Könyvkihívás

Sok minden van, amit kifejezetten szeretek,  a könyvek és a kihívások természetesen benne vannak a top 10-ben, így egyáltalán nem meglepő, hogy ráharaptam a most népszerű 50-et 1 év alatt lelkesedésre. Volt már életemben jópár év, amikor ezen mennyiséget elértem, esetenként messze meghaladtam, a különbség annyi volt, hogy vagy teljesen szabadon olvastam, ami a kezembe akadt és ajánlottak, vagy az egyetem alatt, konkrétan azt olvastam, ami az olvasmánylistán szerepelt.

A sok lehetőséget kínáló szempontok egy új terület és máris élvezem.

Egyenlőre csak ide sorolom a könyveket, hiszen számtalan esetben több szempontnak is megfelelnek, idővel majd mind megtalálja a végleges helyét.

1. Szentírás (jelenleg: 18 könyve)

2. Ann Voskamp: Ezernyi ajándék

3. George R. R. Martin: Királyok csatája

4. Szalay Lenke: Te már nagylány vagy, Mogyoró!

5. Stephen King: A remény rabjai

6. Fejős Éva: Mert nekünk szeretnünk kell egymást

7. Berkesi András: Akik nyáron is fáznak
8. József Jolán: A város peremén
9. Fekete István: Hú 
10. Jevgenyij Vodolazkin: Laurosz
11. Hosszú Katinka: Az átalakulás
12. Jókai Mór: Fekete gyémántok
13. Felix Salten: Bambi
14. Vázsonyi Endre: Rémusz bácsi meséi
15. Cressida Cromwell:  Így neveld a sárkányodat
16. Cressida Cromwell: Így lehetsz kalóz
17. Cressida Cromwell: Így beszélj sárkányul
18: Darvasi László: A 3 emeletes mesekönyv
19. Zsigray Julianna: A sugárúti palota
20. Berg Judit: Rumini Zuzmaragyarmaton
21. Berg Judit: Rumini és a négy jogar

És egy izgalmas oldal: Könyvkihívás

A kihívás - olvass el...

1. egy könyvet, ami több mint ötszáz oldal. George R. R. Martin: Királyok csatája

2. egy klasszikus romantikus könyvet.

3. egy könyvet, amiből film is készült.

4. egy könyvet, ami ebben az évben jelent meg.

5. egy könyvet, aminek a címében számjegyek szerepelnek. Darvasi László: A 3 emeletes mesekönyv

6. egy könyvet, aminek szerzője még nincs 30 éves. Hosszú Katinka: Az átalakulás

7. egy könyvet, aminek szereplői nem emberek. Felix Salten: Bambi

8. egy vicces könyvet. Cressida Cromwell: Így lehetsz kalóz

9. egy könyvet, amit nő írt. Ann Voskamp: Ezernyi ajándék

10. egy misztikus vagy krimi könyvet.

11. egy könyvet, aminek címe csupán egy szóból áll. Fekete István: Tüskevár

12. egy novelláskötetet.

13. egy könyvet, ami egy másik országban játszódik. Jevgenyij Vodolazkin: Laurosz

14. egy szépirodalmi művet. Zsigray Julianna: A sugárúti palota

15. egy népszerű szerző első könyvét. Cressida Cromwell:  Így neveld a sárkányodat

16. egy könyvet, amit a kedvenc íróm írt, de eddig még nem olvastam. Jókai Mór: A fekete gyémántok

17. egy könyvet, amit egy barátom ajánlott. Fekete István: Hú

18. egy Pulitzer Díjas művet.

19. egy igaz történeten alapuló könyvet.

20. egy könyvet az „Ezeket egyszer el kell olvasnom!” listám aljáról.

21. egy könyvet, amit édesanyám szeret.

22. egy könyvet, ami ijesztő.

23. egy több mint százéves művet. Szentírás

24. egy könyvet, amit csupán a borítója alapján választottam ki. Fejős Éva: Mert nekünk szeretnünk kell egymást

25. egy könyvet, amit még az iskolában kellett volna elolvasnom.

26. egy memoárt.

27. egy könyvet, aminek egy nap alatt a végére lehet érni. Stephen King: A remény rabjai

28. egy könyvet, aminek a címében ellentétes jelentésű szavak szerepelnek. Berkesi András: Akik nyáron is fáznak

29. egy könyvet, ami egy olyan helyen játszódik, ahová mindig is el akartam jutni.

30. egy könyvet, ami abban az évben jelent meg, amikor születtem.

31. egy könyvet, amiről rossz véleményeket hallottam.

32. egy trilógiát.

33. gyerekkorom egy könyvét. Vázsonyi Endre: Rémusz bácsi meséi

34. egy könyvet, amiben szerelmi háromszög van.

35. egy könyvet, ami a jövőben játszódik.

36. egy könyvet, ami egy gimnáziumban játszódik.

37. egy könyvet, aminek a címében szerepel egy szín.

38. egy könyvet, ami megríkatott. József Jolán: A város peremén

39. egy varázslatos könyvet. 


40. egy képregényt.

41. egy könyvet, aminek írójától még nem olvastam eddig semmit.

42. egy könyvet, ami az enyém, de eddig még nem olvastam el. Szalay Lenke: Te már nagylány vagy, Mogyoró!

43. egy könyvet, ami a szülővárosomban játszódik.

44. egy könyvet, ami eredetileg nem az anyanyelvemen íródott.

45. egy könyvet, ami karácsonykor játszódik. Marék Veronika Kipp kopp karácsonya

46. egy könyvet, aminek írójának monogramja megegyezik az enyémmel.

47. egy drámát.

48. egy betiltott könyvet.

49. egy könyvet, ami egy televíziós műsoron alapul vagy az készült belőle.

50. egy könyvet, amit többször elkezdtem, de sosem olvastam végig.

Madáretetés

Már az elsős környezetismeret anyagban felbukkan a nálunk telelő madarak védelme, madáretetők készítése, fajtái. Gondolom a tananyag nem csak ezen az egyetlen ponton hozza a témát és amúgy is évről évre találkozhatunk vele.
Nálunk most vált igazán életté, panelban, hatodikon, kicsi gyerekekkel csak álmodoztunk róla, hogy majd egyszer mi is a saját etetőnket figyelve gyönyörködünk az apró, csemegéző, folytonosan körbekémlelő, pillanatok alatt elröppenő madárkákban. Őszinte leszek, én csak a széncinegét ismertem ezek közül, de az elmúlt pár nap alatt alaposan kiművelődtünk a témában, és biztos vagyok abban, hogy még csak a felszínt kapartuk meg és rengeteg érdekességet tartogat még számunkra ez a terület.

Egy nyomtatandó anyaggal kezdtünk, még a költöző madarak idején, Bergamott honlapján találhattok egy remek, ingyenesen kinyomtatható anyagot a hazánkban telelő madarakról, csodálatos képek és versek gyűjteménye.

Második lépés a Schmidt Egon könyvek voltak. Nagyon megszerettük őket, gyűjtjük is lelkesen, könyvtári kiselejtezések, vásárok, antikváriumok könyvei között ezeket is rendszeresen kutatjuk (Verne, Búvár zsebkönyvek etc mellett).
Bodzavendéglő: melyben a nyári, kora őszi madarak vannak.
Majd elindulnak a költöző madarak, Csirip Afrikába repül. (Pár év múlva Fekete István Kele könyve is aktuális lesz ilyentájt.)
A héten pedig A madáretető vendégei jöttek, igaz abban már leesett a hó, de a madárkák etetését nem akkor kell elkezdeni, amikor már nagyon hideg van, sőt aszályos nyár esetén már a november is késő lehet. - Bizony kiokosodtunk, innen.

Tegnap Káleb és Zsolt elmentek madáreledelt venni, majd Bernát és Zsolt a padlásról lehozták a régi madáretetőket, egész délután azokat takarították, javítgatták. Persze ha már van faanyag is a kertben, nem csak az őseink által ránkhagyományozott etetőket szerették volna felhasználni, rögtönk alkotni is kezdtek, farönkök, leselejtezett fakanál, ágak, minden előkerült.

És persze az ötletek is, minthogy itatónak való tálunk nincs, de a kamrában van egy nagy adag agyagunk, csináljunk :) - ez a hétvége programja lesz.

És ma a matematika könyvből mindig úgy pillanthattunk fel, hogy széncinegék voltak az etetőn, el sem hiszitek, hogy mekkora örömet okozott ez a néhány madár. Kíváncsiak vagyunk, vajon milyen madarak jelennek meg még, mert a hallható madárhangok arra engednek következtetni, hogy van még pár faj a környéken.
 megj: ráadásul olyan helyen élünk, ahol elég csak beszaladni a pékségbe egy kis pogácsáért, Máté Bence áll melletted, aki csak munka közben láthatatlan.

Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek – 

mennyei Atyátok táplálja őket. 

(Mt 6,26)

Dokumentáció

Az otthonoktatás esetén sem elhanyagolható a dokumentáció. Van, aki rendkívül szeret szépen elkészített jegyzetlapokra, szép füzetbe, gondosan megtervezett dossziékba dokumentálni, van aki csinálja is, van aki igen is, meg nem is, és van, aki rá sem néz egy idő múlva. Kinek kinek vérmérséklete, szokásai szerint.

Persze ha muszáj, akkor mindenki megcsinálja, ki örömmel, ki száját húzva (ki kicsit, ki nagyon).

Otthonoktatás esetén a szülőre nincs kiróva kötelező dokumentáció, értem ezalatt, hogy nem kell haladási naplót, terveket, elvégzett munkáról írásbeli anyagot készítenünk. Néha azért mégsem árt!

Ha nagyon emberi oldalról közelítjük meg, akkor magunknak is jót teszünk vele, mert én bizony néha érzem úgy, hogy nem is csinálunk semmit, hogy alig valamit csináltunk, pedig ez egyszerűen nem igaz! És ha ilyenkor előveszem a füzetet, amibe leírtam, hogy mégis mik voltak az elmúlt héten, rádöbbenek, hogy az nemhogy semmi, de még csak nem is kevés.

Az osztálytermet díszítő nemezkép, mely az egyik tanárnéni nyári alkotása

A magántanuló gyermek számra nincs előírva, hogy mennyi napot kell tanulással tölteni, főleg, hogy a legtöbben, akik elvi okokból élünk ezzel a lehetőséggel úgy látjuk és tapasztaljuk, hogy tanulás közelsem csak akkor történik, amikor kitöltünk egy munkafüzetet. A 2014/15-ös tanév 181 tanítási napból áll. Otthon nem muszáj ennyi napot az íróasztal mellett tölteni, senki sem fogja kérni, hogy mutassuk meg, mit is csináltunk a 181 nap minden egyes napján. De arányszámnak nekünk nem rossz. Mérőszámnak sem. 

Láthatjuk, hogy a a fele idő alatt például hol tartunk az anyagban, vagy év végén megnézhetjük, hogy amit a tanterv követel azt adott idő alatt nálunk sikerült-e megtanulni, mely tárgyból, mire kellett nekünk több idő, mire kevesebb.

Egy blogon olvastam valaha, hogy egy otthonoktatott gyermek akár évi 60 könyvet is el tud olvasni, nem emlékszem, hogy hány éves korosztályhoz említették ezt a számot. Egy évben írtam a könyvcímeket, amelyeket én olvastam fel a srácoknak. Az biztos, hogy felolvasással el lehet érni ezt a számot.

Idén is olvasok nekik, egyre több a regény, egyre izgalmasabbak, egyre tovább hallgatják az elalvás legkisebb jelét sem mutatva. Kíváncsi vagyok, hogy így mennyi könyv lesz. Van, amit újra kérnek, van, amiből a következő részt, még jó, hogy soknak van, a végén még velem találtatnának ki  mindenhez folytatást, regényíró tehetségemet még nem fedeztem fel.

Jelenleg én nem saját füzetbe, dossziéba dokumentálok, aminek két oka is van:
- nekem még nincs saját íróasztalom
- egyenlőre "csak" Bernátnak kell dokumentálni és ez még nem olyan sok

Így a facebook bejegyzéseket, blogposztokat használom erre a célra.
Blogon most fogom elkezdeni felírni a könyvek listáját, amit olvasunk. Jelenleg négy könyvnél tartunk, ezeket mind én olvastam fel, majd különszedjük, ami már az önálló olvasáshoz tartozik.
Facebookon a tanulósnapokat számolom 181/8 a mai. Igaz mi szombaton is szoktunk tanulni, ami a múlt héten kurtára sikeredett, ezért nem kapott külön számozást, de látom esélyét annak, hogy lesz majd ilyen nap is.
Persze látom, hogy ez a levegős rendszer ezen a területen csak ideig óráig maradhat, mert mindig újabb és újabb elemek, programok, ötletek kerülnek elő, Bernát is örömmel kutat, keresgél, kérdez. Előre azonban nem tervezek, hiszen a legjobb dokumentáció személyre, családra, adott körülményre szabott, így a majd kialakul a maga idejében, eredményekről és kudarcokról, finomításról pedig úgyis beszámolok.

K, mint

A mai nap k nap,
mert a tantervben szerepel heti egy környezetismeret óra, de annyi érdekes témát említ meg a könyv, a tanterv, és annyi jó ötletünk támadt hozzá, hogy úgy gondoltok, megérdemel egy napot.

K, mint kedd
k, mint környezetismeret
k, mint kísérlet
k, mint közlekedés
k, mint krumpli
k, mint kép
k, mint kuka day
k, mint konyházás
k, mint kanna
k, mint kanárisárga dosszié
K, mint Kistelek
K, mint Káleb sem maradhat ki :)


és majd még kiegészül a lista.

Amíg tart a jó idő, addig a környezetismeret nap azzal kezdődik, hogy kinyitjuk az ajtót és kilépünk a környezetünkbe. Biciklire ülnek és elindulnak a városban. 

A mai nap fákat fényképeztek, Káleb tanulta, hogy a jobb oldalon közlekedünk. 

Mindenről beszélgetnek, amit látnak, ma lovat, kábelgyárat, megérkező teherautót.

Ebéd közben, amihez a köret sült krumpli volt, elmesélték, hogy merre jártak, hogy szedtek makkot, ami nem a makk, hanem a bükkfán terem, és láttak lovat, ami haszonállat. A délutáni kávé után a felnőttek tevékenykedtek, megszerkesztettük a mai nap lapját. Elsős vonalazású lapra rákerültek a képek, egy város térkép.

A tanulás pedig annyiból állt, hogy felírtuk a mai dátumot, a térképen berajzoltuk az útvonalat, amelyen haladtak, beszélgettünk arról, hogy Kistelek 25 éve város. Majd Bernát mondta el, hogy melyik képen milyen fát látunk, a Búvár Zsebkönyvek Fák részéből kikerestük őket, a képek mellé írta a neveiket, majd a Platán fáról szóló részt felolvasta.

A nagy atlaszban megnéztük, hogy hol van Amerika keleti része, Ázsia, és merre Európa, ahol kereszteződött a nyugati és keleti platán. Majd megnéztük merre van Magyarország, Csongrád megye, Kistelek és hogy a folyók nevét kékkel írják. Persze térképen mindezeket nem most néztük meg először, de mindig amikor valami földrajzi atlaszban megnézhető kerül elő, meg is nézzük.

Készülök-e ezekre az órákra? Igen is, meg nem is. A környezetismeret tankönyvet és munkafüzetet átnézem, hogy tudjam, mi a tananyag, az asztalra előkészítem a könyveket, amelyeket esélyes, hogy használni fogunk, lesz rész, ami előtt magam is olvasni fogok. 

Hogy melyik héten mit fogunk megnézni, hogy miket beszélünk róluk, nem tudjuk, de azért rögzítjük, hogy melyik héten mit láttunk, hogy fokozatosan tudjuk építkezni. Azzal, hogy egyikünkkel csavarog, a másikunknak elmeséli, máris feldolgozza a hallott információkat, máris jobban rögzül, és a kommunikációs készsége is fejlődik. A papíros rögzítés pedig lehetőséget ad arra, hogy az elhangzottakat megfelelő módon leírja, az utána olvasással pedig kutatást tanulunk.

kuka day: nagyon egyszerű, szerdán viszik a szemet, kedden minden kis kukát ürítünk, a nagyot kivisszük :) szelektív szemétgyűjtés, fenntarthatóság most amúgy is népszerű téma a tananyagban

kísérlet: a könyvben van néhány egyszerű kísérlet, majd esős, nagyon szeles napokon kerülnek elő, addig összeszedem őket, netről szerzett csemegékkel kiegészítem, és egy dobozba gyűjtöm a hozzávalókat.

kanna: katasztrofális vagyok, ha virágok locsolásáról van szó, az egyik szülinapi ajándékomat sikerült kinyírnom. Anyukám régen mindig kedden locsolt, környezetismerethez amúgy is passzol, ismerjük meg környezetünk növényeit, mi kell a növénynek és hasonló témák.

kanárisárga dosszié: ez lett a környezetismeret anyag gyűjtőhelye, legalább könnyű észrevenni

kép: ami képet készítenek felhasználjuk

konyha: ez jelen esetben az én területem lesz, mert ma, míg csavarognak, megfőzetem két napra, és ha ez hamarabb eszembe jutott volna, akkor akár kenyérsütést, több napi melegételt, finom vacsorának aló pástétomot elkészíthettem volna, de majd jövőhéten kipróbálom mit tudok kihozni ebből az időszakból.

Ismerkedős évkezdés

Beiratkozás után, az első osztályfőnöki órán a tanítónéni elmondta, hogy augusztus végére terveznek egy rövid ismerkedős alkalmat a gyerekekkel, hogy az első alkalom ne az ünnepélyes tanévnyitó, a zsúfolt első nap legyen, hanem nyugodtan, kötetlenül együtt tudjanak lenni.

Múlt héten meg is érkezett a levél, nem postán, ők dobták be a postaládába. Bernát nagyon izgatottan fogadta, felolvastuk, szerepelt benne az időpont és hogy vigyünk egy rajzot a családról, amire rá vannak írva a nevek. Több se kellett, a címzett azonnal neki is állt rajzolni, ekkor posztoltam, hogy "kötelességből jeles". A nevek ráírását azért elnapoltuk.

Csak a héten került rá sor, fogtunk egy elsős füzetet, dől betűs írással mindenkinek leírtam a teljes nevét. Ilyen hosszú, összefüggő szöveget még nem írt, sok betűt sem írt még belőle, de az íráselemeket már július óta írjuk, és a Virágvölgyi által kidolgozott módszertannak pont ez az egyik sarkalatos pontja. Lemásolta, egy szót kellett csak radírozni, újraírni. Majd kivágtuk a sorokat, az én mintáim mentek a szelektív hulladékba, az övé pedig a már elkészített rajzra. 

Múlt héthez képest új taggal is bővültünk, így Virág sem maradt le, valamint a saját és Káleb figurája fölé odaírta, hogy hány évesek, és megkérdezte a mi korunkat is. A rajz egyre informatívabb :) A kisbaba aktuális kora sem maradhatott le.

Jobb oldalon lépcső látható, a teraszon asztal, az asztalon pedig három láda, hisz épp baracbefőzés ideje volt.

Íme a mű:

Nem győzöm nézegetni, nem tudom, hogy az eredetit visszakapjuk-e, de a digitalizált változatot garantáltan kinyomtatjuk és bekeretezzük. Elvégre van már aktuális családi rajzunk pár évvel ezelőttről, ez lesz a gyűjtemény következő darabja.

Az egyik tanítónéni azt mondta, hogy ő már sok évtizede tanít, de ilyet még soha sem láttunk. 

És a hab a tortára: a dőlt betűs írástankönyv Apáczai kiadós, jelenleg engedélyezett tankönyv, mi ebből kezdtünk el írni tanulni, mert a dőlt írást jobbnak tartom, mint a zsinórírást. Viszont, ahogy már korábban említettem, kalózkodtam ezzel kapcsolatban, nem kértem rá engedélyt. Most színt vallottam a pedagógusoknak és azt mondták, hogy semmi gond :) Annyira boldogok vagyunk :)

A tegnapi napról:

Az udvaron találkoztunk, kifejezetten sokan összejöttünk, volt, akiket már látásból ismerünk, most volt lehetőség beszélgetni is. Majd a gyerekek elmentek az osztályterembe, egy órára. Ezután a szülők következtek :) Kicsit többet kellett várni, mint egy óra, de hasznosan töltöttünk az időt. Káleb és Fülöp minden gond nélkül birtokba vette az iskolaudvart. Az 1.c mosolyogva, papírsárkánnyal a kezében érkezett az udvarra, szépen kettes sorokban. Majd engedélyt kaptak, hogy szaladhatnak. A sportpályát azonnal beborították. Nagyon jól viselkedtek. Az egyik tanárnéni kinn maradt, míg a másikkal mi mentünk az osztályba.

A gyerekek állítólag jót derültek, mikor mondták nekik, hogy most a szülők jönnek ide utánuk. És ki szólt be hangosan, na ki? Bernát: csak az a baj, hogy ezekre a székeken nem biztos, hogy elfér az ülepük. A szülők meg jót derülhettek, hogy az anyukája úgy tud pirulni, hogy az már erősen lila. Bár mostanában úgyis inkább zöld színem van, szóval előnyömre vált a változatosság :)

Megkaptuk a tankönyvek egy részét, a tartós könyveket még nem, azokat idővel. Mind Apáczai kiadós, így mi nem kihagyhatjuk az országos tankönyvkísérletet. Elsőre nem vagyok elájulva tőlük, de majd használat során kitapasztaljuk. 

Egy pozitívumot tudok említeni: végre inkább 2-3 füzetből áll egy tantárgy éves anyaga, sokkalta könnyebben kezelhetők, nem kell kilókat cipelni.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért is mentünk el erre a nyitó, ismerkedő napra, ha a gyerek úgysem fog bejárni?

Kérdésben a válasz, ahogy mondani szokták: ismerkedni :)

A városunkban egyetlen általános iskola van, jelenleg négy elsős osztállyal, az osztályból egy kisfiúval és családjával már nagyon jó barátságban vagyunk, és ahogy látom, lesz itt még pár család, akikkel jó kapcsolat fog kialakulni, szuperszimpi társaság ám :)

Az otthonoktatás ugye határozottan nem azt jelenti, hogy kiszedjük a gyereket a társadalomból, nem azt jelenti, hogy senkivel sem állható szóba.

A tanárnénikkel is jó, ha megismerkedik, jó kapcsolatot alakítanak ki, a mi tanárnénieinkkel ez nem is lesz nehéz, így biztosan nem a vizsgán fognak először találkozni. 

És persze Káleb sem maradhat ki, neki a szülő után még különórát tartottak :)

Kenyérsütés

Több napi fekvéses időszakban vagyok  megint, nem igazán érzem jól magam, nem részletezem, mert nem való a fincsi kenyérhez a téma :) De emiatt napokat csúszott ez a bejegyzés, bár végülis egészen aktuális ma is :)

Szeretek kenyeret sütni, nagyon szeretek!

Még egyetemista voltam, mikor belekezdtem, naná, hogy kenyérsütő géppel, majd rátaláltam Limara blogjára, akit szerintem linkelni sem kellene, mert alig van valaki, aki ne ismerné :) 

Nála olvasgattam, okosodtam, és minden receptje működött, kivéve, amikor elnéztem valamit ;) 

Idővel egyre inkább elvem lett, hogy minél egyszerűbben, minél hagyományosabban. Így a minimalista kenyerek felé kezdtem elmenni, amiben nincs semmi flikk flakk, csak az alap hozzávalók. Kivettem a kenyérsütő gépet is a folyamatból, mert a kézzel dagasztott kenyérben mégis csak van valami plusz, ezt persze nem tudom megmagyarázni. Bár annyira szeretem, amikor az a ragacsos, darabos valami egyszercsak, egyik pillanatról a másikra egy homogén, sima, tökéletes tésztává válik.

Majd eljött a legújabb lépés, aminek úgy örülök :)

Kiírtak itt Kisteleken, a Tündérkertbe egy kenyérsütő versenyt. Nem voltam túl motivált magára a versenyre, meg ugye hetek óta csak orvosi vizsgálat miatt tudtam elhagyni az otthonunkat, és utána is napokon át rosszul voltam. De persze az elgondolkodtatott, hogy az én kenyerem megállná-e a helyét. 

A srácoknál igen, ők mindig megeszik :)

És persze ha már elkezdtem gondolkodni, újra elkezdtem olvasgatni is. 

A kovásszal már nagyon régóta kacérkodom, biztos van már egy éve, hogy szeretnék készíteni, gondoltam ennél jobb alkalom úgysem fog adódni.

Elkészült, sikerült, megérett, és teljesen használható!

Az érlelés folyamatában soha sem dobtam ki a felesleget, mindig ment a kenyérbe, ekkor még a maradék élesztővel kiegészítve, de az ötödik napon elfogyott az élesztő, így nem tettem bele és láss csodát, a kenyér mégis megkelt és olyan, de olyan finom lett.

Zsolt felvállalta, hogy ha indulnék a versenyen, akkor kiviszi a kenyeret, de végülis annyira nem éreztem rosszul magam, így mind mentünk.

Tündérkertben lenni pedig remek kikapcsolódás, biztos, hogy elő fog még kerülni a blogon.

A kenyér versenyeztetése persze bizonytalan kimenetelű, hiszen mindenkinek más az ízlése. Így mindenféle, teljesen különböző kenyerek esetében, rozsos, tökmagos, amarantos - gluténmentes, fehér - kovászos, nincs az a stopper, centi, mely "igazságos" eredményt hoz ki.

Ezen megmérettetésben a harmadik helyen végzett a kovászos fehér, hiába, most épp a magos kenyerek mennek :) De Imre atya mindet megáldotta, mert a mindennapi kenyerünk mindegy, hogy miből készül :)

Viszont, a kisteleki versenyen ez volt az egyedüli kisteleki kenyér! 

És ami még nagyon vicces, a polgármester jött oda, hogy cseréljünk elérhetőséget, mert nagyon meg szeretné tanulni elkészíteni :)

Kenyeret sütni a legjobb dolog, két adag kovász pihen a hűtőben, jó nagy kenyereket lehet vele megsütni, ráadásul valahogy nálunk tovább megőrzik a frissességüket, mint élesztős társaik. Persze az elfogyasztási faktoruk elég magas, múltkor itt voltak szüleim, el is csipegettük a kenyeret gyorsan frissen, másnap sem csináltam túl nagyot, így harmadnap is süthettem. 

Hogy finomabb-e, mint élesztős testvére, ahogy fentebb írtam, ez bizony ízlés kérdése, nekünk finomabb, sokkal, nem is értem, hogy miért nem léptem a kovászos felé hamarabb, talán mert nem kóstoltam soha. 

A kenyér így még minimalistább lett, mert a kovász csak liszt és víz, kikerült még egy alapanyag a kenyerünkből, a folyton beszerzendő élesztő. Hiszen pont ez az a hozzávaló, amit rendszeresen be kellett szerezni, hiszen sok sok kiló liszt tud várakozni, akár hónapokon át, remekül beszerezhetőek a nagybevásárlásnál, de az élesztő olyan bizonytalan terület volt, vagy kevés volt, vagy megromlott a vége, vagy már nagyon régi volt, és nem volt benne elég kraft. Ha meg teljesen hiányzott, lehetett rohanni a boltba érte, és most már nem éjjel nappali mellett lakunk, amit valahogy nem sajnálunk.

Így az otthonsütős kenyér még inkább a spórolós kategóriába került, mert eddig is kevesebb boltbajárást eredményezett, hogy nem kellett egy-két naponta kenyérért menni, és az a helyzet, hogy mi is hajlamosak vagyunk akkor mást is venni, de mostmár az élesztős, bár sokkal ritkábbani boltozást is ki lehet húzni.

Az már megvan, hogy mi lesz a következő lépés, de addig még ki kell bírnunk egy kicsit.

A járulékos boldogság az, hogy újabb ismerősökre tehettünk szert, most már esélyes, hogy olyan 45 embert is ismerünk Kisteleken.

 Végezetül néhány életkép tőlünk, de a Tündérkert, valamint a Kisteleki Városi Televízió oldalán lehet még mazsolázni.

Aktualizált mese és film

Mostanában sokat virrasztok, valahogy este nem tudok aludni, ezért olvasok, kötök, vagy épp a plafont nézem, vagy a szekrényt, de azért igyekszem ezeket az órákat hasznosan eltölteni. Persze megpróbálok időben nyugovóra térni, így volt ez pár napja is, de nem sikerült, így hajnal egykor a világháló kötöttem ki, ekkor jött szembe velem kapásból a hír, Robin Williams meghalt, bíztam benne, hogy hoax, de külföld portálok gyorsan megerősítették; jobb lett volna ezen az estén inkább a plafonnézést bámulni, hiába, várandósan a magam nem épp alacsony átlagánál is érzelgősebb vagyok.

Jön a hétvége, és még hűvös, frontokkal átitatott idő érkezett, ilyenkor szoktunk mesenézést engedélyezni a csapatnak. Keserű az apropó, de akkor már olyan filmek, mesék kerüljenek terítékre, amelyekben ez a sokarcú, nagy tehetségű, bár sajnos életében sok problémával küzdő színész tett felejthetetlenné. 

Mese, amiket már láttak: Aladin, Robotok - utóbbi évek óta nagy kedvenc, bár kevesen ismerik. Mindenképp meg kell nézni, rengeteg beszélgetésnek képezheti alapját, és Robin a legjobb karakternek adta a hangját - Löksi :) És ki tudja rajta és a húgomon kívül végigmondani Dzsinni teljes barlangi szövegét? :)

Filmek közül a srácok a Jumanjit, az Éjszaka a múzeumban 1-2. és a Hook-ot látták.

Számomra ismét az utóbbi a nagy kedvenc, igaz gyerekként Hook karaktere nyűgözött le, felnőttként már inkább a két szülőre figyeltem, van mondanivalójuk!

Szerintem az újdonság film a srácoknak a Mrs. Doubtfire lesz, kell egy kis móka és kacagás :)

Nekünk, hát, csak nézem újra és újra a filmlistát, és a döbbenet folyamatosan növekszik, hogy mennyi remek filmben játszott, mennyi remek gondolat, alakítás, mennyi témát megmozgatott, a Jack, a Csodás álmok jönnek, és persze a nagy klasszikusok, a Holt költők társasága, A Good Will Hunting.

Itt vannak a filmjei, ha már vacak idő van, és augusztus közepén a szobába rekedünk egy kicsit, legalább nevessünk nagyot vagy gondolkodjunk egy kicsit az élet nagy kérdésein.

kép innen.