2009. április 29., szerda

Minden generációban legalább egy valaki...

aki garantáltan lóra kerül. Szegény anyukám itt fogja elkezdeni a haját tépni, amennyit ők kavarhattak O. lovacskázása miatt, pedig szerintem ez egy jó sport, főleg, ha valaki annyira komolyan veszi, mint az én testvérem.
Állattenyésztésin egy ismerőssel akartam nagyon találkozni, összesen kettővel sikerült összefutni (az előre ki nem gondolt is kedves meglepetés volt), de A. különösképpen, meg hát lovakat tartanak, így esély is volt a találkozásra. A baba mama sátor mellett meg is történt az összefutás és a telefonszámcsere is, mert nagyon érdekelt minket, hogy milyen kis lovardát működtetnek Vásárhely határában. Meg is beszéltünk egy találkozót a második összefutásnál, melynek az lett az eredménye, hogy hétfőn meg is látogattuk őket.

O. természetesen minden alkalmat megragad, hogy lóra ülhessen, Bernát még nem tudta, hogy van ilyen is, ezért kipróbálta. Osztatlan sikert aratott! Babaúszáson is minden nagyobb gond nélkül boldogult, de azért ott sokszor nagyon észnél kellett lenni, itt valahogy minden azonnal a helyén volt, pontosan tudta, hogy mi merre hány lépés, még akkor is, ha most a ló lépegetett. Néhány kör után már fel is állt (természetesen fogtam, de csak a ruhájánál).
Én nagyon büszke vagyok rá!

2 megjegyzés:

  1. Anyáááám :O Te tényleg nem vagy szívbajos ;D

    VálaszTörlés
  2. De a gyerek sem:) A kiskutya viszont nem nyalhatta meg a kezét, nem engedte neki:) A lovat viszont úgy paskolta, mintha mindig ezt gyakorolnánk itthon.

    VálaszTörlés