2009. április 29., szerda

Állattenyésztési napok

Mondhatni családi hagyomány kimenni az Állatenyésztési napokra, de ez nem teljesen igaz, hiszen mi sem voltunk ki rendszeresen az elmúlt pár évben, pedig szeretjük nagyon. Az idei is pazar volt és az első olyan év, amikor O. végig velünk tudott lenni, igaz ha most elkavart volna, soha sem találjuk meg, régen tudtuk, hogy vagy az istálónál vagy a pályán, vagy A és B pont között van.
Láttunk minden féle állatot, baromfit, lovakat karámba szabadon lószállítóban kocsi elé befogva díjugratáson díjlovagláson, teheneket, birkákat nyírás előtt és után. Bernát kétszer aludt napközbe a kendőben és nagyon jól érezte magát, egyik állat sem tudtak kizökkenteni a kerekszemű csodálkozásból. A hangos lónyihogás is örömmel töltötte el és azóta a mit mond a ló kérdéskörre egy éles Nyíííí a válasz. Valójában ez a kiruccanás volt az ő születésnapi ajándéka, majd arról is írok egy bejegyzést, amit a nagy napon kapott, csak még készíteni kell róla néhány fényképet.
Engem csak a marha rázott meg egy kicsit, tudtam, hogy nem egy öleb, nade valahogy azt is túlzásnak találtam, hogy ekkorára megnőnek, pedig biztos, hogy még nagyobbak is léteznek. Az tuti, hogy ilyen állatot én nem fogok soha tartani.



Citeráztam is egyet és "megterveztünk" egy nekem való citerát, majd egyszer meg is lesz csinálva, hiszen mindennek eljön majd a maga ideje.

2 megjegyzés:

  1. Igen... a MARHA. Ami marha nagy. Évek múlva csak erre fogok emlékezni a napból... de erre élesen. Szerintem is elképesztő. Sajnos Milánnak tetszett... De én kijelentettem, hogy ha lesz is, én a közelébe se megyek, ha ő nincs itthon, a jószág éhenhal.

    VálaszTörlés
  2. Tesóm mondta, hogy a tangazdaságba is vannak ilyenek és el se hisszük, hogy ezek mekkora egy jámbor állatok, mondta, hogy az ilyen nagy dögöket nyúzták ott, meg paskolgatták meg mittom én. OK biztos egyede válogatja, mondjuk nem tűntek vérszomjasnak, ez tény. Gondolom tudni kell ezekkel is bánni (hogy most mekkora bölcsességet mondtam).

    VálaszTörlés