Az nem igaz, hogy nem történt semmi...

De gyorsan hozzátenném, hogy semmi baj;) Zajlanak az események, kicsit lassabb tempóban, mint ahogy eddig megszoktam magamtól, de nem baj, ez most ennek az időszaka és cseppet sem bánom.
Elnézést kérnék mindenkitől, hogy az adventi igehelyek megszakadtak, pedig az utóbbi napokban rátaláltam pár csodálatosra, de nagyon keveset ülök gép előtt, valahogy kimarad.
Az émelygés, karöltve néha egy kis hányással (elnézést), még nem maradt abban, étvágyam se sok van és még ott tartok, hogy valójában semmit se kívánok. Mindezek ellenére, a nadrágjaim felét már el kellett csomagolni, ki érti ezt?:)
Továbbra is marad a asok pihenés, igyekszem azért mindenhol helytállni, figyelni Zsoltra, hogy legyen időnk beszélgetni, és a mosogatáson kívül ne hagyjak neki más házimunkát. Bernáttal is sokat játszunk, sőőt, még szánkózni is lemegyünk minden nap. A pocaklakónap pedig egyenlőre sok sok pihenés kell, gondolom én, amúgy miért vonzana ennyire a vetett ágy. Emlékszem, anno Bernáttal 16 órát is aludtam egy nap, ezek szerinte én így reagálok.
Továbbra sem mászkálunk sokat itthonról, nincs is nagy karácsonyi felhajtás, amit most nem is bánok, így legalább biztosan nem terelődik el a figyelem a karácsony valódi tartalmáról.
Ami még történt, befejeztük a János kurzust és megtartottuk a két Emmausz kurzus 3. alkalmát, egyik jobb volt, mint a másik, szeretnék erről is írni, ahogy a könyvekről, amiket azóta olvastam. És sütöttem is már, valamint csináltam bonbonokat, szaloncukrot. Igaz nem nagy mennyiségben, mert csak pár naponta foglalkozok vele és akkor is csak kb fél óráig csinálom, még jó, hogy a csokit bármikor fel lehet olvasztani.
Este mutatok képeket is;)

Pepita, adventi: a kosárba lapultak a zsákocskák, szörnyű vagyok, nem készült még fotó, de majd az utolsó darabokkal csinálok egyet.
A korábban felsoroltakból majdnem minden került bele, Bernát nagyon élvezi, jól megtanulta a sorrendet, hogy gyertyagyújtás, ima, ajándék, elfújás.
Kicsit gondolkoztunk ezen a minden napos ajándék dolgon és arra jutottunk, hogy ez nagyon jó ötlet, de nem az eddigi formában. Hiszen ilyenkor mindenki egyformán fontos, mindenkinek adni és kapni kell. Igaz, Bernát még kicsi, hogy ajándékot készítsen, de hosszútávon az lesz a terv, hogy majd neki is kell adni valamit és lesz olyan nap, amikor csak apa vagy csak anya kap ajándékot, persze ebből kevesebb lesz, mint a gyerekekéből. Remélem érthetően írtam le:)
Amugy sajnos nem sikerült minden zsákocskát megvarrni, de nem is lett probléma, mert előkerült pár ajándéknak való, ami amúgy sem fért volna bele, pl Kippkopp karácsonya mesekönyv, valamint az én gyerekkori kismosdóm, ami barna műanyagból készült és a kád szélére lehet rakni. Amióta használjuk, a nap fénypontjai közé tartozik a kézmosás és amikor Bernát fürdik, akkor sem lehet eltenni, mert ebbe locsolgatja a vizet és figyeli, hogy mi történik, ha kihúzza a dugót.