Csavarogtunk

"Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené." Róm 9,16

Ma volt Szegeden egy nagy városi futás, egyes sajtóorgánumok szerint ötezren vettek részt rajta, garantáltan jó sokan voltak, mert negyed óráig figyeltem a futókat a Széchényi tér sarkánál és folyamatosan hömpölygött a tömeg. Láttam kilenc futóbabakocsis anyukát, közülük a kedvencem az volt, aki tolta a kicsit, futott mellette egy kisiskolás, a másik oldalán pedig az őszhajú nagymama, láttam apukát nyakában kislányával, apukát hátihordozóval gyorsan sétálni, három roma kamaszt, apukát Down szindrómás kisfiúval, trendi frizurás anyukát lányával, görkoris családot, szülőket kismotoron kísérő gyereket. És ez csak egy nagyon szűk szelete azoknak, akik futottak, nekem nagy élmény volt és bízom benne, hogy jövő tavasszal már mi is résztvehetünk hasonló rendezvényen.

Az idézet talán első ránézésre nem illik az eddig leírtakhoz, de tudnunk kell, hogy nem a sport és kultúrrendezvények vezetik el az embereket a boldogsághoz. Viszont a boldog embereket már nagyon jó együtt látni.

Délután családi csavargást rendeztünk, ismét a Széchényi térre sétáltunk el, mert láttam egy szép bokrot és biztos voltam benne, hogy Zsolt szeretné lefotózni. Nem csak mi kattingattunk, másoknak is tetszett:) A város megtelt élettel, zsivajjal, remélem még sokáig tart ez a kellemes idő, mert én most nagyon jól érzem magam, főleg mert végre sikerült megint egy remek képet csinálni apáról és fiáról.