Karácsony pihenéssel sok zárójellel

Az ide karácsonyunk könnyedebbre sikerült, mit tavaly. Kevesebbet is vállaltam, ráadásul Zsoltnak még 24-én dolgoznia kellet. Így délután négykor tudtunk nekiállni a készülődésnek. Megbeszéltük, hogy maximum nyolc órakor csengetünk, ami nincs kész, az nem is kell.
Vacsorának csupa olyat készítettünk, amit kívánunk. Nem követjük a hagyományos menüt, mert számunkra nincs se jelentése, se jelentősége. Egy szempont van: csupa olyan kerüljön az asztalra, amit szeretünk! Így lett halászlé (ezt Zsolt kérte), hidegtál (én akartam kaszinótojást enni és tormás-almás tekercset), valamint két hete belefutottunk egy Gundel-palacsinta receptbe, gondoltuk, nekünk megfelelő lesz.
Közösen díszítettük a fát, mert számunkra ez is az ünnepre része. Nem szeretném, ha ez a rész csak egy feladat lenne az elvégzendők listáján. Bernát természetesen nagyon élvezte, naná, apa kezében;)
Két szívfájdalom: nem találtunk sehol csillagszórót (ok, csak két helyen néztük), valamint hiányzik egy kütyü a lemezjátszónkhoz, így nem volt pattogó bakelitről szóló hagyományos karácsonyi zene (ez egy kicsit tényleg hiányzott).
Kiskoromban rengeteget gondolkoztam azon, hogy milyen rossz is lehet egy felnőttnek, hiszen átlag csak egy ajándékot kaptak Szenteste vagy pár hasznos apróságot. Mi is csak egy-egy ajándékot kaptunk, én egy melegszendvics sütőt (a régimet még az esküvőnk előtt dobtam ki, és azóta vágytam egyre), bár ígéretet kaptam egy gofrisütőre is (szerintem születésnapra kérem, nem kell potyázni). Zsolt pedig tálcákat kapott, amelyek tökéletesen mennek a nappali bútorához (és 100 méteren belül meg tudtam őket venni, pedig nem központba lakunk). Ami nagyon tetszett, egyeztetés nélkül pontosan ugyanannyit költöttünk egymás ajándékaira.
Ééééés, egyáltalán semmilyen hiányt nem éreztem amiatt, hogy "csak" egy ajándékot kaptam, talán felnőttem, vagy talán nem csak fejjel jöttem rá, hogy miről is szól ez az ünnep.
Délután négytől ünnep volt nálunk, a főzés, a fa talpba faragása, a díszek kidobozolása, mind mind az ünnep része volt, rengeteget nevettünk, mindent együtt csináltunk.
Ha számbaveszem az ajándékokat, valójában rengeteget kaptam, csak ezen az egy napon!
Az utóbbi két napban megint erőt vett rajtam a fáradtság, tehát inkább fekszem és pihenek, most kimarad a nagy családi látogatás, a rohangászás (őszinte leszek, nem bánom, nem ebben a két napba kell szeretett családosat játszani, közhely tudom, de nagy igazság).
Zsolt ismét megmutatta, hogy ő a világ legjobb férje, ma még sajtos pogácsát is sütött nekem, mert már napok óta erre vágytam.
Olyan jó, hogy az ünnep mindig tud olyan lenni, amilyenre éppen szükségünk van, ahogy a legjobban meg tudjuk élni, ahogy a leginkább közelebb visz minket ahhoz (a mai világban elrejtett, pedig a karácsony egyetlen lényeges mondata) tényhez, hogy Megváltónk született!