Két gondolatot szeretnék megosztani, ami a Húsvéttal kapcsolatban, most nem bújuk ki belőlem a teológus, hanem inkább gyakorlati oldalról szeretném megközelíteni a kérdést.
Húsvéti díszítés:
Karácsonykor mindenhol csak karácsonyi kellékeket lehet látni és még a legbóvlibb helyen is lehet találni legalább egyfajta betlehemest. Húsvétkor az előbbi dömpinghez képest szegényes a kínálat és még a jobb helyeken is alig lehet olyan tárgyat/képet kapni, amely valóban kapcsolódik ahhoz, amiről valójában szól ez az ünnep.
Ennek két okát gondoltam ki az elmúlt napokban:
- a Húsvét az embereknek nem olyan fontos, mint a karácsony. Mi keresztények tudjuk, hogy ez a nagyobb ünnep, de még nem nyertünk hangszórót.
- ilyenkor a természet olyan döbbenetes dekorációval áraszt el minket, hogy bármely más mesterséges díszítés giccsparádénak hat mellette. Pénteken Zákányszékre autózva a számat tátottam, minden olyan gyönyörű volt, minden virágba borult, a zöldnek ezer árnyalata pompázott mindenütt, olyan volt, mint egy nagy csokor, ahol minden pont a helyén van a rikítóan világoskék háttér előtt. Ehhez tényleg nem kell díszítés.
Népszokások:
Keresztény ismerősökkel beszélgetve sokszor felmerül a kérdés, hogy mennyire engedjünk a népszokások továbbélésének. Személy szerint én szeretem a népszokásokat, nem a hiedelmekkel és babonákkal dúsított praktikákra gondolok, hanem a locsolkodásra, a versmondásra, a hímes tojásra. Idén a következőre jutottam, amit jövőre és utána minden évben úgyis felül fogok bírálni, de azt hiszem már most elég stabilan körvonalaztuk Zsolttal, hogy mi hogyan is óhajtjuk Húsvét hétfőt körvonalazni.
A locsolkodás természetesen a fiúk dolga, verset tanulva apa vezetésével, lányok pedig epedve várhatják az újabb produkciót. Eleinte valószínűleg én fogok verset keresni, de biztos vagyok benne, hogy a férfihad hamar el fog jutni, hogy nekem is meglepetést okozzanak.
A tojásfestés a lányok dolga, ez egy igazi művészet, ha lesz lányom biztos, hogy meg fogom neki tanítani, amit csak tudok, addig is gyűjtögetem a mintákat, technikákat és megpróbálom az igazi népi vonulatot képviselni, tehát nem bolti festéket használok, hanem hagyma héjat, bodzát etc. Minthogy ez szigorúan a lányok terepe, fiúknak ide tilos a belépés, nem fogom Bernátnak megtanítani, hogy hogyan kell tojást festeni, nem azért mert ki akarom túrni, hanem mert milyen jó lesz majd, ha lesznek húgai és csodálatta nézni majd a tojásokat, amit festettek/karcoltak/írókázta és benne lesz majd a teljes elismerés, mert ez nem az ő területe. Mindez természetesen Édesapára is vonatkozik:) cserébe én soha se fogok kiugrani repcsiből, és továbbra is felnézek rá, hogy ő ezt képes volt megtenni.
Húsvéti díszítés:
Karácsonykor mindenhol csak karácsonyi kellékeket lehet látni és még a legbóvlibb helyen is lehet találni legalább egyfajta betlehemest. Húsvétkor az előbbi dömpinghez képest szegényes a kínálat és még a jobb helyeken is alig lehet olyan tárgyat/képet kapni, amely valóban kapcsolódik ahhoz, amiről valójában szól ez az ünnep.Ennek két okát gondoltam ki az elmúlt napokban:
- a Húsvét az embereknek nem olyan fontos, mint a karácsony. Mi keresztények tudjuk, hogy ez a nagyobb ünnep, de még nem nyertünk hangszórót.
- ilyenkor a természet olyan döbbenetes dekorációval áraszt el minket, hogy bármely más mesterséges díszítés giccsparádénak hat mellette. Pénteken Zákányszékre autózva a számat tátottam, minden olyan gyönyörű volt, minden virágba borult, a zöldnek ezer árnyalata pompázott mindenütt, olyan volt, mint egy nagy csokor, ahol minden pont a helyén van a rikítóan világoskék háttér előtt. Ehhez tényleg nem kell díszítés.
Népszokások:
Keresztény ismerősökkel beszélgetve sokszor felmerül a kérdés, hogy mennyire engedjünk a népszokások továbbélésének. Személy szerint én szeretem a népszokásokat, nem a hiedelmekkel és babonákkal dúsított praktikákra gondolok, hanem a locsolkodásra, a versmondásra, a hímes tojásra. Idén a következőre jutottam, amit jövőre és utána minden évben úgyis felül fogok bírálni, de azt hiszem már most elég stabilan körvonalaztuk Zsolttal, hogy mi hogyan is óhajtjuk Húsvét hétfőt körvonalazni.A locsolkodás természetesen a fiúk dolga, verset tanulva apa vezetésével, lányok pedig epedve várhatják az újabb produkciót. Eleinte valószínűleg én fogok verset keresni, de biztos vagyok benne, hogy a férfihad hamar el fog jutni, hogy nekem is meglepetést okozzanak.
A tojásfestés a lányok dolga, ez egy igazi művészet, ha lesz lányom biztos, hogy meg fogom neki tanítani, amit csak tudok, addig is gyűjtögetem a mintákat, technikákat és megpróbálom az igazi népi vonulatot képviselni, tehát nem bolti festéket használok, hanem hagyma héjat, bodzát etc. Minthogy ez szigorúan a lányok terepe, fiúknak ide tilos a belépés, nem fogom Bernátnak megtanítani, hogy hogyan kell tojást festeni, nem azért mert ki akarom túrni, hanem mert milyen jó lesz majd, ha lesznek húgai és csodálatta nézni majd a tojásokat, amit festettek/karcoltak/írókázta és benne lesz majd a teljes elismerés, mert ez nem az ő területe. Mindez természetesen Édesapára is vonatkozik:) cserébe én soha se fogok kiugrani repcsiből, és továbbra is felnézek rá, hogy ő ezt képes volt megtenni.
A bodzabogyót hogyan kell eltárolni húsvétig? Erről tudsz valamit?
VálaszTörlésÉn a szárított virággal sárgítottam.
VálaszTörlésBogyóját Kilike hasznosította eddig,szerinte lehet szárítani, bár lehet, hogy most naiv voltam:)
Kiugrani repcsiből, hát azt én sem fokok! Viszont lány híján én a fiúkkal festettem tojást! :)
VálaszTörlésOrsi, de ti a matematikai valószínűség fölött álltok:)
VálaszTörlés