunk tovább. Jó kis tapasztalat gyűjtés lesz.
Tegnap volt az első alkalom, 16 résztvevővel, négy gyerekkel (kettő team, kettő résztvevői oldalról; ránk a team szó vonatkozik, sajna nem találtunk rá még megfelelő fordítást, akinek van jó ötlete, várjuk). Este tízig tartott, bennem nagyon jó érzések maradtak ez egésszel kapcsolatban.
A bevezető tanításon elhangzott egy mondat, pontosabban felhívás, amely engem is szíven talált. Ezt a három hónapot most adjuk oda Jézusnak, hogy tanuljunk tőle igaz tanítványnak lenni. Ehhez a gondolathoz kapcsolódott: ebben a három hónapban tegyünk félre minden más olvasnivalót, csak a Szentírás maradjon meg, kezdjük az evangéliumokkal.
Egy csapat vagyunk a résztvevőkkel, attól, hogy valami neki hangzik el, ránk is vonatkozik. Annak ellenére, hogy nem írtam róla, azért mostanában is elolvasok hetente/két hetente egy könyvet, de most félre fogom tenni és csak Isten Igéjét fogom olvasni!
Még nem fogalmaztam meg magam számára a pontos szabályokat, mert ha könyvet olvasok, abba nagyon beleélem magam és hat rendesen, de ha a neten újságot olvasok, akkor az is, hiszen a gondolataim akörül is elkezdenek forogni, ha blogot olvasok, akkor oda is fordulok.
Szóval még ki kell, hogy kristályosodjon bennem az egész, de azt hiszem a hírek követéséről nagyon könnyen le tudok mondani, a blogokról azért nehezebben, de majd korlátozásokat vezetek be.
Majd egy másik szolgálatunk is lesz még ebben a félévben, amit pár héten belül kezdünk.
* Egy korábbi meghívóról pár szó eme kurzusról:
Ez a megkerülhetetlen kurzus,
mert evangelizátorok és apostolok csak tanítványokból lesznek.
A kurzus célja, hogy a Jézus tanítványaivá váljunk: olyanokká, akik mindenben hozzá, a Mesterhez akarnak hasonulni: úgy gondolkodni, mint Ő; úgy hinni, mint Ő; úgy megbocsátani, mint Ő; úgy imádkozni, mint Ő, úgy evangelizálni, mint Ő, úgy szeretni, mint Ő; úgy élni, mint Ő, úgy halni, mint Ő.
Az a legnagyobb megtiszteltetés, ha Jézus meghív tanítványának. Mi nem választhatjuk őt, csak Ő szemelhet ki engem. Kiszemel – és ha mi mindennél előbbre tartom az Ő meghívását, vagyis egyetlen Mesterem lesz – tanít engem. Nem tanokra oktat, hanem élni tanít: vele együtt élünk, hogy olyan bensőséges kapcsolatban legyünk vele, mint a kedvelt tanítványa, János, aki keblére hajthatta fejét. Végül megmossa a lábunkat, hogy tanítványának pecsételjen el.
A kurzus feltárja, hogy valóban Jézus tanítványai vagyunk-e, vagy csupán tetteinek egyszerű csodálói.
A kurzus az iskola „szíve”, mert megtanít arra, hogyan LEGYEN a tanítvány a Mestere lábai előtt. hogy később ugyanazt TEGYE, mint Ő.
A kurzus a tanú és az evangelizátor közötti kikerülhetetlen lépés: a tanítványság iskolája. Olyanokat várunk, akik már Jézus feltámadásának tanúi: akik hisznek benne és megtértek hozzá.
- A kurzus témáiból:
- Jézus lelkipásztori terve;
- A Mester és a tanítvány kapcsolata;
- Jézus tanítási módjai;
- Egy nap Jézussal;
- A tanítvány hat kapcsolata;
- Jézus módszertana;
- A mi küldetésünk...
„Nem nagyobb a tanítvány a mesterénél; valaki akkor tökéletes, ha olyan, mint a Mestere.”
Lk 6,40
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése