2009. december 26., szombat

Karácsony pihenéssel sok zárójellel


Az ide karácsonyunk könnyedebbre sikerült, mit tavaly. Kevesebbet is vállaltam, ráadásul Zsoltnak még 24-én dolgoznia kellet. Így délután négykor tudtunk nekiállni a készülődésnek. Megbeszéltük, hogy maximum nyolc órakor csengetünk, ami nincs kész, az nem is kell.
Vacsorának csupa olyat készítettünk, amit kívánunk. Nem követjük a hagyományos menüt, mert számunkra nincs se jelentése, se jelentősége. Egy szempont van: csupa olyan kerüljön az asztalra, amit szeretünk! Így lett halászlé (ezt Zsolt kérte), hidegtál (én akartam kaszinótojást enni és tormás-almás tekercset), valamint két hete belefutottunk egy Gundel-palacsinta receptbe, gondoltuk, nekünk megfelelő lesz.
Közösen díszítettük a fát, mert számunkra ez is az ünnepre része. Nem szeretném, ha ez a rész csak egy feladat lenne az elvégzendők listáján. Bernát természetesen nagyon élvezte, naná, apa kezében;)
Két szívfájdalom: nem találtunk sehol csillagszórót (ok, csak két helyen néztük), valamint hiányzik egy kütyü a lemezjátszónkhoz, így nem volt pattogó bakelitről szóló hagyományos karácsonyi zene (ez egy kicsit tényleg hiányzott).
Kiskoromban rengeteget gondolkoztam azon, hogy milyen rossz is lehet egy felnőttnek, hiszen átlag csak egy ajándékot kaptak Szenteste vagy pár hasznos apróságot. Mi is csak egy-egy ajándékot kaptunk, én egy melegszendvics sütőt (a régimet még az esküvőnk előtt dobtam ki, és azóta vágytam egyre), bár ígéretet kaptam egy gofrisütőre is (szerintem születésnapra kérem, nem kell potyázni). Zsolt pedig tálcákat kapott, amelyek tökéletesen mennek a nappali bútorához (és 100 méteren belül meg tudtam őket venni, pedig nem központba lakunk). Ami nagyon tetszett, egyeztetés nélkül pontosan ugyanannyit költöttünk egymás ajándékaira.
Ééééés, egyáltalán semmilyen hiányt nem éreztem amiatt, hogy "csak" egy ajándékot kaptam, talán felnőttem, vagy talán nem csak fejjel jöttem rá, hogy miről is szól ez az ünnep.
Délután négytől ünnep volt nálunk, a főzés, a fa talpba faragása, a díszek kidobozolása, mind mind az ünnep része volt, rengeteget nevettünk, mindent együtt csináltunk.
Ha számbaveszem az ajándékokat, valójában rengeteget kaptam, csak ezen az egy napon!
Az utóbbi két napban megint erőt vett rajtam a fáradtság, tehát inkább fekszem és pihenek, most kimarad a nagy családi látogatás, a rohangászás (őszinte leszek, nem bánom, nem ebben a két napba kell szeretett családosat játszani, közhely tudom, de nagy igazság).
Zsolt ismét megmutatta, hogy ő a világ legjobb férje, ma még sajtos pogácsát is sütött nekem, mert már napok óta erre vágytam.
Olyan jó, hogy az ünnep mindig tud olyan lenni, amilyenre éppen szükségünk van, ahogy a legjobban meg tudjuk élni, ahogy a leginkább közelebb visz minket ahhoz (a mai világban elrejtett, pedig a karácsony egyetlen lényeges mondata) tényhez, hogy Megváltónk született!

4 megjegyzés:

  1. Olyan jó volt olvasni a beszámolódat!!!!Köszönöm!Sokat tanulok belőle.
    Az én férjem is tündér volt: ő főzte a karácsony esti vacsorát,én csak a desszertet csináltam,viszont én vettem a fát,:)

    VálaszTörlés
  2. KÖszike;)
    Nálunk apukám hozza a fát, már évek óta. Bernát mindig mondja is, hogy nagypapa hozta a karácsonyfát.

    VálaszTörlés
  3. Szia! Mi is hiányzik a lemezjátszótokhoz? Hátha segíthetek! B.Ú.É.K. ZoliTesó

    VálaszTörlés
  4. Előerősítő.
    Miért, vannak jó lemezjátszócuccaid??? Ismerve az uramat, lehet, hogy érdekelné, bár most asszem elég jól állunk.
    Majd kórusműveket és operabakeliteket akarok idén beszerezni.
    Persze az uramnak nem ezen zenestílusba nyomul;)

    VálaszTörlés