2009. április 1., szerda

A tavasz bringát hajt

Már három napja bicajozunk. Hétfőn hazavártuk Zsoltot és együtt mentünk le, akkor készültek a fényképek, hiszen apát ilyen jeles alkalmból nem hagyhatjuk ki. Kedden csak a környéket jártuk, megnéztük, hogy megvan-e még a tó és tejért is elmentünk. Ma már messzebbre is elmerészkedtünk, Alsóvárosra mentünk kurzust szevezni és ebéfeltünk az Egyetemi Lelkészségen. Pazar napsütéses napunk volt, nagyon élveztünk. Bernát nagyon elfáradt, mert még délután is lementünk egy kicsit babakocsival, azt gondoltam, hogy talán aludni fog, de egész végig nézelődött.




A kötés is halad azért, mostmár egészen kivehető, de folytatása következik!

9 megjegyzés:

  1. Nadrág? :D
    Kérdeznék tőled 1-2 dolgot az oo-ról. Itt vagy e-mailben tegyem meg?

    VálaszTörlés
  2. Naná, hogy nadrág, méghozzá kantáros lesz ám:)
    Kérdezz itt nyugodtan, hátha jár még erre valaki, akit érdekel és aki esetleg tud válaszolni, ha én nem :-)

    VálaszTörlés
  3. Írtam már Eszternek is mail-t, de ő nem válaszolt. Talán kekeckedésnek vette, pedig engem tényleg őszintén érdekel, nyitottan állok a témához. Az otthonoktatásnál nekem 2 sötét folt van. Az egyik a szociális közeg hiánya. Legalábbis nálunk. Te tudod, hogy milyen antiszoc vagyok, viszont az elsőszülöttem az szöges ellentétem ebből a szempontból. Az oo esetén hogyan teremteném meg én neki a megfelelő társasági életet?

    VálaszTörlés
  4. A szocializáció fogalmát ma sokan félreértelmezik és szinte kizárólag az intézményi közösséget értik alatta. Valójában viszont a társadalmi beilleszkedést kell érteni alatta, azaz a gyereknek nem csak a saját kortársai között kell megtalálni a helyét és azt, hogy hogyan viselkedjen, hanem kisebb/nagyobb gyerekek között, felnőttek és öregek között etc.
    A szociális közeg nem hiányzik, ha a gyereknek van olyan helye, ahol lehet más gyerekekkel, azaz: hittan, hangszer-zenekar, sport-csapat (a sport alatt nem a versenyt értem), tánc ismét etc, mert elég sok lehetőség van. Még fontosabb a közösség, itt a keresztény közösségekre gondolok, akik testvéreik egymásnak, Krisztusi közösségre, ha jobban tetszik. Nekünk is van közösségünk, bár az Aharajba Bernáton kívül nincs gyerek, ezért hordjuk ki Zákányszékre a Velünk az Úr közösségbe, mert ott viszont rengeteg gyerek van. Az ilyen közösségekben lehet szocializálódni, mert ezek nem csak csoportok, nem egy intézmény által összekényszerített gyerekek.
    Te valójában pl egyáltalán nem vagy antiszoc, Te csak azokkal nem tudsz mit kezdeni, akikkel összekényszerítenek, pl Kísérleti ötös:)
    Én a társasági életet úgy tervezem, hogy meglesz, hogy mikor hová hordom, tehát a zákányszéki közit mi nagyon hosszútávra tervezzük (olyankor én is a gyerekekkel vagyok, amikor idősebb lesz, akkor újratervezés). Sportnak egyenlőre babaúszás, később amit ő választ. Valamit más oo családokkal való kapcsolattartás, ha más is nyitott lenne rá, akkor szerintem jó ötlet lenne a szegedi oo gyerekeket hetente egyszer egy helyre gyűjteni, egy délután 2-3 órára, együtt tanulásra, játszásra, bármire amit épp jónak látunk. Így nekik is meglenne a tanulóközösségük. Ilihez pl hetente egyszer megyünk, holnap fogunk konkrétan. Ilyenkor piacra megyünk együtt, majd náluk játszunk. Bernát annyira élvezi, hogy sokszor rám se hederít (és a nagyobb gyerekkel játszik, nem a vele egykorúval!)
    Jó lenne hozzátok is kimenni valamikor, sógornőddel sétáltunk együtt tegnap, beszéltük is, hogy együtt kiruccannánk hozzátok.

    VálaszTörlés
  5. Ezen én is sokat gondolkodtam, és ugyanarra jutottam, mint Mariann. Egyébként idősebb gyerekek anyukáival beszélgetve az derült ki, hogy a gyerekeik nem kötődnek különösebben az osztálytársaikhoz, a legjobb barátaik a gyüliben vannak.
    És a szegedi oo-s találkában nagyon benne lennék!

    VálaszTörlés
  6. Kilike, amúgyis a Ti nappalitokba terveztem:)

    VálaszTörlés
  7. No jó, az antiszoc talán erős, de tényleg nem szeretem a közösségi összeröffenéseket, sose tudtam az ilyenekbe beilleszkedni, mert nem tudok azonosulni eszmerendszerekkel. Ki is néznek egy idő után minden ilyen helyről. Egyénekkel szeretek találkozni, de hol ismerjen meg az ember egyéneket, ha nem a közösségben :) Ördögi kör. (A baba-mama klubban túl alternatív vagyok, az alterok között túl világi - sajna mindenről van saját elképzelésem :( ) Ez itten az én személyes problémám. Ezért nem érzem azt, hogy az én állandóan szomszédokhoz szökdöső dumagép gyerekemnek jó lenne ez a légkör. Pedig tényleg szeretném megoldani, mert már oviba se szeretném járatni, de erőltetni se jó a közösségesdit nekem, mert úgyis fogja rajtam érezni, hogy nem érzem jól magam, hisz a társasághoz való viszonyulást is tőlem lesi el... szegény :)
    Tényleg talizhatnánk ;)

    VálaszTörlés
  8. Az alternatívot és a világit még megfejeli, hogy még keresztény is és teljes a kép:)

    Gáz, de a nevelés első körbe tényleg önnevelés. A gyereknek kell a közösség és amíg nem ő visz téged közösségbe, addig neked kell őt, pontosabban őket.

    Kilikével ma sokat beszélgettünk és sok sok szakirodalomba benne van, hogy az oo nem egy-egy család "vállalkozása", hanem családok közösségének a munkája. Össze kell fognia pár családnak és akkor igazán hatékony, persze lehet elszeparáltan is csinálni, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy ez jobb.

    VálaszTörlés
  9. Gira, én is gondolkodtam ezen, amit kérdeztél. Arra jutottam egyrészt, amit marywolf irt, hogy igen sokat számít ha az ember nincs egyedül, hanem a családok összefognak. Ez nálam is az egyik fő ok, amiért nem merem elszánni magam, mert nincs a közelben tudtommal még egy OO-s család...
    Ami viszont a személyes problémádat illeti, ha te csak elkíséred a gyerkőcöt zenesuliba, sportra vagy bárhová, ott azért személyekkel is van lehetőség találkozni, nem muszáj neked is valami nagy csoportba tartozni. Lehet hogy egy idő múlva benned is változik ezen a téren valami. Mert én igen sokat változtam, mióta gyerekeink vannak :)

    VálaszTörlés