Polc itt is ott is

Tovább haladt a polcosítás: közlekedőbe ééééééés a konyhába!

A teológus részleg az a bejárati ajtó fölé került, a konyhába pedig két polcot raktunk fel. Aminek különösen örülök, az az, hogy kikerült végre az a házi áldás is, amit még nászajándékba kaptunk (a könyvekkel lapult egy dobozba).






Bernát a következőket produkálta az elmúlt napokba:

• Az ágyba felül és hanyattvágja magát, közbe hatalmas nevetés.
• Az ágyba feláll, igaz a terepviszonyok miatt hamar elborul, de kapaszkodás nélkül megáll pár másodpercig. Csak az ágyba gyakorolja!
• A mit mond a kutya béna kérdésre mosolyogva adja meg a választ: vu vu. A cica részleg csak akkor megy, ha előtte bemutatjuk neki, bár lehet, hogy csak azt élvezi, hogy idétlen hangokat hallatunk.
• A nagyszülők is felmutatták kreativitásukat, az anyai ág a madárfészek rajz felől érdeklődött, majd előkapott egy papírt, és rajzolni kezdett. Bernát is megkaparintott egy ceruzát és lelkesen nyomot hagyott a papíron. Az apai ág buborékfújással rukkolt elő, hatalmas kacagás és osztatlan figyelem lett a jutalmuk.

Azért én is tanultam valami újat, a vajkészítésből maradt írót eddig simán megittam (nagyon rákaptam az ízére), Ilinél azonban ettem hajdinás palacsintát, amit az író felhasználásával készített. A nagyipari kefírfogyasztásunk miatt messze több tejet használunk fel, mint eddig, így több vajunk és írónk lesz és hát nem lehet mindig mindet meginni sem:) Szóval gondoltam egyet és nekiugrottam annak a palacsintának, sajnos pontos recepttel nem tudok szolgálni, mert nem vagyok egy méregetős alkat. Három tojás, habosra cukorra, vaníliásat is tettem bele, majd két evőkanál olaj és annyi hajdinaliszt, hogy a szokásos palacsintatésztánál sűrűbb legyen. Majd lehet merőkanalazni, én közepes lángon sütöttem, lassan csorgattam bele a tésztát, így a közepén maradt és nem lettek olyan nagy átmérőjűek, hanem olyan pancake kinézetűek. A tetejére üvegreszelőn lereszelt, fahéjjal, szegfűszeggel kavart alma került. Még annyi se maradt, hogy lefényképezzem.

Egymás

A múlt héten, amikor mentem fogat mosni, láttam, hogy minden pelus külső szépen kimosva szárad a fregolni. Kikészítettem magamnak, hogy majd megcsinálom, de Zsolt megelőzött. Nem kértem rá és nem is mondta, hogy megcsinálta. Én minden nap szépen letörölegetem a számítógépét és a többi elektromos kütyüt, soha se kéri és én soha se mondom, hogy megcsináltam.

Azon gondolkodtam az ominózus fogmosás közbe, hogy amit én megteszek érte az pontosan annyi fáradtsággal jár, mint amennyit ő tesz értem. Akkor meg miért nem marad meg mindenki a maga feladatánál? De az az érzés, amikor megláttam a rám váró feladatot tökéletesen elvégezve, az az öröm, megéri, hogy minden nap egy kicsit játszak a másik térfelén.
Az egész gondolatfejtés mit sem érne, ha nem lenne erre is egy tökéletesen idepasszoló mondat a Használati utasításban:
"Hordozzátok egymás terhét, s így teljesíteni fogjátok Krisztus törvényét." Gal 6,2

Együtt dolgozunk

Egy okos könyvbe azt írták, hogy egy gyerek 7 évesen már komoly segítség és nem teher, természetesen a megfelelő neveléssel. Fogalmam sincs, hogy megfelelően nevelem-e a fiam és úgyis csak majd évek múlva derül ki, hogy mit rontottunk el, de igyekszem, hogy tényleg segítség legyen, még ha nem is komoly és nem máris.

Mindig együtt teregetünk a fürdőszobában a fegolira. Ezt úgy kell elképzelni, hogy kiszedem a ruhákat, Bernáttal bele a fürdőkádba és indulhat a felfelé tekintés. Bernát eleinte csak kirángatta a ruhákat, én pedig igyekeztem mindig azt megfogni, ami a kezébe van, mondtam neki, hogy kérem, majd köszönöm és kiterítettem. Pár hete kezdtük és mostmár pontosan tudja, hogy mit csinálunk. Természetesen csak a kisebb darabokat tudja kiszedni, de azokat töretlen lelkesedéssel, nekem pedig igyekeznem kell, mert ha nem veszem el, arrébbdobja.
Ahogy figyelem, egyenlőre a következőket tanultuk meg most: vizes, kérem, köszönöm.
Ami még lehetőség: a fegolira jobb mérleg-elv szerint teregetni, mert amúgy elbillen, sőt a miénk madzagja is hajlamos csavarodni, ha csálén áll. Tehát mini fizika is belefér és ez csak egy kis vacak mindennapos teregetés. Mindig mondták fizikaórán, hogy ezt milyen jól lehet használni a házimunkába, az oo-sok viszont a házimunkát használják fizikaórának:)

Mi készül?

A kardigán után sem hagyom pihenni a kötőtűket, ez a legújabb alkotásom egyik darabkája. Vajon mi lesz?

Bernátnak megérkezett a bukósisakja, már alig várom hogy ne fújjon ennyire a szél és el tudjunk indulni két keréken!

327 és egy kis napfény valamit hétvégi Fülöp

Helyére került egy újabb polcdarab és a február óta dobozban élő könyvek is, 327-en telepedtek fel eddig a plafonra. Csudamód örülünk neki!

Zsolt talált egy érdekes élménybeszámolót a neten, eddig négy részét lehet olvasni, de még lesznek újabbak.
http://logout.hu/blog/sheratan/index.html
Már ott tartunk, hogy mindig megnézzük, fenn van-e már az újabb rész:) Tetszik, ahogy a srác leírja az élményeit, a látottakat és nagyon jók a fényképek.
Hétvégén Mindszenten voltunk Fülöp kurzust tartottunk, Zsolt koordinált, én pedig két témát tanítottam. Négyen alkottuk a teamot, ebből hármat képeztünk, na jó, engem is:) Ilyen jó kurzuson még soha sem voltam, nagyon megszerettem a résztvevőket és ugráltam a boldogságtól, amikor láttam, hogy mennyire szereti őket Isten és hogy innentől kezdve ezt már ők is el tudják fogadni. Az utolsó témába pedig mindenkinek lett helye egy közösségben. Igazi barátokra találtunk, sajnos csak decemberbe tudunk nekik megint kurzust vinni, mert a nagy nyári szeminárium most eléggé leköt mindenkit és addig még lesz egy Evangélium 7 fiatalja és egy János kurzus is. Bízom benne, hogy ezen a plébánián el fog indulni az igazi evangelizátor képzés.

169

Ennyi könyv van az új polcainkon, még! Holnapra felkerül a többi is, és bízom benne, hogy még sok könyv, mert szegénykék már nagyon régóta laknak a szekérny aljába, meg dobozba és egyáltalán nem odavalók.

A gépszíj csoportot alakít

Tapasztalat: ha valami foglalkoztat, mondd el másnak, mert lehet, hogy őt is érdekli!
Pár hete Zsolt gimis barátja volt nálunk a barátnőjével. A lány mondta, hogy szeretne majd a diploma utána elmenni valami varrós suliba, hiszen olyan jó lenne megtanulni rendesen varrni. Én lelkesen bólogattam, hogy nekem is lennének ilyen terveim és ha talál valamit, akkor szóljon, pedig én korábban soha se gondoltam arra, hogy lehetne ilyen tanfolyamot keresni. Úgy adódott, hogy a végén én kerestem egy tanfolyamot a neten és találtam is, nem is rosszat, de majd a részletekről egy későbbi bejegyzésben. Most ketten vagyunk, de már én is kérdezgettem a baráti körbe, és biztos vagyok benne, hogy nem kell sokáig várnunk a harmadik lelkes varrnivágyóra.
Most ez a legnagyobb hír és remélem nemsokára majd mutogathatom a csudaszép mintadarabokat, igaz erre még heteket kell várni, de nagy a lelkesedés.

Minthogy a családban a varráshoz leginkább anyukámat tudom kapcsolni, ide írom be azt, amit eredetileg egy külön bejegyzésbe került volna:
Képzeljétek el, hogy az én anyukám, aki semmilyen számítógépes dologba nem akart soha belemenni és semmit sem mert csinálni a gépen, tegnap este telepített egy beszélgetős programot a számítógépére és beszélt is velem!
Gratulálok Édesanya! Ajándékba adok egy linket egy dalról, amit ma egész nap hallgattam, mert nekem nagyon tetszik.
http://www.youtube.com/watch?v=43iJDwBK6C8

Hétköznapok

Olyan sima, standard életet élünk, hogy frappáns szóhasználattal és tuti képekkel kellene kiszíneznem, hogy izgalmas bejegyzés szülessen. Képek vannak, szófordulatok is, de majd meglátjuk, mi sül ki belőle.
Bernát megtanult lépcsőn közlekedni és igazi kitartó-küldő alkat, akik tudják, hogy micsoda remek teljesítménytúrák vannak már a hátam mögött, sejthetik, hogy honnan ezek a gének. Itthon nem derült ki a lépcsőzős tudomány, de a rigófészekben tett látogatás lerántotta a leplet. Fel is ment az emeletre, igaz a végén már lila volt a feje és lihegett is rendesen, de töretlen lelkesedéssel halad a cél felé. Időközben elleste azt is, hogy mire való a szobakerékpár, ezerszer látta már használatban, de a héten csinálta először azt, hogy ment oda és dugdosta a lábát a lábtartóba.
Szeret a nagyobbaktól tanulni, ahogy Andrist figyelte a fészekben és ahogy az a nagy fiú magyarázott neki, én még sok fotót sem voltam képes csinálni, csak néztem őket tocsogásig meghatódva.
Befejeztem a kiskabátját, amit még édesanyám kezdett el, igaz a gallérja még hiányzik, de otthon van a kötőskönyv, O. majd begépeli nekem a receptet.
Ami még a mai nap nagy durranása, hogy a rigófészekből kaptunk kefírgombát és ma már megihattuk az első saját kis kefírkénket, nekem nagyon ízlett, már alig várom a következő adagot. Majd teszek róla, hogy szaporodjanak, mert máris tudok pár családot, akiknek kelleni fog. Akikről pedig nem tudok, azok jelentkezzenek, mert lesz és szívesen adok.

A gépszíj

Korábban írtam varrással kapcsolatos ambícióimról, de a kötési mánia egy kicsit elodázta, egészen a mai napig, ugyanis ma varrtam Bernátnak egy nadrágot. Természetesen megvannak a maga hibái, de ha nem nézzük, hogy egy két helyen bibis a varrás technikája, egy teljesen jó nadrág lett a végeredmény. Főleg itthoni használatra, bébipluss az anyaga, nagyon puha és láthatóan a fiatalember is jól érezi benne magát.

A kardigánom is elkészült végre, ma már ebbe mentem misére, azért kabátot is vettem. A kép hátterében megbújik még néhány alkotás, az egyik a zöld-narancssárga négyzetekből álló zenei eszközöket tartó zsákocska. Abból a két anyagból varrtam, amit a hét elején festettem. Valamit egy szürke kötött kiskabát darabjai is megbújnak. Ezt még anyukám kezdte el, de szükségem lenne a 2,5-ös kötőtükre, ezért most gyorsan befejezem. Jobb is, mert a végén még annyi ideig kallódik a szekrénybe, hogy majd az én unokáimnak lesz befejezve. Amit kész van, ezt is bemutatom.
Ma úgy látszik megmutatom nap van, ennek a hármas asztalkának nagyon örülök, a csivitelős rigófészekben láttam már ilyet korábban, egy használtbútorboltból lehet beszerezni és fel is újítják, mert elég lepukkant állapotba volt, de most szerintem nagyon szép. Nem szeretem a dohányzóasztalt, de néha szükség lenne kisasztalokra, team-re, közire, vendékeskedéshez, nameg majd Bernátnak alkotni.

Ilyen is van

Tegnap kinn Zákányszéken nagyba magyaráztam, hogy végre találtam egy olyan táncos gimis, kamaszoknak szóló filmet... itt L belekotyogott: Jaj, a Step Up.
Leesett az állam, oksa Lélek, értettem, szóval akkor tényleg jó a cucc. Tehát végre találtam az ezer plusz egy amcsi, táncos, gimises, film között egy olyat, amely kifejezetten szórakoztató, van tartalmi mondanivalója és nincs benne semmi, amibe bele lehetne kötni.
Szóval: nyugodtan oda lehet adni bármely kiskamasznak, nem kell magyarázkodni és semmin sem kell benne leakadni:) Ugyanis Nóra nem jön össze Tylerrel, míg nem szakít a barátjával, nincs még pici puszika se korábban. Nincsenek túlfűtött jelentek.
Legjobban a barátságok ábrázolása tetszett benne és a cserbenhagyások, mármint Nóra exe kihagyja a nagy sikerből a haverját, aki neki a zenéket készítette, majd megmagyarázta a lánynak, hogy ő is fog majd ilyen áldozatot hozni. És igen, alakul úgy a történet, hogy biza Tyler is kikerül a képből. Persze megoldják a konfliktust, de érdekes, hogy hogyan teszi meg azt, amit korábban elítél és hogyan oldja meg. Változnak a szereplők, de nem egyenesen, megteszik a kanyarjaikat. Igaz egy film nem képes olyan jól ábrázolni ezeket az utakat, mint egy igazán jó könyv, de amikor csak a zenéit hallgattam pakolászás közbe és eszembe jutott, hogy melyik mikor hangzik el a filmben, akkor valahogy rá lehet érezni.
Nem ragozom tovább, nekem tetszett és merem ajánlani:)
Itt van egy egész jó összevágás róla, sok jelenttel és még több zenével.

Az én új tudományom

Ma egy filmről akartam írni, de majd bepótolom (és még végignézném megint), mert most annyira fáj a fejem és olyan későn értünk haza Zákányszékről, hogy nem fér bele az időmbe.
Így csak egy fényképet mutatok a félig kész macikáról, amit tegnap kötöttem. A képen még nincs teljesen készen, mert délelőtt készült a fotó és csak este fejeztem be a karokat. Kicsi nyomi, de nekem nagyon tetszett, minthogy sem a tű, sem a fonál nem pont olyan volt, mint ami a leírásban szerepel, ezért kérés volt, hogy milyenre fog sikerülni. Ami viszont meglepett az az, hogy valamiért olyan kis szerethető.

Egy átlagos nap

Múlt héten kaptam Zsolttól egy aranyos kis Kodak rózsaszínes pirosas fényképezőgépet, amelynek köszönhetően folyamatosan fényképezek (mint a kis Amelie). Mindig ott van a kabátom zsebébe, itthon pedig az asztalon és amikor csak módon van rá, kattingatok.

Ezen termésből osztok meg most néhányat, amelyek főleg azt ábrázolják, hogy Bernát mennyire résztvesz a mindennapi teendőkben, hiszen ki más tudná teljesen kipakolni a szennyeskosarat, vagy tapsolás közbe fonalat gombolyítani nekem.

A tegnapi könyvescsomag bontásról is néhány kép.

Valamint ma anyagot festettünk, elmentünk a festékes boltba, ahol nem volt ruhafesték, de ajánlottak egy másik helyet is, de mondta a csávó, hogy oda meg vigyük már el a névjegyét, mert bizniszelni szeretnének, meg amúgy is együtt szaunáztak a múltkor. El is vittem, a másik pali meg nekem akarta elmondani az üzleti részt, szóval ma majdnem belekerültünk a festékértékesítésbe. Természetesen szereztünk ruhafestéket, most még csak a rotyogtatásról van kép, de holnap szép fényben majd az anyagokról is lesz.

Bernát csuda okos ám, már fényképen is meg tudja mutatni anyát és apát, néha O.-t is. Tudja mondani, hogy igen, pontosabban ge, amiből a g hang g és d között van, így elég érdekes azt mondani, hogy az említett szót mondja, de eldöntendő kérdésre, ezt mondja, ha akarja:)
Már kétszer megállt a maga lábán kapaszkodás nélkül, igaz mind a két alkalomnak sírás lett a vége, de majd megtanulja, korábban a kapaszkodós állás is végződött sírással.

Könyvtárgyarapítás

Most is a gyermekrészlegé volt a főszerep az új könyvek között, hiába, teológus szakirodalom és szépirodalmi művek még mindig nagyobb arányban vannak.

Három Bibliai lapozóval lettünk gazdagabbak, amik nagyon tetszenek. Igazából még én sem ismertem őket korábban, de kifejezetten jónak találom őket. Majd amikor élesbe használatba kerülnek, mesélek a tapasztalatainkról.
A Miatyánkot, a Noé bárkáját és Az elveszett bárányt tudta megrendelni, de majd a negyedik részét is beszerezzük idővel.

Korban következő, de számomra ismeretlen terület a Boribonos könyvek, minthogy a Kippkopp mániám már ismeretes, gondoltam megnézem mi került még ki az írónő kezei közül. Nem csalódtam, igaz más a stílusa, a mondatok, a rajzok egyszerűbbek, de a történetek nagyon megnyerőek. Annyi ötlet van bennük, humor és fordulat. Gyorsan el is olvastam mind a hármat és végig azon járt a fejem, hogy milyen jókat fogunk mi majd ezekből mesélni, beszélgetni és rajzolni.
Nem maradhattak el a Kippkopp könyvek számunkra hiányzó darabjai sem. Ezt a két részt én sem ismertem, hiszen nemrég jelentek meg. Titkon remélem, hogy lesz még folytatás, talán nem is alaptalanul, mert Marék Veronika honlapján az olvasható, hogy még sok tervet dédelget a szívében.

Minthogy Bernát folyamatosan cseperedik, ezért gondolni kell a nem is olyan távoli messzi-messzi idősebb korára, így a Magyar Népmeséket sem lehetett kihagyni, egy puzzle-ös és egy hagymányos verziót mondhat magáénak a Farkas gyűjtemény. Én nagyon szeretek kirakózni, ezek a hat elemes képek pedig remek gyakorlóterep lesz a következő nemzedékenk, és majd néhány év múlva megmutatom, hogy hogyan rakjuk együtt a 10 ezer darabosat:)

Kalibráld a szemed!

Hogy mi mivel nem tudunk szórakozni, Zsolt a monitorát kalibrálta az elmúlt pár napban és így találta meg a következő "játékot", amivel csekkolni lehet a monitort, de saját magunkat is. Én főleg magam teszteltem vele:)
http://www.xrite.com/custom_page.aspx?PageID=77
Szóval a fenti linken kijön négy színsor, ha nem, akkor alul a nyelvek között válaszd ki a magyart. A színeket pedig sorba kell rakni, szerintünk vicces, naná, mind a ketten tökéletesre megcsináltuk, nem is hittem, hogy ilyen jól látom a színeket.
Jó szórakozást mindenkinek!

Peter Brock: Nelli

Nelli története megmosolyogtató, tanúságos és mindennapi. Pontosabban mindennapi volt a maga korában, hiszen ma már azoknak, akikhez a pöttyös/csíkos könyvek szólnak, magyarázatra szorulnak olyan szavak, mint az úttörő és a rajgyűlés. Én magam is csak kisdobos voltam, bár akkor sem láttam már sok értelmét, történetesen '89 nyarán volt az avatás.
A pöttyös sorozatba tartozó könyv főszereplője egy hazudós kislány, aki valójában nem hazudik, pontosítva, nem is az igazat mondja, de a hazugságai nem rossz szándékból fakadnak és nem károkozás a céljuk. De akkor sem a valóságot mondja, hanem a fantáziáját, a fejében keletkezett történeteket, amelyeket olyan lelkesen és parádésan ad elő, hogy remekül elszórakoztatja a hallgatóságot. Viszont ez a lányka egy csodálatos karakter, mert képes változni, bocsánatot kérni és megbocsájtani.
A könyvborítón látható rajz magyarázta is megtalálható a mű második felében.

Véleményem szerint olyan 10 éves korosztálynak adható, inkább közös lazítós délutáni felolvasásnak. Nem érdemes egyedül nekiugrania gyermeknek, mert tényleg magyarázatra szorulnak a szavak. Nem mély tanúságok tárháza, de apró ötleteket lehet belőle meríteni, főleg jó példákat későbbi beszélgetésekhez: pl az osztályfőnök minden gyerekkel egyenlően bánik, nincs kivételezés, azaz azon gyerekkel se foglalkozik többet, aki rászorulna.

Krisztina karaktere méltatlanul elveszik, pedig Bea babával üde színfoltok voltak és érdekes volt az ő életútjuk is. Igaz az életben is van olyan, amikor emberek a mindennapi életünk részét képezik, majd egyszer csak arrébb sodródunk és nem keressük egymást. Vannak akik újra felbukkannak és vannak akik nem. Azért mindig van körülöttünk valaki, aki tanúsíthatja, hogy éppen jó vagy rossz kedvünk van.

Szocializálódunk

Az estét Zákányszéken töltöttük a Velünk az Úr közösség gyermek részlegével, akik másik házban vannak, mint a felnőttek, az aktuális gyerekvigyázóval. Bernát a hétvégi Loncar szemináriumon (pedig akartam róla írni, de majd pótolom) is nagyon jól érezte magát a többi gyerekkel, így arra gondoltunk, hogy amikor nálunk van az autó, kivisszük szocializálódni.

Bejött, délután nagyot aludt, ezért egész úton magyarázott, kinn pedig élvezte a játékot a sok gyerekkel, akik között most épp ő volt a legkisebb, de már van egy nála öt hónappal fiatalabb, valamit két hónap múlva is érkezik egy újabb csapattag. Így minden oldalról szocializálva lesz, hiszen van felnőtt, idősebb gyerek, vele egykorú gyerek, kisebb gyerek. Mert véleményem szerint a szocializációt nem fedi le az óvodai, iskolai közösség, sőt inkább hátráltatja a valódi beilleszkedést. Hiszen a társadalom, ahová szocializálódni kell, nem korcsoportokra osztott, az intézményi oktatást leszámítva sehol sem vagyunk kortársak társaságára kényszerítve. Milyen sokan szenvedtek attól évekig, hogy pont a velük egy idősekkel nem jöttek ki, de kisebbekkel vagy idősebbekkel nagyon jól megértették magukat, alig volt vita, konfliktus. Ilyen voltam én is, így könnyű elképzelni, hogy milyen pazarul viselkedtem a kortárs közösségben.

Ami ma nagyon megfogott és erre még soha sem gondoltam, az az volt, hogy L. és M. a felnőttekhez ment, a közösségi alkalomra, pedig még általános iskolások (a felsőbb osztályokban). Nem gyermek, nem ifjúsági csoportba vannak, hanem a szüleikkel, nagynénikkel bácsikkal, többi közitaggal. Hiszen a gyerekekhogyan tudnának felnövekedni csak gyermekek között, ha soha sincs alkalmuk megtapasztalni, hogy a felnőtt közösség hogyan működik. Ha csak gyermekekkel vannak, akkor fennáll annak a veszélye, hogy hitük gyermeki szinten marad, ilyenkor jön a Mikulás forma istenkép és hasonlók.
Sokat tanultam ebből a kiruccanásból, pedig az eredeti cél "csak" az volt, hogy Bernát keresztény barátokkal legyen.

Betűkészlet

Édesapámtól szereztünk egy csomó nyomdabetűt, jó nehezek, szóval nem kényelmes vele Srabble-t játszani, leszakadna a kezünk a betűtartó táska alatt. Eredetileg a stock fotókhoz kellettek, és még most is használjuk őket, mert ha láttátok a galériákat, akkor még csak pár kép van róluk. Amíg Zsolt a fotókhoz rakosgatta őket, azon gondolkoztam, hogy mi mindent lehetne még velük kezdeni, tíz remek fényképötlet után az jutott az eszembe, hogy milyen kiváló eszköz lesz majd az otthonoktatáshoz, hiszen pazarul lehet pakolászni őket, nem igazán kopnak, egyedi, meg lehet simizni rajtuk a betűt és még nyomdázni is lehet vele, főleg mert ez az igazi rendeltetésük. Annyira szeretem az ilyen többfunkciós tárgyakat.

Tárgyállandóság

Annak ellenére, hogy már évek óta ebben a lakásban élünk, még nagyon sok tárgy nem találta meg a maga helyét, főleg nem a véglegeset. Még hiányoznak létfontosságú bútorok is, főleg elpakolás szempontjából, persze sok minden el van pakolva, például a könyvek a raktárba négy nagy dobozba, meg a gardrób alsó részén. Bernát abban az értelemben még nem rendezkedik, hogy ne találnám meg mondjuk a kedvenc fakanalam vagy szűrőmet (mintha lenne kedvenc:). Viszont a jelenlétének vannak következményei, mert a partfis és a lapát a fürdőből átkerült a konyhába, hiszen a nagy evések nyomait rendszeresen el kell tüntetni, korábban azért nem kellett ennyit takarítani a konyhát, igaz a falatozós, nyammogós étkezéseknek köszönhetően soha sem látott tisztagás uralkodik ezen a pár négyzetméteren, mert van időm mindent gondosan áttörölni.
Nagymamámnál mindig minden ugyanabban a fiókban van, ugyanazon a polcon, ha valamit láttam gyerekkoromba az egyik szekrénybe, az most is ott lesz és majd az én gyermekem is onnan fogja kivenni. Itt még nem találták meg a helyüket a tárgyak, de úton vannak.

Fekete István: Karácsonyi látogatók

Még nem olvastam végig teljesen, egy egész novella hiányzik még, amely pont a címadó, majd holnap, de már most írok róla, mert a véleményemen nem hiszem, hogy változtatni fog.
Ez egy olyan novellás kötet, amelyet olyan 12 éves forma gyerekekkel érdemes olvasni, fotelba ülve, puha takaróba, kakaóval. Minden egyes történetben benne van, hogy létezik a boldogság és nem csak a kiváltságosoké. A sokszor alig öt oldalas története egész emberéletet tárnak elénk, pedig csak egy-két óra vagy nap eseményeit mesélik el. És ahogy mindez szavakba van öntve.... Sajnos én nem találom a megfelelő szavakat, pedig annyira jó lenne, hogy felkeltsem mindenki érdeklődését erre a kötetre. Legjobban a Két anya és A kilincs története fogott meg, de most is megrohan az összes többi, szóval nem is merengek tovább a címeket, mert a végén az összeset fel fogom sorolni.
Időközben az jutott az eszembe, hogy az utolsó novellát elteszem karácsonyra, az eddigiek alapján nem fog csalódást okozni és elég hosszú az ünnepi időszak, valamikor csak lesz rá idő felolvasni. Még az is lehet, hogy a könyv a karácsonyos dobozba fog landolni.