Szeretek könyvtárba járni, mindig is szerettem. Első emlékeim a kisteleki könyvtárhoz kötődnek, de tudom, hogy nem ott voltam először tag.
Szegeden végzettként a kedvencem természetesen a TIK, amelyet jelenleg ritkán tudok látogatni, de örülök, hogy annak idején volt időm jól feltérképezni, valamit sok ismerősöm dolgozik ott, így tudom, hogy néhány év múlva sok tanórai kalandozás helyszíne lesz.
A Somogyi, amelynek mostmár okkal járhatok a gyerek részlegébe. Ahol már ott jó könyvet kapok a könyvtárosoktól, ahol a visszahozottakat átveszik. Ahonnan tényleg szükség van két gyereknyi olvasójegyre. Érdemes átkutatni az ötven forintos könyvek asztalát, mert Marék Veronika vár tökéletes példányban, ráadásul könyvtári kötésben, ami nekem különösen kedves.
És a fiókkönyvtárak, a közelünkbe is van egy. Kicsi, úgymond háromszobás, kicsit lepukkant, kicsit ódivatú, de jelzi a világgal, hogy a panelek között is megélnek a nagy nevek, itt is van értelme a regénynek, ide is kellenek a szakkönyvek.
És hogy mi a legjobb a könyvtárban? Az, hogy kipróbálhatjuk a könyveket! Hetekig nálunk lakhatnak, tüzetesen átvizsgálhatjuk, átolvashatjuk, és újra. Majd amikor megtaláljuk valahol szemtelenül leértékelve, azonnal rácsaphatunk. A kicsi könyvtárak kínálata ugyan nem bőséges, és sok csalódás helyszíne lehet, ha konkrét vágyakkal érkezünk. Viszont a kincskeresők otthon érezhetik magukat, és a számítógépet nélkülöző rendszerben egy csalafinta gyerekmosoly könnyedén eléri, hogy a plusz könyv is a hátizsákban landoljon.
Szegeden végzettként a kedvencem természetesen a TIK, amelyet jelenleg ritkán tudok látogatni, de örülök, hogy annak idején volt időm jól feltérképezni, valamit sok ismerősöm dolgozik ott, így tudom, hogy néhány év múlva sok tanórai kalandozás helyszíne lesz.
A Somogyi, amelynek mostmár okkal járhatok a gyerek részlegébe. Ahol már ott jó könyvet kapok a könyvtárosoktól, ahol a visszahozottakat átveszik. Ahonnan tényleg szükség van két gyereknyi olvasójegyre. Érdemes átkutatni az ötven forintos könyvek asztalát, mert Marék Veronika vár tökéletes példányban, ráadásul könyvtári kötésben, ami nekem különösen kedves.
És a fiókkönyvtárak, a közelünkbe is van egy. Kicsi, úgymond háromszobás, kicsit lepukkant, kicsit ódivatú, de jelzi a világgal, hogy a panelek között is megélnek a nagy nevek, itt is van értelme a regénynek, ide is kellenek a szakkönyvek.
És hogy mi a legjobb a könyvtárban? Az, hogy kipróbálhatjuk a könyveket! Hetekig nálunk lakhatnak, tüzetesen átvizsgálhatjuk, átolvashatjuk, és újra. Majd amikor megtaláljuk valahol szemtelenül leértékelve, azonnal rácsaphatunk. A kicsi könyvtárak kínálata ugyan nem bőséges, és sok csalódás helyszíne lehet, ha konkrét vágyakkal érkezünk. Viszont a kincskeresők otthon érezhetik magukat, és a számítógépet nélkülöző rendszerben egy csalafinta gyerekmosoly könnyedén eléri, hogy a plusz könyv is a hátizsákban landoljon.
Én is szeretem a könyvtárakat... Amikor még Szegeden voltam, régen, a Somogyiba sokat jártam. Emlékszem arra az időre, amikor megnyílt. Olyan jó volt elmenni a sok-sok polc közé...
VálaszTörlésDe király, hogy ott voltál akkoriban, én "csak" a TIK nyitását éltem meg, de az is hatalmas élmény volt! Ma is talán pont emiatt áll nagyon közel hozzám.
VálaszTörlés