Azért a karácsonyról nehéz leállni

Szegeden is összejött a család, nagymamám húgáéknál. Nagyon jól éreztük magunkat, naná, négy generáció egy helyen;) Bernát azonnal kézről kézre járt, ennyire azért még ő sem szokott közvetlen lenni, de mindenkihez ment oda, hogy vegye fel és amikor körbeálltuk a karácsonyfát, akkor egyik oldalról elindult és mindenkinek volt a kezében egy kicsit, majd dőlt tovább, és természetesen kacagott.

Ezen a képen természetesen senki se figyel, de jól látszódik az este hangulata, minden szobában beszélgetés, új szerzemények megmutatása (épp valaki karácsonyi ajándékát lapozgatom, Bernát pedig a harmadunokatesója játékát birtokolja). És ezen a képen is rajta van négy generáció;)
És láttunk igazi karácsonyfát, nekünk is van, de az még nem igazi, mert az igaz az, amin már sok generáció díszei rajta annak, amin van igazi gyertya, kézzel készített dísz, igazi üveggömb, amin nem szettek vannak, gondosan válogatott színekkel. Én is majd ilyet szeretnék egyszer, addig is minden évben szerzünk innen onnan egy-egy díszt, hogy egyszer majd a mienk is igazi legyen.
Jövőre pedig két új dédunokával gazdagodik a család, és a két dédnagymama, az én mamim és a testvére jövőre is boldogan végigtekinthetnek a családon;)