Ahogy a két utolsó adventi bejegyzést megnézitek, észre lehet venni, hogy ismétlem magam, pedig mindkét esetben meg voltam győződve, hogy nem.
Sok sok pihenés van pedig mögöttem és Bernát egy csodálatos gyerek, mert engedi, hogy leüljek, lefeküdjek napközben és szépen lapozgatja addig a mesekönyveit az ágyon ülve. De már az is pihentető, ha ül mellettem, és olvasok neki.
Kicsit most szalad a lakás és hálát adok Istennek, hogy pár héttel ezelőtt végigsuhantam a lakáson és áttakarítottam, mert mos annyira nem látszik, hogy nem sok energiám van rá.
Vannak kevéssé émelygős napjaim, a mai konkrétan a full hányós címet kapta. A legnehezebb az, hogy nem tudom egész nap nyitvatartani az ablakot, mert elég hideg lett, pedig annyira élvezem a hűs friss levegőt. És a nyitott ablakhoz gyorsan oda lehet szaladni, ha valami olyat szippantok, ami felkavar, ebbe a halmazba beletartozik a popsitörlő szaga is, amit eddig olyan kellemesnek találtam, most a vegyifegyver kategóriába sorolom.
Bernát sok okot ad a büszkeségre, a nevetésre.
Valamelyik nap csemegeuborkát ettem, Bernát nem tudja a nevét, ezért sokáig nem is értettem, hogy mit akar, amikor szajkózza: "Kérek valamit! Kérek valamit!" Annyira tetszett, hogy ilyen okos, tudja, hogy amit nem tud megnevezni, az valami.
Másik nagy kedvencem: "Engedd el!" Ha valamit nem bír kihúzni, kivenni, kiszedni, elkezd rá kiabálni: "Engedd el!". Tudom, nem illik kinevetni, de annyira aranyos.
A hihetetlen kategória pedig az, hogy mondókázik, igaz még csak mi hallottuk és a szomszédasszony, de ő is rájuk ismert, persze nem minden sorát érti "avatatlan fül", de mi értjük és végülis nekünk kell, hiszen a gyerek nem cirkuszi mutatványos, hogy szerepeltessük.
Az eddigi lista: Gyí paci, paripa. Cifra palota első szakasza. Tente baba, tente. Hinta-palinta.
A legaranyosabb a Ciróka maróka.
Mostmár nyitok egy oldalt a nagy okos dossziémban a mondókáknak és a daloknak, rendszerezem, hogy mit mondok én neki, mit tud már ő vagy miket kér. És így mindig tudok újakat beütemezni.
Sok sok pihenés van pedig mögöttem és Bernát egy csodálatos gyerek, mert engedi, hogy leüljek, lefeküdjek napközben és szépen lapozgatja addig a mesekönyveit az ágyon ülve. De már az is pihentető, ha ül mellettem, és olvasok neki.
Kicsit most szalad a lakás és hálát adok Istennek, hogy pár héttel ezelőtt végigsuhantam a lakáson és áttakarítottam, mert mos annyira nem látszik, hogy nem sok energiám van rá.
Vannak kevéssé émelygős napjaim, a mai konkrétan a full hányós címet kapta. A legnehezebb az, hogy nem tudom egész nap nyitvatartani az ablakot, mert elég hideg lett, pedig annyira élvezem a hűs friss levegőt. És a nyitott ablakhoz gyorsan oda lehet szaladni, ha valami olyat szippantok, ami felkavar, ebbe a halmazba beletartozik a popsitörlő szaga is, amit eddig olyan kellemesnek találtam, most a vegyifegyver kategóriába sorolom.
Bernát sok okot ad a büszkeségre, a nevetésre.
Valamelyik nap csemegeuborkát ettem, Bernát nem tudja a nevét, ezért sokáig nem is értettem, hogy mit akar, amikor szajkózza: "Kérek valamit! Kérek valamit!" Annyira tetszett, hogy ilyen okos, tudja, hogy amit nem tud megnevezni, az valami.
Másik nagy kedvencem: "Engedd el!" Ha valamit nem bír kihúzni, kivenni, kiszedni, elkezd rá kiabálni: "Engedd el!". Tudom, nem illik kinevetni, de annyira aranyos.
A hihetetlen kategória pedig az, hogy mondókázik, igaz még csak mi hallottuk és a szomszédasszony, de ő is rájuk ismert, persze nem minden sorát érti "avatatlan fül", de mi értjük és végülis nekünk kell, hiszen a gyerek nem cirkuszi mutatványos, hogy szerepeltessük.
Az eddigi lista: Gyí paci, paripa. Cifra palota első szakasza. Tente baba, tente. Hinta-palinta.
A legaranyosabb a Ciróka maróka.
Mostmár nyitok egy oldalt a nagy okos dossziémban a mondókáknak és a daloknak, rendszerezem, hogy mit mondok én neki, mit tud már ő vagy miket kér. És így mindig tudok újakat beütemezni.
mi történt, hogy napok óta hallgatsz?
VálaszTörléspepita